Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24-26 / 304. szám
KARÁCSONY 1994. december 24-26., szombat-hétfő Ira Gershwin ■■ George Gershwin ! Bobby Child, a főhős a „pink girr-ők gyűrűiében Broadway! Broadway! Lírai jelenet Pollyva A showbusiness fellegvárában: Macskák, Az operaház fantomja és Gershwin-musical New York City, 1994. augusztus. A hőség olyan, mint Európában a nyár végén, ám a zivatar, amely hirtelen támad és rettentő mennyiségű vizet zúdít a világ fővárosára, nem hasonlítható a legvadabb hazai „égi áldásokhoz” sem. Én még ilyet nem láttam! Azazhogy igen, éppen hét esztendővel ezelőtt és ugyanitt. Emlékszem, akkora vihar támadt, hogy nem járt a komp, nem tudtunk áthajózni a bevándorlók szigetére, hogy megnézzük közelről, eredetiben a képekről, filmekből jól ismert Szabadságszobrot. Szóval a New York-i zivatar olyan, hogy az ember áll két kézzel esernyőjébe kapaszkodva, és az alázúduló vízözön pillánatok alatt átláthatatlan falat épít körülötte, teljesen elkerítve a szerencsétlent a tőle karnyújtásnyira állóktól. Pedig itt, az égig érő felhőkarcolók tövében, a külterületeivel együtt 20 milliós(!) világváros forgatagában vízesés és befalazás, bőrig ázás és reszketés nélkül is rettentő magányosnak és parányinak érzi magát az ember... Ha New York, akkor Broadway! A sokszínű és ellentmondásokkal teli Amerika sűrítménye. Hömpölygő tömeg a járdákon, autók áradata az utakon. Embernagyságú, sőt, homlokzatokat beborító, több emelet magasságig terpeszkedő reklámok, álló és mozgó képek, a szivárvány minden színe, fényözön. Bugyuták és erőszakosak, rátelepednek az utcaképre és elvonják az idegen figyelmét. A helybéliek ezrei (pardon, milliói) nyilván megszokták, már oda se hederítenek. Mindegy, hogy éjjel van, vagy nappal, a forgatag nem szűnik. A méretek magukkal sodornak, szinte szédülök. A Broadway az amerikai showbusiness (szórakoztatóipar) fellegvára. Egymást érik errefelé a színházak, kabarék, éttermek, klubok, bárok, szórakozóhelyek. Hatalmas plakátok, vibráló címek, közöttük „ismerősökre” bukkanok. Már 11. éve és még mindig teltházzal játsszák AndÉnekben, táncban és játékban egyformán profik magyarra: Megőrülök érted. Ez Gershwin legtöbbet játszott musicaljének címe. A társulat augusztus elejéig már túl volt az ezredik előadáson, mégsem maradt egyetlen üres szék sem a Jókai Színházénál körülbelül háromszor nagyobb nézőtéren. Gershwin 1930-ban írta az Őrült lány című művét, ezt dolgozta át Roger Horchow. Kicsit korszerűbbé, könnyebben érthetővé tette a régi történetet; egy csöppet „leporolta”. Az előadásban felcsendül 15 világhírű S a végén természetesen happy end lesz! rew Lloyd Webber musicaljét, a Macskákat az 51. utcai Winter Gar- denben. Szintén régen megy nagy sikerrel Az operaház fantomja a Majestic Theatre-ben, a 44. utcában. A Nyomorultak az Imperial műsorán (45. utca), a Miss Saigon a Broadway Theatre-ben (53. út). A színházjegyek általában hetekre, vagy akár hónapokra előre elkeltek, pedig az áruk elég borsos, 100-tól több száz dollárig terjedhet. Aki viszont szívesen kockáztat és szerencséje is van, fél áron kaphat jegyet az aznap esti előadások bármelyikére napközben kinn, a Broadway népszerű jegypavilonjában. Zsúfolt programunk nem engedte, hogy kockáztassunk, meg aztán vendéglátóink hónapokkal előre befizettek a Shubert Színházba. Irány tehát nyugat, 44. utca, a Broadway és a 8. sugárút között! Crazy for You — leginkább így fordítható Gershwin-dallam, például: I Got Rhythm, Embraceable You, Bidin My Time, But Not for Me. Ugyanakkor eddig ismeretlen dalok is elhangzanak először színpadon. A zene csodálatos, andalító, kellemesen szórakoztató. Olyan romantikus, mintha nem is egy New York-i színházban lennénk. A történet nagyon egyszerű, kedves, operetti. A főhős Bobby Child, egy elkényeztetett New York-i szépfiú, aki imád táncolni és tehetségesnek érzi magát. Azt gondolja, a tánctudásával még vihetné valamire az életben. A nagyvárosból „lemegy” a világ végére, Nevada államba, Dead- rockba (Halott szikla). Ott megkeresi a híres impresszáriót, akinek érdekes módon magyar neve van: Béla Zang- ler. (Úgy látszik, a szövegíró hallott valamit arról, hogy az amerikai film és egyáltalán a szórakoztatóipar területén elég sok magyar ért el sikereket.) Szóval Bobby Child szeretné, ha az impresszárió szerződtetné. „Ismeretlen vagyok, pedig tehetséges.” Mire a válasz: „Elég tehetséges ahhoz, hogy ismeretlen legyen az egész országban.” Ez a kedves humor végigkíséri az egész cselekményt, közben hamar kirajzolódik a szerelmi történet is, Bobby és Polly egymásra lel. Kapcsolatuk nem felhőtlen, de jó musical lévén persze a végén happy end lesz. A díszlet westemfilmekbe illő, drága kiállítású kosztümök, pazar színpadkép. Bobby szerepében Harry Groener, Pollyként Karen Ziemba kápráztatja el a nézőt. Itt a művészek tényleg mindent tudnak: az énekesek játszani, a színészek énekelni és táncolni. Fantasztikus a tánckar, nagy-, szernek a zenészek. Well, ez a Broadway, a szórakoztatóipar fellegvára, az abszolút profizmus helyszíne. Jóllehet szívem mélyén inkább Arthur Miller vagy Tennessee Williams darabjára vágytam, de a Shubert Színházban látott musical magas színvonala, a profizmus csúcsa elvitathatatlan. Niedzielsky Katalin
