Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-29 / 282. szám

1994. november 29., kedd

MEGYEIKÖRKÉP

Nagy tömeg, kevés üzlet Dévaványán

Országos kirakodóvásár volt november 25-én, pénteken Dévaványán. A falu piactere ismét kicsinek bizonyult, már a parkolás sem könnyű dolog ilyenkor. A kellemessé vált időben nagyon sokan csak nézelődni jöttek, pedig volt áru bőségesen szinte mindenből. Csak találomra néhány termék és az ára: gyermeknadrág ötszáz forinttól, melegítő ezertől, gyermekcsizma hatszáztól. A sokféle játékot kínáló kereskedőknél egyelőre a legnagyobb izgalmat az okozta, hogy a fel-feltámadó szél leborogatta a szépen felrakott játéktomyokat A középkorú úr boszorkányos ügyességgel tudta „elővarázsolni” a karton cigarettát, majd gyanús helyzetben ugyanígy el is tüntetni. Egy zöldséges harsány hangon „a piac legszebb” zellerjét kínálta nagy sikerrel, pedig húsz méterrel arrébb olcsóbb és szebb áru is volt. A gyümölcsök közül hatvan forintért volt alma, ötszázért dióbél, répa, zöldség 50 forintért, a krumpli kilója 40-50 forint között. Továbbra is magas a tojás

ára, itt 14 forint alatt nemigen adták.

Több helyen kínáltak termelői bort is, ötven és hatvan forint közötti áron. Az ország minden tájáról érkezett árusok — voltak pl. Békéscsabáról, Törökszentmiklósról, Kisújszállásról — egymás közötti diskurzusát hallgatva úgy tűnt, nemigen elégedettek a forgalommal. Egyikőjük aztán azzal vigasztalta társait, hogy nem baj, most a vevő nem vitte el a gyereknek a játékot hatszázért, majd elviszi karácsony előtt nyolcszázért. Gila Károly

Kocsmába küldik a tanulóifjúságot?!

Felháborodott hangú levélben kérdezték a minap Szeghalomból: „egy útszéli kocsmában lesz megtartva nálunk az idén a hagyományos András-diszkó?!”

Véradás. Kevermesen november 30-án reggel 8-tól 12 óráig véradást tartanak a művelődési házban. Minden véradót szeretettel várnak!

Törpejárás. A hét végén kedves kis összejövetelre hívták meg a szülőket, nagyszülőket Békéscsabán, a Ligeti sori Waldorf-óvodába. Az óvónők és a kicsik Szent Márton havától búcsúztak. A kora esti órákban a 29 csöppség maga készítette lámpással világított az óvoda udvarán, s játszott el Szt. Márton életéből egy kis jelenetet. A lámpás egyben jelkép is volt, hogy a sötét téli estéken belső-külső-fényt és szeretetet sugározzon. Az óvónők és a kis „törpék” lámpáikkal hangulatos rövid sétára hívták hozzátartozóikat az óvoda körül.

Elkezd fogyni? Az öt évvel ezelőtti 7 ezer 205-höz képest egy (!) fővel gyarapodott Battonya lakossága. 1991 és 1993 között a városba költözők száma meghaladta az elvándorlókét, s ez akkor 230— 240 fős lélekszám-növekedést eredményezett. A kedvező tendencia azonban nem bizonyult tartósnak.

Találkozó. Az Orosházi Református Egyházközség december 3-án 15 órai kezdettel a Táncsics utca 23. szám alatt lévő gyülekezeti házban az orosházi és a kardoskúti református gyülekezetben 1960 és 1974 között konfirmáltak találkozóját rendezi meg.

Szeghalmon a Péter András Gimnáziumban minden évben rendezvénysorozattal emlékeznek meg az iskolateremtő Péter András névnapjáról. Az idén is háromnapos, színes program lesz december első hetében és a tervek szerint a szintén hagyományos András-diszkót nem az iskola tornatermében rendezik — mint eddig —, hanem a város központjában lévő Holsten sörözőben. Először a diáktanács elnökét, Pántya Rita harmadikos tanulót kérdeztük, mi is történt.

— Amikor szerveztük az idei András-napokat, mi eredetileg a tornateremben szerettük volna a diszkót megrendezni, mint eddig. Vaszkó Tamás igazgató úr elmondta, a tornatermet az idén nem tudja ideadni erre a bulira. Indokai olyanok voltak, amelyeket végül is el kellett fogadnunk és ekkor merült fel a Hölsten söröző, mint lehetőség. Az étterem és vezetője, Zsadányi Sándor az András- napok egyik támogatója, és most is két esti rendezvényre helyet biztosít nekünk.

— Vannak, akik felháborodnak azon, hogy egy kocsmában lesz a diszkó, ahol korlátlan lehetó'ségük lesz a fiataloknak a szeszes ital fogyasztására.

— Ez egy kicsit a magunk becsapása is lehet, hiszen aki inni akar, az úgyis iszik, akárhol van a diszkó, másrészt viszont lesznek ott szülők, tanárok, akik odafigyelhetnek az ilyenekre. Ráadásul úgy tudom, korlátozni fogják a szeszes ital kiszolgálását is.

—Miért tiltotta ki a diszkót a tornateremből—kérdeztük

Vaszkó Tamást, a gimnázium igazgatóját.

— Azzal kezdem, hogy a tornatermünk nem alkalmas ilyen rendezvényekre, ahol rengeteg a fiatal, sötét van és emelkedett hangulat. Korábban sem volt az, és minden egyes diszkó esetén attól rettegtünk, nehogy bármilyen okból pánik törjön ki a teremben, mert egyszerűen nem lehet elég gyorsan elhagyni a termet, nem felel meg a tűzrendészet! előírásoknak. Most szeptemberben a szülők és a diákok felé is jeleztük, hogy el kell innen vinni az András-diszkót, akik ezt meg is értették. Megmondom őszintén, mi is félünk egy kicsit a sörözőbe vitt diszkó miatt, bár a vezetőjével megbeszéltük, hogy a két rendezvényünk ideje alatt tömény szeszes italt nem fognak árulni. Bízunk azonban abban, hogy fiataljaink megmutatják, lehet kulturáltan szórakozni egy sörözőben is. (Gila)

Olvasóink írják —iz-aa—

................l.....................:

A

z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

/

Uj mániákusok veszélyeztetik a közúti közlekedés biztonságát!

Megelégedéssel hallottam, hogy a rendőrség közlekedésrendészete tervezi megszüntetni—tiltani—a mobil telefonok használatát gépkocsivezetés közben, mivel a telefonálás és az egy kézzel való vezetés elvonja a figyelmet, bizonytalanná válik a kormányzás, ami súlyos baleset bekövetkezéséhez vezethet.

A rendőrség ezen célszerű, a balesetek megelőzését szolgáló rendelkezését csak üdvözölni lehet. De ha a közlekedésrendészet felismerte az utóbbi időben divattá vált gyakorlatokat, szeretném még néhány, hasonló veszélyes, elszaporodott szokásra felhívni az illetékesek figyelmét azzal a javaslattal, hogy a telefonálás megtiltásához hasonlóan ugyancsak szüntessék meg ezeket a szokásokat. Melyek ezek?

Először is a kutyáknak gépkocsi utasterében való szállítását, mivel ha más is odafigyel gyakran láthat a gépkocsi jobb oldali első ülésén óriási termetű ebeket—természetesen biztonsági öv nélkül—, amelyek a gazdihoz dörgölődnek, nyalogatják, hiszen a kutyák megbízhatatlanok, akár a vezető elébe, ölébe, kormányra is ugorhatnak súlyos következményei lehetnek. A kutya tehát legyen a hátsó ülésre parancsolva, méghozzá oly módon, hogy ne tudjon az első ülésre kerülni.

Másodszor: bizonyára sokan felfigyeltek a mellettük elhaladó óriási hangerővel szóló, dübögő gépkocsikra, amelyeknek vezetője biztosan képtelen azokat a zajokat, hangokat hallani, amelyek esetleg belesetveszélyre hívná fel a figyelmét. Mi tehát a megoldás? Szabályozni, hogy hány decibel hangerővel szabad a gépkocsiban a rádiót, magnót hallgatni.

A harmadik hóbortos szokás a gépkocsik hátsó ablakait is fedő, átláthatatlan sötétfüst színű üveg, amelyen keresztül nem látható a gépkocsi vezetője, így az sem állapítható meg, hogy ő észleli-e a mögötte haladó, illetve odaérkező vezetőjelenlétét és ez az esetleges irányváltoztatás, előzés megkezdése nem biztos, hogy baleset nélkül be is lesz fejezve.

Jó lenne érvényesíteni, újra szabályozni azt a rendelkezést, amely jelenleg is tiltja a hátsó ablak takarását. Legyen átlátható az üveg. Úgy gondolom, hogy a rendőrség közlekedésrendészete és más közlekedési szakemberek érdemesnek tartják észrevételeimet arra, hogy átgondolják, s mérlegeljék milyen rendelkezés bevezetése szükséges a közlekedésbiztonság további javítása érdekében.

P. L. nyugdíjas, Békéscsaba

A kukakirály és dobozkunyhós társai a vadonban — 1.

Kutyabiciklivel száguld és hőgutától fél

Ez itt éppen Alaszka — változtatom át magamban a keddi filmsorozat címét, amikor Európa-külsőn, Békéscsaba—Gyula—Újkígyós határvonalán, az elvadult tájon gázolok egy üveg Zöldszilváni borral. Erre a madár se jár, csak elvétve a „Virág”, azaz Virág István rendőr hadnagy, aki a terep remek ismerője és hajdanán 6 hozott össze a vadon urával, Faragó Péterrel. És hogy miért éppen Alaszka? Az még természetes, hogy mínuszok cikáznak a késő ó'szi hajnalon, de Faragó Péter feltűnése a földúton enyhén bizarr.

Színtelen aranyért, vagyis vízért utazik kerékpáron, két hatalmas kannával. Nem tekeri a pedált, mégis száguld a gidres- gödrös szakaszon. Láss csodát, a biciklit egy jól megtermett kutya húzza. A 71 éves kukakirály—1970 óta járja Békéscsaba hulladéktárolóit, így talán nem sértő az elnevezés — lefékezi az ebkerékpárt és kezet rázunk.

— Maga jöhet rendőr nélkül is, riporterkém — húzza magához a Cica névre hallgató csa- host és bungalójába invitál. A fakeretes, papírból és fóliából épített dobozházat Cicán kívül még négy németjuhász vigyázza, de Péter egyetlen csitító mozdulatára letesznek arról, Faragó Péter ebkerékpár- hogy én legyek a reggelijük. A ral hord vizet Fotó: Lehoczky Péter kunyhóba lépve újabb meglepetés: Zsuzsa, azaz Glückné, valamint Medovarszki András ébredezik. Bár ők is őslakosok a pusztában — évekig a békéscsabai kutyakiképző közelében, egy bokorban éltek fűtés nélküli fóliába tekerve —, de nem hittem volna, hogy Faragó úrnál futunk újra össze.

— Betegeskedtem, volt egy öngyilkossági kísérletem, ott már teljesen kilátástalannak tűnt az életem — mondja a 45 éves asszony. — Az egyik ismerősöm tehergépkocsival átköltöztetett Péterhez, Bandi pedig pár hét múlva utánam jött.

Zsuzsa éppen vizet melegít egy lavórban az olajkályhából átalakított fatüzelésű fűtőeszközben, mely Péter fantáziájának és ezermesteri képességének szüleménye. Hogy nem végzett babra- munkát, azt a benti hőmérő bizonyítja: 33 fokot mutat.

. — Míg a lakótelepieknek a negyediken befagy a fenekük, mi itt hőgutát kapunk — húz egyet a Zöldszilváni- ból a házigazda. Mi meg fotós kollégámmal szedelőzköd- nénk, hogy a reggeli tisztálkodásban ne zavarjuk a triót, de kiderül: a víz most nem arra lesz. Jó kukások módjára

az üveg fontosabb az embernél, tisztán kell azt átadni, nehogy a visszaváltó éppen a profikban csalódjon. Az üvegmosó kefe a szakértő kezekben hamar kikotorja a penészt, piacképes az áru.

Szemrevételezzük a „szo- bakonyhafürdő-belsőt” és először azon döbbenünk meg, hogy vagy harminc macska futkározik a földpadlón és az ágyakon. Zsuzsa szép sorban bemutatja őket.

— Ez a maga kollégája, Riporter, mert mindig a rádiót babrálja és hallgatja — fordul felém. Társai közül Villany- szerelőt — akinek a petróleumlámpa a kedvence —, Dömpit, Bucit, Morgót, Bukfencet, Szüzit és Labirintust jegyezzük meg, aztán következik az eblista: Cica, Linda, Bundi, Mujkó és Artúr.

A bungaló tárgyi-műszaki felszereltsége sem mindennapi, hiszen az edényhalmaz mellett legalább tíz órát, három rádiót, magnót fedezünk fel.

— A magnót kivéve mind a kukázás termése — tér ki eredetükre Péter —, a rádiókba csak elemet kellett tenni. — Egész éjszaka hallgatom a sok hülyeséget, amit a kollégái magyaráznak — kacsint —, majd hozzáfűzi: még szerencse, hogy néha magyar nótákat is leadnak.

Zsuzsa kiönti a vizet az udvaron és nem álljuk meg, hogy feltegyük a kérdést: ők miként tisztálkodnak itt a vadonban?

— Azért van a kád — mutat a favágásra szolgáló bak és az egyik kutya között „helyet foglaló” fürdőalkalmatosságra. — A kádat hideg időben bevisszük, és nem mondom, hogy mindenki mindennap igénybe veszi, de nem is vagyunk olyan igénytelenek, mint sokan gondolnák.

Nyemcsok László (Következik: Legjobb ,,hagyaték” a kenyérmaradék)