Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-06 / 288. szám
a 1994. december 6., kedd HAZAI TÜKÖR/SOROZAT !Si-----------------------------------------------------------------------------UtÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Élelem bére." Hofi Gézával búcsúztathatják az óévet a Madách Kamara Színház szilveszteri vendégei: az Élelem bére című egyszemélyes kabarét tekinthetik meg 19 órai kezdettel. Hofi Géza tizenkettedik éve lép színpadra a Madách Kamarában. Ho- félia című önálló estjét 1983 áprilisában mutatták be. Négy évig játszotta nagy sikerrel, majd az ötszázadik előadást követően új köntösben és más címmel folytatódott az egyszemélyes kabaré. A produkció zenéjét Malek Miklós komponálta, a dalszövegeket Szenes Iván írta. Vasutas javaslat. A húsz százalékos béremelési követelésből hajlandók vagyunk engedni, figyelembe véve a nemzetgazdaság és a MÁV Rt. objektív gazdasági helyzetét. Készek vagyunk a kompromisszumra és tudomásul vesszük, hogy elkerülhetetlen a vasutas reálbérek jövő évi csökkenése. Mindebben három vasutas szakszervezet tegnap délutáni tanácskozásán állapodtak meg, amiről közleményben tájékoztatták az MTI-t. A szakszervezetek megállapították, hogy a kormány és a MÁV Rt. vezetésének javaslata, valamint a szak- szervezetek béremelési követelése közötti szakadék áthidalására vannak még lehetőségek. Egymillió év alatt egy másodperces késés Pontosan Csenkinél Csenki János — az órák árusítása mellett — továbbra is vállal javítást, s rövidesen aranyat is árusít Fotó: Such Tamás „Gyula és az órástársadalom újabb ékességgel gyarapodott” — mondta tegnap Csenki János gyulai vállalkozó egyik budapesti partnere, aki a Csenki óraszalon megnyitására érkezett. Órásokról — precíz emberekről — lévén szó: túlzásról szó sincs. A szolid, ám elegáns portál mögött mohazöld pult- és polcrendszer, csillo- gó-villogó órákkal. A halvány szürkébe játszó padozaton szertegurult aprópénz: a vállalkozótársak szórták szét kabalából. Nyilván: apád-anyád idejöjjön... Csenki János Szeghalomban tanulta ki az órásmesterséget, még 1968-ban. Négy év múlva vetette meg a lábát Gyulán, eleinte egy Kossuth utcai kis műhelyben dolgozott. Már 1981-et írtunk, amikorra önállósodott: azóta a buszpályaudvar mellett javította, árusította az órákat. S most Gyula szívében, a Lido bárral átellenben kereshetik őt a vásárlók, a javíttatok. — Aranyat is, órát is árusítunk majd, aranyat attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezik a szükséges engedélyünk — mondta Csenki János. -— Nyáron már letettük a becsüsvizsgát. Diszkrét zene szól, miközben a Csikós Mihály belsőépítész által tervezett és kivitelezett tározókból rendre előkerülnek az órák. Előszóra svájciak. Longinesek 40—60 ezerért, a Do- xák, melyeknek még mindig jól cseng a nevük, ám már inkább az olcsóbb portékák közé tartoznak, a férfias Gravonák, jó pár Edox — egyik-másik valóságos ékszeróra — 30-40 ezerért, a vízre termett Atlanticok, melyekkel akár száz méter mélyre is lemerülhet a búvár (áruk 10—50 forint közé esik). Persze olyan órát itt nem nagyon tudtak mutatni, mely ne lenne vízálló. Sokfunkciós —- főként női — órák következtek: Mondai- ne-ok, s a kerámiavázas divatórák, a Certinák (van köztük, mely titántokos, zafírüveges, azaz, csak a gyá- mánt karcolja). Aztán láttunk Chagalt 23 karátos aranyozással, Omegát, meg egyebeket. Van itt Swatch is, mely minden évben kétszer megújul: egyszer a tavaszi-nyári, egyszer az őszitéli kollekciót mutatják be: a divat órajárása szerint. A japán órák valamivel olcsóbban kaphatók, nem mintha nem lennének hasonlóan jók. A szigetországot például a Seiko, a Citizen, az Orient képviseli Gyulán. Az elemes fali és asztali órák között „atomórára” bukkanunk: egymillió év alatt 1 másodpercet késik, ha ugyan késik. (Rádióhullámok igazítják folyamatosan egy németországi atomórához.) S végül egy igazi csemege a svájciak kínálatából: a szívtipró Tag Hauer, potom 210 ezerért. Egy valamit viszont nem tudtak mutatni: bóvlit. K.A.J. Csúszós utak, törött bokák A hétvégére keményebb arcát mutatta a tél. Megérkezett mínusz tízzel. Nem voltunk hozzászokva. Hétfő reggelre „időasszony” már figurázott is kissé, hiszen ónos eső esett, ami azonnal ráfagyott az utakra, jócskán megnehezítve ezzel a közlekedést. — Változtatott-e napi betegforgalmukon a csúszós, jeges út? — kérdeztük a Réthy Pál Kórház Rendelőintézet traumatológiai osztályának ü- gyeletes orvosát, dr. Bartha Szabolcsot. — Bizony meg — kezdte tájékoztatását. — Nagyon sok csuklótöréses, bokaficamos, bokatöréses beteget hoztak be az osztályunkra. Sajnos volt csípőtáji törés, de sok olyan beteg is bejött, aki elesett és a fejét, karját, lábát ütötte meg. * Tóth Barnabás, az Országos Mentőszolgálat Békés Megyei Szervezetének megyei szolgálatvezetője elmondta, hogy tegnap reggel, csak a megye- székhelyen körülbelül 15—20 esetben vonultak ki. Legtöbbször bokatöréshez, kézficamhoz hívták ki őket. — Célszerű lenne, ha a házak előtti járdákra homokot vagy sót szórnának ki, megelőzve a hasonló baleseteket. — zárta mondandóját Tóth Barnabás. ^9^ Biztos kézzel — felelősséggel SZOCIALISTA PÁRT KORSZERŰ, DEMOKRATIKUS OKTATÁST, KÖZMŰVELŐDÉST! Békéscsaba város oktatási és kulturális feladatainak ellátásában a különböző feladatkörű, fenntartású intézmények és civil szervezetek összehangolt és egymást kiegészítő tevékenységére kell építeni. Fontosnak tartjuk: — A város és a régió hátrányainak mérséklését, az iskolázottsági szint emelését, a tudáshoz, információhoz, kultúrához jutás feltételeinek javítását. — A közoktatási törvényben megfogalmazott iskolaszerkezet városi elképzeléseinek mielőbbi kidolgozását, összhangban olyan kulturális koncepcióval, mely igazodik városunk szerepköréhez, épít a hagyományokra, kapcsolódik a modernizációs törekvésekhez. — A szoros együttműködést a megyei önkormányzattal. — A szakképző intézmények rugalmas alkalmazkodásának elősegítését a munkaerőpiac igényeihez. — A szakmai és érdekképviseleti egyeztetés működtetését. — Olyan pályázati rendszer kialakítását, melyben a különböző művészeti területek és rendezvények támogatottsága is megvalósulna. g — Biztosítani akarjuk, hogy az intézmények élére csak olyan vezető kerül- g jön, akit támogat a nevelőtestület, illetve a szakma többsége. > A polgárt kell szolgálni, a polgárosodás kulturális feltételrendszerének meg- í teremtésével, szokásainak erősítésével. § Mert szükség és esély van a változtatásra! g ü) Benkóné Dudás Piroska Sisák Péter Dr. Ambrus Zoltán 11. sz. vk. képviselőjelöltje polgármesterjelölt 10. sz. vk. képviselőjelöltje I / Novák Éva Bernadett: Drogcsempész voltam 7. Az a fogva tartott viszont, aki azt állítja, hogy nem bűnös, megfelelő óvadék ellenében akár szabadlábra is kerülhet, s ha jó ügyvédje és sok pénze van, elkerülheti a börtönt is. Én bűnösnek vallottam magam. Hogy miért? Ezt tanácsolta az ügyvédem. Mondta, így megúszhatom egy, másfél évvel. Sajnos nem vált be a jóslata. Pakisztánban nagy szenzáció volt a külföldi drogcsempészek letartóztatása. Sokat írtak rólunk az ottani újságok, világgá kürtölték a hírt a nagy sajtóügynökségek, hiszen szerintük emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy amerikai és magyar állampolgárságú nőket őrizetbe vegyenek és börtönnel fenyegessenek. Ezt a tényt megerősítette később az ügyvédem is. Magyarországra is eljutott a lebukásom híre, itthon is „híres ember” lettem. Nem sokkal azután, hogy megfogtak a pakisztáni vámosok, pénzt, időt fáradtságot nem kímélve riporterek repültek utánam Karacsi- ba. Faggattak, fényképeztek, mintha filmsztár lennék. Szenzációs riportokat készítettek a világ túlfelén „bűnbe esett” magyar lányról. Amikor a pamutnyomóban dolgoztam, meg voltak elégedve a munkámmal, kiváló dolgozó, törzsgárda tag voltam, jutalmakat kaptam. És soha nem írtak rólam egyetlen dicsérő sort sem... Mondták az újságírók, odahaza mindenkit érdekel a sorsom, s hogy hány évet kapok majd az 1 kiló negyven heroinért? Mint később megtudtam, 10—12 évet tippeltek, azt pedig az európai emberlánya nem éli túl. Pakisztánban más a börtön, mint itthon. Nem akartam a népszerűséget, de ha már ennyit rohantak utánam a riporterek, nem zárkóztam el a válaszok elől, gondoltam azt írják majd le, amit mondok. Az egyik, direkt „az én kedvemért” Kara- csiba utazó újságíró megígérte, hogy kiküldi a rólam írt cikket, mielőtt megjelenik. Persze, hogy nem láttam belőle a mai napig egyetlen sort sem. Ennek a népszerűségnek egyébként később még nagy kárát láttam. 1993. május 13-án volt az első tárgyalás. Sivár helyiség, a bíró közönyösnek látszott az asztal mögött. Tolmácsot nem kaptam, úgy gondolták angol nyelvtudásom elegendő arra, hogy felfogjam a körülöttem történteket. Felolvasták a vádiratot, majd a bíró megkérdezte, megértettem-e, hogy mivel vádolnak, és hogy bűnösnek vallom-e magam. — Igen, bűnös vagyok. Ekkor a bíró felállt, kiment a tárgyalóteremből. Egy óra hosszat várakoztam szörnyű kétségek közepette, aztán szólt egy szolga, s az ügyvéddel együtt bementünk egy irodába. Ott közölte velem a bíró, hogy a kábítószercsempészésért, melynek tényét én is elismertem és bűnösnek vallottam magam, két év és hat hónap börtönbüntetésre ítélt. Megfordult velem a parányi helyiség: két és fél év. Ez nem lehet igaz, nem ezt ígérte az ügyvéd! Elbőgtem magam. A pokol neve Karacsi Megkezdtem raboskodáso- mat, és nem a Hiltonba kerültem. A karacsi börtönben a pakisztáni szokásoknak megfelelően a raboknak nem adnak ruhát, ilyesmire nem költ az állam. A női részleg az épülettömb közepén három cellából áll. A legnagyobban legalább öt ven rabot zsúfoltak össze. A kisebbikben 20—30 ember számára van férőhely. És van egy 3—4 személyes lyuk. A férfi börtön három elkülönített részből áll. Az „A” szektorba csak a politikai okokból elítéltek, menekültek kerülhetnek. A „B” szektor a műveltebb, tehetősebb rabok számára fenntartott hely, az itt lévők bizonyos kiváltságokat is élveznek, szabadabban mozoghatnak a kerítésen belül. A „C” szektor az alja, pardon, a köznép megbüntetett gyermekei számára készült. A rabkoszt európai szemmel és gyomorral nézve pedig kétségbeejtő. Reggelire két deci teát és egy fél rotit adnak (kb. 5 dkg kőkeményre száradt lepény.) Ebédre rizst osztanak sárgaborsóval, vagy lencsével körítve, nagy ritkán valamilyen csontos húst — elképzelni nem tudtam miféle állatot apróznak fel, felőlem lehetett bárány, kutya, vagy akár patkány is. Ünnepnek számított, ha a börtönlakók a tányérjukon csirkehúst fedeztek fel. Vacsorára ismét tea és egy fél roti a járandóság. Az élelmezés külföldiek számára elviselhetetlen, ezt tudja jól a börtönparancsnokság is, ezért az udvar egyik félreeső részében egy fészerben felállítottak egy gázrezsót, hogy aki be tud szerezni magának edényt, nyersanyagot, az itt főzhessen, süthessen — mondhatom azt is — kénye, kedve szerint. Néhány rúpiáért a börtönlakó a szolgákkal hozathat magának a városból élelmet, gyümölcsöt. Szerencsémre a kinti magyarok segítsége egy jómódú pakisztáni börtöntárs — titkos imádóm, Imdad—pénzadományaiból tudtam venni magamnak néhány edényt és rendszeresen élelmiszert. (Folytatjuk) FM 103,1 MHz 1994. december 5- étől 12-éig 6— 24 óráig .RÁDIÓ BEACH- A PARTY RÁDiÓ!” A Rádió Beach és a Békés Megyei Hírlap közös képösszerakó játékának beküldési határideje december 10. Cím: Népújság Kft., Békéscsaba, Munkácsy M. u. 4. OLVASSA A BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPOT, HALLGASSA A RÁDIÓ BEACH ADÁSÁT! A rádióban elhangzó kérdésre itt megtalálja a választ. Ha helyesen válaszol, megnyerheti a Dánfoki Üdülőközpont ajándékát a családi hétvégét a Dánfoki Üdülőközpontban. Az idén a Dánfoki Üdülőközpont közel 50 000 vendéget fogadott. A beküldendő kép következő részé:
