Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-26-27 / 280. szám
1994. november 26-27., szombat-vasárnap #BÍÉ$ MEGYEI HÍRLAP etvenhét évet élt. Nagyon szerette az életet. Egy éve múlt, hogy örök álmát alussza a debreceni temetőben. Halál... Szomorú dolog, mert az élet végét jelenti. Hiszem, Gulyás György számára az örök élet kezdetét jelentette. Megszűnt a fájdalom, és felragyogott a fény: ■a: Mondom mégis, mégis..." kezés Gulyás „Hogy megmutattál mindent, ami szép, / És megmutattál mindent, ami rút. / Hála légyen!" (Sík SándorTe Deum) Archiv-fotó ,,Ama nemes harcot megharcoltam. Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon." II. Tim. 4:7-8. Két életeleme volt: az alkotás és a harc. Munka nélkül nem tudott élni! Alkotott iskolaépületet Bélmegye- ren, Énekiskolát Tarhoson (1946— 1954). Neki köszönheti Debrecen a Kodály Kórust, a Zeneművészeti Főiskola új épületét, a „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusversenyt. O hozta létre és tette országos hírűvé a Békés—-tarhosi Zenei Napokat. A harc: számára életszükséglet volt. Harcolt és nem védekezett. Mindig jó ügyet szolgált. Önmagáért nem tudott harcolni. Talán ezért is történhetett meg, hogy az általa létrehozott alkotásokat „valakik” mindig kivették a kezéből. Györgyre Körömszakadtáig tudott küzdeni: a vidék felemeléséért, a tehetségek megmentéséért, a minőségért. Alma volt az énektanárok és karvezetők posztgraduális képzése. A mester- kurzusra külföldi professzorokat is meghívott. Szeretett vitatkozni. Olyan erős volt a hatása, hogy valamilyen ellenhatást mindenképpen kiváltott. Nagy személyiségek joga és sajátja ez. Nélkülük nem lenne fejlődés. Az ilyen nyugtalan, perlekedő emberek viszik előre a világot. Az idei zenei napokat, sorrendben a tizennyolcadik volt, Gulyás György emlékének szenteltük. A „Jantyik Mátyás” Múzeummal közösen rendeztük meg azt a kiállítást, melynek a „Csak a köszönet hangján szólhatunk” címet adtuk. Fényképek idézték fel a tőlünk eltávozottat. Ezek a fényképek szinte éltek. Volt bennük valami olyan igazság, amely semmivé teszi a halált. Felszárítja a könnyeket. Ha elmegyek a sírjához, ma már nem a fájdalmat érzem, hanem valami felemelő fényt. Fenyőfa őrzi az álmát. Madárkórus énekel fölötte. Legutóbb kis mókust is láttam a fán. Vajon ő hol van? Velünk van-e? Ő, a számunkra egyszerre forrás és delta?... A kiállításon a fényképek alatt Gulyás György gondolatai voltak olvashatók. Ezeket bocsátjuk most közre kegyelettel, emlékezésül. Szűkszavú, világos mondatok, a magyar paraszt tiszta logikája. Minden szava jelentéstöbbletet kapott azáltal, hogy többé nem írhatja le őket. Sokat gondolunk rá, mert nem váltunk el tőle. Velünk maradt. Igen, velünk maradt. Dr. Gyarmath Olga, a Tarhosi Énekiskola volt tanára „Alkotni szeretek. Teremteni” „Az idő, a történelem a »Bűnöket« később »erényekké« igazolhatja át, az utódok számára. Fél évszázad, néha évszázad léptékű lesz ez az igazolás.” Kodály: „...számon kell tartani azokat a helyeket, azokat az intézményeket és városokat, ahova Kodály örökséget hagyott.” A zenéről: „A zene szeretetéhez, tudásához, gyakorlásához nemcsak a hangszeres zeneoktatáson át vezet az út. Az éneklésen is.” „A zene nemcsak megtestesíti azt az emberi harmóniát, amely alapja lehet a műveltségnek, erkölcsnek, a cselekvő emberségnek, az ember viszonyának a másik emberhez, családhoz, néphez, nemzethez.” „Békés-Tarhos után húsz évvel már tudtam, hogy a zene útján el lehet indítani nagy startbeli hátránnyal küszködő egyéneket is, ha visszakapják az elveszett zenei gyermekkort.” Tarhosról (Énekiskola): „Ez az iskola hagyományaiban, szokásaiban, nyelvében azt akarja adni, ami a miénk. Ami a gyermeknek sajátja, amit csak gyermekkorban lehet megtenni annak, aki anyanyelvet akar teremteni.” „Az iskola létesítésének nagy gondolatában az a szándék is benne rejlett, hogy a vidék szegénysorsú tanulói, kiknek módjuk eddig nem volt a továbbtanulásra, lehetőleg ingyenes ellátásban részesüljenek.” „...Egy iskola, amelyik tanítási anyagában a múltba nyúlik le, nevelési elveiben az embernevelés nagy gondolatával foglalkozik a Holnap számára.” A tarhosi szellemről: „Békéstarhos kicsi település, de talán többet megőrzött abból a régi tarhosi szellemből, amelyhez igazán volt közöm.” A posztgraduális képzésről: „...Úgy gondoltam, hogy némileg Tar- hos múltjához is kapcsolódva, ott létrehozunk egy posztgraduális képzést, amely közelebb visz bennünket a kodályi örökség megvalósításához.” A vidékről: „Számomra sohasem jelentett problémát vidéken élni, dolgozni, inkább inspirációt, feladatot, lehetőséget.” Amiért harcolt: „A magam érdekeiért sohasem tudtam harcolni, de egy bizonyos ügyért igen. És lehet, hogy ez az ügy a tevékenységem irányát hasznosan befolyásolta. Függetlenül a tiszta önérdektől.” Az alkotó ember: „Nem lehet oda nem figyelni a munkámra.” „Az alkotó ember indulatai az alkotáshoz kötődnek.” „A bátorságon kívül még hit is kell, hogy jól csináljuk úgy, ahogy csináljuk, és jó helyen csináljuk, ahol csináljuk.” „Mindig fogékony voltam az új iránt. Ezért tudtam mindig újrakezdeni az életet.” „Tudom, mi a dolgom a világban, igyekszem azt tenni.” (Gulyás György gondolatai) Játsszunk együtt! Kedves Olvasóink! Amikor elhatároztuk, hogy Békési Galéria című képzőművészeti rovatunkkal együtt játékot indítunk Önöknek, amelyben a bemutatott festőművészek kérdeznek, és a helyesen válaszolók között festményeket sorsolunk ki, bizony nem gondoltuk, hogy ekkora érdeklődés fogadja ötletünket. De nagyon jó, hogy így történt. Eddig száznál jóval több megfejtés érkezett címünkre, a legtöbb — talán nem véletlenül — éppen Békésről, Békéscsabáról és Vésztőről, de írtak nekünk a megye legkülönbözőbb településeiről is. Helyes megfejtés: 1. Négy. 2. Ludvig Zoltán, Kalcsó József, Várkonyi János, Csuta György. 3. Koppenhága. Sorsoltunk, és Csuta György festőművész Szakadás című alkotását dr. Tóth Gyuláné békéscsabai olvasónk nyerte. Gratulálunk! Kérdéseink ezúttal Várkonyi János munkásságával kapcsolatosak. 1. Ki volt Várkonyi első békéscsabai mestere? 2. A külföldi festők közül kik a kedvencei? 3. Mely zeneszerzők műveit hallgatja legszívesebben? A válaszokat postai levelezőlapon kérjük beküldeni 1994. december 10- éig. Címünk: Békési Galéria, Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A helyes megfejtők között Várkonyi János Harangláb című alkotását sorsoljuk ki. Békési Galéria Kisemberek érzései a vásznon Egy késő őszi délelőtt, ragyogó napsütésben nyitottam be Várkonyi János festőművész békéscsabai otthonába. Érkezésemkor épp Malvin néni, János édesanyja látogatta és ajándékozta meg különféle csemegékkel. — Anyám a legnagyobb kritikusom — őszintén kimondja, amit érez, gondol a születendő képek láttán. Tudod, eleven gyerek voltam, ott nyüzsögtem apám műhelyében — szabómester volt Ösztönösen, de rendkívül jó szemmel vásárolt és gyűjtött képeket. Nagyon sok kép vett körül, rájuk csodálkoztam. Azt hiszem, engem mégis inkább a sokszínű szövet, a próbababa, a műhely festői hatása ragadott meg. Nagyon sokat köszönhetek apámnak és édesanyámnak, hisz mindketten nagyon szerették a szép képet, a művészeteket. így korán beírattak Mokos Józsi bácsi csabai festőművész rajzszakkörébe. — Hogyan látod ma a kulturális és művészeti életet, s annak gondjait? — Előny, hogy az állami mecenatúra, az ügyeletes festők, festőcsoportok diktálása nincs. Hátrány, hogy teljesen el van felejtve a művészet. Nem a vásárlóerőre, a gazdasági gondokra gondolok, egyáltalán a képzőművészet, a művészetek társadalmi megbecsülésének hiányára. Nem alakult még ki olyan mecenatúra, mint például a sportolóknál, a szponzorok még nem mertek betekinteni e területen. —Mi lehet a megoldás? — Ha jövőre valóban bevezetik, hogy a kultúrára költött pénz leírható lesz az adóból, akkor ez egy kicsit segíthet. Talán a szponzorok is jobban támogatják a művészeteket. A képzőművészeknek szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a polgári réteg tudja eltartani, miután meggazdagszik. Ezért először a gazdaságot kell rendbehozni. Változatlanul aggasztó a művészek nyugdíjaztatásának rendezetlensége. S egyre inkább érezhető, hogy profilt váltanak, vagy megszűnnek a galériák. Kiszolgáltatott helyzet alakul ki. A magángalériák, kft.-k a profitra törekednek, ami nem is baj — de az „érték” rovására mehet. Elég sok zavar van. Az üzletben nem minden résztvevő korrekt — pedig a piacgazdaság lényege ez. Ezen a területen egy működő rendszer még nem lett kitalálva. — Elmondanád, hogy telik egy napod? r — Általában hat, fél hétkor az állvány előtt állok és dolgozok, úgy egyfolytában hat-hét órát. — Mosolyog. — Nem „aranyifjú életet” folytatok, folytatunk. Ez a rendszerességre, fegyelemre ösztönöz. Mivel nem csak festek, festéket, eszközöket vásárolok, felvágom a farostlemezt, s a munkával kapcsolatos ügyintézést végzem. Levelezés, telefonok, zsűriztetés, ami egyben egy-egy autóutat is jelent Debrecenbe, Budapestre. Az említetteken kívül zaklatottabb a kiállítások megszervezése, meghívók, megnyitók intézése. —Kedvenc festőid? — A flamandok, Remrandt, szeretem nagyon a francia impresszionistákat, Renoire-t és Degas-t. A magyarok közül Munkácsyt, Paált, Med- nyánszkyt. Ezekből tükröződik, amit én is szeretek. A régi festők determinálják az ember munkáját. —Milyen zenét hallgatsz szívesen ? — Bach, Schubert, Chopen a meghatározók. Szeretem a korai beatet és az Omegát, nagy omegás voltam. A dallamosságot szeretem igazán. —Hobbid van? — A mindennapi erőnlét miatt naponta fekvőtámasz, súlyzózom, tornázom. Gyulára járok salakmotorversenyre. Szívesen nézek meg autóversenyeket és autókiállítást. Ügy érzem, nyitott vagyok minden irányban, politika, könyvek, újság, televízió — ennyi. —Terveid? — Önálló és közös kiállításra készülök barátaimmal Szombathelyre, Kishalasra, majd hatvani tájképfestészeti biennáléra. Tiszaújváros, a „négyek” közös németországi kiállításán és közös munkájában veszek részt. — Nézem a képeidet, a műterem falán a drámaság, lent inkább a lírát vélemfelfedezni! Ez miből adódik? — A témavilágom nem szűkül le egy szoros tematikához, egy szoros gondolathoz. A gondolkodás nyitottsága mellett vagyok, meg kell festeni a régi Csaba karakteres portrét, a kisemberek kiszolgáltatottságát, ironikus történeteket és ugyanakkor az érzékenységemből adódóan a lírai, romantikus, múlt század világát — ami kiegyensúlyozottá tesz. Ez a dráma és a líra kettőssége képeimen. Ungvári Mihály „A sokszínű szövet, a próbababa, a műhely festői hatása ragadott meg." Fotó: Kovács Erzsébet
