Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-24 / 20. szám
• REKE> MEtiYEI HIRUP GAZDASÁG 1995. január 24., kedd Hírek Rekord jövedelem. Az Intel Corporation — amelynek termékei megyénkben is jól ismertek —1994. évi jövedelme és részvényenkénti nyeresége új rekordot ért el. Az összjövedelmük 11,52 milliárd dollár volt, ami 32 százalékos növekedést jelent az 1993. évi 8,78 milliárd dollárhoz képest. A tiszta bevételük egy hajszálnyival, 2,29 milliárd dollárra csökkent az előző évi 2,30 milliárd dolláros értékhez képest. Az egy részvényükre jutó hozam azonban 5,24 dollárra növekedett az 1993. évi 5,20 dolláros értékhez képest. Expoper. A világkiállítás elmaradásából származó kárának megtérítésére keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz az Expo 96 Kft. ellen a szegedi Könnyűszerkezetépítő és Szolgáltató Kft. A bíróság egyeztető tárgyalást rendelt el, amely a jövő héten lesz. Balázs István, a kft. egyik ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának elmondta: a társaság a múlt év nyarán kötött szerződést az EXPO 96 Kft.-vel a világkiállítás csarnokainak felépítésére. A 39 ezer négyzetméternyi területre tervezett munkálatokért csaknem 300 millió forintot, a bérleti díjakért pedig 540 millió forintot kapott volna a szegedi kft. Eddigi kiadásuk — egyebek között a lágymányosi mintapavilon felépítésének, a gépjárműpark lecserélésének költsége, valamint a számítógépekre fordított összeg — meghaladja az 500 millió forintot. A kft. kárigénye 2,4 milliárd forint. • • Az OMV-Hungária nem vonul ki Az ÖMV békéscsabai benzinkútján is szigorú belsőellenőrzéssel garantálják az egyenletes termékminőséget Fotó: Such Tamás Az ÖMV-Hungária, amely a benzinkúthálózattal rendelkező magyarországi ásványolaj-forgalmazók között a legnagyobb üzemanyag-importőr nem vonul ki a gázolajpiacról. A cégnél ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a gyanúsan alacsony gázolajárak tisztességes versenyfeltételek között nem jöhetnek létre. ,,Mi magunk importálunk schwechati olajfinomítónkból, pontosan és a törvényi rendelkezéseknek megfelelően fizetjük a behozatali vámokat. így tudjuk, hogy a magyar piacon felbukkanó alacsony nagykereskedelmi árak más európai olajfinomítóból való behozatal esetén sem jöhetnek létre tisztességes úton, mert ezek a nemzetközi felvásárlási árak alatt maradnak! — hangsúlyozza Klaus Geer, az OMV- Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. „Ez megnehezíti értékesítési tevékenységünket is. Eves szinten jelenleg kevesebb mint 100 000 tonna gázolajat forgalmazunk. Ennek ellenére nem vonulunk ki a gázolajnagykereskedelem területéről, mert ügyfeleinket továbbra is minőségileg ellenőrzött termékekkel és a megszokott szállítási biztonsággal szeretnénk kiszolgálni.” Az ÖMV bízik a kormány tevékenységében. Január 1. óta a HTO és a dízelolaj adózási szempontból egyenértékűek, és a gázolajhoz kevert petróleum is adóköteles. „Lehetőség szerint tapasztalatunkkal kívánunk segíteni a magyar kormányzatnak, mert könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen nehéz a jelenleg több mint 130 kisebb üzemanyag-importőr cég behozatali és adóellenőrzése” — húzza alá Mayer Tamás, az ÖMV-Hungária ügyvezetője. Az ÖMV-Hungária különös fontosságot tulajdonít a benzinkútjainál kiadott üzemanyagok minőségének. Szigorú belső minőségellenőrző rendszerrel biztosítják az állandó és egyenletes termékminőséget, és töltőállomásainál rendszeresen ellenőrzik az üzemanyag-szállítást és a termékek kezelését is. Energetikai konferencia Az ezredfordulóig a magyar ipar energiaigénye a jelenlegihez képest 20-22 százalékkal nő, ezért Magyarország érdekelt az energiaszektor a nemzetközi együttműködéssel megvalósuló fejlesztésében — mondta Pál László ipari miniszter hétfőn az Európai Unió Synergy programja keretében rendezett budapesti konferencián. A kétnapos eszmecserén nyugat-európai vezető pénzügyi és energetikai szakemberek tanácskoznak a közép- és kelet-európai, valamint a FAK-országok képviselőivel az energiaszektorba történő tőkebefektetések lehetőségeiről. Magyarországon még ebben az évben megkezdődik az energiaszektor privatizációja. A Magyar Villamos Művek Rt.-t, a nagyfeszültségű hálózatokat, illetve a hozzájuk kapcsolódó teherelosztó központokat, továbbá a Paksi Atomerőművet egyben kívánják értékesíteni, az állam azonban 50 százaléknyi tulajdonrészt megtart magának. A miniszter hangsúlyozta, hogy a privatizáció során a leendő befektetőknek bizonyos kötelezettséget is vállalniuk kell. A hazai szénbányák fennmaradása érdekében átmeneti időre le kell mondaniuk az esetleg olcsóbb külföldi beszerzési forrásokról. A villamosenergia- szolgáltatórendszer magánosításánál szempont a távhőszolgáltatás biztosítása, amelyet az önkormányzatokkal kötendő szerződésekben kell garantálni. MNB valutaárfolyamok 1.23-án vétel közép eladás Angol font 173,8 175,5 177,32 Ausztrál dollár 84,3 85,1 85,96 Belga és lux.frank (100) 351,3 354,8 358,30 Dán korona 18,3 18,5 18,73 Finn márka 23,4 23,6 23,87 Francia frank 20,9 21,1 21,36 Görög drachma (100) 46,4 46,9 47,40 Holland forint 64,5 65,1 65,81 ír font 172,6 174,4 176,13 Japán yen (100) 109,4 110,5 111,66 Kanadai dollár 77,1 77,9 78,74 Kuvaiti dinár 367,2 370,8 374,49 Német márka 72,4 73,1 73,85 Norvég korona 16,5 16,7 16,88 Olasz líra (1000) 69,1 69,8 70,52 Osztrák schilling 10,3 10,4 10,50 Portugál escudo (100) 70,2 70,9 71,68 Spanyol peseta (100) 83,4 84,2 85,14 Svájci frank 86,3 87,2 88,08 Svéd korona 14,7 14,8 15,04 USA dollár 109,7 110,7 111,85 ECU (Közös Piac) 137,0 138,4 139,79 Földcsaták Zsadányban Vélt és valós érdekellentétek A mezőgazdasági gépeket csak nézegethetnék a zsadányi gazdák is, hiszen hitelt nem kapnak a megvásárlásához. Archív felvételünk a muronyi gazdanapon készült Fotó: Kovács Erzsébet Az a vita, amely Zsadányban bontakozott ki a szántóföldek meliorációs költségeinek ügyében nem helyi specialitás. A megye más területein is folynak — váltakozó intenzitással és részeredményekkel — hasonló csetepaték, ezért talán nem érdektelen, ha mindkét oldal megszólaltatásával megpróbálunk tiszta képet rajzolni a helyzetről. Zsadányban első beszélgető- partnereim, ha úgy tetszik, az egyik fél képviselői: Tarsoly Imre, a helyi földkiadó bizottság elnöke, Lunkán György bizottsági tag és Fodor Sándor, az Agrárkamara helyi elnöke. Beszélgetésünk elején kiderül, hogy két hasonló, de távolról sem azonos ügyről van szó. Tarsoly Imre a tagi részarány-tulajdonosok gondját sorolja, amely a faluban 677 személyt és mintegy 16 ezer aranykoronát érint. A vita lényege, hogy mind a tagi részarány-tulajdonosok, mind a kárpótoltak sokallják azt a költséget, amelyet a helyi szövetkezet a meliorációs költségek megtérítéséért kér. A meliorá- lás, amely nem volt teljes körű, hiszen csak belvízelvezetésre alkalmas, 1981-ben kezdődött és több lépcsőben a kilencvenes évek elejéig tartott. A szövetkezet 1993 márciusában írásban közölte, hogy a földalapokba átadott területeken mennyi meliorációs költség jutott egy aranykoronára. Ennek összege átlagban 4-500 forint körül volt. A földárveréseknél a licitáláskor már ismert volt ez az összeg, amelyet azonban sokan nem tudnak vagy nem is akarnak kifizetni, ez utóbbiak vitatják az összeg nagyságát. A kárpótlás időközben lezajlott az emberek átlagban mintegy két hektár földet kaptak. A jelenlévők elmondása szerint ahhoz, hogy a földet megkaphassák, a szövetkezet aláíratott velük egy nyilatkozatot, hogy elismerik az összeg jogosságát. A most földhöz jutott gazdáknak nincs pénzük kifizetni a meliorációs költséget, ugyanakkor ha nem fizetik be, nem került telekkönyvileg a nevükre a föld, ezért például nem tudnak rá hitelt felvenni. Még rosszabb a helyzet tagi részarány-tulajdonosok esetében, hiszen egy általuk mutatott kézzel írt dokumentum szerint nekik közel háromszor annyit kellene fizetni a meliorációért. A helyi földkiadó bizottság elfogadhatatlannak tartja, hogy aranykoronánként 1400-1600 forintot kelljen fizetni a meliorációért, ennyit egyszerűen nem ér meg. 1993 júliusában törvényességi kérelmet terjesztettek be a megyei főügyészséghez, kérve annak megvizsgálását, megfelelően járt-e el a szövetkezet a meliorációs költségek megállapításánál. Kérésük jogosságát egy olyan levéllel támasztották alá, amelyben a Békés Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás azt közölte, hogy „...a termőföldeket terhelő értéknövelő beruházások költségeiben szerepelnek olyan munkák költségei is, amelyek — az igénybe vett állami támogatás alapjának kiszámításánál figyelembe vehetők voltak ugyan — egyébként nem minősülnek meliorációs beruházásnak. Ezen munkák (területrendezés, földútépítés) költségei nem terhelhetők a termőföldre értéknövelőként.” Az ügy jogi rendezése meghiúsult, a három jelenlévő egybehangzó állítása szerint a szövetkezet ezt a szakvéleményt másként értelmezi az egyeztető tárgyalás nem vezetett eredményre, sőt azóta gyakorlatilag nem is tárgyalnak egymással. Tarsoly Imre még azt is kifogásolta, hogy a tagi részaránytulajdonosok a földet csak ideiglenes kapták meg. Azt is megjegyezte, hogy többszöri kérésük ellenére sem kaptak lehetőséget, hogy a meliorációs költségek valódiságáról az ügyiratokba betekintve győződhessenek meg, a szövetkezet elnökével is szeretnének találkozni, de erre nem volt módjuk. Az itt elhangzott gondokat ismertettük Matuska Sándorral a Magyar-Lengyel Barátság Szövetkezet elnökével, aki sorban válaszolt rájuk. — Kezdjük talán az egyszerűbb esettel, a kárpótoltak ügyével. Mint ismeretes, jogszabály írja elő, hogy a termőföld új tulajdonosának az értéknövelő beruházások költségét a szövetkezetnek meg kell fizetni. Ez a mi esetünkben a kárpótoltaknál 4—500 forintot jelent aranykoronánként. A földhöz jutottak döntő többsége ezt az összeget nem vitatta, azt ki is fizette, illetve élt a szövetkezet által felkínált kedvező lehetőségek valamelyikével. Akik ugyanis megkapott földjüket a szövetkezetnek bérbe adták, a bérlet tartamára a meliorációs költséget meghiteleztük nekik, sőt aki tízéves szerződést kötött velünk, annak elengedtük. Aki nem adta bérbe, attól sem kértük egy összegben a költséget, egy éven belül három részletben fizethette meg. Az pedig nem felel meg a valóságnak, hogy aki nem fogadta el a meliorációs költséget, nem kapta meg a földjét, hiszen a földek birtokba adása a földhivatal dolga. A kárpótoltak természetesen akkor is használhatták a földjüket, ha a meliorációs költséget nem fizették meg, c£ak tulajdonukba nem kerülhetett. A meliorációs költséget eddig háromszor vizsgálta felül több szerv és fórum, köztük a helyi földkiadó bizottság is, amelynek tagjai bármikor betekinthettek a melioráció vastag ügyirataiba. Ami a szakvéleményt illeti, mi most is vitatjuk annak értelmezését, hiszen ami egyszer költségként felmerült a meliorálásnál, az a föld értékét növeli. A vitatott tétel az összköltség 5-10 százalékát jelenti, nem sokkal csökkentené az aranykoronára jutó forintterhet. Sokkal nagyobb gondot jelent a tagi részarány-tulajdonosok meliorációs költsége. A jogszabályi megfogalmazás pontatlansága miatt nekik a melioráció teljes költségét meg kellene fizetniük. —Vagyis azt a részét is, amelyiket a szövetkezet állami támogatásként kapott, azaz neki nem került semmibe? — Igen, ezt az összeget is, hiszen a jogszabály csak a kárpótoltak esetében ad lehetőséget a csökkentésre. Ezt magánemberként teljesen igazságtalannak tartom, talán ezért is van az, hogy ennek megfizetésére egyetlen részarány-tulajdonost sem köteleztünk. — És ez a kézzel írott papír, amelyen az aranykoronánkénti 140á—1690forint szerepel? — Ez. nem hivatalos dokumentum, a földrendező bizottság kérésére számoltuk ki, hogy mennyi lenne a teljes meliorációs költség. Ez rendkívüli méltánytalanság velük szemben, nekik is annyit kellene fizetniük érte, mint a kárpótoltaknak. Egyenlőre várakozó állásponton vagyunk, a földet a részarány-tulajdonosok is használhatják. Végezetül még két megjegyzést tennék az egész ügyhöz. Többen fordultak hozzám azzal a kéréssel, hogy méltányossági alapon engedjem el a meliorációs költséget. Mindenkinek azt mondtam, hogy ezt nem tehetem meg, hiszen ezzel a szövetkezet összvagyonát csökkentem, vagyis minden egyes tagunk zsebéből kiveszem a pénzt, amihez nincs jogom. Azt a vádat pedig, hogy engem nem lehetett elérni, főleg a földkiadó bizottság tagjai- oak, a leghatározottabban visszautasítom. Bármennyire is leköt a parlamenti munka, a faluban élők számára mindig van időm. Gila Károly
