Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-05 / 287. szám

fcBÉKÉS MEGYEIHÍRIAP CSABAI NAPLÓ 1994. december 5., hétfő Ez a fájdalmasan szép szobor Újkígyóson a Kossuth ut­ca—Arany János utca sarkán található. Az első—második vi­lágháború emlékére az újkígyó- si születésű Gera Katalin szob­rászművész alkotta Hírek Kurír. Megjelent a Kígyósi Kurír 1994. II. száma, amely­ben „Jézus nyomában — Szent­földön jártam” címmel Szigeti Antal plébános számol be két­hetes útjáról, amelyet Izraelben töltött. „Mit tett 4 év alatt Újkí­gyósért az önkormányzat?” Megtudhatják, a lap 7. oldalán megjelent írásból, amelyet Szántó Béla, az ügyrendi bizottság elnöke írt. Érdekes a „Miről mesélnek a honfoglalás-kori sírok a József majorban” című anyag. Szerző­je: Králik Jánosné. A fentiek mellett sok apró hír foglalkozik a két település: Szabadkígyós és Újkígyós hétköznapjaival. Nagycsaládosok. A na­pokban tartotta évi rendes köz­gyűlését a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, ame­lyen Újkígyóst 17-en képvi­selték. A gyűlés 1250 résztve­vője összesen 120 ezer nagy­családot képviselt. Kerékpárút. Elkészült Bé­késcsabán a Szent István téri kerékpárút, amelyet már többen használnak. Az út műszaki áta­dása azonban még nem történt meg, ezért kérik a kerékpárosokat, hogy ennek megfelelően, óvato­san közlekedjenek az új úton. Napirenden. Újkígyós képviselő-testülete december 2-án tartotta ülését, amelyen el­sőként az 1995-ös év költségve­tésének előkészítése szerepelt Előadója Bozó Imre volt Beszá­moló hangzott el továbbá a polgár- mester és az egészségügyi bi­zottság által hozott döntésekről. Óvó néni nyugdíjban Nem létezik ember Újkígyóson, aki ne ismerné Rozsnyai István- nét, aki 1956-ban került a te­lepülésre, mint beosztott óvónő. Azóta vezető óvónő lett. így aztán jó pár száz gyerek került ki a kezei közül. Nehéz elhinni, hogy ebben az évben nyugdíjba vonul. Sok szép emlék fűzi az óvodához, a gyerekekhez, aki­ket szívvel-lélekkel nevelt többi társával egyetemben. Pedagógiai munkája mel­lett pontosan harminc eszten­dővel ezelőtt, 1964-ben meg­választották a helyi Vöröske­reszt titkárává. Akkor még csak 26 tagot számoltak, mára már 117 rendes tagja van a szervezetnek, s szép ered­mény, hogy a településen 228- an adnak vért minden alka­lommal. Olga „néni” példát mutatott ebben is, hiszen ő is harmincegyszeres véradó. Nagy érdeme van abban, hogy Újkígyóson évente pályázatot hirdetnek a „Tiszta udvar ren­des házra”, így évente 10-15 családi házra kerül ki a meg­tisztelő kis táblácska. Rozsnyai Istvánná nem unatkozik majd mint nyugdí­jas, hiszen van négy unokája, akik igénylik majd a mami tö­rődését, amiből talán több jut majd Viktornak, Lászlónak, Tamásnak és a kis Lacinak. Az unokáknak ezután talán több jut majd, mint eddig Olgi mamiból Katonatisztből közművelő Új vezetője van az újkígyós! művelődési háznak Kovalcsik Pál Zoltán személyében. A 30 éves fiatalember nagy lelkese­déssel kezdett munkához, s rö­vid idő alatt szinte megpezsdí- tette a település kulturális életét. Újkígyóson él feleségével és két gyermekével. —Mi az eredeti végzettsége? — Hivatásos katona voltam, a Katonai Műszaki Főiskolán végeztem. 1990-ben leszerel­tem és hosszú, kacskaringós út után kerültem a közművelődés­sel kapcsolatba. Úgy éreztem, Újkígyós hátrányos helyzetben van különböző rendezvények terén. Például nem túl sokszor rendeztek itt író-olvasó találko­zókat, sem beszélgetéseket po­litikusokkal, közismert szemé­lyiségekkel. Aztán megtudtam, hogy ennek a művelődési ház­nak a vezetője családi okok mi­att elment az intézményből, je­lentkeztem és most itt vagyok. —Pontosan mióta? —Szeptember 15-vel nevez­tek ki. — Sikerült valamit eddig a tetteiből megvalósítania? — Igen. Például szerveztünk Az agilis Kovalcsik P. Zoltán talán talál szponzorokat, hogy megvalósíthassa terveit egy színjátszó csoportot akikkel Mészáros Mihály színművész foglalkozik. A fiatalok tánc­klubban találkozhatnak heti két alkalommal. Őket a szeghalmi Farkas Szabolcs okítja. Leg­utóbb grafikai szakkörre hívtuk az érdeklődőket, akikkel Králik Jánosné nyugdíjas rajztanár foglalkozik majd. Immár máso­dik alkalommal rendezünk rocktalálkozót, megadva a le­hetőséget az amatőr együtte­seknek a bemutatkozásokra. Ebből hagyományt szeretnénk teremteni. —Tervei a jövőt illetően? — Ó, nagyon sok mindent szeretnék megvalósítani, csak­hogy ez nemcsak elhatározás kérdése. Ha sikerül szponzoro­kat találnom, akkor gazdag programtervet állítok össze. Szeretnénk — többek között— olyan helyet kialakítani, ahol az értelmiségiek rendszeresen ta­lálkozhatnának. Tervezünk a középkorosztálynak nosztal­gia-esteket. Jó lenne vetélkedő­ket, családi sportrendezvénye­ket, operettesteket megvalósí­tani. Tervezzük egy szövőszak­köréletre hívását. Nagy álmom, hogy kerámia szakkör működ­jön a településen. Bábszakkörre is mutatkozik igény. Sok segít­séget kaptunk eddigi rendezvé­nyeink megvalósításához a Co­ca Colától, a Kőbányai Sörgyár­tól, a Signal Biztosítótól és a Duo Printers Nyomdaipari és Kereskedelmi Bt.-tői. Ha si­kerül még ilyen támogatókat ta­lálnom, akkor a terveink valóra válhatnak. Kendőzetlenül az AIDS-ről Felháborodott hangú anyuka hí­vott fel Újkígyósról. Ahogyan szavaiból kivettem, felháboro­dásának oka az AIDS világnap­ra időzített helyi szervezés volt. Megbotránkozott azon, hogy nyolcadikos gyerekeknek nyíl­tan szexuális dolgokról, s az AIDS-betegekről beszéltek. Az ő gyereke nem homoszexuális, és nem is lesz az—háborgott— tehát ne okítsák az azzal kapcso­latos teendőkre. Próbáltam meggyőzni: magam okos do­lognak tartom ezt a felvilágosító programot, hiszen egy 13-14 éves gyerek okítását, aki szex­filmek tucatjait nézheti meg a televízióban, nagyon is időben kell elkezdeni. Hiába érveltem, hogy Japánban évtizedek óta a már az óvodában elkezdik a sze­xuális felvilágosítást, inkább magamra haragítottam, mint­hogy meggyőztem volna. Pedig kedves anyukák, apukák, nagyszülők a probléma akkor is probléma marad, ha befogjuk szemünket, fülünket, netalán homokba dugjuk a fejünket. / Érdektelenség, avagy bojkott? A múlt héten „Politikai arénába” hívott ötven különböző foglalkozású és pártállá­sú lakost az új kígyósi MSZP szervezet. A meghívó szerint Süli János polgár­mesterjelölt és Tóth Sándor országgyűlési képviselő polémiára hívta, várta a te­lepülésért tenni akaró polgárokat. Azt gondoltam, az Aréna diszkó zsúfolásig me gte­lik majd, hiszen elvben nem kampánybeszéd­ről van szó (később gyakorlatilag mégis azzá sikeredett), hanem, ahogyan már említettem, az együtt gondolkodásról, ami jobbító felszólalásokkal kerekedhetett volna egésszé. Igaz, az egyik előadó, Süli János félórás késéssel érkezett, de ahogyan fogalmazott, önhibáján kívül történt a malőr. Lerobbant ugyanis a teherautó, amivel eladásra vitte a paszternákját. Amíg vártunk rá, arról beszélgettünk, miért vagyunk mindössze tíz-tizenhárman ezen a rendezvényen? A találgatásokból két okot következtettünk ki. Az egyik az, hogy valószínűleg bojkottról van szó. A másikat egy fiatalember fogalmazta meg, szerinte félnek Süli Jánostól. Csakhogy mindkettőnek van egy kis szépséghibája. Egyik az, hogy az MSZP képviselőjelöltjeinek többsége sem vette a fáradtsá­got, hogy eljöjjön az Arénába. Márpedig megkapták a meghívókat. Felvetődik a kérdés, ha jelölésük kezdetén, a választások előtt ilyen kurtán-furcsán elmaradnak egy szá­mukra is meghatározó rendezvényről, hogyan számíthatnak rájuk majd a későbbiekben, amikor képviselniük kellene a települést, azokat akik rájuk voksoltak? A másik érv, számom­ra legalábbis, nagyon gyerekes. Ugyan milyen hatalom van Süli János kezében, amivel „lesújthatna” ? Ugyan mi indokolja, hogy félni kell tőle? Nem hiszem, hogy erre valaki konkrétummal válaszolni tudna. Számomra egyértelmű volt a félresikere­dett est. Magam részéről a politikai érdektelenséget fogalma­zom meg. Ha nem értenek egyet velem, szívesen állok elé, hogy meggyőzzenek az ellenkezőjéről. rjjj Tüzes Tóm Ugyancsak megijedt Igazné Nagy Éva újkígyósi hivatásos nevelőszülő, amikor azt vette észre, hogy ég a plafonig érő gard­róbszekrény, amiben öt gyerek és három felnőtt ruháit tárolták. __ — Mi történt? — kérdezem Évát, aki még mindig remeg az átélt izgalmak miatt. — Tónikának eszébe jutott, hogy a szekrényben tűzesked- jen, így aztán lángralobbant szinte minden holmink, ami létezett. — Segített valaki ebben a nagy bajban? — Nagyon rendes volt az AB Aegon, mert 100 ezer forint gyorssegélyt utalt ki, de szinte azonnal jött a villanyszerelő Ec­Kiállítás. Kovács Zoltán újkígyósi általános iskolai ta­nuló festményeinek kiállításá­ra kerül sor ma, december 5-én délután 15 órakor Újkígyóson, a könyvtárban. kér György, a tv-szerelő Barna Mihály, a festő Csamai György és az asztalos Viczián János. A Gyulai Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézetből pedig csomagot hoztak a gyerekeknek. De segí­tett a szomszédom, Szántó Bé­la, akiknél napokon át aludtak a gyerekek. Megemlíteném még azt az ismeretlen házaspárt, akik Békéscsabáról hoztak gye­rekholmikat. —Mekkora volt a kár? — Nem tudnám megmonda­ni, hiszen most folyik a felmé­rés. De kiégett a körülbelül ki­lenc négyzetméteres szoba tel­jesen, majdnem a tetőszerkezet is lángra kapott. Gallyazás. A városgaz­dálkodási vállalat 1995. év el­ső hónapjában, a megye- székhelyen lévő Andrássy út sétáló szakaszán növényvé­delmi gallyazást végez. Az ígérgető félrevezeti környezetét Az értékeket megbecsülve Anyakönyvi hírek Hocz István, Szabadkígyós polgármesterjelöltje 58 éves, nős, két felnőtt fiú édesapja. 35 esztendőn át dolgozott mint köztisztviselő. Dolgozott a ré­gi tanácsnál és az új önkor­mányzatnál is. Jelenleg mun­kanélküli. Az MSZP és a Mun­káspárt jelöltjeként indul a polgármester-választáson. Amikor programjáról fag­gatom, azt válaszolja, akkor tud rá válaszolni, ha meglátja, mi van a kasszában, hiszen csak úgy lehet az ígéreteket végrehajtani. Ha valaki fele­lőtlenül ígérget, az félrevezeti környezetét. Elsődlegesnek tartja, hogy az önkormányzat­hoz tartozó intézmények: is­kola, óvoda működéséhez minden feltétel biztosított le­gyen. Nehéz helyzetben van az egészségügy. A háromezer la­kosnak legalább két-három or­vosra lenne szüksége, mert je­lenleg Újkígyósról jár át az orvos, hogy ellássa a betege­ket. A községben valamikor termelőszövetkezet volt, és ál­lami gazda­ság, sőt egy Afész is. Eze­ket mind el­vitték, mun­kanélkülivé vált sok em­ber. Hocz Ist­ván szeretne vállalkozó barát testületet, hi­szen rajtuk (is) áll, hogy mun­kahelyet teremtsenek. Idegen- forgalmi szempontból tervei vannak a kastélyparkkal. Rosszul állnak a kövesúttal, a járdaépítéssel, de gondok van­nak a telefonvonalak kiépíté­sével is. Nincs sportcsarnok a községben, pedig a fiatalok­nak szüksége lenne a teste­dzésre. Meg kell oldani a sze­métszállítási problémákat is. A kábeltelevíziót jobban be kellene vonni a tájékoztatás­ba. Több fiatalt szeretne a testületben. Bárkivel, aki haj­landó tenni a településért — baráttal, ellenséggel — haj­landó kezetfogni, elfelejteni a sérelmeket. Tábor Istvánná született Orgo- vány Ibolyát Szabadkígyóson, és Újkígyóson is talán inkább mint tévé riportert ismerik, hi­szen a kábeltelevízióban rend­szeresen tudósít a két község­ben történt eseményekről. Fér­jezett, két nagy gyermek ma­mája. Egyébként pedig a kas­télyban tanít kémiát, élelmi­szer-vizsgálatot és üzemgaz­daságtant. Tábomé indul a szabadkí- gyósi polgármester-választá­son. Az eltelt négy esztendő­ben részt vett a község életé­nek alakulásában, hiszen azóta önkormányzati képviselő. Ál­lítja, hogy mindannyiuknak nehéz év volt az elmúlt négy esztendő. De kétségtelen tény, hogy gyümölcsöző évek voltak, hiszen nagyot változott a település képe. Kialakult az idősek napközi otthona, fűtés korszerűsítést végeztek az is­kolában, gyógyszertár és posta épült, bővitették a községhá­zát, megoldódott a szemét- szállítás... Szeretné az elkövetke­zendő négy évet megter­vezni, meg­szervezni, hogy a meg­lévő értéke­ket meg­becsülve, azokra épülve fej­lődjön tovább Szabadkígyós. Sok feladat van, amelynek megoldására a lakosság segít­ségét is szeretné igénybeven­ni. Sok a tennivaló faültetés, parkosítás terén is. Vallja, hogy az idegenforgalom fel­lendítésével sokat javulhatna a község lakóinak életszínvo­nala. Egy község akkor gazdag — állítja Tábor Istvánná —, ha lakói is gazdagok. Ehhez uj munkahelyek szükségesek. Á vállalkozók munkahelyte­remtő beruházásának segítsé­gével és önkormányzati ma­gángazdaság létrehozásával lehetne ebben megoldást ta­lálni. Házasságkötések: Plavecz Mária (Mezőberény) és Kővári Márton (Mezőbe­rény), Kitka Alexandra Zsu­zsanna (Nyékládháza) és Lé­dig Zoltán (Mezőberény), Tóth Erika (Vésztő) és Boros László (Komádi). Születések: Turcsán György és László Er­zsébet leánya Evelin, Krajcsó János Béla és Kovács Éva leá­nya Alexandra, Kovács József és Balogh Magdolna leánya Aletta, Alföldi Károly és Var­ga Marianna leánya Marianna, Bajnok Sándor és Rádai Zsu­zsanna fia Dávid Sándor, Vo- zár Tibor és Baukó Mária leá­nya Nikolett Mária, Amótszky János és Hódi Edit fia Csaba (Kondoros), Nagy Sándor és Roszik Gyöngyi leánya Petra (Kondoros), Túsz Tibor és Szabó Melinda fia Dániel Marcell (Mezőberény), Paulik János és Kondacs Erzsébet fia Péter Ádám (Szarvas), Gál Sándor és Horváth Natália leá­nya Bernadett (Békés), Győri János és Szikora Szilvia leá­nya Szilvia Ilona (Békés). Halálesetek: Bagi József (1932, Mezőbe­rény), Székely Andrásné Kmács Ilona (1921, Mezőbe­rény), Lénárd Sándorné Bőtsch Magdolna (1935, Me­zőberény), Laurinyecz István­ná Szpisják Mária (1897, Két- soprony), Hegedűs Györgyné Bozó Anna (1902, Újkígyós), Bárdon András (1934, Kondo­ros). Az oldalt írta és szerkesztette: Béla Vali. A fotókat Kovács Erzsébet és Such Tamás készítette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents