Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24-26 / 304. szám
1994. december 24-26., szombat-hétfő KARÁCSONY BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Vendégségben Tisza Jolán grófnőnél Nem először jártam már az egykori geszti miniszterelnök, gróf Tisza István unokájának budapesti lakásán, de mint előzőleg, most is ugyanolyan ámulatba ejtett a 78 esztendős grófnő kedvessége, közvetlensége, vendégszeretete. Tisza Jolán grófnő és férje, Patay József valósággal családtagként fogadta kis „expedíciónkat”, Gáspár Katalin geszti lelkésznőt, Takács Zoltánt, a geszti általános iskolai tanárát és jómagámat, aki —mint „megfigyelő” — e találkozó eseményeinek megírására vállalkozott. És bár ennek a pesti „randevúnak” munkajellege volt — hiszen a geszti Tisza-kastély- ban kialakításra kerülő Tisza-emlékszoba berendezésének megbeszélése volt az utazásunk célja —, vendéglátóink ragaszkodtak hozzá, hogy először ebédeljünk meg velük. így aztán hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy terített asztalnál ülünk, és az egyik ősi családtag, gróf Ráday Eszter ezüstevőeszköz hagyatékával kanalazzuk a Jolánka néni (meg kell hagyni, kitűnő!) orjalevesét. Ebéden Tisza Jolán grófnőnél. Balról jobbra: Patay József (az acsai báró Prónay Dezső evangélikus egyházi egyetemes felügyelő unkokája, Tisza Jolán férje), Takács Zoltán geszti pedagógus, Tisza Jolán grófnő és Gáspár Katalin geszti lelkésznő Babilon titka A beszélgetést a Tiszák Gesztre kerülésével kezdtük. Jolánka néni még emlékszik, hogy a geszti kastély emeleti részének (amit a század elején a családtagok csak „Babilonnak” hívtak) kis balkonján két monogrammal ellátott pajzs emlékeztette a benne lakókat a kastély építtetőire: Tisza Lászlóra és feleségére, Bályogi Szénás Rebekára. A családi mendemondák szerint Tisza Lászlót azért taníttatta ügyvédnek az édesapja, hogy könnyebben visszaperelhesse a család a török uralom után elveszített Zaránd megyei birtokaikat. A hosszú pereskedés végül eredménnyel zárult, hiszen 1760-ban az elvett zarándi birtokokért kárpótlásul megkapják a Geszt-Varsányhely-Mezőgyán környéki területet. Jó tíz évre rá elkezdődik Geszten a kastélyépítés is. Az emlékszoba A fenti történetet persze ilyenolyan változatban többnyire ismerik a gesztiek, csak éppen nincs egy olyan hely a faluban, ahol ezek a históriák egycsomó- ban megtekinthetők lennének az érdeklődők számára. Ebből a gondolatból indult ki Takács Zoltán, a helybéli általános iskola tanára, amikor felvetette a Tisza-emlékszoba létrehozásának gondolatát. Az ötletet aktív gyűjtőmunka követte, amelynek egyik állomása a Jolánka néniékkel való találkozás volt. Takács Zoltán és az őt segítő lelkésznő Geszthez fűződő személyes epizódokért, emléktárgyakért, régi fényképekért kereste fel az idős házaspárt. Mint a grófnő elmondta, a kitelepítés és az államosítás zűrzavaros Tisza Kálmán miniszterelnök gyertyatartója az utolsó tárgyi emlék, amelyet Tisza Jolánék a pesti lakásukban őriznek a geszti kastélyból Egy kevésbé ismert fiatalkori fénykép a miniszterelnök Tisza Istvánról éveiben csupán egyetlen gyertyatartót sikerült visszakapniuk és megőrizniük az egykori Tisza-kastélyból, amelyen a következő felirat áll: Tisza Kálmán (1830-1902) íróasztaláról, Geszten. (A miniszterelnök Tisza Kálmán említett íróasztala jelenleg a geszti református lelkészi hivatalban „szolgál”.) Régi fényképekből és történetekből azonban nem volt hiány a Tisza Jolánéknál! Oldalunkon ezekből gyűjtöttünk össze egy kis csokorravalót Olvasóinknak. Tragédiák éve Az 1918-as esztendő mélyen bevésődött a Tisza család emlékezetébe. Az első világháború utolsó évét írjuk. Ebben az évben született meg Tisza István miniszterelnök harmadik kis- unokája, József, aki 1938-ban autóbaleset áldozata lett (Jolánka néni, a középső unoka ekkor már kétesztendős.) Ugyanez év október 31-én pesti lakásában meggyilkolják a miniszterelnököt, majd öt nappal később spanyolnáthában meghal a miniszterelnök fia, Kálmán, Jolánka és a kis József édesapja. Egyedül marad három gyermekével a mama, Sándor Jolán és a miniszterelnök felesége, a nagymama is. A megcsonkult család továbbra is a megszokott ritmusban éli az életét: a nyarakat a geszti kastélyban, a teleket pedig pesti lakásukban töltik. A fiatal anyuka hamarosan újra férjhez megy Rakovszky Ivánhoz, aki 1922-től 26-ig volt az ország belügyminisztere. Mint a dió Jolánka néni a következőképpen emlékszik vissza az őt körülvevő felnőttekre: — Tisza nagyapám és nagyanyám természete nagyon hasonlított egymásra. Mindketten olyanok voltak, mint a dió. Kifelé keménynek, határozottnak látszottak, de befelé „puhák”, vagyis családiasak, meleg szí- vűek voltak. Tanításaik a mai napig bennem élnek. Tisza nagyapám mindig azt mondta: „Akinek több adatott, attól több kívántatik” vagy: „Arra ne emlékezz, amit adsz, elég, ha arra emlékszel, amit kapsz”. Ebben nőttünk fel, így aztán a cselédség és a falu „együtt lélegzett” velünk, igyekeztünk adakozók lenni és közvetlenek a legszegényebbekkel is. Szokás volt például, hogy a falusi gyerekek bejártak hozzánk játszani a kastélyba... Tisza István miniszterelnök fia. V. Tisza István, aki édesapja halálát öt nappal élte túl A dédnagyapa A szintén miniszterelnök déd- nagyapát, Tisza Kálmánt már csak hallomásból ismerhette Jolánka néni, hiszen Tisza Kálmán még 1902-ben meghalt. Szobáját (ami jelenleg az általános iskola tanári szobája) halála évében az akkori szokásokhoz híven lezárták, és csak fia, Tisza István nősülésekor nyitották ki újra. Tisza Kálmánnak két testvérét emlegetik a történelemkönyvek. Tisza Lajos szegedi kormánybiztost, aki a szegedi árvíz után az újjáépítéseknél szerzett érdemei miatt grófi címet kapott, és Tisza Domokos költőt, aki fiatalon, tüdőbajban halt meg, és akinek tanító- mestere Arany János volt. — Egyszer volt a televízióban Vágó Istvánnak egy fejtörő játéka, ahol a dédapámat kellett kitalálni — mesélte Jolánka néni. — A játékosnak sikerült is eltalálni. Tisza Kálmán — mondta. Ám Vágó István kijavította: gróf Tisza Kálmán. Nos a dédapám még nem volt gróf. A grófi rangot testvére, Lajos szerezte meg, de Jolánka néni. — így kerültünk kitelepítésre 1951-ben Füzesgyarmatra. Két évig éltünk egy családnál, de soha semmiben nem szenvedtünk hiányt, mert a gesztiek a tilalmak ellenére is sűrűn meglátogattak bennünket, és hoztak tojást, tésztát, kenyeret, mikor mit. És mivel annak idején az iskolák mellett belekóstoltam a paraszti munkába is, így ezekben az években nem ejtett kétségbe a tehénfejés, a kapálás, a kukoricamorzsolás, ami akkoriban a megélhetésünk fontos része lett. Tisza vér V. Tisza István felesége, Sándor Jolán és három gyermeke (balról jobbra): Kálmán, a kis József és Jolánka mivel neki nem voltak utódai, ezért Kálmán gyerekeire szállt e cím. Az első született gróf Kálmán nagybá-tyám fia, György volt. A koronatanácsban A másik miniszterelnökről, gróf Tisza Istvánról sokáig az élt a köztudatban, hogy „belevitte” az országot a világháborúba. Csak a közvetlen családtagok tudták, mennyire letör- ten érkezett haza arról a koronatanácsi megbeszélésről, amelyiken eldőlt Magyarország sorsa. „Nem tudtam megakadályozni ! ” — mondta holt- fáradtan egy karszékbe rogyva. A sokáig titkosított bécsi koronatanács jegyzőkönyvei azóta már nyilvánosságra kerültek, és abból világosan látszik: Magyarországot egyedül Tisza István képviselte a tanácsban, és egyedül ő ellenezte az utolsó percig az ultimátumot. De ezt akkor senki sem tudhatta. Az újságok azt írták, a bécsi koronatanács úgy döntött, Magyarország is belép a háborúba. Ezért aztán a magyar miniszterelnöknek bűnhődnie kellett, és a háború utolsó évében pesti lakásában meggyilkolják. Hiába állt mellette felesége a szörnyű pillanatban, már nem tudott segíteni. A gyilkos sose lett meg. Három gyanúsított is akadt, hosszú perek következtek a huszas években, ám biztosan azóta sem tudja senki, ki akarta megbüntetni vagy kinek volt útjában a miniszterelnök... A kitelepítés Egy biztos. Geszti ember ilyet sose tett volna. Számukra a Tiszák nemcsak a falu földesurai voltak, hanem az emberségesség, a szeretet, a kölcsönös megbecsülés megtestesítői is. Bizonyítja ezt az is, hogy amikor megfordult az ország sora, és az urak menekülésre kényszerültek vagy a kitelepítés várt rájuk, a gesztiek akkor sem fordultak el a Tiszáktól. Ebben a zűrzavaros világban vált ketté a Tisza utódok életútja is. A legidősebb unoka, Kálmán és családja Tildy engedélyével Ausztriába vándorolt. (Utódjai azóta is külföldön élnek.) — A bátyám faggatott bennünket: „Nem jöttök ti is?” De nekem itt volt az anyám, az anyósom, a férjem, a négy gyerek, akiket szerettem, és akik marasztaltak — mesélte Tisza Jolánnak, a tűzről pattant grófkisasszonynak, aki ragyogóan beszélt németül, angolul és franciául, aki nemét meghazudtolóan ülte meg a lovat, aki remekül teniszezett és úszott, mindössze egyetlen álma nem sikerült: az, hogy gyermekorvos legyen. „A nő nem csak gyógyítani tud, hanem simogatni is — sóhajtotta az idős grófnő —, ezért szerettem volna gyermekeket ápolni.” Helyette azonban anya lett. Olyan, akire joggal lehetnének büszkék a nagy elődök, hiszen továbbadta mindazt, amitől a Tiszák Tiszák voltak: az emberszeretetet, a kedvességet, a megbecsülést és a megértést. Magyar Mária Az egykori Tisza-kastélyban ma iskola és művelődési ház működik. Bár a község igen sok pénzt fordított a felújításra, a képen látható homlokzati rész restaurálására még máig sem futotta Fotó: Kovács Erzsébet és Takács Zoltán
