Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-05 / 287. szám

1994. december 5., hétfő OLVASÓI LEVELEK iflÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Visszhang Az ÁNTSZ az „Alkony” Idősek Házáról Az 1994. november 28-ai számban a tárgyban szereplő idősek házával kapcsolatosan Kiss. A. János újságíró úr tol­lából megjelent írást érintő észrevételeimet az alábbiak­ban teszem meg: Intézetünkhöz Dénesi Sán­dor vállalkozó 1991-ben for­dult kérelemmel, melyben kér­te szakhatósági véleményün­ket és hozzájárulásunkat idő­sek házának üzemeltetéséhez, Gyula Szent Benedeken. Az ezt követő hosszadalmas eljárás következményeként, melynek oka a közegészségü­gyi feltételek biztosításának hiánya volt, a vállalkozó 1992. január 08-án kapott szakhatósági hozzájárulást a létesítmény üzemeltetéséhez. A feltételek biztosítása lassan és nehézkeden haladt, komoly tárgyi nehézségekbe ütközött már az engedélyezés során a követelményrendszer érvé­nyesítése Dénesi Sándor vi­selkedése miatt. A hozzájárulást a vállalko­zó így is 50 főre, valamint a feltételekre vonatkozó tételes felsorolással kapta meg az ÁNTSZ megyei intézetétől. Az akkori engedélyező hatóság, a megyei önkormányzat a ,,Mű­ködési engedélyt” rövid időn belül ezt követően kiadta. Az üzemelés során beérkező la­kossági információk, vala­mint az ANTSZ Gyula Városi Intézete által tartott ellenőr­zés megállapította, hogy az idősek háza az eredeti hozzá­járulástól eltérően működik. Ez vonatkozik az ápold lét­számig (72 fő), a helyiségek funkciójára, valamint az ele­mi higiénés rendszabályok be­tartására is. A városi intézet jegyző­könyve alapján az ANTSZ me­gyei intézete, mint illetékes hatóság, 1993. július 23-án államigazgatási rendelkező határozat formájában intéz­kedett az eredeti engedélyben megszabott feltételek biztosí­tása, illetve a bővítés elvégzé­se irányában. Ezt követően a vállalkozó a határozatban megszabott határidő módosí­tását kérte, melyet megkapott. Időközben felhívásunkra konzultált intézetünk mérnö­kével is a kialakítás ügyében. A második határidő lejárta után levélben kérte, hogy 1993. október 11-én az ANTSZ vegye át a kialakított konyhát, a betegszoba és or­vosi szoba bővítését, mely egyeztetésre került a fentiek­ben említett mérnökkel. A kért helyszíni szemlét 1993. októ­ber 11-én dr. Mucsi Gyula he­lyettes megyei tisztifőorvos és dr. Dobos Ferenc intézeti jog­tanácsos végezték. A jogtaná­csos jelenlétére az 1993. au­gusztus 3-án tartott helyszíni szemle és személyes megbe­szélés miatt volt szükség, mi­vel akkor már Dénesi Sándor vállalkozó az ellenőrzést vég­ző dr. Mucsi Gyulával igen erős hangnemet ütött meg és fenyegetőzött. Az 1993. október 11-ei el­lenőrzés megállapította, hogy a rendelkező határozatokban előírtak nem kerültek teljesí­tésre. A létesítmény gyakorla­tilag a június hónapban rögzí­tetteknek megfelelően műkö­dik, az idősek számára méltat­lan, embertelen higiénés körülményeket biztosítva: 50 férőhelyre 72 főt helyeztek el; megszüntették az orvosi szo­bát; megszüntették a beteg­szobát; a szobákhoz tartozó vízvezeték-szerelvények le­szerelésre kerültek; a szociá­lis létesítmények tisztasága, takarítottsága nem megfelelő; az ágyneműcsere rendszeres­sége ellenőrizhetetlen stb. Az ellenőrzés befejezését Dénesi Sándor önkényes távo­zása és magas hangnemben történő fenyegetőzése meghi­úsította. Mindezeket figyelembe vé­ve az idős emberek sorsába történő beavatkozást is kellő felelősségtudattal mérlegelve döntöttünk úgy, hogy a jelen esetben engedélyező és felü­gyeleti szerv, a KMB-hivatal- hoz fordulunk jelzéssel, mely­ben kérjük a létesítmény enge­délyének fenti okok miatti megvonását. A KMB hivatal és a megyei önkormányzat intéz­ményfelügyeleti osztálya inté­zetünkkel már az október 11-ei ellenőrzés napján konzultált, és az idősek elhelyezésének gondját vállalták, és megold­hatónak tartják, bár ez nem kis feladat elé állította volna őket. A továbbiakban a KMB területi hivatala megvonta a működési engedélyt a vállal­kozótól. Az ügy az azt követő fellebbezés eredményeképpen a Népjóléti Minisztériumba került, mint az engedélyezés ügyében másodfokú hatóság­hoz. Az üngyintézést végző mi­nisztériumi munkatársak, bár megegyeznek a mostani gyors telefaxintézkedést küldőkkel, nem hagyták jóvá és nem fo­gadták el az ANTSZ szakvéle­ményét, valamint a KMB területi hivatalának határoza­tát. Ez a probléma megoldását természetesen nem szolgálta, csupán időben odázhatta el annak bekövetkezését, mely­ről múlt hét pénteként; ér­tesültünk. ' Az ügyhöz tartozik ugyan, de nem beszélünk róla szíve­sen, az a körülmény, hogy az események és szakhatóságunk kedvezőtlen állásfoglalásai miatt a vállalkozó Dénesi Sán­dor intézetünk munkatársait és jómagámat az ellenőrzések so­rán többször inzultált, vala­mint veszélyesen meg is fenye­getett. Ennek eredményekép­pen elfogultsági kifogást je­lentettünk be, így az ügy ez év májusától átkerült a Debrecen Városi ANTSZ hatáskörébe. T isztelt Főszerkesztő U r! A november 28-án megje­lent cikk a fentieket nem tar­talmazza és felveti a szolgálat felelősségét az előállt helyze­tért. Az ügy egyébként nagy nyilvánosságot kapott az el­múlt időszakban (tv, rádió). Az ANTSZ részéről értesülve a kialakult helyzetről jómagam vettem részt a megyei önkor­mányzat kijelölt munkatársai­val, valamint az otthon orvo­sával a sürgős és elodázhatat­lan ellátási, egészségügyi és közegészségügyi feladatok megszervezésében és az alap­vetőfeltételek biztosításában. (1994. november 25., 26.) Szakhatóságként folyamato­san együttműködünk, hogy a gondozottak ott-tartózkodá- sainak feltételei elfogadha­tókká váljanak. Remélem, hogy a leírt in­formációk elősegítik az olva­sók hiteles tájékoztatását. Eb­ben nyújtott segítségét megkö­szönve: Dr. Kiss Viktória MEGYEI TISZTIFŐORVOS Olvasóink írják ............ .......... A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Visszhang Meddig sportolhatnak az orosháziak? Meddig hitelezhet az áramszolgáltató? Az orosházi sportegyesület (OMTK) tagjai, versenyzői remél­hetően sok szép eredménnyel örvendeztetik meg a város lakossá­gát—annál is inkább, mivel a sportolás feltételeinek megterem­téséhez a helybéliek hozzájárulnak, a helyi önkormányzat rend­szeresen támogatja a sportolókat. Sikerességük a Démász Rt.-n sem múlik. A Dél-magyarországi Áramszolgáltatóban sportsze­rető partnert tudhat az egyesület minden tagja, támogatója. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az egyesületnek a villany- számlái kiegyenlítésére többszöri haladékot, részletfizetési lehe­tőséget adott: az áramszolgáltató 1993 októbere óta fizet a sportklub helyett, illetve hitelez neki, természetesen a törvényi feltételekkel. A Démász Rt. egyértelműen tudtára adta az OMTK ügyvezetőjének: nem tekinthet el sem a kifizetetlen számláktól, sem pedig a késedelmi kamatoktól. Az egyesület 1994 őszén egyenlítette ki számlatartozása egy részét, azonban még mindig tartozik az elmúlt évi és az ez évi kamatokkal, valamint az ezévi még ki nem fizetett, ám már elfogyasztott villamos energia árával. Az adófizető orosházi polgárok joggal elvárhatják az OMTK vezetőségétől és a Démász Rt.-tői, hogy a sportoláshoz szükséges feltételeket—esetünkben a villanyt—biztosítsa. Nos, az áram- szolgáltató mindent megtett a törvényszabta lehetőségeken belül. Az egyesület gazdálkodásába — mire fordítják az önkor­mányzati támogatás összegét—nincs joga beleszólni s természe­tesen nem is akar. Sajnos sem az adós egyesület, sem az önkor­mányzat nem adott egyértelműfizetési nyilatkozatot, így kényte­len volt megtenni azt a lépést, ami kötelessége. A Thék Endre utcai székházban, ahol edzés nincs, valóban kikapcsolta az áramot. A székházban lakó két családról, a nyilvánosságot túlontúl egyoldalúan tájékoztató—Verasztó—aláírással, 1994. november 24-én a Békés Megyei Hírlapban megjelent cikkből értesült. Az említett családok nem rendelkeznek fogyasztásmérő órával s a Démász háztartási fogyasztó listáján sem szerepelnek. A Démász Rt. a körültekintő és valósághű tájékoztatás, problé­mafelvetés híve. Most kénytelen utólag megszólalni, jóllehet semmi akadálya sem volt a tények teljes és valósághű feltárásá­nak november 24-e előtt sem. Sőt, e tájékoztatónk megjelenését követően is—dokumentumokkal rendelkezésre állunk. Reméljük, a sportegyesület megtalálja a lehető legésszerűbb gazdálkodási módot, és teljesíti szerződésben vállalt kötelezett­ségét, ahogyan ezt teszi a Démász Rt. is. S skkor jól szolgáljuk a polgárokat, a fogyasztókat anélkül, hogy erkölcsi kárt okozna bárki is. Démász Rt. „Jól van ez így?” A november 28-ai újság szerkesztése felháborítóan érintett. Sajnálattal olvastuk a hírt, amely közel hetven embert érint az Alkony Idősek Háza ügyében. Amint írták, a lakók 5—5 ezer forintot fizettek a gondoskodásért. Élni sajnos a mai megélhetés­re nem elég. Lehet, Dénes úr sem így gondolta annak idején, de elképzelése mégis támogatni való lett volna! Mert a lap más oldalán olyan képes írás jelent meg, amit nem mindenki engedhet meg magának. Például: Vállalkozók estélye Békéscsabán... A svédasztal: vadragu, töltött káposzta, ananá- szos csirkemell, marhaszelet, száznapos tojás stb... — önök írták —; Bakancs bugyival. Óra-ékszer 30 millióval??? Miből? Ezt nem kellett volna egy lapra. Kérem válaszukat ez ügyben a nyilvánosság előtt, hogy jól van ez így! Egy nyugdíj előtt álló család, kinek gyermeke ott dolgozik az idősek házában. Tisztelettel: * Nagy Istvánné, Szeghalom Kedves Nagy Istvánné! A levelében kifogásolt két hír valóban egy lapszámban jelent meg; valóban nagy az „ellentét” a két cikk tartalma között. Ugyanakkor tény, hogy a két esemény is egy időben történt. Szerkesztőségünk feladata, hogy valóságos, gyors és pontos információt közöljön a körülöttünk zajló történések­ről. Nem a szerkesztőség „szervezte” úgy az életet, hogy egy időpontra essen az idősek házában történtek és a vállalkozók estélye, az újság „csak” tudósított azokról. ,Jól van ez így?” — teszi fel Ön a kérdést —, az élet, a valóság ma ilyen, a hírlapíró feladata az „ilyen” élet esemé­nyeinek megírása. Lehet felháborodni, lehet egyet nem érteni a mai magyar élethelyzettel, egyet nem lehet, elhallgatni a valóság történé­seit. Szerkesztőség Vélemény és ellenvélemény Tisztelt Varga István úr, MDF! Az újságban 1994. októ­ber 28-án megjelent írásra szeretnék reagálni. Sajnos Önöknek semmi se drága, ezt a kormányzási idejük alatt bizo­nyították. A pénzt szórták. Né­hányat szeretnék említeni. An­tall József temetése 230 millió forint, győri előrehozott iitáta- dás politikai kampányfogás, Schamschula miniszter úr 500 millió forint. Antall József sír­emlék 10 millió forint. Szerin­tem a parlamenti szavazáson annak idején 30 milliárdforin- tot szavaztak meg expóra. Je­lenleg az expóra legalább 50—60 milliárdot kellene pluszban költeni. Ezt a jelenle­gi kormánynak kellene biztosí­tani. A népszavazásra önök aláírásokat gyűjtöttek, de en­nek során meg kellett volna az embereket kérdezni, hogy ők mennyit hajlandók áldozni az expóra. Ezek után nekem vol­na egy javaslatom. A parla­menti szavazáson a képviselő urak hév szerint szavazzanak és a vagyonuk felével vállalja­nak kockázatot ha az igen gombot nyomják meg. Min­denki azt mondja, hogy az ide­genforgalomnak többszázmilli­árdos jövedelme lenne. E jöve­delem előrelátható 30—40 milliárdos költségvetés felé be­fizetendő összeget kockáztassa meg és fizesse be előre. Barsiné szerint közvéleménykutatás alapján az ország 61 százaléka expót akar. Ezen emberek szá­mára nyissanak egy befizetési számlát és nézzük, mennyi pénz folyik be. Ha ezek az összegek megvannak, akkor legyen expó. Az előre nem látható nyereség­ből majd mindenki a befizetés alapján jutalékot kap. Ha defi­cites az expó, akkor természete­sen elveszett a pénz. Szabó Iván­nak nagyon szánalmas összeha­sonlítása volt a parlamenti vita során a , félüveg sör”. Sajnos ma egyes családnál a félüveg sörök árából jön csak össze a vasárnapi húsadag az asztalra. E javaslatomat — kérném — a képviselő társainak is mondja el. Kiss István Mezőkovácsháza, Dózsa u. 4. ¥ A válasz lehetőségét felaján­lottuk dr. Varga István or­szággyűlési képviselőnek, alább az ő levelét közöljük. Mottó:,Mindent visszanyerhetünk—mondja Deák—, csak azt nem, miről önmagunk lemondtunk. Nézetem szerint nem azt, miről lemondtunk, hanem csak azt nem nyerhetjük vissza többé, minek visszanyerésére erőnk hiányzik, sezaz, miért én a politikát mely abban áll, hogy magunkat tökéletes tehetetlenségre kárhoz­tassuk, csak azért, hogy teóriában bizonyos elveket fenntartsunk, a csendes őrültség egy neménél alig tarthatom másnak.” Az 1994. október 28-ai lapszámban megjelent tudósítás az expóval kapcsolatos felszólalásomról, csak igen rövid, kivona­tos, ezért fő érveimet az alábbiakban foglalom össze. Az expót nem az Antall—Boross-kormány, hanem a korábbi döntötte el, s a megvalósítás olyan stádiumába jutott, hogy azt lemondani bűn. A sors különös ajándéka, hogy az expó egybeesik a Millecentenáriummal, s végre a magyarságnak óriási történel­mi esélye lett volna arra, hogy a világ megismerje azt az 1100 éves létküzdelmet, melyet a nemzet évszázadok óta folytat a Kárpát-medencében. Az expo katalizátor lett volna mind a gazdaságban, mind a magyar kultúrában, s egy nagy kitörési pontot jelenthetett volna az egész nemzetnek, s végre rá tudtunk volna állni a világgazda­ság növekvőpályájára. Nem elhanyagolható érv az sem, hogy az expo megépítése 70 ezer új munkahelyet teremtett volna, s a vállalkozói réteg mege­rősödését szolgálta volna. Az érveket sorolhatnám hosszasan, de a levél stílusa arra enged következtetni, hogy Kiss István urat semmivel sem tudnám meggyőzni. • Nem kívánok reflektálni sem Antall József temetésének költsé­geire, se arra a megállapításra, hogy az MDF-kormánynak semmi sem volt drága és a négy év alatt szórták a pénzt, de ahogy visszatekintek a baloldali blokk első száz napjára — arra, hogy tombol a szakértelem — tökéletesen egyetértek Orbán Viktor megállapításával, miszerint „a sokat szidott Ántall-kormány legrosszabb éve is sokkal jobb volt s lesz, mint a Horn vezette koalíció országlása alatt lesz az 1995-ös év.” Dr. Varga István ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents