Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-29 / 282. szám
i]jÉKÉS MEGYEI HÍRLAP CSABAINAPLÓ 1994. november 29., kedd Péntek esti randevú Akkor, azon a pénteken a kora esti órában még olyan normális volt minden és mindenki. Irigylésre méltó nyugalom sugárzott a munkatársakból. S ez nem ragadt rám. Pedig én izgatott voltam, holott erre semmi okom nem volt. Legfeljebb ugyanis csak kikapcsolt állapotban csodálhattam meg a stúdióban „lövésre állított” kamerákat. Sem beszélni nem kellett, sem kérdezni... Péntek, 18.01. A Csaba Televízió stúdiójában zajlik az élet. Wagner Bea a műsortervet böngészi. Úgy néz ki a vékony, szép arcú szerkesztőnő, mint aki érettségire készül. Jót nevet a megjegyzésemen. — Hogy kerültél a Csaba Tv-hez? — Véletlenül. Munkám során kerültem kapcsolatba a tévésekkel, mert korábbi munkahelyemen velük csináltattunk referenciafilmeket. tettek beszélgetést, amikor a neves orvos a közelmúltban Újkígyóson tartott előadást. Vetítésre készen áll a másik konzervanyag is. A fiúk olajozottan végzik a munkájukat. Egyáltalán nem zavarja őket semmi és senki. Még én sem a naivnak tűnő kérdéseimmel. Fotós kollegám egyfolytában csattogtat, nyüzsög, a gépével hol a lányokat, hol a fiúkat veszi célba. 18.35. A gyulaiak még mindig nem érkeztek meg. MegAdás előtti pillanatok a technikai teremben. Balról jobbra: Zsilák Pál műszaki vezető, adásrendező, Major Gyula ügyvezető főszerkesztő, Simándi Béla gyártásvezető — Ezzel szemben 29 éves vagyok és van egy négyéves kislányom. Látom, azért nem esik rosszul neki a feltevésem, hogy nem néz ki 18-nál többnek. De hisz nem is lenne nő, ha nem így lenne. Csörög a telefon, Bea elnézést kér, egy pár pillanatra felfüggesztjük a beszélgetést. Csetlek, botiok a kábelek kígyói között, ismerkedem. A technikai helyiségben három „komoly fiú” tartja a taktikai megbeszélést. Major Gyula, Simándi Béla és Zsilák Pál. Gyula olvassa a pénteki műsormenetet, készítik elő a bejátszandó filmeket. Egyelőre senki n^m kapkod! 18.10. Beával ismét asztalhoz ülünk. Velünk egy légtérben dolgozik Győri Gabi művészeti titkár és Váry Ilona, szerkesztő-jelölt. Ica a Duna Televízióból diktálja a híreket, Gabi gépeli, hogy aztán Bea kezébe adja a kész hírcsokrot. —Mondd csak Bea, mit csináltál korábban? — Egy kft.-nél titkámős- ködtem. Nem volt az rossz iskola. Sok mindent hallottam, tanultam ott. Nyüzsgős típus vagyok, érdekelt az újságírás. Aztán megszűnt a munkaköröm, s hívtak, próbáljam meg. Hát így... —El szokott kapni a lámpaláz? — Ajaj. Addig, míg meg nem kapom a jelzést, hogy adásban vagyok. Aztán, mint amit elvágtak. Már az adásra és a riportalanyra koncentrálok. Jaj, riportalany! Már itt kellene lennie az első élő adás szereplőinek. — Csak nem lettél hirtelen ideges? Egyáltalán, mi történik olyankor, ha nem érkezik meg a riportalany? — Ne ijesztgess. Ilyen még nem fordult elő. Wagner Bea térül, fordul, kiszalad a folyosóra, megnézni, jön-e már az új gyulai sportcsarnok vezetője és kivitelezője? Nem jönnek! Igaz csak 19 óra után kerülnek adásba. Elvégre van idejük még. 18.25. — De 18 órára beszéltük meg a találkozást — mondja Bea egy ici-pici szemrehányással hangjában. A monitoron, a technikai teremben Czeizel doktor gesztikulál. A stáb tagjai vele készíjött viszont Kossá Márta operatőr, aki ezen az estén párban dolgozik Csonki Bélával. Bea ekkor kezd „bemelegíteni”. A megkapott híreket memorizálja18.38-kor érkezik meg Gyuláról Bea két beszélgető- partnere, Horváth Béla, a tornacsarnok vezetője és Fáskerti László, aki a csarnok kivitelezési munkáit irányította. Fáskerti úr két tíz év körüli fiút is hozott magával. A gyerekek mint két kiscsikó nyargalnak a nagynak éppen nem mondható szobákban. A két férfi szabadkozik, és sűrű elnézést kér a késésért, Gyula kivezető szakaszát egy baleset miatt lezárták a közlekedésiek, így kerülniük kellett, s ráadásul a köd is leereszkedett. — Hogy állnak a kamera előtti lámpalázzal? — kapcsolódom a beszélgetésbe. — Egyelőre semmit sem érzek — válaszol Horváth Béla —, de ez nem jelenti azt, hogy nem kap el a lámpaláz... 18.55. Elegánsan öltözött vendég a következő érkező. Zám András, a gyulai húskombinát vezérigazgatója. Nyoma sincs arcán a drukknak. ÉrtheMunkában Csonki Béla operatőr. Előtte adásra vár Wagner Bea és Zöm András tő. Nem először lép kamerák elé. Az operatőrök készen állnak. A technikai teremben is adásra várnak. Bea az adástervet szorongatja a kezében. Leül a kamera elé, feltűzi a mikrofont, gyakorlatilag kezdődhet az adás. — Ajtó! — kiabál valaki, s becsukódik a stúdió vastag ajtaja. Elhalkul a zene, a monitoron begördül egy repülőgép, indul a Péntek esti randevú! Ülök a kamera innenső oldalán és majd kiugrik a szívem, úgy kalimpál. Talán azért izgulok, nehogy Bea bakizzon. Ha tudná, biztosan mosolyogna rajtam. —Köszöntöm kedves nézőiméi— mondja lágy hangon. Akár tagadja, akár nem, érzem, egészséges izgalom tölti el. A bejelentkezés után filmet játszanak be. A stúdióban pedig Zám Andrást készítik fel. Piros nyakkendőjére pici mikrofont tűznek. Az asztalra két vízzel teli poharat tesznek le Bea és a vezérigazgató elé. S Bea megkezdi a beszéltetést. Megnyugszom. Semmi baj nem lehet. Már nézelődni is van kedvem. A plafont százával papír tojástálcák takarják. Állítólag kitűnő hangszigetelők. Nem akarom Bea érdemeit csorbítani, de nincs nehéz helyzetben Zám Andrással, aki profi nyilatkozó. Úgy tűnik, nagyon könnyű vele kontaktust teremteni. Az érdekes beszélgetés végén kezdődik a Zorán-interjú bejátszása. Amíg a lakásokban a kedves nézők ezt a filmet látják, addig a stúdióban megtörténik a partnerváltás. Horváth Béla és Fáskerti László zakójára Major Gyula segítségével felkerülnek a mikrofonok. — Egy pici lámpalázam van — válaszol egy korábbi kérdésemre Horváth Béla. Aztán ismét becsukódik a stúdió ajtaja, és én egy fordulattal a technikai szobából figyelem az eseményeket. Az üvegen keresztül látom, Bea megigazítja a frizuráját, Major Gyula szól az operatőröknek: — Úszók Beával — s az öt monitoron most csak ő látszik. Simándi Béla a számítógéppel „játszik”. Sugárzik arcáról a nyugalom. Megkezdődik a gyulaiak faggatása, s aztán lám, Simándi Béla valami miatt egy pillanat alatt be- pöccen. Baj van ugyanis az egyik mikrofonnal. Horváth Béla hangja alig hallatszik. Gyula csititgatja kollegáját, Béla kirohan, hoz egy újabb mikrofont. Mégiscsak megéreztem, hogy izgulni kell? A monitorokon a tornacsarnok látható, Simándi besurran a stúdióba, kicseréli a mikrofont. Minden rendben, folytatódhat az adás. Otthagyom a technikai szobát, hogy egy mély levegőt vegyek. A kis szobában csinos hölgy várja, hogy képernyőre kerüljön. Dr. Balázs Istvánnét a férje is elkísérte. —Szerepelt már a televízióban? — Még nem. —Izgul? Mielőtt a szépasszony válaszolna a kérdésemre, megteszi helyette a férje: „Ha Ancsa szót kap, akkor nincs baj. Leállítani sem lehet” — mondja mosolyogva. S való igaz. Annának egy arc izma sem rándul míg Beával beszélget. 20.15. Hirtelen kihalt lesz a stúdió előszobája. Elmennek a vendégek. Wagner Bea elmondja a fontosabb híreket, s mielőtt elköszön a nézőktől, még tájékoztatja őket, az elkövetkezendő órákban milyen filmet láthatnak... Béla Vali Wagner Bea a mikrofonnal... Major Gyula Zám Andrást „ajándékozza meg" egy mikrofonnal Ezen a Péntek esti randevún volt egy pillanat, amikor Simándi Béla elvesztette nyugalmát Fotó: LehocZky Péter ______-5.. ... ... D r. Balázs Istvánné Vlcsko Anna jelenésre vár
