Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-31-1995-01-01 / 309. szám
jKÉS MEGYEI HlRLAPSZILVESZTER 1994. december 31-1995. január 1., szombat-vasárnap „Faites vos jeux messieurs” — Tegyék meg a tétjeiket! „Kaszinózunk, kaszinózunk?” Igen, casinózunk... Felejthetetlen osztályfőnököm, Kurucz tanár úr a leghiggadtabb pedagógusok közül való, akit valaha is ismertem. Állíthatom — már csak egyéniségéből fakadóan (vagy csakis abból) a szép szónak nála inkább maradt foganatja a nyaklevesekkel nyomatékolt nevelési elvekkel szemben —, bölcs, óraközi és folyosói, már inkább baráti jótanácsai kitörölhetetlenül emlékezetembe vésődtek. Négy évig koptattuk nála az iskolapadot, mialatt egyetlenegyszer sem láttam dühösnek s ha már nem bírta a 8/B. legrinaldóbbjainak rosszalkodása- it, legfeljebb csattanósan rakta le a naplót. Arra az esetre pedig, ha néhányunkat még csengetés után is pusmogni látott, vagy ugyanezt óra közben észrevette, volt egy minden elképzelt dörgedelmet felülmúló mondata: „Kaszinózunk, kaszinózunk?” Választ nemigen várt, nekünk pedig ez a káromkodás-értékű, szelíd kérdőmondat bőven elegendő volt arra, hogy azonnal szétrebbenjünk s ki-ki a helyére üljön, fejét lehajtva folytatva a tanulást... Talán évtizedekre tehető, mennyit töprengtem ennek a két szónak az intelemteli értelmén, hiszen szókincsemtől mi sem állt távolabb 1959-ben, mint megfejteni, mit is jelent kaszinózni? Természetesen kizárólag ez a mondat csengett vissza a fülemben, amikor egy barátságos decemberi kora estén a Hilton szálló hatodik emeletén, talán csak a közeli érseki palota csendjével vetekedő halk, méltóságteljes és intim birodalomban dr. Gellai Imre segítségével bepillantást nyerhettem a hazai kaszinóvilág „kibeszélhető” rejtelmeibe. S még csak 15 márkát sem kellett leszurkolni belépéskor... A Casinos Hungary, az Első Magyar Játékkaszinó Kft. vezérigazgatója — mellesleg a Magyar Sportszövetség elnöke — mindent tud, amit erről tudni érdemes. Az efféle, hasonló baráti találkozó persze nem is kezdődhet mással, mint egy kis anekdotá- zással. Ha valaki, dr. Pálfy József, a Budapest Sajtóklub elnöke igazán tudja ezt. A második számú házigazda el is mesélt egyet, még debreceni hírlapírói élményeit felidézve. — A cívis város mindig is Dr. Gellai Imre: A szerencsejátékok közel állnak a sport világához, így nem véletlen, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság arany fokozatú támogatói vagyunk ismert volt játékhelyeiről, amelynek legfőbb szentélyét már a negyvenes évek kellős közepén is előszeretettel látogatták a toliforgatók, köztük jómagam is. Úgy hozta a sors, hogy éppen afféle ügyeletes voltam a város játékbarlangjában, amikor az MKP egyik későbbi, miniszter fejesének „közbenjárására” egy este megjelentek a rendőrök és szó szerint összeszedték a játszó, szórakozó személyeket. Akik nem tudtak kiugrálni az ablakon —nekem sikerült —, azok aztán néhány napig az óbudai intemálótáborban gondolkodhattak azon, vajon miféle bűnt követtek el, mert kártyázni merészeltek..'.? Később kiderült, a rajtaütés oka prózai volt, a pártnagyság neje óvodának nézte ki a kaszinót és ezzel a sajátos ötlettel kezdték meg felszámolását... Gellai Imre maga is jót nevetett a történeten, rögvest emlékeztetve, hogy azóta ismét ott van a magyar kaszinótérképen Debrecen, miként az ország legtöbb nagy városa. Az „áttörést” 1980 áprilisában, épp a budai szálló kaszinója jelentette — a mi, keleti Európánkban az első. Akkoriban azonban még külföldi útlevél szükségeltetett a belépéshez is, de nem tagadható, hogy dr. Sághy Vilmos akkori belkereskedelmi miniszteren is sok múlott, amiért egyáltalán berendezhették. Látták, hogy idegenforgalmunk jelentős bázisa lehet. Inkább ez győzhette meg a még főbb illetékeseket, mint az, hogy már a római birodalom idején játszottak a ruletthez nagyon hasonló játékot. A mi tehetős (és utazó) magyarjaink azonban már a századfordulón is megismerkedhettek a kaszinók világával, például Monte Carló- ban (ez utóbbi egy Napóleonrokon játékszenvedélyének is köszönheti ilyen értelmű felvirágzását), egészen a nevadai sivatagig, Las Vegasba ugyanis nyilván kevesebben jutottak el. Magyarhonban alig másfél hete, december 21-én avatták fel a legújabb játéktermet, a Váci utcai City Casino kínál lehetőséget a nyerésre, vesztésre, de maradjunk inkább a játékszenvedélyek kiélésénél. Amúgy ez a kilencedik devizás hely itthon. Egyébként a kft.-nek összesen 14 kaszinója van, ebből négy Pesten működik, de szortírozzák forintos— devizás alapon is őket, vidéken 5 forintos és három devizás üzemel. Nem maradhat ki ' Király a francia rulett Minden játékok királya a francia rulett, amelyről azt tartják, leginkább képes megteremteni a kaszinók speciális világának atmoszféráját. Valahogy így játsszák: A két részből álló rulettasztalon a kerék egy meghatározott logika szerint tartalmazza a számokat, 0-tól 36-ig. A tabló két szélén találhatók az úgynevezett egyszeres esélyek, a végén a tucatok és oszlopok. A leggyakrabban előforduló játék, amikor a „szériában” a játékos 5,6 vagy 9 zsetonnal a rulettkerék két nagyobb — sárga, illetve zöld—mezőjét megjátssza. Az ismert felszólításra mindenki elhelyezi a zsetonjait, a kmpié a kerék forgásával ellentétesen elindítja a golyót. A „Senki többet?!” elhangzása után, a golyó „meggyugvása” után elhangzik a nyertes szám. A vesztes téteket lehúzzák, a nyerteseket kifizetik — később a pénztárnál. És minden kezdődik újra. Megjegyzendő, hogy például egyetlen szám megjelölése a tét 35-szörös kifizetését jelenti, aki pedig 12 számot jelöl meg szerencséjeként, az kétszer annyit tehet zsebre, mint amit befizetett. a sorból a számos privát sem, Szegedtől, Szombathelyig. Érdekes, hogy hozzánk legközelebb Szegeden, Kecskeméten és Debrecenben található játékkaszinó, valamennyit a káéfté működteti, a tényleg legközelebb eső azonban már külföldi, az aradit, amelynek történetesen a gyulai Fási Varázslatos, semmihez sem hasonlítható világ Indulhat a kerék... Ádám a vezetője. Gellai Imre azt mondja, nagyon jól indult az aradi Astoriában a kaszinó, elégedettek is az igazgató ténykedésével, az aggódást nem ez okozza. Egy éve még sok külföldi azt hitte, lehet és érdemes befektetni a térségben, rendre vendégekkel telt volt a szálló és ez jelentkezett a kaszinóforgalomban is. Mára azonban csökkent az érdeklődés. Szerencse, legalább Romániában még nincs játékadó... mert tudni kell, hogy nálunk annyi bőrt lehúz az állam a szerencsejáték hivatalos üzemeltetőiről, ami már egyenesen arcpirító. Tudja csak meg minden szerényebb szórakozással beérő hazánkfia: a kaszinók bevételének 68 (!) százaléka visszaáramlik valamilyen módon a költségvetésbe! Miközben azt nem tudja eldönteni, hogy például hajón működtethető-e kaszinó, miután a jelenleg érvényben lévő jogszabály kimondja: „...kaszinót csak fix építményben lehet működtetni.” Paff! Az is talány, hogy egy olyan bálban, estélyen — ahol épületen belül nincs kaszinó — miért nem lehet mobil játékhelyet működtetni? Nem ma kitalált logika szerint a vonzóbb privatizációs feltételektől függ(ene) az idegenforgalom is. Nem lehet azonban panaszkodni a mi hazánk fiainak sem a játékkedvére, a máig érvényes csúcs egy 100 ezer márka körüli nyerés, mutatósabb adat egy 160 ezer márkás vesztés. Egy játékos átlag 90 márkát játszik el nálunk, a forintos kaszinókban 4000 ezer forintot, vagyis egy jobb vacsora árát. Lehet lamentálni, ki örül utána jobban? A kaszinóban ügyeskedni (magyarul csalni) természetesen nálunk is az első perctől kezdve sokan megpróbáltak. A szakma kuriózuma az előbb a Hiltonban, majd a másik pesti játékhelyen egyre csak nyerő társaság esete, de végül is az ál-kártyamestereken nem pusztán Fortuna segített. A krupiékkal összejátszó matematikus sem nyerte magát gazdagra, ha nem is időben, de csak kitiltották őket, a nyolcszáz hazai alkalmazott azon néhány emberét is, aki azt hitte, az ő eszükön a videofelvétel alapos kielemzése után sem tudnak túljárni a szakmabeliek. Nem kétséges, ma, szilveszter este a hónap egyik legnagyobb forgalmát regisztrál- hat-ják a számítógépek, amelyek amúgy — csalásra hajlamosak figyeljenek! — minden fontos adatot rögzítenek a kaszinók nyitva tartása idején és másnap már a frankfurti európai központban elemzik, mire figyeljenek a következő napokban, hetekben, hónapokban... Nekem, nem eme világhoz kötődő hazánk fiának inkább a minden kaszinóbejáratnál olvasható, 23 pontból álló szabályrendszer néhány passzusa tetszett. Ha majd álmomban rendszeres játékos leszek, akkor se vétsek. A 22. szabály például így szól: a Játékkaszinó igazgatósága hitelt senkinek sem engedélyez. Egy másik intelem: a talált tárgyakat kérik a recepciónál leadni. Még egy másik pedig: Az igazgatóságnak jogában áll a fentieknél magasabb maximumot engedélyezni, így például pó- kerban maximum 100 márkát, a black jackben 300 márkát, a rulettben 1000 márkát. Egyelőre (és alighanem mindig így lesz) mi vagyunk többen. Nem hiszen ugyanis, hogy földi életükben sokan ismerkednek meg a scheff krupiévei, két oldalán az úgynevezett cilinderkrupiével és a vele szemben ülő bouth tahiéval. Valamennyiük főnöke a helyiségben az inspektor. Ne hallgassuk el a „sarokban ülő” mindenkori tanulásra ítélt kollegát sem, a bout te tabel-t sem, ő a játék inasa. Ettől persze még esténként—éjszakánként sokak tiszteletre méltó örömére hangzik el a krupié felszólítása: „Faites vos jeux messieurs! Ha nem is mindenki érti elsőre, ennél fontosabb, hogy tudja, mi a teendője... Fábián István
