Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28-29 / 24. szám
1995. január 28-29., szombat-vasárnap «jjfeRt.KF.fi MFf.YF.1 HIMAP „Hátha lesznek majd szélcsendesebb idők...” Kányádi Sándor Herder-díjas ossuth-díjas költőnket, Kányádi Sándort, mint azt lapunkban is hírül adtuk, Herder-díjjal tüntették ki. — Már öt vagy hat éve jelezték, hogy fölterjesztettek a Herder-díjra, de aztán elaludt az egész dolog. Közbejött a Kossuth-díj 1993-ban. Őszintén szólva, díjakra soha életemben nem számítottam, de álszent volnék, ha nem esne jól a kitüntetés. A gyerekeknek, másodikos elemistáknak szoktam elmondani, ez egy olyan foglalkozás, hogy csak az ijjető halála után derül ki, az volt-e, amit hittek róla. Majd ha a ti unokáitok érdemesnek veszik kézbe venni, amit írtam, akkor elmondhatják majd, hogy igazi költő ősötök volt. Addig higgyék el, amit különben én is hiszek, de kételkedjenek is. Az Úr Istenen kívül mindenkiben kételkedni kell, mert a jóhiszemű kételkedés viszi előre a világot. — Mégis, hogyan fénylik ez a díj, most, január havában? — Megtisztelő, de azért amolyan dacdíj is, mert ugye, a Herder-jóslat szerint, de Ady is mondta: bennünket felolvaszt a világ kohója. De hát azért mondta ezt Herder, hogy tiltakozzunk ellene. A közép-kelet-európai régióbeli országok kapják ezt a díjat, s azzal jár, hogy küldhetek, kijelölhetek egy ösztöndíjas fiatalt, aki Bécs- ben tanul majd egy éven át. A romániai magyarok közül eddig Franyó Zoltán ’70-ben és ’79-ben Sütő András kapott Herder-díjat. Olyan díj ez, amit 10—15 évenként kaphat meg egy-egy romániai magyar. Nem sorolom föl a román személyiségeket, a sort ’65-ben Tudor Arghezi kezdte... — Az ösztöndíjas személyére gondolt-e már Kányádi Sándor? — Már meg is mondtam neki. Fábián Gyulának hívják, ügyészbojtár Kézdivásárhelyen. Tavaly végezte a jogot Kolozsváron, egyedüli magyarként. Kitűnő eredménnyel végzett, s joga lett volna a 14 posztgraduális hely egyikére pályázni, de nem lett a dologból semmi. Egyedül ő jelentkezett, mert mindenki a kenyérkeresetre gondolt, s egy emberért egyszerűen nem tartottak felvételit. Úgyhogy ez neki kárpótlás lesz, egy évet tanulhat Bécs városában. —Kitől jött az értesítés, hogy Herder-díjjal tüntették ki? — A Bécsi Egyetem rektorától kaptam levelet. Ez ’94-es díj, most „Az Úr Istenen kívül mindenkiben kételkedni kell" {Archiv fotó) volt a kihirdetése. A Bécsi Egyetem osztja ki, május 4-én van az átadás. — Változtat-e valamit ez a tény a költő 1995. évi programján? Ha jól tudom, tavaly több, mint 100 íróolvasó találkozón vett részt... — Annyit változtat, hogy májusban el kell menni Bécsbe. Tény, hogy a díj egy bizonyos létbiztonságot jelent valameddig. Mondjuk, ha eladják a lakást, amelyben lakom, talán meg tudom vásárolni. Megyek Finnországba, majd — a díjtól függetlenül — Bécsbe. De az idén nem fogok annyid utazni, mint tavaly. — Egy-két kivételtől eltekintve, a Herder-díjat tudományos életművekért, tudományos munkásságért ítélik oda. Kányádi Sándor is a kivételek közétartozna? — A Herder-díjnál talán az én nép- költészeti fordításaimat, a szász és jiddis népköltészeti köteteimet vették figyelembe, meg Arghezi-, Ion Alexandru-fordításaimat, amelyek mind egybevágnak a Herder-díjjal. —Ha kevesebbet fog utazni, akkor lesz majd Kányádi-vers is, tervekről szólván? — Hát én azt nem tudom. Hanem Bartók Béla két nyelven megjelent román népköltészeti gyűjteményét szeretném lefordítani, az eddigiekhez hasonlóan, s közreadni. Hátha lesznek szélcsendesebb idők, amikor egymás dalait anyanyelven énekelhetjük. Lejegyezte: Miklós László (Romániai Magyar Szó) Lassan eltelik eltelik a nagy készülődésekkel lassan eltelik előbb a fele aztán a másik fele is csak készülődünk az időközben időszerűtlenné vált nagy mire is végül a sebtiben sütögetett kis pecsenyék csömörével a szánkban mentegetőzve tárjuk szét már csak arra jó karjainkat sajnos élni is kellett közben sajnos így igaz Kaland \ ha valami gyönyörű nőnemű halál ha jönne aki előtt megilletődve és botladozó nyelvvel hajthatná meg magát az ember s lódíthatná: régóta várja már ha valami gyönyörű nőnemű halál ha jönne aki szemérmesen földre sütött szemmel belém karolna és vinne — én vinném forogva által a táncolok nyüzsgő forgatagán ha valami gyönyörű nőnemű halál s mire észrevennétek már jó messzire járnánk jótékony harmat lepné be örökre nyomunkat ha valami gyönyörű nőnemű halál na nézd csak mondanák egymás között azzal a kis valakivel a vén hamis ki hitte volna — megszökött Békési Galéria Amikor a Paradicsom kinyílik ia) V Vegroszta Gyula 1956-ban született Gyulán, ott gyerekeskedett, ott rajzolta a víztorony melletti nádfede- les parasztházat. Nagyon jó hangulat uralkodott a szakkörben a 70-es években. Ezután következtek a szegedi évek, majd a magyar képzőművészeti főiskola festő szaka. Nagyon szerény, nem rohan kiállításról kiállításra, kivárja, hogy meghívják, s akkor szívesen megy. Három fontosabb önálló kiállítása volt; 1988-ban a budapesti Paál László Teremben, 1989- ben Kaposváron, a Bemáth Aurél Teremben és Hortus conclusus címmel tavaly decemberben Budapesten, a Fészek Klub Székely Termében. — Mit takar a ,,Hortus conclusus" mottó? — A mottónak több jelentése van. Bibliai megközelítésben zárt kert, tehát a Paradicsomot jelenti. Mai értelemben az egyén kis világát értik rajta. Úgy gondolom, hogy minden alkotó ember zárt kertet épít munkája során, tehát egyéni világot teremt, ami csak az övé. Minden kiállítás ezt a zárt kertet nyitja fel a tárlatlátogató előtt. — Kik voltak a mestereid, hogyan emlékszel vissza a gyulai évekre? — Azt a generációt, aki velem együtt indult Gyuláról, három ember indította. Kohán György képei, tanárként Koszta Rozó és Székelyhídi Attila. Nyaranta jó lehetőséget biztosított az akkor induló Gyulai Művésztelep. Ok ismertették meg velünk a mesterség elméleti és gyakorlati alapjait, de művészettörténeti ismereteket is szerezhettünk. A szegedi évek számomra meghatározó alakjai Fritz Mihály, Magos Gyula, Lapis András és az oly korán eltávozott Zoltánfi István. A főiskolán Gerzson Pál volt a mesterem. A gyulai évek? Nekem a gyerekkort jelentik, azt az időszakot, amikor az ember még otthon volt. —Milyen anyagokkal dolgozol? — A munkáim kollázsok, így sokféle anyagot használok: textilt, fát, virágkötöző szalagot, csomagolópapírt, gyöngyöt. A fát magam faragom, a kis képeket vízfestékkel vagy színes ceruzával készítem, a papírt vágom, hajtogatom. A textilt, ha szükséges, varrom, tehát igyekszek mindent kézi munkával létrehozni. Ez az igény ma már odáig ment, hogy a képek kereteit is én tervezem, illetve esetenként magam készítem el. — Mikor és hogyan kerültél a Dunakanyarba? — A főiskola befejezésekor a feleségem egyik tanárától kapott munka- ajánlatot a budapesti Ferences templom egyik oltárának restaurálására. Abban az évben házasodtunk össze, akkor ötödéves voltam a főiskolán. Ez a munkaajánlat meghatározta, hogy Budapesten vagy Budapest környékén kell maradnunk. Mivel a budapesti lakásárak számunkra elérhetetlenek voltak, így a Budapesttől 30 km-re levő Tahitótfaluban vettünk egy lerobbant parasztházat. 8 év alatt, jórészt saját kezű munkával hoztuk rendbe. Úgy érezzük, a falu befogadott, 5 éve óraadó tanárként rajzot tanítok a helyi iskolában. — A feleséged szintén művész, hogy fértek meg békésen egymás mellett? — Családunk még nincs. A feleségem szobrászművész — restaurátor, oltárokat, faszobrokat, festményeket restaurál. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem, de tényleg remekül megférünk egymás mellett. Szakmája révén rengeteg technikai fogásban tud segíteni, amit aztán persze magam csinálok meg. Na és ő az első „kritikusom”, véleménye, ötletei fontosak számomra. —Mi a hobbid? — Szeretem a régi, filléres tárgyakat, textileket. Igazából nem gyűjtöm őket, általában a munkáimban fel- használásra kerülnek. „Ha hívnak, szívesen kiállítok..." — Volt-e kiállításod Békés megyében? — Önálló kiállításom nem volt. A békéscsabai Alföldi Tárlatra pár éve meghívtak, három munkámat ki is állították. B. Jász Jolán meghívott a gyulai rajzszakkör jubileumi kiállítására, ezen is látható volt három munkám. Nem vagyok az a mozgolódó típus, ha hívnak és a körülmények megfelelőek, szívesen kiállítok. Ungvári Mihály Játsszunk együtt! Kérdéseink ezúttal Wegroszta Gyula képzőművésszel kapcsolatosak. 1. Mi a művész hobbija? 2. Melyik városban született? 3. Hol voltak kiállításai? A válaszokat postai levelezőlapon kérjük beküldeni 1995. február 15-éig. Címünk: Békési Galéria, Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, Pf.: 111. A helyes megfejtők között egy képző- művészeti alkotást sorsolunk ki. Menyasszony—vőlegény A Nő
