Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

0 t 1995. január 3., kedd CSALÁDI OLDAL 1 9------------------------------------------------------------------------------------------------------1 pKES MEGYEI HÍRLAP Ötletek Gyap júmosás. Gyapjúholmi mosásá­hoz langyos vizet hasz­náljunk, a mosószert (le­hetőleg gyapjúmosót) teljesen oldjuk fel a víz­ben és csak azután tegyük bele a ruhát. Az öblítővíz a mosóvízzel azonos hőmérsékletű le­gyen! Az utolsó öblítő­vízbe tegyünk • kevés ecetet! Ne csavarjuk, csak kézzel nyomkodva távolítsuk el a nedvessé­get! A megfilcesedett gyapjúholmit glicerines langyos vízben mossuk, ki, majd azonos hőmér­sékletű vízben öblítsük! A gyapjúholmi kisi­mul, ha vízgőz fölé akasztjuk, vagy párás időben levegőre tesszük. Az összement gyapjú­holmit, ha 48 órán ke­resztül lágy vízben áz­tatjuk, majd szokásos módon kimossuk, és az öblítővízben (egy liter vízbe 4 evőkanál borkő­savat adunk) 5-6 órát áll­ni hagyjuk, jó eredményt érhetünk el. Jól kiöblítve kiszárítjuk. Ne szárítsuk vállfán, mert deformálódik! Für­dőkád felett szépen eli­gazítva csöpögtessük le a vizet! Ezután tegyük törülközőre száradni, vi­gyázva, hogy hőforrás­tól távol legyen, nehogy a fonal zsírtartalma el­pusztuljon! A gyapjúból vagy vastag anyagból készült ruhákat gyorsabban megszáríthatjuk, ha frot­tírtörülköző közé rak­juk, és nyújtófával át­görgetjük, így kipré­seljük a bennük lévő vi­zet. Ha nagyon szükséges, vasaljuk át. Gyapjúmo­sáshoz általában speciá­lis mosóport haszná­lunk, de helyette alkal­mazhatunk olcsó haj­sampont is, ugyanolyan szép lesz a kimosott ru­ha. Ha zsír-, vagy olajfolt kerül a csak langyos víz­ben mosható anyagra, nedvesítsük be, kenjünk rá egy kevés sampont, hagyjuk 30 percig állni, majd utána mossuk ki. Az az átkozott védekezés A gumit elátkozzuk, a tablettát elfelejtjük, a napokat rosszul számoljuk—a védekezés prob­lémája kapcsolataink biztos eleme. Több mint negyed évszázad telt el az antibébi tabletta bevezetése óta, s a nyugati világ egyre több nőjének okoz fejtörést vajon hozzányuljon-e napi hormondózisához. Túl sok veszéllyel jár a tabletta: trombózis, súlygyarapodás, meddő­ség, májbetegség. A döntés nehéz, de mint a gyógyszeripar eladási statisztikái bizonyítják végül is a tabletta mellett szól. A kapcsolatok 62%-ban még mindig a nők gondoskodnak a védekezésről. Evek óta ígérgetik a kutatók, hogy leveszik a nőkről ezt a terhet, de eddig még semmi nem történt az ügyben. Néhány hónappal ezelőtt azonban a WHO (az ENSZ egészségügyi szervezete) következő jelentésével keltett nagy feltűnést: 20 év nem­zetközi kutatás után széles körű alkalmazásra kész egy férfiaknak szánt hormonkészítmény. A sajtó azonnal rávetette magát a „férfiaknak szóló tablettára”, s megalkotóira. A „tabletta” hatásmódja egyszerű: hasonló­an a nőknek készített preparátumokhoz, mes­terségesen a szervezetbe juttatott hormonokkal manipulálják a test saját hormonjainak ter­melését. Mindez a nőknél mindenesetre sokkal egyszerűbb, mint a férfiaknál. A női ciklust ugyanis 2 hormon sor­rendje határozza meg. A tabletta ezt a sorrendet módosítja: mialatt a test az egyik hormont termeli, a tabletta már a másodikat befolyásolja. A ter­mészetes ciklus ezáltal kiiktatódik, az a petesejt, mely nem termékenyült meg a ciklus végére, kilökődik a szerve­zetből. A férfi testben viszont csak egyetlen hormon felelős minden szenvedésért (ko­paszság, prostata, rák), és minden jóért (potencia, élvezet). A tesztoszteron. A fér­fiak védekezésénél alkalmazott trükk egy­szerű: egy injekcióval tesztoteront visznek a szervezetbe. A test a hipofízisben, agyunk hormonközpontjában regiszt­rálja ezt az idegen segítséget. A hipofí­zisből normál esetben a herékhez, a tesztoren termelőjéhez jut az infor­máció azzal az utasítással, hogy indítsa be a termelést. Most ázonban, hogy az idegen tesztoszteron gazda­gon rendelkezésre áll a szervezetben, a test megspórolja a fáradtságot, s az agy semmilyen utasítást nem küld, a herék nyugalomban ma­radnak. A herékben azonban nem csak a hormo­nok termelése folyik, hanem ami ennél is fonto­sabb, a spermáé is. Az injekcióval nem csak a hormon, de a sperma termelése is leáll. Ered­mény: a férfi szexuális élete tovább funkcionál hála az injekcióval érkező tesztoszteronnak, de az orgazmusnál fellépő magömlés már nem tartalmaz hímivarsejtet. A hatás meggyőző, de a mellékhatások még sok fejtörést okoznak. Az első injekció után 3 hónapra van szükség ahhoz, hogy ismét nemző­képes legyen a férfi. Néhány tesztelt személynél szőrtüszűgyulladás, agresszió és súlygyarapodás lépett fel. A nemzőképesség a terápia befejezése után csak fokozatosan tért vissza. Több laboratóriumban dolgoznak már a szer tökéletesítésén: más hormonokkal való kombinálásán, különböző adagolási módokon. Az eredmények ellentmondóak. De az első jobb preparátum azonban nem várható a századfor­duló előtt. Vajon tisztán tudományos akadályok állnak a „férfi antibébi tabletta” útjában, vagy morálisak is? Mégiscsak a nőké marad hát a felelősség? Svéd és indiai kutatóknak sikerült a női test saját erejét felhasználni a terhesség bekövetkezésé­nek megakadályozására. Egy géntechnológiai trükkel a nő védekezőereje egy új ellenség, a saját testéből származó hormon (HGG) ellen fordul. Ez a hormon a terhesség beálltához és fennmaradásához szükséges. Egy terhesség el­leni oltásra az immunrendszer kikapcsolja ezt a hormont, s a megtermékenyülés ellenére sem jön létre terhesség. A kairói népesedési konferencián is bemuta­tott eredmények meggyőzőek, de a módszer veszélye igen nagy. Az immunrendszer ilyes­fajta manipulációja a test más építőelemeit is sértheti, aminek következménye allergia, sőt halálos immunbetegség is lehet — figyelmeztet sok kutató. (A Kurierből fordította: Stummer Andrea) Ismerje meg önmagát! Lenthár Márta rovata Szüksége van szívbetegségre? (15.) Dehogy van rá szükségem, fogalmazódik meg bennünk a válasz, pedig a tiltakozást egyre inkább fel kellene váltania a gondolkozásnak, hiszen hazánkban is mind több orvos teszi fel páciensének a kérdést: miért éppen ez a beteg­ség kell Önnek? Aki valóban szeretne megsza­badulni nyavalyáitól, annak először is meg kell értenie betegsége üzenetét. Sorozatunkkal a tünetek jelentésének megfejtésében szeret­nénk segíteni olvasóinknak. A szívbetegségek üzeneteinek megértéséhez forduljunk elő­ször ismét a szólásokhoz, melyek ebben az esetben is beszé­desen árulkodnak a lényegről: dagad a szíve a boldogságtól; fáj a szíve valakiért; megesik a szíve valakin; meghasad a szíve; a szívébe markol valami; a szívére veszi; nyomja a szívét valami; összeszorul a szíve a rémülettől; torkában dobog a szíve és így tovább. A felsorolt szófordulatokból is jól érzékelhető, hogy a szívünket mindig valamilyen érzelem billenti ki megszokott ritmusából, nyugalmi állapotából. Az érzelem lehet öröm, bánat, rémület, félelem, reménykedés — a szív ezekre reagál. Korábban már utaltunk arra, hogy az emberi cselekedetek meghatározói az érzések és a gondolatok. Van aki inkább a szívére hallgat, más inkább az eszére. Akkor lennénk harmó­niában önmagunkkal, ha mindig arra hallgatnánk, amire az adott helyzetben szükségünk van. A szívbetegségek elszen­vedői elsősorban az eszükre hallgatnak, mert attól félnek, hogy az érzéseik kibillentik őket megszokott biztonságukból. Egy idő után a szív ezt nehezen viseli, s vadul dobogni vagy fájni kezd, hogy a „gazdája” kénytelen legyen rá is figyelni. A szívtünetek tehát szabályosan kényszerítik az embert a szív felé fordulásra. Természetesen a panaszok gyógyszerek hatá­sára is szűnnek vagy gyógyulnak, de a tapasztalatok szerint legtöbbször csak átmenetileg. Valódi javulás csak a gondol­kodás, az életvitel megváltoztatásakor áll be. A legijesztőbb megnyilvánulása a szívnek a szívinfarktus, melynek legked­vezőbb talaja a magas vérnyomás. A magas vérnyomásban szenvedő emberek is azok közé tartoznak, akik nem merik agressziójukat nyíltan vállalni, viszont kellő önuralommal, önfegyelemmel rendelkeznek, segítségükkel képesek indu­lataikat megzabolázni. A meg nem valósult agresszív cselek­mények összege lesz azután a szívroham, s a felhalmozott energiák kisülési módja a szívinfarktus. A szívpanaszokkal kínlódó embereknek érdemes a követ­kező kérdéseket feltenni önmaguknak: megfelelő ritmusban élem az életem; egyensúlyban vannak érzelmeim az értelem­mel; képes vagyok kifejezni az érzelmeimet; van időm megélni az élet örömteli oldalait is? Amelyik kérdésre nem a válasz, azzal ajánlatos addig foglalkozni, míg a szív nem kezdi egyre markánsabban, egyre türelmetlenebbül követelni a feléfordulást. Túlhajszolt világban élünk, s ráadásul az érzelmeknek magasan fölébe emeljük az értelem jelentőségét. Nem vélet­lenül a szív- és érrendszeri betegek vezetik a halálozási listát. Korunk jelenlegi értékrendje szerint a hajtás, az anyagi siker vívja ki a legnagyobb elismerést. Aki a kor normáihoz igazodik, könnyen bele is sodródik a divatos elvárásokhoz való igazodásba. A szívinfarktust menedzserbetegségnek is szokták nevezni. A tények önmagukért beszélnek. Tény, hogy nem a romantika korában élünk, a vészjelek mégis arra figyelmez­tetnek, ajánlatos lenne többet hallgatni a szívünkre... (Folytatjuk) Nyugdíjasoknak Nyugdíjasok ünnepsége Az együttlét öröme Kis karácsony, nagy kará­csony... Régi kedves dallamú da­locska ez, népünk egészséges életszemléletét tükrözi. Ma is énekeljük, felcsendült decem­ber 16-án a békéscsabai nagy- családosok jaminai egyesüle­tének karácsonyi ünnepségén is. Hogyan is történt? A tagok felé meghirdetett rendezvényre közel 100 felnőtt és vagy 120 kisebb-nagyobb gyermek gyűlt össze a jaminai Tégla Közösségi Házban. Ha­talmas, plafonig érő karácsony­fa üdvözölte a már hagyomá­nyossá vált rendezvény résztve­vőit, azután a József Attila utcai általános iskola tanulói, Tokodi Erzsébet tanárnő vezetésével, átvették a stafétabotot. Három aranyos bábjelenetet mutattak be a gyermekközönség nagy derültségére. A felnőttek szelí­den, bölcsen mosolyogtak, ha nem is a kezükkel, de a szívük- kel-lelkükkel ölelték át egy­mást. Mintha a Megváltó maga járt volna testet öltve közöttük. Műsoruk után játszóház ke­retében agyagból, gyurmából dinókat, háziállatokat és ma­darakat formáltak, cirokból, szalmából és egyéb anyagok­ból mutatós játékokat készítet­tek maguknak, közben sok szép más játék talált gazdára a szponzorok jóvoltából. A fel­nőttek csirkeaprólékot és pe­csenyekacsát kaptak, édesség és kedves ajándék jutott min­denkinek. Másnap, 17-én, délután 3- tól fél hatig Németországból érkezett, nagyon szép ruha­anyagból válogathattak a fel­nőttek. Ezen a rendezvényen is be­bizonyosodott, hogy még ma is szeretik egymást az embe­rek, meglátszott ismét, mint már annyiszor, hogy a kará­csony valóban a szeretet és a békesség ünnepe. Végül egy tanulságot kell levonnunk: nincs nagyobb öröm, mint másoknak örömöt szerezni. Lészkó András Magyarbánhegyesen immár ti­zenkét éve működik a nyugdíja­sok klubja, amely az Esthajnal nevet viseli. Egy hely, ahol az idős emberek jól érezhetik ma­gukat, ahol kikapcsolódhatnak a hétköznapok szürkeségéből, ahol mindannyian otthon van­nak. A klub életéről Papp Imré­mé, Julika néni mesélt. — Községünkben ez a klub 1982-ben alakult és jelenleg 146 tagot számlál. A létszám vegyes, azaz a férfiak és a nők is szívesen járnak hozzánk. A tag­ság semmilyen kötelezettség­gel nem jár, s az egyébként jel­képes összegű 10 forintos tagdíj sem kötelező. Célunk, hogy jól érezzük magunkat egymás tár­saságában. — Mivel foglalkoznak egy- egy találkozó alkalmával? — Ilyenkor a társaság kisebb csoportokra oszlik és ki-ki ked­ve szerint szórakozik. Kártyáz­nak. dominóznak, vagy sokan csak egyszerűen beszélgetnek. Egy hét alatt—mert hétfőnkén- ti rendszerességgel találkozunk — mindig akad mesélnivaló. Többször is volt rá példa, hogy csak este tíz órakor mentünk haza, mert olyan jó volt a hangu­lat. —Milyen eseményekre emlé­keznek szívesen? — 1993-ban volt a zászlóa­vatással egybekötött névadó ünnepségünk, ahol felvettük az Esthajnal nevet. A Nagyszéná­son megrendezett Ki mit tud?- ban kétszer is szerepeltünk, ahol mindkétszer második helyezést értünk el. Klubunk öt éve tágja az „Életet az éveknek” országos szövetségnek és a Békés Me­gyei Nyugdíjasok Kulturális Szövetségének. — Van-e kapcsolatuk más klubokkal? — Természetesen. T-izenöt környékbeli település nyugdíja­saival van baráti kapcsolatunk, amely szintén többéves múltra tekint vissza. Velük évente többször is vacsorával egybe­kötött találkozót szervezünk, ahol köszöntjük egymást és kedves ismeretségeket kötünk. Oláh Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents