Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-12-13 / 268. szám
1994. november 12-13., szombat-vasárnap #BÉkE$ MEGYEI HÍRLAP Játsszunk együtt! „Gyermekkorom óta rajzolok" T Aöbb alkalommal beszéltünk arról, hogy jó lenne összejönni egy baráti csevegésre. Készültünk is rá a nyár óta. Végre együtt autózunk Békéscsabáról Békésre, közben mesél Csuta György festőművész. Hamarosan megérkezünk, és a hangulatos alkotóházban folytatjuk a beszélgetést. — Vannak-e példaképeid a régi mesterek vagy a kortárs festők közül? — Legnagyobb élményem Pom- pei: A mozaikok. Majd egy nagyobb gyűjteményben, archeológiái múzeumban, Nápolyban láttam — nagy Békési Galéria A művészetet választotta hatással volt rám. Németországban megnéztem Dali és Picasso kiállítását — minden művészeti ágban csináltak valamit. Őket csak utánozni lehet. — Hogyan emlékszel vissza szegedi éveidre? — Akkor még igazán fiatalok voltunk, s ez már maga élmény. Szegedre szívesen emlékszem, Kopasz Márta tanárnőmre, aki a metszést és a grafikát tanította, ő oltotta belém a művészet szeretetét. — Szeged után nyomdász lettél, s elég sokáig dolgoztál ebben a szakmában. — 1970-ben kerültem a Kner Nyomdába rajzolónak. Majd a békési tanács sokszorosítóüzemet szervezett. 1978-ban nyomdaüzemmé nőtte ki magát, a vezetője voltam ’85-ig. Ekkor döntenem kellett, hogy a nyomdaüzem vagy a művészet. Közben felvettek a Művészeti Alapba. A művészet mellett döntöttem. A kettőt már nehéz lett volna jól együtt végezni. Végül is gyermekkorom óta semmi mással nem foglalkoztam, csak rajzoltam. Ez a pálya érdekelt. —Milyennek látod ma a képzőművészet, s egyáltalán a kultúra jövőjét? — Tragikusnak, főleg az Alföld régióiban. Itt nehéz a megélhetés, és ezáltal a vásárlóerő sem úgy működik, mint máshol. Az a Hom-nyilat- kozat, hogy a kultúrára kifizetett pénzek leírhatók az adóalapból, még jelenthet valamit. Talán más lesz a megítélés a szponzorok részéről... A nyáron szerveztük a II. nemzetközi művésztelepet, ahová négy országból jöttek a képzőművészek. A művésztelep működtetésére alapítványt hoztuk létre. Közösséget csak baráti alapon vagy csak racionálisan, gazdasági alapon lehet fenntartani. így. működik a Békés Művészetéért Alapítvány. A Csuta Galéria és Alkotóház is így jött létre, így alakult ki a négyek csoportja: Ludvig Zoltán nagykanizsai, Várkonyi János békéscsabai, Kalcsó József kétegyházi és Csuta György békési festőművész közössége. Jelenleg Szombathelyen van közös kiállításunk, ami már szám szerint az ötödik ebben az évben. Kiskunhalason novemberben lesz a következő. A közeljövőben készülünk Frankfurtba. Ludvig Zoltán belsőépítészeti tervei alapján nagyméretű freskókat festünk. Ez sem újdonság, hisz egyik barátunknál Kecskeméten már négy oszlopot festettünk. Várható közös katalógusunk megjelenése is. — Hallottam, vadász vagy. Mesélnél valami kellemes vagy éppen kellemetlen sztorit? —Egy fácán-, nyúlvadászaton történt, kezemben a puska betöltve. Az erdő felé közeledtem, és tőlem 10— 12 méterre kisétált egy őz. Egymásra néztünk mereven. Majd az őz nekem rohant és belegabalyodott a puska szíjába. Húzogattuk egymást. Azt sem tudtam, mit csináljak. Majd némi huzavona után az őz továbbállt — a vadászkollégák nagy derültségére. — Terveid? — Az utóbbi időben nagyon sokat írtak, beszéltek az általam vezetett művésztelepről. A saját munkám iránti érdeklődés a háttérbe került, pedig olyan intenzitással dolgoztam, mint korábban, talán többet is. Jelzi ezt, hogy minden országos kiállításra adok be műveket; szerepeltem a szegedi táblaképfestészeti biennálén, a hatvani tájképfestészeti és az egri ak- varelltárlaton. Legközelebbi nagy kihívás számomra, hogy Koppenhágában, a Galéria ’68-ban önálló kiállításra készülök. Ungvári Mihály Békési Galéria című rovatunkban játszani hívjuk a Kedves Olvasót. Ezúttal Csuta György festőművész kérdezi Önöket. 1. AII. nemzetközi művésztelepen, Békésen hány országból voltak művészek? 2. Kik a négyek csoportjának tagjai? 3. Hol lesz a következő külföldi kiállításom? A válaszokat postai levelezőlapon kérjük beküldeni 1994. november 20-áig. Címünk: Békési Galéria, Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, Pf.: 111. A helyes megfejtők között Csuta György Szakadás című festményét sorsoljuk ki. Az ide szorításéban olaj-fa, 31 x55cm Önéletrajz Békésen születtem 1952-ben. Iskoláimat Szegeden végeztem, mesterem Lóránt János festőművész volt. Az évek múlásával voltam rajzoló, grafikus, nyomdász, vezettem nyomdaüzemet, szerveztem alkotó- közösséget, művésztelepet, kaptam művelődési miniszteri kitüntetést, jártam tanulmányi utakon Európában. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja vagyok. Ma is Békésen élek, innen táplálkozik művészetem. Úgy hiszem, a természet és az ember ábrázolása a festő képi gondolkodásának legközvetlenebb megnyilatkozása. Nők a történelem viharában Jung Chang: Vadhattyúk — igazi sikerkönyv! Családregény és történelem. Olyan családé, amelynek három nőnemzedékén keresztül a számtalan többi sorsát is ábrázolja az író a történelem viharában. Nem mintha másutt, akár Európában, híján lettünk volna a történelmi szörnyűségeknek, de az, amit Mao a mindenkori segédletével produkált, a borzalmak közt is kivételes. Időtartam és méretnagyság szerint is, hisz egy-egy terrorhullám hosszú évekig tartott, és félmilliárdtól a milliárd felé masírozó népeségből soksok milliót érintett. A pártfunkcionáriusokat is nagy számban, márpedig a saját családjáról író Jung Chang szülei azok voltak, és nem is kis polcon. Lelkes, igaz emberek, akik nemcsak hittek a kommunista eszmékben, hanem a párt szolgálatát egyben a nép szolgálatának tartották. Eleinte nem voltak egyedül, nagyon sokan, különösen akik a japánok, majd a Csang Kaj-sek elleni polgárháborúban harcoltak, az agyonsanyargatott nép, a parasztság megmentői lettek, s az igazság bajnokai. A szülők 1949- ben, abban az évben kötnek házasságot, amikor a Kínai Népköztársaságot kikiáltják. Ám sem a szükséges, sem a mesterségesen felszított harcnak ekkor sincs vége: kampány az ellenforradalmárok és különböző személyek, főleg a földesurak ellen, később a rejtőzködő ellenforradalmárok, jobboldaliak és kulákok üldözése. Már a nagyanya két házassága is viszontagságos, az elsőben ágyas feleség, a szülőké meg, bár szeretik egymást, az ideálishoz nem is közelít, sőt még csak normálisnak sem mondható, annyira a pártmunkára fordítják minden idejüket. Öt gyermeke születik ennek a két művelt, nagyon olvasott és végtelenül jó embernek, mégjs majd mindet kicsi korában más neveli: nagyanya, nagynéni, dada. De akkor is, később is, amikor már iskolások lesznek, Mao istenítését szívják magukba, valóságos bálványimádattal. Annyira rabul ejtve őket, hogy még szüleik kínzása, megaláztatása idején sem vagy alig ütött rést a kétkedés a rajongó szereteten, holott ez az időszak hosszú évekig tartott. S annyi jel mutatta már, hogy meztelen a király, s nemcsak a rossz emberei „rosszalkodnak”. A népi kohókkal elérni kívánt Nagy Ugrástól várta Mao az acél és a vas országát, vagyis a szinte mitikus ellenség, Amerika utolérését, sőt, meghaladását. Hatalmas éhínség lett belőle, sok-sok millió kínai halála, mert a föld megművelése helyett a parasztoknak is a mindenütt égő tüzet kellett táplálni, méghozzá a rengeteg kivágott fával. S bármily abszurditás, még az iskolákban is az „acélolvasztás” folyt a tanítás helyett, mint mindenütt az országban, s a pedagógusok próbáltak volna ne jó képet vágni hozzá! így Chengduban is, ahol az írónő apja Szecsuán Tartomány Közjóléti Hivatalának, valójában a propagandaközpontjának igazgatóhelyettese volt. Anyja pedig a város keleti részét uraló hasonló hivatal igazgatója. Alig tér magához az éhínségből Kína, s kezdenek gabonát, élelmiszert termelni és jobban élni az emberek, máris nyakukon a kulturális forradalom, a vörösgárdista gyerekekés fiatalok szinte esztelen testi-lelki terrorja. A tudomány, a művészet, az irodalom művelői, tehát az értelmiség a céltábla, majd nemsokára a pártfunkcionáriusok, mert a párt is gyanús. A vörösgárdisták kezdték a tanítók, tanárok megszégyenítését, verését, majd a felnőttek folytatták a kipécézett párt- és állami hivatalnokokkal. A könyvégetés, képek, szobrok összetörése csak ráadás volt. A személyi bosszú és a hatalomvágy hittel keveredve szedte áldozatait egészen az agyonverésig. És ez az őrület egy olyan országban esett meg, ahol évezredes hagyománya volt az idősebbek, a tisztségviselők és a kultúra tiszteletének. Jung Chang szülei sem menekülhettek meg, márcsak azért sem, mert apja többször felemelte szavát a brutalitások ellen, sőt, Maót levélben tájékoztatta véleményéről. Ezt soha nem bocsátották meg, s szörnyű szenvedések elindítója lett, de a legnagyobb kínzások sem bírták rá véleménye visszavonására. Hosszú évek gyötrelme és megaláztatása után rehabilitáció nélkül halt meg 1975-ben. Az írónő ekkor már másodéves angol szakos a Szecsuán Egyetemen, s bár nyitni akart Kína a világ, főleg Amerika felé, szinte nevetséges, amilyen bárgyú félelemmel oktatták az idegen nyelveket. Az akarat diadala, hogy Jung Chang 1978-ban a legelső ösztöndíjasokkal kijuthatott Angliába, ahonnan nem ment haza, csak jóval később — látogatóba. Vass Márta
