Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-22-23 / 250. szám

I 1994. október 22-23., szombat-vasárnap EMLÉKEZÉS iRÉKÉS megyei hírlap Forradalmi napok Békés megyében Lelkűnkben szóljanak a harangok Ezerkilencszázötvenhat október—novemberének forradalmi eseményeiben Békés megye is nemes küzdelmet vállalt. A korábban talán soha nem látott nemzeti egység, a szabadság és függetlenség iránti megmásíthatatlan elhatározás ma­gával ragadta megyénk akkori polgárait. A viharsarki régióban is szinte minden jelentősebb helységben tömegek vonultak az utcákra, hogy mély történelmi felelősségérzet­tel áthatva ezrek és ezrek oszthatatlan akaratát kifejezve, kinyilvánítsák hazánk semlegességét, s a mindennapi életben követeljék a legalapvetőbb emberi jogok érvényesítését. A harmincnyolc esztendővel ezelőtt lejátszódott esemé­nyek teljes áttekintése szinte lehetetlen. Összeállításunk is csak részleteket mutat be, forrásanyagként elsősorban, a korabeli forradalmi sajtót (Kossuth Népe, Független Új­ság, Gyulai Hírlap, Gyomai Nemzeti Újság, Szabad Batto- nya) használtuk. Ezerkilencszázötvenhat november I-jén (halottak napján) délután három órakor a forradalomban elesett hősök emlékére megyénk valamennyi templomában megkondultak a harangok. Ma ezek a harangok lelkűnkben szóljanak mementóként. Magyari Barna Elsőként a gyulai ifjúság „lépett” Többezres nagygyűlést tartottak Békéscsabán Napilap ’48 szellemében Békés megyében a gyulai fia­talság forradalmi cselekvései indították el a szabadságért és függetlenségért vívott harcot. Az ifjú forradalmárok 1956. október 26-án Gyula főterén gyülekeztek, s számuk a kora­esti órákra több százra gyara­podott. Ekkor a tüntető tömeg kitörő örömtől kísérve vonult végig a város fő útvonalain. A menethez egyre többen csatla­koztak. Amikor a harisnya- gyár elé értek, a forradalmi felhívásra az üzem dolgozói egy emberként tették le a mun­kát, s csatlakoztak a tömeghez. Az akkor induló Gyulai Hírlap első lapszáma szerint: „Csak a késő esti órákban ért véget a mindent magával ragadó har­cos tüntetés a szabadság, a függetlenség jegyében." Másnap — október 27-én, szombaton — délelőtt újra for­radalmi célzattal mentek ki az utcára a gyulai polgárok. De­mokratikusjelszavakat hangoz­tatva hatezres tömeg vonult a városháza elé. A nemzet sorsá­nak jobbra fordulásában fanati­kusan bízó forradalmárok lelke­sen fogadták Nádházi János szónoklatát. A helyi, valamint a Sarkadról, Dobozról és Gyula­váriból beutazott emberek szűnni nem akaró tapssal üdvö­zölték a Gyulai Nemzeti Forra­dalmi Tanács megalakulását, és azokat a követeléseket, amelye­ket a tömeg kívánsága alapján a forradalmi tanács pontokba foglalt. Gyula Város Nemzeti Forradalmi Bizottsága a város vezetésével Nádházi Jánost bízta meg. Mellé titkárként dr. Búzás Elemért, a forradalmi tanács titkárává pedig dr. Bá­nyász Vincét és dr. Csonka Ist­vánt választották. Harmincnyolc esztendeje, 1956. október 27-én (szomba­ton) jelentős fejezet kezdődött Békés megye életében. A dél­előtti órákban Békéscsabán az üzemek, gyárak, intézmények küldötteiből megalakult a Bé­kés Megyei Forradalmi Tanács. A frissen létrejött szervezet azonnal munkához látott. In­tézkedett, hogy a gyulai börtö­nökből szabadlábra helyezzék a politikai foglyokat, hogy az államvédelmi hatóság állomá­nya teljesen leszereljen, és hogy az élelmiszeripar és a közszolgálati üzemek bizto­sítsák a lakosság ellátását. Ut­cai hangszórókon a nagygyű­lésre invitálta a megyeszék­hely polgárait. A déli órákban többezres tö­meg gyűlt össze a Kossuth- szobor körül. A megjelentek néhányszor elénekelték a Kos­suth nótát, majd a Nemzeti dal elszavalása után megkezdő­dött a nagygyűlés. Először Szabó Jenő száza­dos állt a mikrofon elé. A szá­zados bejelentette: a hadsereg helyi alakulatai a nép nemzeti megmozdulása mellett állnak, és megígérte, hogy a katonák­ra „a független, szabad, népi Magyarországért” vívott harc­ban számítani lehet. A rendőr­ség nevében Huzsai alezredes is hasonlókról szónokolt. Hamarosan a nagygyűlés színhelyére érkeztek a gyulai börtönből kiszabadított politi­kai foglyok is, akik közül töb­ben rövid beszédben köszön­ték meg szabadságukat. Ezt követően az államvé­delmi hatóság helyi alakulatá­nak teljes leszereléséről a bi­zottság egyik tagja számolt be, majd bejelentette: Dióssi György, megyei tanácselnök lemondott, helyét Kávási Fe­renc vette át. Zárszónokként Fekete Pál tanár lépett az egy­begyűltek elé, s a történelmi jelentőségű megmozdulás fontosságát méltatta. A függetlenség és szabad­ság demonstrációja a Szózat és a Himnusz hangjaival zárult. Október 27-én Békéscsabán a többezres tüntető tömeg töb­bek között a Kossuth-címer- nek az ország címerként való törvényesítését is követelte. A tüntetés iránti szimpátiából a Békés Megyei Forradalmi Ta­nács Kossuth Népe címmel megalapította a megye új napi­lapját. Az újság első számában (október 28-án) a szerkesztők a következőképpen fogalmaz­zák meg a Kossuth Népe irány­Az orosz csapatok mozgásával kapcsolatos első jelentés 1956. november 1-jén (csütör­tökön) este hét órákkor érke­zett Debrecenből Békéscsabá­ra. A jelentés szerint, a „hajdú- fővárosból” mintegy 360 harc­kocsi, gépkocsi, löveg és pán­célozott gépkocsi már elindult megyeszékhelyünk irányába. A következő jelentés alig bő órával később (20 óra 11 perc­kor), immár Füzesgyarmatról jött, s tudatta: az orosz csapa­tok elérték a helyi állomást és ott megálltak. A csabai helyőr­ségi parancsnok a rendkívüli helyzetet jelentette Maiéter Pál honvédelmi miniszternek, akitől azt a választ kapta, hogy az orosz csapatok elé küldjön küldöttséget, és szólítsák fel a külföldi parancsnokokat, hogy a szovjet követségről kapott értesülés alapján ezen terüle­ten szovjet csapatoknak moz­gási engedélyük nincs. A Békés Megyei Forradal­mi Tanács öt főből álló kül­döttsége Szeghalom térségé­ben november 2-án 11 óra vonalát: ,,Az új lap megjelen­tetése szenvedélyes tüntetés ’48 haladó hagyományainak mély tisztelete mellett, kifeje­zője annak a kiolt hatatlanfüg­getlenségi vágynak, mely me­gyénk minden dolgozójának eltölti bensejét. Békés megye dolgozói! Szeressétek és támo­gassátok a Forradalmi Tanács lapját, a ti lapotokat, közelgő szabadságotok őszinte, harcos körül találkozott az orosz me­netoszloppal. A szovjet pa­rancsnok elmondta, nem tud­nak másfelé menni, de ígéri sehol sem fogják bántani a bé­kés és védtelen lakosságot. Az előrenyomuló oroszok ugyanaznap délután fél hat körül érték el Békés városát, majd útjukat tovább folytatták Békéscsaba irányába. A me­gyeszékhely széléhez este 6 óra 20 perckor érkeztek. A Pa­mutszövőgyárnál újabb tár­gyalás kezdődött a megyei for­radalmi tanács küldöttsége és a menetoszlop parancsnoka között. Ez utóbbi ismét hang­súlyozta: senkit sem bántanak, békésen át akarnak vonulni Békéscsabán. Ám a puszta átvonulás té­nyének ellentmond a Kossuth Népének a november 3-ai lap­számban közölt információja: ,,A késő éjszakai órákban a csapatok még a város határá­ban táboroztak. Ugyancsak késő éjjel szovjet csapatok mozgását jelentették Szarvas­ról is.” Megalakult a megyei forradalmi tanács elnöksége Október 27-én a délutáni órák­ban ült össze Békéscsabán a Békés Megyei Forradalmi Ta­nács. Ezen a gyűlésen többek között elnökséget választot­tak. Egyhangú szavazással a forradalmi tanács elnökségébe került: Tóth István alezredes, Biczó Gyula alezredes, Szabó Jenő százados, Eger László törzsőrmester, Szabó Kálmán tizedes (a honvédség állomá­Pesten halt hősi halált November 1-jén a budapesti parancsnok arról értesítette a Gyomai Nemzeti Újság szer­kesztőségét, hogy: „a felsza­badító harcok közepette Síké Gábor rendőrtizedes, Gyoma, Kossuth u. 30. szám alatti la­kos, aki Budapestre tankosz­tályhoz volt vezényelve, a szovjet csapatokkal szemben nyából), Huzsai alezredes, Soós százados (a rendőrség kötelékéből), Wurfer Gyula, Köcze Gyula (a vasutasok közül), Flender polgártárs (a téglagyár részéről), Komjáthy Ferenc (a sütőipartól), Viczán Mihály (a parasztság képvise­letében), Kaskötő István (a színészek küldötteként), dr. Rutz László (az egészségügy reprezentánsa) és Fekete Pál (a pedagógusok szószólója). hősi halált halt.” A lap 1956. november 3-ai számából azt is megtudjuk: Sike Gábor után három kisgyermek maradt, kiknek ő volt az egyedüli eltar­tója. Árvává vált kisgyerme­keinek megsegítéséről a Gyo­mai Nemzeti Bizottmány — amíg létezett — gondosko­dott. hírnökét! Az orosz katonák megyénkben A forradalom történelmi hatótávolságban Király Béla: Ki merem mondani: az 56-os forradalom nem volt szocialistaellenes Az, hogy büszkék vagyunk 1956-ra, 1848-ra, a Rákóczi szabad­ságharcra és a szabadságért folyó más fegyveres küzdelmeinkre, az természetes és emberi. 1956-ra való büszkeségünk ott válik fogyatékossá, amikor arra illetéktelenek az 1956-0 szellemmel ellentétes célokra használják 56 hagyományát. Ez inkább általá­nos, mint kivételes jelenség ma. A nemzet múltbeli vívmányaira való büszkeség nélkül nincs nemzeti szellem, nemzeti szellem nélkül nincs nemzet, nemzet­tudat nélkül a lakosság csak tömeg. A múltban a csatákban való fegyveres győzelem, a népek hódoltatása és sikeres kizsákmá­nyolásuk vagy elnyomásuk voltak a nemzetek büszkeségének alapkövei világszerte. Ä mi helyzetünkben különösképpen a szabadság kivívására irányuló tragikus kísérletek képezték és képezik hagyományaink talpköveit. A modern Magyarországon azonban kibontakozott egy olyan új irányzat, amelyben nem fegyveres harcosok, hanem tudósok, zeneszerzők, olimpiai és világbajnokok váltak a nemzet büszkeségének alappillérjeivé. Ilyen alapokra épített patriotiz­mus az ideálom, nem pedig a mások lenézésében, még kevésbé leigázásában tetszelgő sovinizmus — mondta dr. Király Béla országgyűlési képviselő az 1956-os Nemzetőrség főparancsno­ka. — Mennyi a forradalmak történelmi hatótávolsága? Meddig befolyásolják a közgondolkodást, s mikor válnak egyszerű isko­lai tananyaggá? — Azt forradalma válogatja, a nemzet szelleme, anyagi jóléte és sok egyéb. Nekünk, akik háborút Mátyás király óta nem nyertünk, a forradalmak sokkal többet jelentenek, mint másnak. Kivált, hogy forradalmaink — ideértve 1848-at és 1956-ot is — győztes forradalmak voltak. Az más kérdés, hogy külső hatalmak mindkettőt elnyomták. Más a helyzet Amerikában, amelynek bőven volt történelmi sikerélménye, jóléte és az egyes embernek fejlődési lehetősége. Ott a Rákóczi szabadságharcot egy évszá­zaddal követő forradalmuk már csak tananyag. —1848forradalmát a megelőző rendszerek egyaránt igyekez­tek kisajátítani és felhasználni propaganda céljaikra. Vélhetően a jövőben soron levő kormányok 1956-ban vélik majd fölfedezni saját gyökereiket... — Ez alighanem tényleg így lesz. Szerintem manapság két irányzat mondhatja joggal magáénak 56-ot. Elsősorban a liberá­lisok, mert az 56-os forradalomnak, amiként a 48-asnak is, alapvetően liberális volt a szellemisége. A másik, s ezt ki merem mondani: az 56-os forradalom nem volt szocialistaellenes. Az emigráció éveiben módunk volt összegyűjteni a forradalomban részt vevő rétegek — főként a diákság és a munkásság program­jait. Egyikben sincs olyan, hogy el kell törölni a szocializmust. Csak az, hogy a rendszert meg kell tisztítani a diktatúrától, a dogmatizmustól, a személyi kultusztól és így tovább. A forrada­lom liberális és demokrata volt, ám a szocializmus pozitív eredményeit nem kívánta eltörölni. Hogy ez miként lett volna mondjuk a második szabad választások után, ha nem nyomják el 56-ot, az egy más kérdés. — Akikre 56 után együtt,vetődött az akasztófa árnyéka és évtizedeken át barátok voltak, most nemegyszer ádáz ellenfe­lek... — 1956-ban ugyanolyan nemzeti egység volt, mint 1848-ban, csakhogy 1848 nyarán a nemzetgyűlési választásokon Petőfi már nem kapott mandátumot. 56-ban a szovjet terror miatt már nem volt idő arra, hogy megindulhasson egy demokratikus polarizá­ció a különböző szemléletek, majd pártállások között. Ha úgy tetszik a Kádár-korszak több mint három évtizeddel eltolta a véleménykülönbségek felszínre törését. A kérdés persze nyilván nem is a demokrácia természetes fejlődése során kialakuló véleményütközésekre utal. A címe­kért, rangokért, hatalmi pozíciókért folyó versengés, az eltérő érdekek is szembefordíthatnak volt harcostársakat. Önmagában ez egyszerű emberi dolog. Sajnos, a ma zajló sárdobálás már nem csupán ebből fakad. Ha például az a tét, hogy ki rendelkezzen a különböző alapítványokba adott tetemes állami pénzek fölött, már nem számítanak az elvek vagy a közös múlt. Az emberek ádáz ellenségekké válnak. Ez neves közéleti személyiségek közé ver éket. — Ön gyakran jár iskolákban, diákfórumokon, rendhagyó történelemórákat tart. Tapasztalatai szerint értik-e a fiatalok 1956 lényegét? Egyáltalán milyen kérdéseket tesznek fel ezzel kapcsolatban? — Hajói emlékszem a kaposvári Petőfi általános iskolában az első tagozatos kicsik között történt. Jót beszélgettünk, sőt ját­szottunk is a gyerekekkel. Az óra végén az egyik kisfiú odament a tanító nénihez és azt mondta: Ez a Béla bácsi olyan rendes embernek látszik és mégis börtöntöltelék volt. Nos, minden elnyomott forradalom után kampány zajlik annak lejáratására. E téren a Kádár rezsim különösen sikeres volt. Nemzedékekben sikerült torz képet kialakítania 56-ról. Sajnos, a jelenlegi rend­szer sem sokat segít ezen. Az 56-os forradalom tapintatos elbagatelizálását látom. így azután nem csoda, hogy tavaly az egyik gimnáziumi történelemórán, melyen részt vettem, egy fiű osztály, nagy részének helyeslésétől kísérve úgy vélte, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, ahol a kapitalisták megpróbálták magukhoz ragadni a hatalmat. Olyan zavarok vannak ma még a fiatalok fejében, amiért a legkevésbé sem tudom őket hibáztatni és amelyek feloldásához még évek kellenek. Bele kell ahhoz születni a demokráciába, hogy annak szellemében tudjunk felnőni. Bíró Ferenc, FEB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents