Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28-29 / 24. szám
Kányádi Sándor Herder-díjas A Művész művésze ,,A Herder-díjnál talán az én népköltészeti fordításaimat, a szász és jiddis népköltészeti köteteimet vették figyelembe, meg Arghezi-, Ion Alexandru-fordításaimat, amelyek mind egybevágnak a Herder-díjjal. (6. oldal) Darvas Iván az október végi premieren fergeteges sikert aratott a Játékszínben Neil Simon vígjátékával, a Furcsa párral. Alig egy hónap múlva azonban megbetegedett és a darab hosszú időre lekerült a műsorról. (7. oldal) 1995. január 28-29., szombat-vasárnap Pénzt akartak kicsalm a jómódú vállalkozótól a mindenre képes informátorok. Farkas Imrét akárhányszor kérdeztem, soha nem tudta megmondani, pontosan mennyit költött a felderítésre, de nem tagadta, nem volt kicsinyes, egész vagyonát képes arra feláldozni, hogy lányát megtalálja. A Farkas Helga utáni nyomozás körülbelül egy évig tartott, és a rendőrség akkor mondta ki a bűvös húszmilliót. Mibe kerül Helga? A detektívek abból sem csináltak szolgálati titkot, hogy mind a mai napig szinte havonta értékelik, akadt-e olyan bejelentés, ami Farkas Helgával hozható kapcsolatba. Nem mondtak le arról, hogy a lány elrablásának körülményei egyszer, valamilyen módon napvilágra jussanak. Tehát a magyar kriminalisztika egyik legsötétebb és legrejtélyesebb bűncselekményének a költsége tovább kerekedik. A család sem zárta le az ügyet, így elképzelhető, hogy az első emberrablás számlája egykoron majd eléri a bűvös 100 millió forintot. Sután és lehetetlenül hangzik, amikor bárki életét forintra kell átváltani. Az emberi szenvedést, egy család tragédiáját képtelenség pénzben kifejezni. Az élet azonban gazdasági kényszerpályákon halad előre, és a bűn egyik székhelyén, Csongrád megyében az utóbbi időben egyre többször gondoltak a nyomozók arra, mi mennyibe kerül, bár ez a szempont működésüket, és munkájukat nem gátolta. A bűn ára évről évre magasabb. Bombariadó tízezrekért Ha azt nézzük, hogy a magyar költség- vetés 1994-ben 40 milliárd forintot költött a rendőrségre, ennek 70 százalékát emésztette fel a zsaruk bére, 25 százalékát fordították olyan kiadásokra, mint kiképzés, gépkocsik beszerzése, autók fenntartása, akkor a kívülállóknak valóban piciny összegnek számít egy bombariadó számlája. Egy ilyen pánikhangulat levezetése mindössze „csak” 200 ezer forintba kerül. Ezt úgy lehet kalkulálni, hogy alapul vesszük a vidéki nyomozó bruttó napidíját, ami kb. 1—3000 forint, és ez a közterhekkel, a tb-vel, az adót is beszámítva jön ki. Egy bombariadóhoz legalább 10— 15 szakértő száll ki, és a helyszínen átlagosan 4—6 órát tölt el. Költségként több tízezer forint kalkulálható. Szegeden volt olyan nap, amikor egyszerre három bombariadót is tartottak. Kabaréba való a felvetés, mégis hajói utánaszámolunk, akkor kiderül, a gyakori robbantásos fenyegetésekkel is tönkre lehet tenni gazdaságilag egy országot. Egy-egy bűncselekmény árát szinte lehetetlen kiszámítani. Riportomhoz az anyagot gyűjtve, akkor bukkantam a legnehezebb akadályba, amikor át kellett számítani forintra egy-egy bűncselekmény árát. Dyen számítással senki nem foglalkozik, és csak becsülni lehet egy-egy tételt. Nincs olyan tarifa, amit rá lehetne húzni a gyilkosságokra, a rablásokra. Nem lehet azt mondani, hogy egy gyilkosság felderítésének az árfolyama 200 ezer forint, a rablásé pedig pont a fele. Egyik esemény sem hasonlít a másikhoz. A költségek attól függnek, hány nyomozó, szakértő vesz részt a munkában, és a vizsgálat hány napig tart. Nézze el az olvasó, hogy nem általánosítunk, de ha ezt tennénk, akkor bizonyára óriásit tévednénk. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság illetékeseivel azonban megpróbáltam néhány nagy ügyet forintban is felbecsültetni, olyan ügyet, ami megremegtette az országot. Különleges gyilkosság Abban nincs vita, hogy a képzeletbeli toplistát a Helga-ügy vezeti. Valószínű, hogy eddig az első emberrablást követik a híres szegedi cukrászcsalád kiirtásának bűnügyi költségei. A Z. Nagy-gyilkosság felgöngyölítése kb. 10 millió forintba került. Es ebben az összegben még nincs benne a bírósági eljárás, Marinko a mai napig nem ismerte el, hogy köze lenne a négytagú cukrászcsalád kiirtásához. Csak közvetett bizonyítékok állnak a hatóság rendelkezésére: azzal a géppisztollyal oltották ki a cukrászcsalád életét, amit Kecskeméten és Palicson használtak, ahol Marinko elismerte tettét. Még az sem elképzelhetetlen, hogy a Z. Nagyügyben olyan bizonyítási eljárásra kötelezi a bíróság a rendőrséget, ami egy pótnyomozást vagy a nyomozás újraindítását sem zárja ki. Az eddigi számla azért is tetemes, mert több, mint 100 ember vett részt a vizsgálatban. Csak a helyszíni szemle három napig tartott, és egy-egy alkalommal 10—15 jól képzett rendőr huszonnégyórázott a Z. Nagy-háznál. Általában egy sima gyilkosságnál 3—4 fő végzi a helyszínelést és az első napokban folyamatosan 30—50 fő dolgozik, de a cukrászék esetében a gyilkosság különleges módja miatt a legnagyobb ászokat is mozgósítani kellett. Különleges szakértőkhöz a vegyelemzés miatt még Németországba is kiutaztak a magyar hatóság emberei. Ismét csak sima emberölésre utalok, amelynél nem százan, hanem legfeljebb csak tízen nyomoznak, és ha egy hónapon belül Mat alá zárják a tettest, akkor egy gyilkosságot már félmillió forintból is „meg lehet úszni”. Biztosítom az olvasót, hogy egyetlen nyomozó sincs érdekelve abban, húzza az időt, nyújtsa az ügyet. A bűnügyi állomány nem kap túlóradíjat. Csak bűnügyi pótlék jár, ami személyenként havonta átlagosan bruttó 5000 forintot tesz ki, és ha azt vesszük, hogy ennek fele elmegy adóba, akkor ki lehet számítani, szinte péterfillére- ket kap az éjszakába nyúló műszakokért a rend őre. Alulfizetett zsaruk Vidéken a legkiválóbb zsaruk — több is van belőlük—sem kapnak sztámyo- mozói gázsit. Ez a fogalom ismeretlen a vidéki kapitányságokon. A kívülálló számára is elképesztően alacsonyak a nyomozói fizetések. Az a középkorú szegedi őrnagy, aki valóban nagymenő, akit külföldön képeztek ki a különleges feladatokra, mindössze 45 ezer forint havi bruttóval számolhat. Ez a zsaru egyébként különleges feladatokat kapott a Helga- és a Marinko-ügy- ben, hajnalonként tért nyugovóra, és még azzal a lehetőséggel is szembenézett, hogy a jugó maffia az életére tör. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság osztályvezetői keresnek 60—65 ezer forintot bruttóban, amit jól menő butikban jó elárusító is zsebre vág.) Sztárgázsi tehát nincs, pedig szükség lenne a kiemelt juttatásra olyan különleges övezetben, mint Csongrád megye. Ám még egy számítást engedjen meg az olvasó: ha a mesterdetektívvel szembeállítom azt a neppert — aki egynapi fuvarért, a szőkítésből származó 30—40 millió forintot, személyautóval elviszi Szegedről Győrbe (postán nem merik a pénzt feladni), akkor adómentesen és tisztán ez a féri 30 ezer forintos munkadíjat kap a 10 órás útért — nyugodtan elmondhatjuk, aggasztó a helyzet. Nem véletlen, hogy a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Katona Béla látogatásánál szomorúan jegyezte meg az újságírók előtt, emberei annyira rosszul fizetettek, hogy segélyért sokan az önkormányzatokhoz fordulnak. Félő, ezeknek a derék titkosrendőröknek egyszer az jut eszükbe, a másik oldalon eszméletlenül magas az órabér... Az alacsony jövedelmek ellenére sem lehet mondani a rendőrségre, hogy smucig lenne. Ha kell, bevetik a helikoptert is, ami nem olcsó mulatság. A szentesi Lakatos Gusztáv szeptember 13-án tűnt el. Csak a terepátfésülés és a helikopteres megfigyelés 3 millió forintba került. Az ügyet még nem zárták le, hiszen az olajszőkítőkkel kapcsolatot tartó vállalkozó még nem került elő. Egy másik, de már Szegeden eltűnt 21 éves fiatalember felkutatására is 3—4 millió forintot fordított a hatóság. O sem lett meg, de szerencsétlen dolog lenne azt állítani, hogy az eredménytelenség a pénzen múlik. Több detektív is arra figyelmeztetett, nincs egyenes arány a bűntényre fordított összegek és a nyomozás sikere között. Sokszor a szerencsének, a véletlennek, a rendőri intuíciónak nagyobb a szerepe, mint a növekvő költségeknek egy-egy rejtély megfejtésénél. Drága razziák A költségeket azonban nem szabad lebecsülni. A pénz a bűnüldözésben is nagy úr. Szegeden egész nyáron az országos rendőrezred bevonásával razziákat tartottak. Egy-egy mozgósítás 300—400 rendőrt vitt az utcára, és a helikopterek is Szeged fölött köröztek. Egy-egy razzia 1 millió forintba is belekerült, a hálón mindig fennakadt néhány bűnöző, nepper és körözött személy. Kivonták őket a forgalomból, és ha arra gondolunk, ezek az urak külön- külön bűncselekményeket követnek el, akkor a felderítésre költött összeg többszöröse annak a pénznek, mint amennyit a razziákba fektettek. Nem nehéz következtetni, a bűn ára kisebb, ha több forintot forgatnak a bűnmegelőzésbe. A kriminalisztikában is érvényes az a tétel, pénzzel lehet legkönnyebben pénzt keresni, az adott helyzetben ez azt jelenti, ha például a cirkáló járőrök számát növelik, a folyamatos ellenőrzést erősítik, akkor az erre a célra fordított forint nem lesz kidobott pénz. Vélhetőleg a bevételi oldalon lehet majd a kasszát kedvezőbben zárni, nem nő olyan rohamosan a bűnözés. H.M.
