Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-19 / 247. szám

<► 1994. október 19., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT fill w. iRÉKÉS megyei hírlap Megoldódott a békéscsabai gyermekorvosi ügyelet ügye? Rendelés ismét a kórházban A békéscsabai Réthy Pál Kór­ház területén folyó átalakítási munkálatok miatt a nyáron átmenetileg kiköltöztették a gyermekorvosi ügyeletet a Lencsési úti rendelőintézet­be. A távolság, a szakorvosi háttér hiánya, a rossz közbiz­tonság több olvasónkat, és az ügyeletben dolgozó orvoso­kat is felszólalásra késztette. A várt határidő letelte előtt, október 13-án az ügyelet is­mét a kódiázban található, erről kérdeztük az illetékeseket. Dr. Nagy Balázs, a Réthy Pál Kórház igazgatója sérel­mezte, hogy az előzőekben nem szólaltattuk meg. (A ren­delő az Egészségügyi Alapel­látási Intézmény felügyelete alá tartozik, ezért annak igaz­gatóját, dr. Rück Andrást kér­deztük.) — A polgármesteri hivatal egészségügyi irodájának a vezetője mindenféle egyezte­tés nélkül nyilatkozott ebben a kérdésben, így én is szinte csak a lapokból értesültem úgy, hogy a rendelés most, 13-án költözködik—mondta dr. Nagy Balázs. Aznap dél­ben még a takarítás és a külön­böző szerelések folytak, és csak nagy erőfeszítések árán értük el, hogy a rendelés 16 órakor megkezdődhetett. Nem hiszem, hogy ez jobb megoldás: az építkezés fo­lyik, még két hónapig a folyo­só többi részén dolgoznak, por lesz, zaj lesz. A rendelő csak körülbelül két hónap múlva kerülhet a végleges he­lyére, addig több ideiglenes költözködés vár rá házon belül. Úgy gondolom, annak idején megfontoltan akartuk ettől megkímélni a szülőket, gyerekeket és orvosokat egyaránt. A Lencsési lakóte­lepen él a városban a legtöbb gyerek, akiknek valószínűleg még jól is jött, hogy közelebb kerültek az ügyelethez. Soha nem fordult elő, hogy egy gyermek veszélybe kerülhe­tett volna az orvosi ellátás hiánya miatt. Semmiféle tra­gédia nem fenyegetett senkit a kihelyezett rendelés miatt. Szombathy doktornő ezen nyilatkozatáért az orvosi eti­kai bizottság elé áll, és könnyen lehet, hogy ez az állásába kerül majd. Dr. Kovács Zoltán, a pol­gármesteri hivatal egész­ségügyi irodájának vezetője: — Az ügyelet több szóbeli és írásbeli egyeztetés után került vissza a kórházba. A polgármesterrel közösen alá­írt levelünkben már október 7-re kértük a rendelés vissza- költöztetését, amit csak az építkezés elhúzódása miatt kellett 13-ra áttennünk. Ezt a dátumot hirdettük meg a saj­tóban is. Tudomásom szerint rendben átköltözött a rendelő, és az eddigieknél lényegesen jobb körülmények között dol­gozhat tovább. —Igaz, hogy ez még nem a végleges helye az ügyeletnek? —Az épületnek azt a szár­nyát, ahova a gyermekorvosi ügyeletet szántuk, még csak most kezdik átépíteni, és csak körülbelül novemberben készül el. Addig is a jelenlegi megoldást lényegesen cél­szerűbbnek tartom, mint a vá­ros szélére, a Lencsési útra kihelyezett rendelést. — Tudomása van-e arról, hogy az ügyről nyilatkozó dr. Szombathy Márta doktornőt orvosi etikai bizottság elé ál­lítják? — Hivatalosan nincs tudo­másom róla. Antal Gyöngyi Medovarszky György, az újkígyósi Aranykalász Mezőgazdasági Szövetkezet munkaügyi osztályvezetője az általuk „emberi formába" öntött listával, s a méhkerékiek egy év könyörgésre megküldött „kimutatásaival" Fotó: Such Tamás Kígyós csípte méhkerékiek? Génius annyi, mint segítőkész Déry Tibor-jutalmak. A Déry Tibor Alapítvány kurató­riuma kimagasló irodalmi mun­kásságáért Garaczi László köl­tőt, Herceg János (vajdasági) írót és Petri György költőt ré­szesítette Déiy-jutalomban. Ugyancsak e kitüntetésre érde­mesítették a magyar nyelv ápo­lásában elért eredményeiért Benkő Samu Romániában élő művelődéstörténészt. A ma­gyar irodalmi művek idegen nyelvre fordításában nyújtott kimagasló teljesítményéért Ka­rol Wlachovsky szlovák műfor­dító kapta a díjat. D. T. Úr X.- ben címmel tárlat is nyílt a Déry-hagyaték fotóiból a Káro­lyi palotában. Paprikaügy. Az IKM pap­rikaügyet vizsgáló szakértői bi­zottsága javasolja a kormány­nak: jövő héten hétfőtől oldja fel a pirospaprika-forgalmazási ti­lalmát — közölte Köncse Ta- másné, főosztályvezető. Jó ütemben halad ugyanis a keres­kedelmi egységek paprikakész­leteinek begyűjtése. A belföldi igények kielégítésére az év vé­géig biztosan elegendő készlet­tel rendelkeznek a gyártó cégek. A tilalom után új címkével ellát­va lehet majd csak árusítani a pirospaprikát. Megalakult. Az Ötvenha­tos Emlékbizottság a magyar forradalom és szabadságharc tiszta szellemiségének és ma is érvényes örökségének kötele­zi el magát — szögezte le fel­hívásában a kedden alakult szervezet. Az ötvenhat, 1956- os személyiség által alapított bizottság a forradalom esemé­nyeinek feltárását, hiteles be­mutatását, valamint a megtor­lások áldozatai által elszenve­dett hátrányok anyagi és erköl­csi jóvátételét tűzte ki céljául. Az alakuló gyűlésen a szerve­zet elnökévé Mécs Imrét, szó­vivőivé Benkő Zoltánt, Kiss Istvánt, Nagy Ernőt és Pomo- gáts Bélát választották. Rémület Texasban 2. Mary Parker három hete tar­tózkodott már Austinban, mi­kor nyoma veszett. Ügyvédnél kapott állást. Egyszer csak nem jött be a hivatalba. A laká­sán sem volt található. Eltűné­se előtt azt mondotta, vidéke megy, ahol társalkodónői ál­lást kapott. John Gray kihallgatta a le­ány lakásadónőjét, aki azt val­lotta. — Még én segítettem Miss Parkernek a csomagolásnál. Együtt vittük le a nehéz bőrön­döket a kapu elé. Gray előre hajolt... — Aztán?... — A kapu előtt bérautó ál­lott, amelynek csomagtartójá­ra erősítettük a poggyászt. Ki- nyotottam a kocsi ajtaját és majdnem hanyatt estem az ijedtségtől. Egy valóságos szörny ült a kocsiban... Sö­tétszürke kabátot, fején kopott kalapot viselt és csontvázszerű ujjaiban régidivatú sétapálcát — Sokat gondolkodtam, mi­lyen nevet kapjon a vállalko­zás, hogy jó hangzású, de kife­jező is legyen — kezdi Pálfiné Dénes Gabriella, a békéscsa­bai Génius Albérletközvetítő Iroda vezetője. — A júliusi induláskor nem volt előre eltervezett stratégi­ám. Az ügyfelekkel való talál­kozások sokat segítettek az iroda jelenlegi munkamódsze­rének kialakításában. — Gondolom ahány ember, annyiféle elképzeléssel érke­zik Ónhoz... — Valamennyi új ügyféllel hosszan elbeszélgetek, és pon­tos nyilvántartást vezetek ró­luk. A felkínált bérleményeket pedig előzetesen magam is szorongatott. Arca borotvált volt és pergament színű... Mindig megborzadok, ha rá­gondolok!... — Mondott valamit ez az ember? — kérdezte Gray. — Hallotta a hangját? Az asszony szaporán bólo­gatott. — Hallottam, uram, hallot­tam!... Bár ne hallottam vol­na... Mély, durva hangja volt, amikor rám mordult: „Maga mit lábatlankodik itt?! Menjen az ördögbe!”... Higgye el uram, ilyen hangon csak a sze­gény, megboldogult férjem beszélt velem. — Ha látná, felismerné? — Azt az arcot soha az élet­ben nem lehet elfelejteni! Összenőtt, sűrű szemöldöke volt, hatalmas sárga fogai vi­csorogtak, mint a veszett ku­tyáé... Aztán intett a sofőrnek, hogy induljon. Miközben elin­dult a kocsi hallottam, hogy rátámadt Miss Parkerre.-— Mit mondott? — „Miért hozta le magával megtekintem. A nyilvántartási díj ezer forint, ami a bérleti szerződés elkészítését is ma­gába foglalja. —A bérlemények közül me­lyik a legkeresettebb? —- A kétszobás lakótelepi lakás. Telefonnal, bútorozva havonta 12-15 ezer forint a bérleti díja. — Említette, hogy ügyfelei javarészt 1-2 gyermekes fiatal házasok, illetve egyedülálló anyák... — A bérbeadók többnyire nem örülnek a gyermekes csalá­doknak, mert féltik a lakás álla­gát. A bérleti díjak összege is megnehezíti a dolgukat. Ezek csak az utóbbi két és fél hónap alatt átlagosan kétezer forinttal ezt a vén boszorkányt?! ”... Szó szerint ezt mondta az a gazem­ber. * Az újságok másnap hatalmas betűkkel hozták a legújabb el­tűnés hírét. 3. Steve Hutton, Mary Parker vő­legénye is elolvasta a megren­dítő közleményeket. Egy bel­ső hang, a szerelmes szíve ösz­tökélte, hogy a valóságnak utánajárjon. Steve Hutton, a cowboy nem gondolkozott sokat. Összecso­magolta kevés holmiját és fel­utazott Austinba. — Mit akarsz, boy? — kér­dezte kissé idegesen John Gray, mert ezen a napon sok dolga volt. Steve Hutton nem sértődött meg a rideg hangra. —Az eltűnt Mary Parker vő­legénye vagyok — mondta —, nem nyugszom bele, hogy nyomtalanul eltűnt és maguk semmi eredményt nem értek el. emelkedtek. Itt az irodában nap mint nap emberi sorsokkal szembesülök. Elgondolkodta­tó, hogy legtöbben hosszú távra keresik az albérletet. Nekik ki­látásuk sincs saját lakásra. — Említette, hogy a jövőben szeretné az egész megyére kiter­jeszteni ezt a tevékenységet... — Pontosan. Sajnos úgy ta­pasztaltam, a kezdő kisvállal­kozókat nálunk kevésbé támo­gatják. Nincs más hátra, saját erőmből kell nyereségessé vál­nom. A rohamosan bővülő ügy­félkör is engem igazol. Szeret­ném, ha egyszer egy korszerűen felszerelt irodában, méltó körülmények között végezhet­ném a munkám. Csath Róza A nyomozótiszt hangja megcsattant: — Mit akarsz tenni?! — Ha a törvény nem tud bennünket megvédeni, akkor mi megvédjük saját magunkat, a mi módszereink szerint. John Graynek tetszett a vál­las, nyílt tekintetű cowboy. Ci­garettára gyújtott és mosoly­gott. — Nem értesz ehhez, boy. Ha mi, gyakorlott nyomozók nem tudtunk eredményt elérni, akkor te sem tudsz. Csak feles­leges életveszélynek teszed ki magad. Semmiért kockáztatod a bőrödet. Steve Hutton hangja meg­csattant. — Nem úgy van az, uram!... Maryról van szó... Lehet, hogy minden percben életveszély­ben forog. Gray felállt. — Ajánlok valamit, boy. — Please, Mr. Gray... — Nem érdemes egyedül nyomoznod. Tarts velünk, egyesült erővel fogjuk kötélre juttatni a Texasi Fantomot. Steve Hutton egy pillanatig gondolkozott, aztán felneve­tett: — All right, sheriff!... Sor­ry, Mr. Gray... Azt hittem, hogy otthon vagyok... A két férfikéz kemény szo­rítással egybekapcsolódott. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) Mivel a fentieken kívül még jó néhány tisztázatlan kérdés felmerült mostanában a méhke­réki szövetkezetekkel kapcso­latban, így a napokban Argye- lán Mihály, a Viharsarok Szak- szövetkezet elnöke találkozót szervezett a szövetkezetek ve­zetői és az érdeklődő tsz-tagság között. Újkígyósról azonban csak Farkas Sándor, az ottani földkiadó bizottság elnöke jött el Méhkerékre, aki csakis föld­kérdésekben volt hajlandó tár­gyalni az érintettekkel. Mint mondta, azoknak a méhkeréki­eknek, akik az újkígyósi tsz-nél voltak alkalmazásban, a szövet­kezet kiadja a részaránytulaj­dont, illetve a tagi földet az új- szalontai táblákban, ha a méh­kerékiek eldöntötték, melyik táblát választják maguknak. Ezen felül arra is ígéretet tett, hogy a Méhkeréknek eddig visszajuttatott 1836 aranykoro­na értékű földhöz még 599 aranykorona értékű földet visszaadnak, hogy a községben legyen elegendő földalap a rész­aránytulajdonok kielégítésére. A vagyonnevesítéssel kapcso­latos kérdésekre azonban nem válaszolt, mert mint mondta, ez a problémakör nem az ő asztala. Dr. Rúzsa György polgár- mester, aki szintén megjelent a találkozón, arra kérte Farkas Sándort, hogy ez esetben tolmá­csolja az újkígyósi szövetkezet elnökének Méhkerék kérését. Nevezetesen, hogy vizsgálják felül a méhkeréki emberek által igazságtalannak tartott vagyon­nevesítést. A polgármester sze­rint Újkígyós jogtalanul járt el, amikor az üzletrészek megálla­pításánál nem a szolgálati idő­ből, a bevitt vagyonból és a jö­vedelemből indult ki, hanem egy előre (önkényesen?) kije­lölt összegből (egymillió 300 ezer forintból), amit aztán az előbbiek arányában osztottak szét a méhkerékiek között. Ahogy Rúzsa György mondta, a reális az lett volna, ha a ’84-ben Újkígyósra átvitt 10 milliós ál- lóeszközvagyon felét osztják fel a méhkeréki nyugdíjasok kö­zött. Mint a polgármester han­goztatta, a méhkeréki nyugdíja­sok igazságérzetét olyan mér­tékben bántja ez a vagyon­felosztás, hogy amennyiben a kígyósi tsz nem hajlandó felül­vizsgálni a korábbi döntését, Méhkerék bírósághoz fordul jogorvoslatért. Újkígyóson másképp látják az ügyet. Balogh Imre, az Aranykalász Mezőgazdasági Szövetkezet (ez a mai nevük) elnöke elmondta, hogy 1984- ben ugyan a szövetkezetben dolgozott, de beleszólása nem volt az akkori döntésekbe, s kel­lő dokumentáltság híján ma sem igazán látja át azokat. Egy éven át könyörögtünk a méhkeréki Egyetértés Szakszö­vetkezetnek, hogy adja meg a vagyonnevesítésre jogosultak listáját — mondta az elnök. — Sajnos, csak szóban tettük. Tíz éve 1 millió 647 ezer 815 forint vagyont vettünk át Méhkeré­ken. Ez egy műhely volt, melyet már mi újítottunk fel, igaz, két éve el is adtuk. Ez volt a vagyon, mert az 1106 hektár föld az üz­letrészképzésben nem számít annak. Márpedig 1984-ben nem vagyonarányosan, hanem a földnagyság arányában osztot­ták fel a valahai Balcescu Tsz nyugdíjasait. Ezért jöhetett ki most az az eredmény, hogy az 1 millió 600 ezer forintra 206 nyugdíjas jut. A méhkeréki Ma­gyar—Román Szakszövetke­zet hozzánk került tagjai termé­szetesen ugyanolyan elbírálás­ban részesültek, mint eredeti tagjaink, az ő nevük nem is sze­repel a méhkeréki nyugdíjasok ügyét 1984 óta intéző Egyetér­tés listáján. Illetve listáról szó sincs: mindenkiről egy fecnit küldtek, olyasmit, amit össze­hajtogatva kalapból szokás ki­húzni. Ezt a 206 nevet vittük számítógépre, így készült a lis­ta. A kapott adatok valódiságát nem vitattuk, mindenkinek megküldtük az üzletrészükről szóló okmányt. Mi viszont vitatkozóbb haj­lammal vagyunk „megáldva”, ezért kiböktünk egy nevet, mely mögött az áll, hogy viselője 1956-ban született, s a méhke­rékiek által igazolt munkavi­szonya 30 év. Mit mondjunk: munkás élete volt... Akinek dol­ga, biztosan talál még néhány ha- . sonló lódítást a nevek mögött. Kiderült, hogy az egykori Balcescu Tsz összes nyugdíja­sának 42,3 százalékát az újkí- gyósiak örökölték, a többi a há­rom helybeli, a vagyon döntő részét örökölő szakszövetke­zetnek jutott. Az a cirka 1,6 milliós vagyon, mely nevükhöz köthetően került az újkígyósi téesz birtokába, 206-felé osz­tandó. Ezért olyan bagónyi a juss. A nyugdíjasoknak járó já­radékot, terményt mindenkor a méhkeréki Egyetértés vezetése „hívta le” egy tételben, neki kel­lett gondoskodnia szétosztásá­ról. Egy újságnak, mely csak úgy belecsöppent az ügybe, mi oka lenne kételkednie abban, hogy a járandóságok mindig pontosan eljutottak a jogosul­takhoz? Az is tény, hogy az 1,6 millióból még azt a részt sem vonták le, mely az aktív dolgo­zóként átkerült tagok üzletré­szébe tartozott volna. Az ő igényüket a szövetkezeti va­gyon egészéből fedezték. Nem főnyeremény a méhke­réki föld sem. Annak idején állí­tólag azért kapott rajta Újkí­gyós, mert csökkentette a téesz- föld összességének aranykoro­na-nagyságát, ezzel az adóköte­lezettségét. Ma örülnek, ha a bérleti díjakból nullára futtat­hatják: nem nagy buli oda- vissza 45-45 kilométeres utat megtétetni a mezőgazdasági gépekkel. A békességért az az 1,6 millió nem is volt olyan nagy pénz. De lesz-e egyáltalán békesség ebben az ügyben? K.A.J.—M.M.

Next

/
Thumbnails
Contents