Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

1995. január 4., szerda HAZAI TÜKÖR L-a iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Átfogóan az átalányadózásról Adóbevallással állnak sorban Békéscsabán, az adó­hivatalban. Archív fotó Ha a személyi jövedelem- adó hatálya alá tartozó egyé­ni vállalkozó az átalányadó­zásra kíván áttérni, akkor ezt az adóhatóságnál be kell je­lentenie — tájékoztatta az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal tegnap az MTI-t. A folyamatosan működő, vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalko­zónak elég a múlt évi adóbe­valláson feltüntetni, hogy az idén az átalányadó szabályai szerint kíván működni. E be­vallás benyújtásának határ­ideje 1995. február 15. Azok, akik év közben vált­ják ki egyéni vállalkozói igazolványukat, akkor nyi­latkozhatnak, amikor az adószám igényléséhez szük­séges űrlapot töltik ki. E kedvezményes adózási for­ma választására azok jogo­sultak általában, akiknek éves bevétele nem haladja meg a hárommillió forintot. Ez alól a kiskereskedők ké­peznek kivételt. Az ő esetükben 15 millió forint az átalányadó választhatóságá­nak határa. Nem választhat­ja az átalányadózást az, aki­nek tevékenysége az úgyne­vezett szellemi tevékenysé­gek közé tartozik és az, aki az elmúlt években valami­kor is a 90 százalékos vélel­mezett jövedelemhányad szerinti elszámolási sza­bályt alkalmazta. Az átalányadózó egyéni vállalkozó adóalapja általá­ban a bevétel 20 százaléka. Az áfa-fizetésre kötelezett vállalkozóknál az áfa-val csökkentett bevételt kell fi­gyelembe venni. A kiskeres­kedők adóalapja a bevétel 13 százaléka, és közülük is azok, akik élelmiszereket, vegyi árukat, drogériát, il­letve terményt és takar­mányt árusítanak, már csak a bevételük 7 százaléka után adóznak. Ha az adóalapja a 200 ezer forintot nem halad­ja meg, akkor az átalányadó mértéke 25 százalék, de az adózónak csak a felét kell befizetni. Kétszáz és 600 ezer forint között 25, 600 és 800 ezer forint között 30, efölött pedig 35 százaléknyi adót kell fizetnie a vállalko­zónak. Az átalányadó alapja nem része a magánszemély összjövedelmének, és a fize­tendő adót nem lehet csök­kenteni. Az átalányadó elő­legét negyedévenként kell fizetni. Amennyiben az áta­lányadózást választó egyéni vállalkozó év közben túllépi a számára előírt határt, ak­kor az év egészére vonatko­zóan az egyéni vállalkozók­ra általában érvényes szabá­lyok szerint kell adóznia. Ez alól csak az képez kivételt, hogyha az év utolsó hónap­jában is 10 százaléknál ala­csonyabb mértékben lépi át a határt az átalányadózó. Habár e kedvezményes for­mát választó vállalkozók­nak csak a bevételük után kell adózniuk, a bizonylato­kat a költségekről és az egyéb dokumentumokat az általános szabályok szerint kell gyűjteniük. Határőrség: 1995-ös feladatok Megjelent a békéscsabai katolikusok lapja Még egyszer a karácsonyról Megjelent a békéscsabai belvárosi plébánia katoli­kus híradójának hatodik, ez évi első száma. A „Találkozás” címet viselő, idei dátumozása ellené­re is még a tavalyi, ötödik évfolyammal jelzett újság tartalmában egy kicsit még visszanyúl a ka­rácsonyhoz, de már előre is tekint az új évre. A hatoldalas lap többek között elmélkedést közöl az evangéliumhoz, imát az évkezdéshez és összeállí­tást az év eleji ünnepekről. Az alábbiakban a Kará­csony titkainak helyes megközelítése című írást olvashatják a lapból. „Átvilágító bizottság". Az egyes fontos tisztségeket be­töltő személyek ellenőrzését végző bizottság ez évi első ülé­sén úgy döntött: levélben kéri fel a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy küldje meg a testületnek az ellenőrizendő személyek adataival rendelkező hatóságok teljes köm listáját. Az Alkot­mánybíróság múlt év december 22-ei, az ügynöktörvénnyel kapcsolatos határozata szerint ugyanis az „átvilágító” bizott­ság az érintett személyek tekin­tetében minden korlátozás nélkül vizsgálhatja az ügynöki tevékenységgel kapcsolatos iratokat és nyilvántartásokat. OMFB. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság átmeneti­leg szünetelteti a pályázatok el­fogadását és az ehhez kapcsoló­dó döntések meghozatalát. Az erre vonatkozó döntést az OMFB miniszterelnök által ki­nevezett tanácsa hozta megala­kulása utáni első ülésén. A testület ugyanakkor elfogadta ügyrendjét, megvizsgálta a köz­ponti műszaki fejlesztési alap helyzetét és megismerkedett az OMFB által kezelt jelenleg futó pályázati rendszerekkel. A ta­nács megállapította, hogy a ko­rábbi évekhez képest a központi műszaki fejlesztésre fordítható anyagi források drasztikusan csökkentek. A testület a súlyos gazdasági problémák ismereté­ben is alapvető fontosságúnak tartja, hogy mind a kormányza­ti, mind pedig a vállalkozói szférában felismerjék a műsza­ki fejlesztés meghatározó szere­pét a magyar gazdaság nemzet­közi versenyképességének nö­velésében. Részvénytársaság keres Orosháza belvárosában 80—100 m2 alapterületű üzlethelyiséget megvétel vagy tartós bérlet céljára. Ajánlatokat „SÜRGŐS” jeligére a kiadóba kérjük. Az idén teljessé válik a hivatá­sos határőrizet, és az eddigi 19-ről 25-re növekszik a határ­vadász századok száma. Ezt a Határőrség szóvivője közölte kedden az MTI érdeklődésére. Krisán Attila ezredes elmond­ta, hogy 1995-ben az egész ukrán és a román határszaka­szon is hivatásos határőrök ve­szik át a sorkatonáktól a határ őrizetét. Emlékeztetett arra, hogy a délszláv, az osztrák és a szlovák határszakaszon már az elmúlt időszakban áttértek a hi­vatásos határőrizetre. 1995. évi feladat, hogy a jelenlegi 19 ha­tárvadász század mellett újabb hatot hozzanak létre. Ezek a szükség esetén gyorsan bevet­hető egységek fontos részei az országvédelemnek egy esetle­ges helyi konfliktus elhárításá­ra. Krisán Attila azt is elmondta, hogy míg a korábbi években 17 ezer sorkatona teljesített szol­gálatot a Határőrségnél, addig az idén már csak tízezret hívnak be és nagy többségüket határva­dásznak képezik ki. Sajnos, giccset csináltunk a j szent karácsonyból. Sok a ha­zug csillogás, és ezért évről évre maradunk azok, akik vol­tunk. A nagy ünneplés az égvi­lágon semmit sem változtat rajtunk. Miért? Az egyik alap­vető ok az lehet, hogy a kará­csonyt pusztán infantilis és múló érzelmekkel közelítjük meg. Elég a csillámló papír­dísz, elég a Stille Nacht akár­milyen feldolgozása, elég egy jó vacsora és egy-két aján­dék... A karácsonyt értelemmel (a hittől megvilágosított érte­lemmel) kell megközelíteni úgy, ahogy a szent liturgia (a mise szövegei) teszi, és aho­gyan a keresztény ókor püspö­kei és hívei tették akkor, ami­kor a IV. század második felé­ben kezdték megünnepelni Jé­zus születését. 200-250 évig a keresztény hitnek egyetlen ün­nepelni valója van: az, hogy Jézus Krisztus föltámadt a ha­lottak közül. Szent karácsony éjszakáján sem pásztorjátékot játszik a pap a hívekkel, ha­nem a kenyér és a bor átváltoz­tatásának erejével az Úr halá­lát hirdeti, amíg el nem jön. A föltámadott lesz^ jelenvalóvá a szent éjszakán, a szTent színek alatt és lesz lelkünk vendége a szentáldozásban. Az egyház és az úr Jézus születését az eretnekekkel szemben kezdte ünnepelni. Azokkal az eretnekekkel szemben, akik Jézust csak ke- resztelkedésétől fogva tartot­ták Isten fiának, de nem örök­től fogva, és nem születésének meglepő emberi gyöngeségé- ben. Az igaz keresztényi hit ép­pen azt akarja szemléltetni, hogy ebben az újszülöttben maga a teremtő Isten lett za- rándokutunk társa. Nem győ­zik ezt a dogmát (megdönthe­tetlen igazságot) hirdetni az V. és VI. század nagy püspökei. Hányszor kiáltanak föl az érte­lem csodálkozásával: a halha­tatlan halandó lett, az Örökké­való belépett az időbe, a Min­denható erőtlen kicsiny gyer­mek, és az, aki a mindenséget tartja fenn, csöppnyi anyatejre szomjazik. Erre való a karácsony, nem egyébre, hogy józan értelem­mel beleszédüljünk a tény szemlélésébe: Isten valójában az én testvérem lett, megtes­tesült, emberré lett (nem pedig a test ruháját öltötte magára). Ha ezt el nem fogadjuk, semmi közünk nincs a kereszténység­hez, járhatunk bár templomba és imádkozhatunk órákig. Hitünk üres és erőtlen, zavaros és érzelmi. Az értelmeddel próbáld megközelíteni ezt a félelme­tes, fölséges és édes titkot! Azon az éjszakán maga a végtelen Isten tekint rád újszülött kisgyermek szemé­vel és kicsi ujjainak rácsain keresztül a mi emberi szemünkkel nézi a Teremtést. El lehetsz még keseredve? Mondhatod, van jogod mon­dani, hogy Isten távol van, hogy Isten miért engedi meg a szenvedést? Van jogod csak vallási kérdésként kezelni hi­ted alapvető döntését? Van jo­god ezután kizárni őt életed napjaiból és éjszakáiból és csupán egy-egy vasárnapi mi­se idejére figyelni reá? Gon­dolkozz keresztény! Don Hardung Mini krimi Agyafúrt terv — Felügyelő úr, rögtön jöjje­nek — hangzott egy csaknem hisztérikus női hang a telefon­ból. — A férjem megőrült. El- barikádozta magát a lakásban és mindenre lőni akar, ami mo­zog. A felügyelő megnyugtatta a nőt, feljegyezte a címét: Vio­lette Bunuel. Tíz perc múlva Givar felügyelő és a kollégája, Jean Bois a megadott címen voltak. Felrohantak a harma­dik emeletre, s Givar erőtelje­sen megnyomta a csengőt. Bent semmi sem mozdult. Ehelyett egy szőke nő rohant le hozzájuk a felsőbb emelet­ről. — Violette Bunuel vagyok. Gyorsan tegyenek valamit, Marc még a lakásban van. Givar és Bois elővették és kibiztosították fegyverüket. Violette kinyitotta az ajtót és beengedte a két férfit. A folyo­són fényes nappal ellenére ko­romsötét volt. A lakás összes ajtaja be volt zárva és minden roló lehúzva. A villanykap­csolók nem működtek. Jean Bois vészjóslónak találta a helyzetet. — Jöjjön elő Bunuel úr — kiáltotta a sötétbe —, itt a rendőrség! — Ismét egy sötét folyosóra jutottak. Megint be­csukott ajtó állta útjukat. Bois az ajtóhoz lépett, s ekkor bent megmozdult valami. Majd ki­vágódott az ajtó, s egy üvöltő férfi rohant ki bentről. Bois villámgyorsan meghúzta a ra­vaszt. A férfi közvetlenül a lába elé vágódott. — Szívlövés — állapította meg lakonikusan az idős rend­őrorvos. Bois felügyelő megrökö­nyödve nézte a halottat. — Nem is volt fegyvere — da­dogta. — Marc!... Marc!... — si­koltozott Violette Bunuel. Csak akkor nyugodott meg, amikor az orvos két nyugtató injekciót adott neki. — Nem találtunk semmi­lyen fegyvert, asszonyom — szólalt meg higgadtan Givar. — Miért gondolta, hogy a férje fel van fegyverkezve? — Marc egy heves veszeke­dés után kidobott a lakásból. Azért gondoltam, hogy fegy­ver van nála, mert állandóan félt. A töltényeket azonban mindig eldugtam, nehogy va­lamilyen szerencsétlenség tör­ténjen. Amikor két órával ez­előtt a szomszédoktól felhív­tam, azt mondta, van elég go­lyója, és mindenkire lőni fog, aki az útjába akad. Ekkor es­tem pánikba és hívtam önöket. Festő volt és úgy érezte, az egész világ őt üldözi. Minden­kiben ellenséget látott, aki a zsenialitására tör. — És így volt? — Nem. Marc nagyon te­hetséges szürrealista volt, de a párizsi művészvilág még nem vett róla tudomást. — Tehát a férjének üldözési mániája volt? Violette bólintott. — Majd egy évig orvosi felügyelet alatt állt. Dr. Dubois intenzíven foglalkozott Marckal, mégis egyre többet kínlódott. — És nem gondolt arra, hogy egy pszichiátriai klini­kán helyezze el? — érdeklő­dött Givar felügyelő. — De igen, mégis jobbnak tartottam, ha itthon ápolom dr. Dubois felügyelete alatt. Én nővérként egy pszichiátriai osztályon dolgozom. Tudom, mit jelent ott páciensnek lenni. Reméltem, Marénak jobb lesz a közelemben. — A tények szerint tévedés volt, súlyos következmények­kel — mondta a felügyelő és becsukta a noteszét. * Violette Bunuel felnevetett: — Kérem, Patue kis­asszony, foglaljon helyet. A sudár termetű lány enge­delmeskedett. — Kisasszony, a telefonba azt mondta, valami fontosat akar közölni velem. A lány bólintott és kisimí­totta szőke fürtjeit tökéletesen szép arcából. — A rendőrség beleesett a maga csapdájába, asszonyom. A rendőrséget gyilkossá tette. Mindent jól átgondolt és előké­szített. Azt is jól tudta, hogy a lakásban semmilyen fegyver sem volt. Marc soha nem volt erőszakos. S ha valóban elvesz­tette az eszét, csak azért, mert hónapokon át elszigetelte a kör­nyezetétől és titokban kábító­szereket adott neki. Kábítósze­reket, amelyekhez a pszichiátri­ai osztályon jutott hozzá. Ezek túladagolása pedig megváltoz­tatja az ember személyiségét. Mint hallja, tájékozott vagyok. Violette ismét felnevetett: — Ki maga tulajdonkép­pen? — Nagyon jól tudja, hogy a rettenetes tettének az indító­oka vagyok. Ez a tény a rend­őrség előtt még ismeretlen. Tudta, hogy viszonyom van Marckal, de hallgatott. Elzárta előlem, hogy megvalósíthassa ördögi tervét, Marc el akart válni magától, de ebbe maga nem egyezett bele. Nem sze­rette őt, de boldogságot sem kívánt neki. — Miért nem fordult ezzel a nevetséges elméletével a rend­őrséghez? — kérdezte higgad­tan Violette. — Azért, mert ez Marcot nem támasztaná fel, s a bosszúból egyetlen ember sem élt meg. A tettéért fizetni fog: mondjuk 600 ezer frankot. Marétól tudom, hogy rendel­kezik ezzel az összeggel. Hol­nap este tizenegykor találko­zunk a Pare de Montsourisban. Egy fehér Citroenben fogom várni. S ne felejtse el a pénzt, másodszor nem keresem fel — tette hozzá az ajtó felé menet. * — Amint látom, másodszor is bebizonyította, hogy van esze, asszonyom — mondta nevetve Nicole Patue, amint Violette Bunuel becsapta az autó ajta­ját. — A pénz ebben az utazó­táskában van? — Igen — felelte Violette, s a táskából villámgyorsan egy pisztolyt rántott elő. — Őszintén szólva megle­pett, hogy másodszor is ilyen primitív módon akar célt érni. Nézzen ki az ablakon — szó­lalt meg Nicole. — Aza férfi, aki önre szegezi a pisztolyát Givar felügyelő. Egy második gyilkosságért életfogytiglani büntetést kap. Ezt akarja...? Fordította: f. m. m.

Next

/
Thumbnails
Contents