Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-27 / 23. szám

<& k 1995. január 27., péntek SPORT f A nyár szenzációja lesz Az Omega a Kórház utcában Az idei nyár egyik legnagyobb szenzációjának ígérkezik az Omega együttes vidéki koncertkörútja- A nagy hírű zenekar „Omega az NB I-ben” elnevezésű turnéjának egyik állomása Békéscsaba lesz. Kóborék a koncertkörút során elsősorban azokat a vidéki városokat keresik fel, ahol NB I-es labdarúgócsapat van. A tervek szerint az Alföldön Békéscsaba mellett ellátogatnak Debrecenbe, valamint négy dunántúli városba: Győrbe, Sopronba, Zalaegerszegre és Pécsre. Mint Molnár Csaba menedzsertől — aki tegnap Békés­csabán tárgyalt a nyári koncert részleteiről dr. Petróczy Gábor megyei sportigazgatóval és Szűcs Mihállyal, a Bé­késcsabai Előre FC elnökével — megtudtuk, várhatóan június 10-én lép fel az együttes a békési megyeszékhelyen az Előre FC Kórház utcai stadionjában. A nagy érdeklő­désre számot tartó programot a Békés Megyei Testnevelé­si és Sporthivatallal és a Békéscsabai Előre FC-vel közösen szervezik. V. L. Kései kezdés Németországban Hivatalos értesítést kapott Németország­ból az Orosházi MTK asztalitenisz-szak­osztálya a február 17-ei női ETTU Kupa nyolcaddöntővel kapcsolatban. Mint Horváth Imre, az OMTK elnökségi tag­ja csütörtökön elmondta: a há­zigazdák tájékoztatásából ki­tűnik, hogy a kupasorozat el­múlt évi döntőse, a Bundes Ligában szereplő Tus Glane elleni találkozóra igen későn kerül sor. A nagy érdeklődés­sel várt ETTU Kupa mérkőzés Bad Griburgban 19.30 órakor kezdődik. Kulagináék azon­ban nem lesznek „egyedül” az Orosházától mintegy 1500 km-re fekvő német kisváros­ban, hiszen a tervek szerint autóbusszal jó néhány szurko­ló is elkíséri a kék-fehéreket. Seres bírónőnél a Football Duó Kft. ügye Mint ismeretes, Benkő László, a Magyai' Lab­darúgó Szövetség el­nöke beadvánnyal for­dult a Fővárosi Cégbírósághoz, amelyben azt támadta, hogy a liga apportként bevitte az NB I- es mérkőzések közvetítési jogát a Football Duó Kft-be. Benkő szerint ugyanis ezzel a joggal az MLSZ rendelkezik. Ezt követően Bodnár György, a Football Duó Kft. ügyvezető igazgatója arra hi­vatkozott, hogy kft-je társasá­gi szerződésén^ szerepel az MLSZ pecsétje. így hát szerin­te a szövetség jóváhagyta, hogy a bajnoki labdarúgó­mérkőzések közvetítési joga a kft-é. A társasági szerződést aláíró Czékus Lajos, az MLSZ főtitkár-helyettese ezzel szemben úgy értelmezi, hogy a liga csak a saját hatáskörébe tartozó mérkőzések közvetíté­si jogával rendelkezik. — Ebbe a körbe csak a liga­válogatott, valamint a liga ál­tal szervezett teremtorna mér­kőzései tartoznak, a bajnoki találkozók nem — nyomaté­kosított Czékus Lajos. A vitát alighanem a bíróság dönti el. Az MTI munkatársa csütörtökön személyesen járt a Fővárosi Cégbíróságon. Ott azt a felvilágosítást kapta, hogy a Football Duó Kft-t va­lóban bejegyezték már. Az ira­tokat dr. Seres Zsuzsanna bíró­nő vizsgálja. Győr is házigazdája a vb-nek Csütörtökön Balogh József, Győr polgár- mestere aláírta azt a szándéknyilatkozatot, amelynek értelmében a város egyik házigazdája lesz a decem­beri női kézilabda-világbajnok­ságnak, amelyet Ausztria és Magyarország közösen rendez. A Győri ETO Kézilabda Club elnöke, Vanyus Attila a sajtótá­jékoztatón azt is bejelentette: az eseményre felújítják a sport­csarnok padlóburkolatát, továb­bá az öltözőket és a fürdőket. A sajtótájékoztató alatt a Gardénia ETO férfi kézilabda­csapat vezető edzője, Hoff­mann László újabb hároméves szerződést írt alá az egyesület­tel. A vezető edző minimális célja, hogy csapata a bajnokság első négy helyének valamelyi­kén végezzen. Elhangzott: a ve­zetők esélyt látnak arra, hogy az eddigi támogatókon kívül újabb szponzorokat is találjanak. Amennyiben ez sikerül, akkor egy külföldi világklasszis játé­kos szerződtetését tervezik. Utánpótlás „adatbank” készül Egyfajta utánpótlás-adatbank létrehozását szeretné meg­valósítani a Magyar Foci-Suli Aranycsapat Alapítvány. A nyári iskolai szünetben az ország valamennyi településé­ről két tehetséges gyermeklabdarúgót hívnak táborba, Hajdúszoboszlóra. A szervezők a kollégiumi elhelyezés és a napi háromszori étkezés mellett kulturális programokat, valamint úszás- oktatást is biztosítanak a „focistapalánták” számára. A tábor célja a képességek felmérése, egy széles körű bázis megteremtése a ma­gyar labdarúgás utánpótlásának érdekében. Ónodi aranya „csak” erkölcsi siker, gazdaságilag nem lendített a klubon Szeptember óta minimálbérre kárhoztatva Amikor beléptem a békéscsabai tornászfellegvár szűk, tíz embert kiszolgáló, alig 15 négyzetméteres edzői szobájába, Unyatyinszki Mihály porszívózta a plafont, miközben arról beszélt, lassan ellepik őket bogarak. A januári hidegben. Mi lehet itt akkor nyáron? S egyáltalán, miért nem a takarító néni szorgoskodik? De lehet, megközelíthetem onnan is: futja-e egyáltalán a méltán nagy hírű klubnak arra, hogy takarítót tartsanak? Mert mostanában csak arról hallani: Békésben már semmire sincs pénz. Sportra meg különösen. Még akkor sem, ha olyan mesteremberek, mint Lukács József (hat évig volt a magyar hölgytomászok szövetségi ka­pitánya), vagy a már említett Unyatyinszki Mihály és fele­sége, Karakas Júlia (az olimpi­ai bajnok Ónodi Henrietta edzői) nevelnek nem kevésbé ismert tornászokat ma is, mint a legutóbbi magyar bajnok Nyeste Adrienn, vagy a válo­gatottak további sora, Varga Adrienn, Balogh Ildikó, Giba- la Erika... Görcsbe rándul a gyomruk Márpedig a pénz egyre inkább az örökös beszédtéma kategó­riába tartozik a Békéscsabai Előre Torna Club háza táján. Különösen, amióta az egyik fő támogató, az Agro Stop kivo­nult a támogatók köréből. Mondják: még arra sem futja a szűkös büdzséből, hogy az egykori szponzor nevét leve­gyék a cégtábláról, ugyanis az új cégbírósági bejegyzéssel jár, amit viszont újabb tekinté­lyes summájú okmánybélyeg­gel kell felcímkézni. S miközben állandó élet van a tornacsarnokban a négy edzőpáros jóvoltából, akik nyomoruk ellenére mindig mosolyogva tartják a foglalko­zásokat a gyerekeknek, de a hó eleji fizetéskor vala­mennyiüknek görcsbe rándul a gyomra. Ami rögtön érthető, ha azt is tudjuk, hogy szeptem­ber óta csak a minimálbért, azaz a tízezer ötszáz forintot vehetik föl a pénztárból, annyira üres a kassza. Pedig egykoron lefektették, hogy legalább annyi fizetség jár minden trénernek, amennyi egy testnevelőnek bármely is­kolában. Ami érthető ugye, hi­szen ők is hasonló munkát vé­geznek. Edzik a testet, hogy nemesebb legyen a lélek. Igaz, arról már nem szól a fáma, hogy reggel hat órakor jönnek az első csoportok, s es­te kilenckor még gyerekzsi­vajtól hangos az öltöző. S arról sem, hogy nem csak úgy álta­lában edzik a testet, hanem ha már ott vannak, rögtön a leg­jobbakat nevelik. Nem kiseb­bet, mint olimpiai bajnokot, ifjúsági Európa-bajnokot, de volt már vk-helyezettjük is. A magyar bajnoki címekről las­san már statisztikát sem vezet­nek, annyi volt... Meg hogy éppen tíz éve a honi női tor­nászrangsorban senki sem tud­ja megelőzni őket. Amikor a plafonon megje­lenő bogarakra célzok, máris sorolják: ez a legkevesebb baj. Húsz éve épült a csarnok, arra azóta nem sokat költöttek. La­pos tetejű, márpedig a magyar „gyártmányú” lapos tetőkről mindenki tudja, hogy még ak­kor is beázik, ha valaki belepi­sil a szomszédos épület piszo­árjába. A fűtés korszerűtlensé­géről nem beszélve. Amikor a teremben lévő félhomályról beszélek, mint a spórolás egyik legjobb eszközéről, le­intenek azzal: mindössze arról van szó, hogy ma már nem gyártanak olyan világítóteste­ket sehol a világon, amivel a csarnokot egykor felszerelték. Ami pedig el tud romlani, az már elromlott, a többi viszont idő kérdése. Pénz pedig nincs a komplett világítás kicserélé­sére. Nem nyitják rájuk az ajtót Sebaj, majd hoznak a gyere­kek gyertyát. „Pedig húsz éve nem ta­pasztaltunk ilyen értő gondos­kodást, mint amilyen a Szűcs Mihály vezette Lénia Gmk se­gítsége” — mondja Lukács Jó­zsef vezető edző. „Talán utol­jára a ’70-es évek közepén a jogelőd Spartacus klub elnö­ke, Ravasz Pál törődött velünk ennyit, akihez ha bementem egy nap hatodszor, s röstelked- ve mondtam: már megint én vagyok egy problémával, lein­tett azzal, hát azért vagyok itt barátom, hogy segítsek, telje­sítsem kéréseteket...” Igen, mert mostanában min­dig feltűnnek a jóakarók, ami­kor ki kell tüntetni egy-egy tornászt, vagy vállon vereget­ni egy-egy edzőt, mert ugye a teljesítményeket azért jegyzik a világon mindenütt. Ám az edzőterembe lassan egy évti­zede egy ,,városvezető” sem lépett be. így nem volt módja egyiknek sem megkérdezni, mégis miben segíthetem a vi­lághírű tornászműhelyt? Az ellenkezője is igaz, noha nem hazai berkekből: leg­utóbb Stuttgartban azért ka­pott óriási tapsot már a gyakor­lat előtt az egyik békéscsabai tomászkislány, mert a műsor­közlő bemondta: „ez a tehet­ség abből a városból jött, ahon­nan az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta is kikerült”. A kilincseléssel járó megaláztatások A Viharsarokban viszont csen­des minden. „Csak” dolgoz­nak a majd száz tomászpalán- tával, a szusszanásnyi időben meg számolgatnak. Tavaly ki­lencmillió forintból kellett megoldaniuk az éves verse­nyeztetést. Kevés volt. Most szükség van 12 millióra, de egyelőre két és fél millióra van kilátás mindössze. Miközben fölmentek az energiahordozók árai. Az infláció növekszik. Nem véletlenül mondott le alig fél éve hétéves tevékeny­ség után Izsó Gábor klubigaz­gató. Mint mondják: a kilátás­talan harc, az egyre vékonyab­ban csordogáló pénz, a sok megaláztatás, amely a kilin­cseléssel járt egynémelyik he­lyen... Egyszóval elege lett be­lőle, elment a nemzet napszá­mosának, azaz tanítani. Hát már itt tartunk (!)... Jobb, kifizetődőbb tanítani... „Akár hiszed, akár nem, még az is negatív kihatással volt ránk, hogy kormányváltás volt” — mondja Lukács Jó­zsef. Amikor pedig értetlenül nézek rá, így folytatja: „A vál­tás miatt még jobban kiszámít­hatatlanok a gazdasági sza­bályzók változásai, ezért az üzletemberek, a potenciális szponzorok is várakozó állás­pontra helyezkedtek. Talán a várva várt sporttörvény segít­hetne rajtunk. Meg az egész hazai sporton. Mert még abban is balekok voltunk, hogy min­den tébénket kifizettünk, nem úgy mint a legtöbb hazai klub. Még ezen sem próbáltunk nyerni, pedig akkor az edzők bérét kifizethettük volna.” A vezető edző ezután arról beszélt, hogy „odafönt”, már­mint az OTSH-ban. a MOB- ban mindenki azt hiszi, milyen szuper itt „lent” minden. A város büszke és méltón támo­gatja a tornát — gondolhatják. A helyi vezetők pedig azzal nyugtatgatják magukat, hogy ilyen eredmények láttán, mi­lyen sok pénzt kaphat a klub. a „központtól”. Meg hogy Óno­di olimpiai aranya zsákszámra hozza a pénzt. Mígnem egyszer fel- és odébbállnak „Egy frászt. Ebből ma már nem lehet megélni. Csak er­kölcsi siker Magyarországon az olimpiai arany a klubnak” — fűzi hozzá Lukács József. S az sem válik előnyére egy vi­déki fellegvárnak, hogy sok­kal költségesebb a fővároson kívül dolgozni. A békéscsaba­iak készítettek egy számítást, amiből kiderül: a budapesti klubok a költségvetésük két­harmadát bérre költhetik, s harmada kell a versenyezte­tésre. A vidékieknél fordítva van, hiszen a versenyek 95 százaléka Budapesten van, ezért oda utazni kell, a szállást is állni kell, no meg ha még oly aprók és vékonyak is a torná­szok, enni azért szükséges... Pénztelenség ide, pénzte­lenség oda, mégis vállalják az edzők. Dolgoznak napi tíz-ti- zenkét órát. Pedagógusfizeté­sért. Illetve négy hónapja még annyiért sem. Mellékállás pe­dig „nuku”, hiszen reggeltől estig a Kórház utcai csarnok­ban dolgoznak. Lukács József fél évet az Egyesült Államokban töltött, ahová most is visszavárnák edzőnek, szaktanácsadónak. Az Unyatyinszki házaspár egy esztendőn át készítette fel az amerikai tornászok egy cso­portját San Antonióban, majd Virginia Beachben. Hazajöt­tek karácsony előtt, pedig úgy engedték vissza őket két hétre Békéscsabára, hogy januártól újabb szerződést köt velük a tengerentúli klub, ahol úgy fo­galmaztak: életük végéig szó­ló szerződést kötnek velük, csak csinálják tovább! Az idegek pedig pattanásig feszülnek. Fogytán a türelem. Nem tagadják Csabán: előfor­dult már az utóbbi időben, hogy egymásnak ugrottak. Mert véleménykülönbség volt arról, mit is kezdjenek azzal a kis aprópénzzel... Mígnem egyszer mind­annyian felállnak, s az első külföldi hívószóra elszegőd­nek Amerikába, Németor­szágba... Jávor Péter Nyestél megtapsolták Németországban, várhatóan kiér­demli ugyanezt hamarosan Amerikában is. Miközben a „mester", Lukács József — aki itt is szerényen meghúzódik a szer mögött — ötödik hónapja a minimálbért veszi föl minden hónap másodlkán a klub pénztárából. Miként társai is Fotó: LehoczkyPéter BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Andreas Günther és dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszániok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66)441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethetőa kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents