Békés Megyei Hírlap, 1994. november (49. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-08 / 264. szám
^ÉKfe MEGYEI HÍRUP MEGYEIKÖRKÉP 1994. november 8., kedd Földink volt. Krecsmárik Endre tanár, régész 1930-ben ezen a „ napon halt meg Szarvason. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végezte, majd hallgatója volta Képzőművészeti Főiskolának is. 1907-ben a szarvasi evangélikus tanítóképzőben kezdte működését, ugyanitt 1914- ben igazgató. 1919-ben a helyi direktórium vezető tagja, az oktatásügy irányítója, ezért 1922-ben megfosztották állásától, 1930-ban kinevezték az MNM-hez archeológusnak. A Körös-kultúra neolitikum kori műveltségének feltárásával foglalkozott. Gyermek mozgalom. Október utolsó napján a végegyházi iskola iskolaszéke egy nagyon aktuális témát dolgozott fel. A rendszerváltás folyamán sok helyen automatikusan megszűnt az úttörőcsapat, de helyét nem vette át más szerveződés. A nevelőtestület úgy határozott, hogy a gyermekek szabadidejének hasznos eltöltése érdekében, nevelési lehetőségeit kihasználva pótolja ezt az űrt, és helyi gyermekszervezetet hoz létre. Az ülésen, amelyen a nevelők és a szülők is meghívottként részt vettek, dr. Juhászáé Ceglédi Ibolya, a békéscsabai főiskola adjunktusa mutatta be a mai magyarországi gyermekmozgalmakat. Ezt követően Kálmán János intézményvezető vázolta azt a helyi elképzelést, amely az ottani lehetőségekre építve értelmes feladatok elé állítaná a végegyházi diákokat. Az Erzsébet-díj és a szerencsés szavazók November 14-én lesz a díjkiosztó gálaműsor Szolnokon A kulturális-művészeti élet ünnepnapja közeledik: az Erzsé- bet-díjki- osztó gála, amelyre az idén november 14- én a szolnoki Szigligeti Színházban kerül sor. (A televízió november 19-én sugározza.) S hogy kik vehetik át az alapító Speter Erzsébettől a rangos művészeti díjat, azt szavazataival maga a közönség döntötte el. Az Er- zsébet-díj szavazólapját mi is közzétettük, s a beküldők közül — mint arról már hírt adtunk — megyénkből ketten nyertek ötezer forintos vásárlási utalványt: Megyeri Ferencné Gyuláról, és Kru- csai Jánosné Medgyesegy- házáról. A minap megkerestük őket. — Gratulálunk a nyereményhez! Mióta kíséri figyelemmel az Erzsébet-díjat? Megyeri Ferencné: — Kezdettől fogva. Minden évben kitöltőm és beküldőm a szavazólapot, aztán várom a díjkiosztó gálát a tévében. Ott legalább láthatunk jeles színészeket, mert egyébként olyan kevés már a tévéjáték, színházi közvetítés, hogy mi, vidékiek hovatovább csak hírből ismerjük a művészeket. — A tavalyi gálából kire emlékszik?-— Természetesen Erzsébet asszonyra, olyan személyiség, akire oda kell figyelni, olvastam, hogy a ruháit maga tervezi. Azután pedig BenkőGyulára, no és persze Esztergályos Cecíliára és Moór Mariannra, remélem, az idén is ők vezetik a műsort. — Szerencsés embernek érzi magát? Krucsai Jánosné: — Szívesen játszom, nagy rejtvényfejtő vagyok, olykor nyerek is. De azért leginkább a munkához van nekünk szerencsénk, a két kezünk munkájával értük el, amit elértünk az életben. —Megkérdezhetem, hogy mire költik a vásárlási utalványt? — Jaj, azt hadd meséljem el, amikor megtudtuk, hogy nyertünk! Éppen nagy munkában voltunk itthon, a férjem meg az öcsém a szekrényt cipelte, mondom nekik, tegyétek le gyorsan, nagy újság van, nyertem! Majd’ elejtették a jókora bútort. Még nem döntöttünk, mit vásároljunk, de itt a karácsony, lesz helye, száz is. —Ismeri magát az Erzsébet-díjat is? — Hogyne! Szeretek tájékozódni. Az alapítóra eleinte fújtak nálunk, mert szokatlan dolog volt, meg gondolom, irigyelték. Tiszteletreméltó gesztus, hogy a magyar művészetre áldoz a saját pénzéből. Nemes dolog. Szerintem páratlan értékű az, amit ő vállalt és biztosan maradandót alkotott. — Mit üzen a díjalapítónak? — Nagyon sokáig folytassa! Megígérem, én is folytatom, erre szívesen szavazok minden esztendőben. És természetesen kíváncsian várom a díjkiosztó gálaműsor tv-közvetítését. Tóth Ibolya Kamarai küldött választások A héten, több napon át választási gyűlést rendez a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara megalakításáét előkészítő Ideiglenes Kamarai Szervező Bizottság. Tegnap a 3. választási osztályhoz tartozó könnyűipar és élelmiszeripar képviselői találkoztak Békéscsabán, az ifjúsági házban, ahol sor került a megyei küldöttgyűlés küldötteinek megválasztására, majd pedig a választási osztály delegáltjainak megválasztása történt meg a kamarai szervező- bizottságba. Osztályelnöknek Hatos Ist- vánnét, az UNICON Rt. elnökvezérigazgatóját, alelnökök- nek pedig: Gonda Károlyt, a gyomaendrődi Bútoripari Szövetkezet elnökét és Papp Józsefet, a MERIAN Orosháza Rt. vezérigazgatóját választották. Ma az 1-es és 2-es osztályhoz tartozók választási gyűlésére kerül sor (ide a többségi állami és önkormányzati cégek tartoznak), csütörtökön pedig a szolgáltatások, nehézipar, gépipar, építő- és építőanyag-iparhoz tartozó cégek képviselői választanak küldötteket. Elismerés képzőművészeknek A csorvási környezetvédelmi program kapcsán a II. Vadászati, halászati és környezetvédelmi képzó'művészeti kiállítás anyagát — amelyet augusztusban Gyulán, a Várexpo ’94 keretében is megszemlélhettek az érdeklődőit — a csorvási művelődési házban a közelmúltban állították ki. A kiállításon szereplő negyvenhat képzőművész közül három alkotását díjjal jutalmazták a rendező szervek. M. Valaczkai Erzsébet szentdomokosi festőművész a gyulai Hőforrás Üdülőszövetkezet egyhetes gyulai üdülését nyerte. Szőke Sándor kötegyáni szobrászművész, restaurátor a Kötegyáni Vadásztársaság ajándékát kapta. Cserajs Jánosné Hra- bovszki Ilona csorvási naiv festő munkáját Csorvás Község Ön- kormányzata jutalmazta. Cserajs Jánosné azt vall ja: csak akkor tud festeni, ha öröm van a szívében, és ezt az örömet szeretné embertársaival megosztani. Első kiállítását Békéscsabán, a megyei művelődési központban rendezték 1978-ban. Azóta Csorváson, Békésen, Orosházán, Budapesten, Szegeden és Kecskeméten is kiállított Szőke Sándor Gyulán született 1962-ben. Gyermekkorát Kötegyánban töltötte. A képzőművészeti főiskola szobrász-restaurátor szakát 1987-ben fejezte be. Jelenleg feleségével és két gyermekével Kötegyánban él. Az utóbbi években főleg emlékműveket, cégéreket és kisplasztikákat készített M. Valaczkai Erzsébet Orosházán született 1958-ban. Gyerekkora Pusztaföldvárhoz kötődik. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban (itt kezdettel festeni 1 974-ben) érettségizett, majd 1 980-ban elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakát. Főleg ceruzával, tollal pasztellal és olajjal dolgozik. Most jó menni hivatásos katonának? A hit és a magyarság megtartásáért Indulatok nélkül, türelemmel Gémes István evangélikus lelkész 1956-ban távozott az országból. A kezdetektől fogva lelkészként tevékenykedett, munkájában mindvégig kötődött a határainkon túl élő magyarsághoz. Dolgozott Dániában, Svédországban, Norvégiában, Brazíliában, Németországban. Anyanyelvi szinten beszéli a szlovákot, németet és portugált. Brazíliában született három gyermekével csak magyarul beszél. Ma Stuttgartban él, nyugdíjas, de lelkipásztora az ottani magyar közösségnek. Eddig három könyvet írt és adott ki. Rendszeresen „hazajár”. Szarvasi tartózkodásakor evangelizáció keretében találkozott a hívekkel. Ekkor beszélgetett vele munkatársunk. Több közép- és felsőfokú katonai tanintézetben tartanak a közeljövőben nyílt napot és a honvéd gimnáziumokban, szakközépiskolákban továbbtanulni szándékozók jelentkezési lapjának december 20-áig — az általános iskolákban megtalálható egységes formanyomtatványon, nulladik jelentkezésként — kell befutni a megyei hadkiegészítő parancsnoksághoz. Mivel nincs messze a határidő, Nagy Zoltán századost, pályára irányító főtisztet a részletekről kérdeztük. — Gimnáziumi képzés Egerben, Győrben, Szegeden és Szolnokon, középiskolai pedig Tápiószecsőn, Szabad- szálláson, Vácott, Orosházán és Budapesten indul az 1995— 96-os tanévben — kezdte. — A felvételikre januárban és februárban kerül majd sor. Akik aztán a 4 év elteltével eredményes érettségi vizsgát tesznek, sikeres felvételi után főiskolai tisztképzésen folytathatják tanulmányaikat. Akik nem jelentkeznek, vagy nem nyernek felvételt felsőfokú tanintézetbe, azok egyéves szaktiszthelyettes-képzésben vehetnek részt. Tisztképzés Szentendrén, Budapesten és Szolnokon folyik, a tiszthelyettes-képzésnek pedig az említetten kívül több módja van, a végzettségtől függően. Egyébként a budapesti és a szolnoki főiskola egyes szakjaira lányok is jelentkezhetnek. — A katonai gimnáziumokba, középiskolákba jelentkezők mindig kíváncsiak arra, milyen juttatásokban, ellátásban részesülnek. — A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kapnak és többek között térítésmentes kollégiumi elhelyezésben, tanszer- és orvosi ellátásban, étkeztetésben részesülnek, Lehetőségük nyílik a gépjárművezetői engedély megszerzésére is. — Gondolom, a nyílt napokon betekinthetnek az érdeklődők a tanintézetek életébe. Hol és mikor tartják ezeket? — Orosházán november 11- én, Szolnokon 12-én, Tápiószecsőn 18-án, Vácott és Szegeden 25-én, Szabadszálláson december 6- án, Egerben pedig november 7— 11 között minden nap. A főiskolák közül Szolnokon november 12-én, Szentendrén december 1- jén és Budapesten december 8-án rendeznek nyűt napot. — A katonai pályát „kisze- melők” ezenkívül hol kaphatnak bővebb tájékoztatást? — Békéscsabán, a megyei hadkiegészítő parancsnokságon (Andrássy út 67—69.), illetve telefonon a 447-566-os szám 51 -es mellékén. Emellett szívesen adunk tájékoztatást az iskolákban is, ha hívnak és igénylik ezt. Ny. L. — Ön mindvégig figyelemmel kísérte a magyarországi egyházak helyzetét. Most valóban szabad vallásgyakorlás van. El-e ezzel a lehetőséggel az egyház, élnek-e vele az emberek? — E témában már külföldön élő lelkésztársaimmal is voltak vitáim. Nekem az volt az álláspontom, hogy nem szabad arra az időre vámom, hogy fehér lovon majd belovagolunk Magyarországra, és megmondjuk a magyaroknak, mit kell tenniük. Igaz, hogy mi sok mindent tanulhattunk, amit itthon nem tanulhattak. Ezzel gazdagabbakká lettünk, de nem hatalmasabbakká. Ezért az az álláspontom, hogy ha meghívnak, eljövök — mint most is —, de nem okítani akarok, hanem lelkileg szeretném gazdagabbakká tenni az embereket. A kérdésére válaszolva: én már a sötét, nehéz években is óvtam itthon élő barátaimat attól, hogy egy messiási korszak eljövetelére várjanak, amikor majd minden jóra fordul. Azt is mondtam: jaj nektek, ha egyszer a totalitáris rendszer ugyan elmúlik, de jön a szekularizáció — az elvilágiasodás — sokkal nagyobb hatalma. Akkor mit fogtok tenni? Nekem az az érzésem, hogy az egyikre vágyakozva készült mindenki, de-a másikra nem. És itt jött a nagy csalódás. —Milyen jeleit látja ennek a csalódásnak? — A szekularizáció két veszélyt rejt magában. Az egyik: az orientálódás hiánya. Nincsenek olyan értékek, amelyekhez az emberek ragaszkodni tudnának, amelyeken épülhetnének. A másik: az elmúlt négy esztendőt vajon arra használták-e fel a magyarországi egyházak, amelyekért vannak: az evangélium, az örömhír hirdetésére, vagy pedig arra, hogy stabilizálják a helyzetüket? Félek, hogy az utóbbira. Elismerem, fáj nekünk az, hogy 40 vagy 50 éve gálád módon kitúrtak bennünket iskoláinkból, szeretetotthonainkból, elvettek ezt, elvettek azt. De vigyázzunk! Mert, ha most azzal foglalkozunk, és abban merül ki minden erőnk, és minden eszközt arra használunk, hogy ezekért menjünk a barri- kádokra, elveszítjük az emberek rokonszenvét. Akkor jönnek a szekták, és elviszik az embereinket. —Bár azt mondta, nem akar kioktatni senkit; mégis mit mondana, mi legyen most az egyház politikája? — Az itthoniaknak kell tudniuk, mi a helyzet, mik azok a lehetőségek, amiket ki kell használni. Én csak késve kérem a testvéreimet, barátaimat, hogy a prioritások listáját újra és újra vizsgálják felül. —Mit tenne az élére ennek a listának? —Nagyon sok a sérült ember ebben az országban. Itt globális, nagy koncepciókkal sokat nem érünk el. Nem globalitásra van szükség. Az egyház forduljon egyénileg azok felé az emberek felé, akiket 50 vagy nem tudom hány éven át megnyomorítottak. Húsz éven át felépítettem Németországban egy magyar protestáns gyülekezetét. Én egy tipikusan lutheránus vidékről származom, és magam annak is tartom. Most lelkész vagyok egy hatalmas, reformátusokból, evangélikusokból, baptistákból, szabadegyháziakból, görög katolikusokból, sőt római katolikusokból álló gyülekezetnek. Nálunk természetes, hogy együtt élünk. Azt fájlalom, hogy hazajövet mindenki úgy néz rám, mintha a Holdról jöttem volna ide, vagy mint aki megtagadta saját hitét. Nem tagadtam meg! Igenis, lehetséges mindenféle felekezetből összejött keresztényeket egy közös nevezőre hozva valamiképpen megtartani. Ez a hit és a magyarság megtartása érdekében történik. Én ennek a gondolatnak vagyok apostola és misszionáriusa. Kutas Ferenc
