Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-30 / 308. szám
1994. december 30., péntek KITEKINTÉS iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Csirkesült Semarang utcáján Megtisztálkodva, átöltözve a vacsorakészítés fortélyait sajátíthattuk el. Négyféle ételt készítettek számunkra pillanatok alatt. A tálalás-terítés nagyon egyszerű. Kanál és villa. Kést sehol nem használnak. Az ízek különlegesek, de finomak. Evés közben feltűnik, hogy a falakon valami gyíkszerű lények mászkálnak, néha egész közel az asztalhoz. Cecak a neve, kedves kis állat — mondja házigazdánk —, senkire nem veszélyes, legyeket, szúnyogokat eszik (egyébként a legrangosabb helyeken is természetes látvány). Drága italok, olcsó lányok Vacsora után Chris Jakarta éjszakai életét mutatta be. Taxival a legjobb diszkónál kezdtük. Olyan, mint egy európai, csak teljesen más. Eredeti pálmák, fények, hőség, mosolygós és kedves lányok, úszómedence és vízesés. Fantasztikus magas árak az italok terén, de ennek ellenkezője igaz a lányokra... November 22., szombat. Indonézia történetében kitüntetett nap. Ekkor kezdődött az első „szabad szombat” Indonéziában. Számunkra pedig az utolsó Jakartában töltött nap. Indulás a vasútállomásra. Kétfajta osztály létezik a vonatokon. „Exelku- tív”, ami légkondicionált, ételeket szolgálnak fel, a másik az egyszerű. Kosz, meleg, büdös, zsírfoltok még a lépcsőkön is. Chris diplomata mivoltának köszönhetően sikerült előkelő jegyet vásárolnunk. Indulásig nézelődtünk egy kicsit. Ekkor láttuk meg azt a hatalmas kőoszlopot, a Monas tornyot, ami 100 m magas, a tetején egy hatalmas, 33 kg aranylemezzel borított tűz forma látható. Ez Jakarta jelképe, ami Indonézia egységét szimbolizálja. Kutyapecsenye utcán át Közben megérkezett a vonatunk, indulás. Hozzák az ételt: sült rizs, vaj, tojás, szárított csirkereszelék. 12 órai utazás, közben kétszer mozdonycsere, érkezés Semarangba. Ide azért utaztunk, hogy az egyik legnépszerűbb étel, a lumpia igazi elkészítési módját megtanulhassuk. Sikerült. Egy vendégségben különleges ízt éreztem. Csirke Sate-t kínáltak. (Sate = pálcikára felszúrt apró húsok roston sütve). Rágós volt és valami ropogott a fogam között. Nekem a beles sate jutott. A tisztesség úgy kívánta, hogy meg kellett enni (nálam az étlapon nem fog szerepelni). A környék a kutyaevés hazája is. Elindultunk „kutyaétkezdét” keresni. Azért használtam idézőjelet, mert az étkezdék 80%-a a járdán található, lepedővel elkerítve, amire kifestik az illető ételspecialitásokat. Egy becsakos (biciklitaxi) ember segítségével éjfél után rátaláltunk egy étkezdére. Kinn a város peremén, Olyan volt, mint egy álom Gyulán 5 évvel ezelőtt nyílt meg Magyarország első és azóta is egyetlen indonéz étterme, amit a tulajdonos, Jalecz Lajos „Asia” névre keresztelt. Az étterem egyenletesen magas színvonalának köszönhetően tavaly nyáron egy párizsi központú gasztronómiai világszervezet a tagjai közé fogadta. Jalecz Lajos azóta a „Gasztronómia Lovagja” megtisztelő cím tulajdonosa. Az Indonéz Követséggel tartott kapcsolat barátságot eredményezett, melynek révén az 5 éves évforduló tiszteletére a követség nagylelkű segítségeként egy hónapos tanulmányúton vett részt Indonéziában. Főszereplők: Christianus Utomo (a követség első titkára, felesége magyar, jól beszél magyarul; a továbbiakban Chris), Eiler László, az Asia mesterszakácsa, Jalecz Lajos, a Asia tulajdonosa, aki így emlékszik vissza a felejthetetlen egy hónapra. Jakartában első utunk Chris szüleihez vezet. Kétórás taxizás után megérkeztünk a szülői házba, ahol már nagyon vártak. Egyszerű kis ház, a szülők keresztények, két szoba, ebédlő, konyha a földszinten, fent három szoba. Chris szülei, testvérei és azok gyermekei lakják. Két állandó cseléd dolgozik náluk. Bemutatkozás után lepakolás, fürdés. Néhány szó a fürdőszobáról. Tusoló nincs. Kád nincs, egy 60x60 cm-es csempe medence van, ami kb. 1 m magas. A vízben egy nyeles kis műanyag vödör. Ezzel kell tusolni. Szappanozás, aztán lelocsolja magát az ember. A WC-ről: nem angol típusú, és papír sincs. Helyette a nyeles vödör, a víz és egy kis ügyesség. kétes külsejű, nyomorgó emberek a földön, miközben egy öregasszony irányításával folyik a szertartás. A kutyát fejbe vágják egy baltával, vérét lavórba engedik, összekeverik vízzel, a húst a hígított vérben megfőzik. Ezáltal csupa fekete lesz a hús. Semmi fűszer, csak só. A gyanús környezet miatt a szálláshelyünkön fogyasztottuk el a kaját. Nem is rossz! Vacsorára teknősbéka Másnap egy közeli faluba mentünk, ami arról nevezetes, hogy egy hasadék van a földben egészen a forró, belső magig. Ebből adódik, hogy a közelében eldobott papír lángra lobban. Félelmetes hely, hiszen bármikor működő tűzhányóvá válhat. A következő nap egy várva-várt utazást jelentett számunkra. Borobudur nevű faluba indultunk. Itt található a világ legnagyobb buddhista szentélye, amit a világ hét csodájának egyikeként tartanak számon. A kb. 2000 m magas Borobudur hegyen, a VIII. században épült, 40 m magas kőrengeteg, szürke andezit kőből. Alapterülete 17 ezer négyzetméter, több mint 10 ezer dombormű és Buddha-szobor található rajta. A látvány lenyűgöző, a távolban körös-körül többezer méter magas hegyek csúcsa a felhőkben tűnik el. Szinte hihetetlen, hogy ilyen magasságban is közel 40 fokos a hőség. Este szálláshelyünkön újabb ínyenc lakoma van kilátásban. Bulus, azaz teknősbéka lesz vacsorára. Páncélostól forró vízbe dobják, pár perc múlva kiszedik, a húsát ezután sütik vagy pácolják és zöld fűszerekkel ízesítik. (Igazán finom csemege, kicsit rugalmas a húsa.) Mindez az utcán, járdán ülve. Következő úticélunk Solo, Suharto elnök szülővárosa, egyben az ország legtisztább településeként tartják számon. Este a város leggazdagabb emberével ismerkedünk meg. Ázsia második legnagyobb textilgyárának tulajdonosa. Huszonegy Mercedes mellett még 8 másfajta parkol a kastély körül. A város legnagyobb étterme is az övé. Kétszintes. Alul vacsorázunk, finom falatokat. A felső szinten egy gazdag család kislánya 17. szülinapját ünnepli. (Minden lány mellett ott van a szülő is. Másképp nem engedik el a lányokat.) Óriási rendezvény, diszkóval egybekötve, kb. 300 meghívott, a születésnapi torta 6 m hosszú és 3 méter magas szoborköltemény. Tíz órakor vége mindennek, mert haza kell menni a fiataloknak. Egy textilgyárba vagyunk hivatalosak. 23 ezer embert foglalkoztatnak, naponta 7 millió méter anyagot termelnek itt, a másik üzemben 13 millió métert. Havi forgalmuk 9,3 millió dollár. A látogatás befejeztével kocsit kapunk sofőrrel és kobraevésre indulunk. Kiválasztjuk a kígyót, az ember csipesszel összeszorítja a száját, majd egy csapással levágja a fejét. A vérét egy pohárba Komodo-tor Komodo szigetén engedi, majd nyúzás. Az ember szájába veszi a kígyót a nyakánál és két kézzel húzza le a bőrét. Közben a kígyó ficánkol. Ezután kibelezi, máját, lépét és a gerincvelőt összeaprítja és a vérben elkeveri. Szinte feloldódik a vérben. Ezután jön a szertartás. Meg kell inni a vért. Chris kezdi nagy undorral. Felét megissza. Jópár nekirugaszkodás és öklendezés után én is megiszom. Rettenetes érzés, de lement. Ezután a kígyóhús már igazi csemegének számított. Valóban finom. Kavics a szappan, kőpor a fogkrém Utunk során jártunk Báli szigetén. Hét működő vulkán, gejzírek, vízesések találhatók a szigeten. Eljutottunk egy kis hegyi faluba, ahol középkori szinten élnek az emberek. Egy vízeséshez jutottunk, s idegenvezetőnk (mint kiderült orvos és tanár ember) veje kihasználva a víz közelséget nekiállt fürödni. Mint a többi indonéz, ő is ruhástól. Egy nagy kavicsot használt szappan helyett. Azzal dörzsölte a bőrét. Később ugyanezzel a kaviccsal egy tégladarabot tört porrá, majd az ujját belemártva fogkrémként használta. így meg volt a fogmosás is. Egy másik szigeten, Lombokon óriási krokodilfarmot látogattunk meg, majd a speciális lomboki ételeket tanulmányoztuk Komodo szigetén. Arról nevezetes, hogy a világon csak ezen a helyen él már az a hüllő, amit ős-sárkánygyíkként tartanak nyilván. A szigetről kapta a nevét, Komodónak hívják. Húsevő, ragadozó állat. 180-200 kg-os súlyú, szigorúan védett. Megláttuk és megcsodáltuk. További sétánk során találtunk egy kígyóevő helyet az utcán. A környezetről: a járdán a főzőalkalmatosság, egy gázpalack, serpenyő, vizes vödör, a járda alatt a szennyvíz folyik. Földön ülve lehet enni. Megettük a kígyót, amikor a „vendéglős” ember újabb ajánlatot tett, komodóra. Azt is kibírtuk. Egy hónap ezernyi élmény Eltelt az egy hónapos tanulmányút. A csomagokban rengeteg meglepetés a család és a barátok számára, valamint az étterem vendégei részére. Közel kétszáz fotó, több mint 7 órás videofelvétel és a lényeg, ami a fejekben van, több mint száz új recept, amit hamarosan önök is kipróbálhatnak. Az egy hónap alatt megismertünk egy új világot, benne a szegénységet, gazdagságot, nyomort és fényűzést, de elégedetlen és gonosz embereket nem láttunk. Megismertük a földön fekvő, nyomorgó és koszos embereket, akik elégedettek és vidámak, mert a piszok alatt őszinte és tiszta lélek lakozik. Olyan volt, mint egy álom... Jalecz Lajos Bambuszból készült ülőgarnitúra. Balról Chris, Eiler László és Jalecz Lajos A Borobudur, a buddhisták szentéje előtt
