Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-03-04 / 286. szám
1994. december 3-4., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kézbesítőnk: a Mikulás Jogi tanácsadás. Hadi- gondozás és földkimérési díj visszaigénylési ügyekben ingyenes jogi tanácsadást tart Filipinyi Józsefné dr. ügyvéd december 5-én, hétfőn délután 14 órától 17 óráig a Független Kisgazdapárt Békés Megyei Szervezetének békéscsabai székházában. (Luther u. 6.) Lakossági fórumok. Blahut Lajos, Békéscsaba 5- ös választókerületének civil szervezete által támogatott önkormányzati képviselőjelöltje december 5-én 17 órától lakossági fórumot tart a 3. számú általános Iskolában (Kölcsey u. 11.). ♦ Dr. Vécsey László, Békéscsaba 1-es számú választókerületének civil szervezete által támogatott önkormányzati képviselőjelöltje december 7-én 18 órától lakossági fórumot tart a szlovák gimnáziumban (Peter Jilemniczky u. 1.). (Folytatás az 1. oldalról) originális Zabhegyező szoba: réges-régi és most kitalált, hazai és külföldi játékok játszhatók ott. A Barkácsoldában pedig csokit lehet önteni, bőrből karkötőt meg egyebeket lehet készíteni. Összesen 12 fajta kézművesség rejtelmeibe avatják be a gyerekeket. Még egy ebből a tucatnyi játékból: egymás arcáról gipszmaszkot készíthetnek a vállalkozó szellemű ifjak. (Ezt. a részt a szülőknek nem muszáj elolvasniuk...) Lesz Vidámpark is, de étről többet egy szót sem! — a Budapestről érkező zabhegyezőknek ez az egyik leg- féltveőrzöttebb titkuk. Meg a A neves szakújságírókból álló nemzetközi zsűri szavazata alapján eldőlt, hogy melyik autómárka büszkélkedhet a jövő esztendőben Az év autója büszke címmel. Nagy fölénnyel (370 pont) végzett az első helyen a Fiat-család legújabb tagja, a Punto. Második a Volkswagen Polo (292 pont), a harmadik az Opel Omega (272 pont). Huszonnégy zsűritag az első helymesevasút, melyről örömmel tudathatjuk, hogy nem szerepel a kormány vasútfelszámo- lási terveiben. (Ez nem mese.) Annyit azért megtudtunk róla, hogy olyan színielőadás lesz ez, melybe a nézőtéren ülő gyerekeket is bevonják. S akkor még nem szóltunk a Szerencséidé intézményéről. Itt nemcsak játszhatnak a gyerekek, hanem nyerhetnek is. Ne feledjétek gyerekek, hogy a Keresd a párját! játék — melyet a Békés Megyei Hírlap november 29-i számában hirdettünk meg — megfejtését ma 14 óráig kell személyesen behozni a művelődési házba! A sorsolás: 15 órakor. re, tizenhat pedig a második helyre sorolta a Puntót. A Fiat művek új büszkeségét 1993. augusztus 9-én, a Frankfurti Autószalonon mutatták be először, gyártását pontosan egy éve kezdték meg, s hozzánk ez év tavaszán érkezett. Szerkesztőségünk, a békéscsabai Autó Brill Kft., mint kizárólagos márkakereskedő jóvoltából az elsők köAzt mondja Szabó Enikő, hogy ez a holnapi már a negyedik nagy rendezvényük Gyulán. Gyerekek, a Békés Megyei Hírlappal összefogva döntsétek meg a látogatottsági rekordot! A felnőtteknek még annyit: 17 órakor a művelődési házban találkozhatnak dr. Árpási Zoltán főszerkesztővel, valamint lapunk több munkatársával. Ügyes-bajos dolgaikat megbeszélendő — miként azt bármikor, bármely időpontban eddig is megtehették — a helyszínen 15 és 17 óra között várja önöket e sorok írója: Kiss A. János zött—május végén, a bemutató írás június 21-ei lapszámunkban jelent meg — tesztelhette az új kocsit. Egy éve a Puntóra felvett rendelésállomány 100 ezer volt, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban: november végéig 550 ezret értékesítettek, s ezekben a napokban több mint 680 ezer jármű gyártására érkezett megrendelés a Fiat művekhez, mely immáron hatodszor tudta felvonultatni a világ előtt az év autóját. —sz— Az év autója ’95-ben a Fiat Punto Zoltán! Tisztelt Halmai főorvos úr! Végleg búcsúzunk Tőled, bekövetkezett, amit néhány hete még álmunkban sem gondoltunk volna. Sem a családod, sem a munkatársaid vagy betegeid, barátaid, vadásztársak. A halál,' amely ellen 1955 óta orvosként harcoltál ezúttal feletted győzedelmeskedett. Negyven év alatt betegek tízezrei ismertek meg. Szerdán reggel pontosan úgy érkeztél meg szürke Trabantoddal a rendelőintézetbe, mint máskor. Kezedben régi orvosi táskád, utcai ruhádon fehér köpeny. Délután még elmentél mindenkihez, aki várt rád, de a rád törő fájdalomtól néhány helyen le kellett dőlnöd az ágyra... Este már az életedért küzdöttek a kollégák. Mindez négy hete volt, s azután november 24-én a Szegedi Klinikán véget értek szenvedéseid. 64 év adatott meg Neked. Sok dolgod lett volna még orvosként, vezetőként Vagy az Országod Egészségbiztosítási Pénztár választott képviselőjeként. Az utóbbi években több veszteség érte kórházunkat, Te is azok közé tartoztál, akik mindenkor a betegek rendelkezésére állnak. Ha valaki benned bízott és ezért hajnalban vagy éjjel kopogtatott be hozzád, akkor az első szóra indultál. Sokszor Gyulán kívülre is, Dobozra, Kötegyánba. A volt betegeid új orvost keresnek maguknak, hiszen ez az élet rendje. De abban biztos vagyok, hogy akiket meggyógyítottál, azok jó szívvel gondolnak rád vissza. S ez a legfontosabb! Én is ugyanígy búcsúzom tőled magam és a gyulai kórház dolgozói nevében. Dr. Kovács József / Novák Éva Bernadett: Drogcsempész voltam Együtt más pártokkal A Köztársaság Párt gyulai szervezete szerdán az Aranykereszt Hotel vadásztermében sajtótájékoztatót tartott. A párt helyi elnöke Ba- gyinszki Zoltán köszöntötte a megjelenteket, majd beszámolt a párt eddigi tevékenységéről és jövőbeni céljairól. Megtudtuk, hogy polgármesterjelöltet nem indítottak, de igen sok képviselőjelöltjük van, akiket ezután bemutatott a jelenlevőknek. Csupán négy körzetben nem állítottak jelölteket, ám kettőben az MSZP-s Szabó Árpádot és az SZDSZ- es Juhász Jánost támogatják. A tájékoztató befejezéseként Müller Tibor örömét fejezte ki azért, hogy a Gyulán működő pártok képviselői is megjelentek. Ormosi Héla 5. Karacsi — Végállomás Péter aznap elég későn érkezett meg. Alig vártam, hogy jöjjön, idegesített a szálloda tulajdonosa. Túl sokat kérdezősködött. Miért jöttem Pakisztánba, innen hová utazom. Ki az anégerférfi, akivel együtt vagyok? Közöltük vele, hogy házasok vagyunk, de nem hitte el, vagy nem tudta felfogni a muzulmán hitvilág által behatárolt fantáziájával, hogy egy fekete bőrű férfi és egy fehér nő Allahnak tetsző házasságban éljen. Aggasztott a szokatlan kíváncsiskodása. Mondtam is Péternek, amikor megérkezett: — Ne törődj vele. Kora reggel elmegyünk innen, bottal üthetik a nyomunkat. Akkor hozta magával a táskát. Nagyobb méretű, kissé szögletes utazótáska volt. Odaadta, kinyitottam, nem volt benne semmi. — Ebbe rakd majd a szappant, a kölnidet a hajlakkot, meg ilyesmit. — Na és hol a drog? Mondta, hogy a táskában, de hiába néztem, nem tudtam felfedezni, hová rejtették. Az égvilágon semmi gyanúsat nem vettem észre, hacsak azt nem, hogy a belső borításnak friss ragasztószaga volt. A helyi járatra szóló jegyeket Karacsi felé Péter előző nap megvette. A kikötővárosban napközben agyonütöttük az időt, mert a Bukarestől onnan közlekedő nemzetközi bukaresti járat csak késő este indult. Nem sokkal az indulás előtt Péter közölte, hogy a jegyünk ugyanarra a gépre, de nem egymás mellé szól. Megindokolta, miért így váltotta. „Ha egy nő egyedül utazik, egyáltalán nem ellenőrzik.” A fekete férfiakat viszont ugyanannyira, hogy megröntgenezik még a gyomrukat is. Beléptem a tágas csarnokba, nem voltak sokan. Néhány lépést tettem előre. Áz egyik vámos amint meglátott, intett, hogy menjek oda hozzá. Kicsit elmosolyodott, mintha várt volna. Kérdéseket tett fel, „Mikor jöttem Pakisztánba?” „Kivel utazok?” Van- e ismerősöm Pakisztánban?” Úgy válaszoltam, ahogy Péter kioktatott, vagyis egyedül érkeztem, turista vagyok. A pulton voltak a csomagjaim, a nagyobb bőrönd, a kézi táskám, és amit Pétertől kaptam. Csak ezt nyitotta ki, turkált benne, majd a tartalmát kiöntötte az asztalra. Kopogtatta a tetejét, az oldalát. — Úristen! Először a tetejét nyomkodta, aztán az alját. Rájött, hogy ott van valami. Kést vett elő, hogy megbontsa a bélést. Na, végem van... Lebuktam. Most mi lesz? Óvatosan körbenéztem, Pétert kerestem, de nem volt sehol. „Péter, hol az ördögbe vagy? Azt mondtad, itt leszel? Hát kié ez az átkozott heroin, ha nem a tiéd? Gyere már és intézkedj!” — A fehér nőnél kábítószer van! Csődület vett körül, mintha most szálltam volna le a Holdról, s egy darab kőzetet hoztam volna magammal. Bevittek egy irodába. Három fehér nő volt ott és két férfi. A lányok sírtak. Amerikaiak voltak, délután három körül buktak le, azóta tartották őket itt fogva. Nem vitték át őket a vámbíróság épületébe, mintha csak rám vártak volna. A vámosom egy külön szobába vitt, szétszedte a bőröndöt, kivette a heroint, amit átvittek egy másik helyiségbe megvizsgálni, lemérni. Aztán felvették a jegyzőkönyvet. Abban az állt, hogy 1,4 kg heroint megpróbáltam kicsempészni Pakisztán területéről. A súlynak akkor nem tulajdonítottam jelentőséget, később igen. Péter korábban említette, hogy 2000 dollárért vásárolta a heroint, s ezért pontosan két kilót kapott. Hova lett időközben 60 dekagramm? Lehet, hogy Pétert becsapták a szállítói? Vagy pedig... Ma már biztos vagyok benne, hogy ott, a repülőtéren, abban a másik irodában, ahol megmérték a drogot, valaki vagy valakik levették belőle a dézsmát. így jártak az amerikaiak is, később a börtönben mesélték, hogy fejenként 8 kilogramm szerepelt! Amikor a vámos megtalálta a bőröndömben a heroint, bevitt egy olyan irodába, ahol csak ketten voltunk. Leültetett, beszélgettünk. Kérdezgetett mindenféléről és a végén megkérdezte, mennyi pénzem van. Mondtam, hogy 150 rupi. Rámnézett jelentőségteljesen, aztán csak ennyit mondott: „Az bizony nagyon kevés!” Meggyőződésem, hogy ha Péter, az az átkozott, tényleg akart volna rajtam segíteni, ha nem csak a saját bőrét akarta volna menteni, ha odaad nekem mondjuk ezer dollárt és felvilágosít a pakisztáni „szokásokról”, akkor nem csuktak volna le Karacsiban! (Folytatjuk) Lejegyezte: Halász Kálmán
