Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-17 / 245. szám

1994. október 17., hétfő' HAZAI TÜKÖR /SOROZAT Térségi összefogás. Még a nyáron eldőlt, hogy Bé­kés öt települése —- Bucsa, Dé- vaványa, Ecsegfalva, Kertész- sziget és Körösladány — közö­sen próbál meg fejlesztési-ki­bontakozási programot kidol­gozni. A nyolc pontból álló ter­vezet figyelembe veszi a térség gazdasági-társadalmi helyze­tét, a fejlesztési adottságokat, egyben javaslatot tesz a további fejlesztési irányokra, utalva ezek társadalmi, gazdasági ha­tására. A program megvalósítá­sának várható költsége 5,2 mil­lió forint, melyhez szükség van 3,6 milliós hitelfelvételre is. A program jelenlegi állásáról, a közeljövő terveiről a héten Déva- ványán cseréltek eszmét az érin­tett települések polgármesterei. Vitaminforrás. A kasza­peri általános iskola szeptem­bertől két fontos eszközzel gyarapodott. Az egyik egy szá­mítógép nyomtatóval, ame­lyet az irodai munkákban adat- rögzítésre, valamint a számí­tógépes szakkörben hasznosí­tanak, valamint a Budapesti Formai Kft.-től pályázaton nyert, 250 ezer forint értékű gyümölcsital-keverő. E gép segítségével a kaszaperi tanu­lók naponta ihatnak az egész­séges vitamix gyümölcssűrít­ményekből. A pályázat lé­nyege, hogy ha a gyerekek meg­kedvelik, akkor 3 éves használat után a gép — térítésmentesen — az iskola tulajdonába kerül. Templomfelújítás. A Gö­rögkeleti Egyház megbízásából Grósz György a Magyarországi Románok Egyesületének váro­si elnöke kéréssel fordult a bé­késcsabai önkormányzat felé. A békéscsabai görögkeleti temp­lom kerítését újra akarja az egy­ház építeni egy olyan kerítéssel, amely az épület jellegéhez job­ban illik. Ezt azonban a jelenle­gi telekhatárok nem teszik lehe­tővé, ezért kérik az önkormány­zattól azok átrendezését. A köz­gyűlés a szükséges átalakítást jóváhagyta. Frankfurti könyvvásár — magyar kiállítókkal A Tevan Kiadó és a gyulai Dürer munkatársai a békéscsabai Kner Nyomda pavilonjában A jellegadó kritikus-cápák időzített vészmadárként jó előre lefitymálták az 1994. évi frankfurti könyvvásár hagyományokhoz hűen, or- giasztikusan sokszínű vá­lasztékát. Hellmuth Karasek, a Der Spiegel neves irodalomtör­ténésze szerint megint nincs olyan átütően borzongató mű a megjelent kötetek kö­zött, mint az öt éve piacra dobott Patrick Süsskind-re- gény, A parfüm. Marcel Reich Ranicki, a német irodalomkritikusok doyenje sem lát esélyt arra, hogy a mostani vásáron bár­mely bemutatott könyv áttö­rést jelenthetne. A kortárs szerzők magukkal vannak elfoglalva, s nem vesznek tudomást a jelenkor forma­alkotó törekvéseiről. Nem véletlen ez a fanyal- gás, hisz velejéig posztmo­dem, színültig hermeneuti- kus (ugyanakkor szuperszo- nikusan romlékony) ko­runkban gejl a sokadszor „artikulált” rendezvény (a vásár) bárminemű dicsérge- tése. Azt nem nehéz megjó­solni, hogy a siker kevesebb lesz, mint ami az elvárás. Pedig nem is biztos, hogy az eladott példányok száma je­lenti majd (most) a menny- bemenetelt. Sokkal inkább az olvasói kedv visszacsábí- tása, a közönség megnyeré­se. Ehhez persze elemezni kellene a lektűr és az úgyne­vezett olvashatóan megírt, ugyanakkor áttételes művek hatásmechanizmusát. Az új hagyomány, az olvasó bea­vatása, nem pedig a kivonu­lás a befogadás fogódzói közül. A kritikusok zavarával mit sem törődve az olvasók mohón kaptak az új válasz­ték után. Közel 6800 kiadó állította ki a hatalmas és szinte áttekinthetetlen csar­nokban, amely azonban így is vonzó és varázslatos ima­ge-háza (imaháza) volt a könyveknek. Sikerrel szerepeltek a ma­gyar, s ezen belül a Békés megyei kiállítók is, hisz szép könyveikkel a látottak alap­ján bőven felvehetik a ver­senyt bármely országgal a nemzetközi piacon. Önállóan állított ki a bé­késcsabai Kner, a gyulai Dürer, a magyar pavilonban a gyomai Kner Nyomda. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös standján a Tevan Kiadó is fölvonultatta legszebb kö­teteit, Bartók Béla—Lengyel Menyhért: A csodálatos mandarin, Lakatos István: Paradicsomkert, Sümegi György—Tóth Piroska: Ide- kint és odabent, Sebők Éva: Belső sáv mind-mind egyenként is cálfohatná Ra­nicki és Karasek borúlátá­sát, hisz kiemelkedő opu­sokról van szó. A maga mű­fajában minden jó alkotás fontos, még akkor is, ha „ön­magával” van elfoglalva. Még mindig jobb, ha a mai írók önelemzésbe bo­csátkoznak, mintha politi­zálnának. De a kritika min­dig is azért volt, hogy ellen­érzéseket keltsen és kontroll alá „tolja” a tudást. A frankfurti könyvvásárt érheti bőven bírálat, beszél­hetünk hiányosságairól, végtelenül elegáns unalmá­ról, a vásáron azért minden­ki jól érzi magát. Tulajdonképpen majd­nem ugyanaz a választék, mint tavaly, hisz az újdon­ság elenyésző számban jele­nik meg. De ez a hajszál, ez a többlet, mindig az, ami mi­att érdemes az összes kiadót idecsábítani. Most ez a „kicsi” több Brazília „vendégsége”, hisz a focinagyhatalom volt az ez évi kiállítás főszereplője, monumentális terekkel, szá­mítógépre vitt szecesszió­val, ódon pszeudo-díszle- tekkel, meglepően gazdag, friss könyvanyaggal. A másik megdöbbenés is­mét a csúcstechnika, a di­zájn rezigrációja a színültig telt vizualitásban. A kompu­terre vitt könyvbe beleavat­kozhat az olasó, a boldog véget akár el is ronthatja egy regényben. De minden ő érte van, a nyájas olasóé. Ha van pénze, ideje, ereje még. Kántor Zsolt Cigánytáncosok és zenészek továbbképzésen A Békés megyei hagyományőr­ző cigánycsoportok és együtte­sek táncosainak, valamint zené­szeinek tartottak szakmai to­vábbképzést szombaton a Bé­kési Városi Művelődési Köz­pontban. Szép számmal tettek eleget a meghívásnak, amiben minden bizonnyal szerepet ját­szott az etnikumhoz tartozó dr. Balázs Gusztáv táncművész személye is, akit mind külföl­dön, mint idehaza jól ismer és tisztel a szakma. A megnyitót követően dr. Balázs Gusztáv a magyaror­szági cigánytánc és zene törté­netéről, a cigányviselet kiala­kulásáról, a cigányzene válto­zásáról — videofelvételekkel szemléltetve — tartott igen ér­dekes előadást. Ezután az együttesek jogi — fellépési, műsorszolgáltatási, szerző­déskötés, hang- és képrögzí­tés, műsoros kazetta készítés — felkészítésére került sor. A gyakorlati oktatás előtt már lázban égtek a táncosok és a zenészek. Dr. Balázs Gusz­táv — egykoron híres táncos volt — nem csak elmagyará­zott, hanem bemutatott, meg­tanított egy-egy figurát, lépés­kombinációt, majd beszélt a színpadra állítás szabályairól. A jelenlévők ízelítőt kaptak az eddig kevésbé ismert szatmár- beregi és erdélyi cigánytán­cokból és az azokhoz kapcso­lódó dallamvilágból. A hat csoport — szeghalmi, vésztői, békési, füzesgyarmati és me- zőberényi, az utóbbiból kettő — tagjai minden bizonnyal sok hasznosat tanultak, amit fellépéseik során kamatoztat­nak majd. Mint megtudtuk, a szombati program jól segítette az október 29-én Mezőberény- ben megrendezésre kerülő bé­kés megyei cigányok kulturá­lis napjára való felkészülést. —sz— Világélelmezési nap Hagyományosan ebben az év­ben is a. világ több mint 170 országában emlékeznek meg az élelmezési világnapról, október 16-áról. Az idei világélelmezési nap jelszavául a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete Víz az életért mottót választotta. Azért választották a szóban forgó kérdéskört az idei világnap témájául, mivel a víz az élet fenntartója és elengedhe­tetlenül szükséges az emberi jó­léthez, továbbá a természetes környezet fenntartásához. A víz hiánya, vagy rossz minősége drámai hatással lehet nemcsak a mezőgazdasági termelésre, ha­nem a mindennapi élet körül­ményeire is minden vonatko­zásban. Ezért a víz az életért mottó a reflektorfénybe szeret­né helyezni a víz helyes és hely­telen felhasználásának lehető­ségeit, problémáit, valamint az utóbbiból eredő kockázatokat. A FAO világélelmezési nap­járól hazánkban országszerte hétfőn tartanak megemlékezé­seket. Ebben az évben több he­lyen is nagyobb rendezvényt szentelnek ennek az esemény­nek. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztéri­um, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság és a Magyar Hidro­lógiai Társaság szervezésében kerül sor Egerben a Flóra Szál­lóban a Kárpát-medence víz­készlete és vízi környezetvédel­me elnevezésű kongresszusra. A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet (KÉKI) és a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem is szervez ünnepi rendezvé­nyeket. Anyanyelvi Az Anyanyelvi Konferencia to­vábbra is együttműködik min­den szakmai szervezettel és in­tézménnyel —az ország határa­in belül és azokon túl -— a világ magyarsága kultúrájának, anya­nyelvének megőrzése és ápolása konferencia érdekében. Erről a konferencia választmánya állásfoglalást ha­gyottjóvá. A választmány csatla­kozik a héten megrendezett regio­nális PEN-találkozó felhívásához a magyar irodalmi folyóiratok és könyvterjesztés ügyében. C. Soldier: A montanai szörnyeteg „Tutorképző” tanfolyam A Fantom munkába kezd 1. A hold halvány korongja sá­padtan világított a felhőtlen, sötétkék égen. A hetek óta tar­tó tikkadt szárazságtól eler- nyedt fák levelei, a megsárgult fűszálak meg sem mozdultak a szélcsendben. Nyomasztó, fülledt éjszaka borult a prérire. Austin közelében húzódik meg Lakewood City. A város határában alig jár ember. Néha vágtatott végig a kihalt ország­úton egy-egy lovas, aztán me­gint halálos, fojtó csend nehe­zedett a vidékre. Lakewood City határában elhagyottan, magányosan áll a Pokol-kastély. Amióta léte­zik, ez a neve. Nem tudni ho­gyan ragadt rá, de nagyon talá­ló név. Magas, barátságtalan épületek állnak, kőfallal körülvéve, s a kerítés hatalmas kovácsoltvas kapuja állandó­an zárva. Mikor valaki a Pokol-kas­tély közelébe ér, furcsa szo­rongás ül az arcára. Ósztönzőszerűen áttérnek az út másik felére és meggyor­sítják lépteiket. A környék né­pe babonás tisztelettel és féle­lemmel, de egyben megma­gyarázhatatlan irtózattal be­szél a Pokol-kastélyról és ti­tokzatos lakóiról. Ha valaki éjszaka vetődik arrafelé, aggódó arccal, rövid fohászt mormolva siet to- vábbb, mert a kerítés tövében hat-nyolc hatalmas véreb vonít panaszosan, feltartott or­ral. A környék lakói igen keve­set tudnak a Pokol-kastélyról. Inkább azt mondhatnák, hogy semmit. Csak az a homályos, bizonytalan érzésük, hogy a komor épületben szörnyű ese­mények játszódnak le. Hogy mi történik a falak mögött, senki sem tudta, mert aki beju­tott a kapun, az soha többé nem jutott ki onnan. A Pokol-kastély magába zárta titkát. 2. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy James Werger, a Pacific Railway austini kirendeltségé­nek igazgatója titokzatos körülmények között, nyomta­lanul eltűnt. Az idős, jó humo­rú, szélesvállú férfit mindenki ismerte és szerette Austinban. Texas állam fővárosában. Werger agglegény volt, egyedül élt gyönyörűen beren­dezett villájában. Minden örö­mét bélyeggyűjtésben és pipá- zásban lelte. Mindennap korán reggel bement az irodába és késő estig nem mozdult ki on­nan. Szorgalmasan dolgozott és gyarapította a Pacific Rail­way vagyonát. James Werger népszerűsé­gére vallott, hogy titokzatos eltűnésének híre Austinban, amely még amerikai értelem­ben is elég nagy város, már a kora délelőtti órákban szélse­besen elterjedt. Reggel nyolc órakor nem jött be az irodába. Amikor később felhívták tele­fonon a lakását, a takarítónő azt mondta, hogy Mr. Werger szokás szerint kora reggel elin­dult a hivatalba. Délután két órakor bejelentették az esetet a rendőrségen. John Gray, a bűnügyi osz­tály egyik csoportvezetője nagy apparátussal kezdte meg a nyomozást, de még másnap reggel sem tudott eredményt elérni. Az esti órákban John Gray- nál egy fiatal farmer jelentke­zett. — Mit óhajt? — kérdezte Gray. — Fontos közlendőim van­nak. Tegnap reggel láttam Ja­mes Wergert... Az újságokban közölt fényképekről felismer­tem... A nyomozótiszt felugrott. — Beszéljen, ember!... Hol látta Mr. Wergert? — Kint a határban, egy gyö­nyörű szőkehajú hölgy társa­ságában autóba ült. — Merre ment a kocsi? — Dél felé... John Gray lecsapott a tele­fonra. (Folytatjuk) A Dél-alföldi Regionális Táv­oktatási Központ — melynek gesztora a Szolnoki Kereske­delmi és Gazdasági Főiskola —október folyamán több kép­zést indít távoktatás formájá­ban. Az egyik „Számítástech­nikai ismeretekkel bővített pénzügyi ügyintéző kurzus”, a másik „Kisvállalkozások gaz­dasági ügyintézője” elneve­zést viseli és tartalmában to­vábbadja egyéni tanulás for­májában. A központ a dél-alföldi ré­gió távoktatási tevékenységét segítő ún. „tutorképző” tanfo­lyamot bonyolít le október kö­zepén. A tutor a távoktatási rendszerben meghatározó sze­repet tölt be. Egy kiválóan fel­készült tanár, aki a távtanulás­ban résztvevő befogadók egyéni felkészültségét segíti, de egyben ellenőriz is. Konzu­lens, sőt az egyéni tanulási ütem ideális meghatározója, aki személyével, tudásával és emberismeretével sarkallja ta­nulásra, eredmények elérésére a befogadót. Igaz ugyan, hogy személyét nem fontos igény­bevenni, de tanácsadó funkci­ója szinte nélkülözhetetlen. A „tutorok” képzése 30—40 órás egyéni tanulással kezdő­dik. Ezt követi az egynapos intenzív kurzus, majd az egy­napos úgynevezett elbeszélge­tő. A képzés az angol Know How Fund és a Fővárosi Okta­tástechnológiai Központ segí­tését élvezi. A Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola több hagyományt örökölt és visz tovább, melyet az előd intéz­mények vezettek be. Az egyik az ún. nyílt nap, melyet min­den év októberében rendez­nek meg. Az idén október 26- án fogadja a főiskola a meghí­vott gimnáziumok és szakmai középiskolák végzős tanulóit, és azokat, akik komolyan ér­deklődnek a főiskola iránt. Az egész napos rendezvényen — melyet a HŐK, azaz a Hallga­tói Önkormányzat szervez — megismerkednek a leendő fel­vételizők az intézménnyel, a kollégiummal, majd tájékoz­tató hangzik el a főiskolai sza­kokról, tantárgyakról, a je­lentkezés módjairól, «felvéte­leiről. A közvetlen megmérettetés különösen fontos egy új, igen­csak fiatal főiskola szempont­jából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents