Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-17 / 245. szám

MEGYEIKÖRKÉP Érdemes-e egy képviselő-testületnek parkot „ajándékoznia” bárkinek? Telepspekulációk Gyulán A Honvéd utcai lakótelepiek csütörtök esti fóruma amolyan civil szerveződési alkalomnak számított Gyulán. A hangulat talán érdemtelenül felforróso­dott, s ezáltal sok minden olyan is elhangzott, amire nyugodtabb pillanatokban senki sem ragadtatná magát, de ez előre látható volt. Főként azért, mert a képviselő-testületi tagok többsége—minden előze­tes kontroll nélkül — elfogadta az ügyben addig eljáró hivatalnokok véleményét, s lényegében be­vágta az ajtót a lakótelepiek orra előtt. A vita előzményeiről csak annyit: a lakótelep parkjából egy más ügyekben is szerencsés helybeli cég kika- nyaríthatott magának egy zsíros falatot, s e szeren­csetelekre legott felhúzott egy böhöm nagy épüle­tet. A lakótelepieket nem kérdezte senki, a polgár- mesteri hivatal illetékes osztályvezetőjének ked­venc szlogenje szerint azért, mert nincs közük hoz­zá, nem tulajdonosok. Földink volt. Százhetven éve született Bereczki Máté po- mológus Romhányban, aki 1895-ben Mezókovácsházán halt meg, és Kunágotán temet­ték el. Itt található a díszsírhe­lye, valamint egy köztéri szob­ra. Az 1848-as ifjúság tagja, Vasvári Pál barátja. A Felvidé­ki Szabad Csapatok tisztje, ahol több csatában jeleskedett. A Szabadságharc leverése után más néven élt, majd 8 évi buj- dosás után került Sármezey Antal mezőkovácsházi birtokos családjához nevelőtanárként. Az itt kapott 5 hektárföldön — amely a kunágotai területeket is érintette — megteremtette a világhíres gyümölcsnemesítés iskoláját. Gyümölcsfái nem­csak itthon, de más országok­ban is keresettek voltak. A ma­gyar, az angol, a német nyelvű szaklapok rendszeres írója volt. Világhíressé tette hazánk ne­vét, munkája eredményét pedig az utókor hasznosítja. Keliger Margit. Újabb értékes kiadvánnyal gyarapo­dott Battonya helytörténeti irodalma: a városi könyvtár ki­adásában a napokban jelent meg 90 példányban Keliger Margit (Mária Johanna nővér) 1935-ben írott szakdolgozata. A 112 oldalas tanulmány az 1700-as évektől tekinti át Bat­tonya történetét. A becses do­kumentum közkinccsé tételét a kötet szerkesztője, dr. Ta­kács László szorgalmazta. Rokonlátogatás. A med- gyesegyházi művelődési köz­pont a tavalyi nagy sikerre való tekintettel, ismét megszervezi a szlovákiai kapcsolatokkal ren­delkezőknek a külföldi kiutazás lehetőségét. Ez alkalommal ok­tóber 13-tól 16-áig vesznek részt rokonlátogatáson Gután a medgyesiek. Ki mit tud? A Somogy Megyei Művelődési Központ október 22-én Kaposváron rendezi meg az Országos Nyugdíjas Ki mit tud?-ot, amelyre a megyei versenyek első helyezettjei jutottak to­vább. Többek között a mező­kovácsházi Nyugdíjas Nép­dalkor 19 taggal utazik a ver­senyre. Ezen felül Máthé Lász­lómé, Kerekes Mihályné és Jámbor Sándorné szólóének­kel a külön kategória verseny­számában is szerepelnek. Dombegyházon áthaladva olyan érzése támad az ember­nek, hogy „itt mindig építenek valamit.” Gyarmati Jánosáét, a nagyközség polgármester asszonyát arra kértük, vegye számba az elmúlt időszak fon­tosabb beruházásait. — A Felszabadulás utcában befejeztük a járdaépítést, a munkák a Béke sugárúton folytatódnak — mondja. — Az elmúlt négy évben folya­matos volt a járdaépítés, a program végrehajtását a kép­viselő-testület szívügyének tekintette. 1991-ben a Budai Nagy Antal, a Vasvári, a Szé­chenyi és a Hunyadi; 1992- ben a Zrínyi, a Lehel, az Ara­(El)úszótelek? Bizonyára van Összefüggés dr. Albel Andor polgármester-je­löltsége és fórumlevezetői tiszte között, de sok csodál­kozni való nincs rajta, riválisai sem tétlenkednek. Alaposan utánanézett az ügynek, s a hi­vatal magabiztossága ellenére — testületi tagként eljárva — talált némi homokszemet a gé­pezetben. Felvetette: úgy tű­nik, hogy a jellemző körülmé­nyek között hozott testületi döntést imitt-amott megkerül­te a polgármesteri hivatal vá­rosfejlesztési és környezet­gazdálkodási osztályának né­hány kapcsolódó eljárása. (A parkpocsékoló telekeladást az elhúzódó testületi ülés végén terjesztették a városatyák elé, amikor már —- köztudomású­an — az éberség alábbhagy, s mindenki szaporán emelgeti támogató jobbját, csak már szabadulhasson. Ráadásul, ez­zel azonos időben a rivális vál­lalkozók számára is eladtak frekventált területet — a Har- ruckem téren — hasonlóan nagyvonalú feltételekkel. Eb­be az idillbe rondítottak bele a lakótelepiek.) Felmerült pél­dául, hogy a megvalósított épí­tés „túlterjeszkedett” azon a képen, melyet döntése előtt a testület elé tártak: hosszabb és lényegesen magasabb épület türemkedett az amúgy is túl­zsúfolt piaci környezetbe, utóbb 7—9 „szolgálati parko­ló” is a fékezhetetlen étvágy tárgyát képezte. A park forgalommentes in­di, a Dugonics és a Sallai ut­cákban építettünk járdákat. Tavaly a Felszabadulás utca elején kezdtük el a munkát, ennek a befejezésére az idén került sor. A Béke sugárút után — amennyiben az időjá­rás engedi — még sort ke­rítünk a Táncsics és a Ságvári utcákra is. — Miből fedezték a járda­építés költségeit? — A lakosság által befize­tett kommunális adóból, illet­ve az önkormányzat fejleszté­si célú pénzeszközeiből. A kommunális adó összege évente 700 ezer forintra rúgott, ezt természetesen jelentős mértékben meg kellett pótol­gatlana az önkormányzatnak, s ha dr. Albel Andor értesülé­sei helytállóak, a hivatal a testület döntése ellenére utó­lag sem tette forgalomképessé azt. A fórumon senki sem tudta megmondani, hogy az a 250— 260 négyzetméternyi terület, mely félreeső helyen lévő ga­rázstelkek számára is alkalma­zott áron, 1 millió 40 ezer fo­rintért került a kedvezménye­zettek tulajdonába, ráadásul nem úszótelekként szolgálja-e a közjót? Nem világos, hogy az esetleges tervmódosítások­nál lejátszották-e az ilyenkor szükséges eltérési engedélye­zéseket? A jelenlevő polgár- mester, dr. Pocsay Gábor hoz­zá sem tudott „szagolni” ezek­hez a kérdésekhez. Az általa sűrűn szóba hozott szakértők emlegetése helyett talán sze­rencsésebb lett volna néhányat magával hoznia... Az üggyel kezdetektől foglalkozó, s ugyancsak jelenlévő dr. Toka­ji Ferenc országgyűlési képvi­selő a polgármester vergődése láttán ugyan szabadkozott, hogy talán nem őt kellett volna meghívni, de a tényeken ez már nem változtatott. Ha egyszer megígérte... A polgármester abból indult ki, hogy a telepiek bizonyára nem ismerték eléggé a testület elé vitt anyagot, melynek elfo­gadásával, a parkbeli esemé­nyek jogszerűnek tekintésével túlléptek a lakossági kérésen, nunk. Az költségeket közhasz­nú munkások alkalmazásával tudtuk csökkenteni. — Régi gondjuk a művelő­dési ház fűtéskorszerűsítése. — Erről is múlt időben be­szélhetünk. Oda is bevezettük a gázt, így már egyetlen intéz­ményünkben sem fűtünk olaj­kályhával. Kibetonoztuk a kultúrház külső, udvari tera­szát. Ez azért fontos, mert la­kodalmi rendezvények alkal­mával ezen a teraszon főzik az ünnepi ételeket. —Önöknél is örökzöld téma a szeméttelep ügye. — A kommunális szilárd- hulladék-lerakóhely és ideig­lenes állatitetem-tároló építé­észrevételen. Aztán meggyő­ződését fejezte ki, hogy a jövő­ben se garázs, se parkoló építé­sét nem engedik meg ebben a parkban. Nem bizony. Nyo­matékként hozzátette (több­ször is): az osztályvezető meg­ígérte... A lakosság felvilágo­sítására azért megemlítette: a lakótelepen 36 négyzetméter zöldterület jut egy lakosra, holott csak 7 volna kötelező. A városszépítők képviselője em­lékeztette őt: éppen a város- rendezési terv az, mely 50— 60 négyzetmétert tart indo­koltnak. Ez a felszólaló állapí­totta meg, hogy Gyulán nincs még egy ilyen olcsó, hasonló helyzetű telek. Egy másik hoz­zászóló szerint nem csak a kör­nyezetet tették tönkre, hanem a lakótelepiek közérzetét is. Méltányolta viszont, hogy a polgármester annak idején fel­vetette: ki kellene kérni a lakó­telepiek véleményét is, de semmi foganatja nem lett. „Erősebb kéz kellene oda” — vonta le az úr a következteté­sét. A többnyire soha fel nem. újított önkormányzati laká­sokból álló telep lakásait az ott élők hamarosan megvásárol­hatják — ha lesz tehetségük hozzá, ahogy mondani szokás. Ha nem megy, fizethetik az irdatlan lakbért. Emberi gyar­lóság talán, de a telepiek az őket ért sérelem okán — ha már úgysem csinálhatok vissza a dolgok—az árak mér­séklését kérték. Na ez az, ami­ről a képviselők többsége hal­lani sem akart. Egy hölgy — a mellébeszéléstől kétségte­lenül felpaprikázva — azt fir­tatta, hogy miként söpörtethe- tett le a kérdés a testület által? „Béres* elvtársnak, bocsánat úrnak ekkora hatalma van?!” — kiáltott fel, s hozzátette vé­lekedését: „Pénzért folyó ha­talmi harc folyik itt már egy jó ideje”. — Eredetileg egyszintes épületről volt szó tetőtér-be­építéssel — mondta dr. Albel Andor. A jelenlevők addig ju­tottak a számítgatásban, hogy kiderült: ez az épülettömeg minden irányban megnöveke­dett. Kifogás alá esett az is, hogy — bár a testület ilyesmit önmaga számára is előírt — ezeket a „parkolásokat” esze ágában sem volt senkinek megversenyeztetni. A polgár- mester erre a város vezetésé­Gyarmati Jánosáé pol­gármester: „A gondozottakat mikrobusszal szállítjuk az idő­sek klubjába, illetőleg vissza az otthonukba" Fotó: Lehoczky Péter sére Kis- és Magyardombegy- házzal közösen 2 millió 970 ezer forintot nyertünk az AFI Holnap adják át az idősek klubját Dombegyházon Építkező önkormányzat 1994. október 17., hétfó' Van akinek a talicska, van akinek a park eltolása jut... Fotó: Such Tamás nek vállalkozásbarát szemlé­letét hozta fel. (Dünnyögés a közönség soraiban: éppen a barátságoktól félünk...) Az más... Szegény polgármester — ér­demi mondanivaló híján — kénytelen volt a város virágos­ságának visszaesését ecsetel­ni: megváltoztak a lakossági szokások, drágább a virág, drága a locsolás. (A legdrá­gább talán akkor volt, amikor a nyár vége felé a csutakká szá­radt füvet sok hetes öntözet- lenség után tűzoltókocsikkal próbálták feltámasztani.) Be­szélt mindenfélét, például: „A szakértők azt mondják, a piac rendkívül zsúfolt”. S ez igaz is, mindenki mondja, aki akár csak egyszer is arra vetődött piaci napon. A polgármester önmagának tett fel egy kér­dést: „A hivatal munkatársai nem szakszerűen jártak el? Utánanézek”. Amikor a park­eladás pillanatairól szólt, meg­említette: „Azt gondoltuk, biz­tosan örülnek majd neki a la­kótelepen élők”. Hahota... S hogy nagyobb lett az épület? „Az más dolog, amikor el­adunk egy telket, s más amikor engedélyezési tervet kér vala­ki” — világosította fel a pol­gármester az egybegyűlteket. A legnehezebb feladat a fel­kért független szakértőnek, dr. Legeza Tibornak — aki a ren­delet megalkotása előtt méltá- nyosabb döntésért szállt síkra — jutott: rá kellett döbbente­nie a lakótelepieket, hogy az önkormányzati lakások meg­vásárlásakor kiszolgáltatott helyzetben vannak, nincsenek igazi tárgyalási pozíciók — s mindez törvényesen van így. Márpedig a jogszabályokat egy jogállamban tisztelni kell. Tegyük hozzá: mindenkinek. Bontás nem lesz, talán az ésszerűség is ezt diktálja. De szemet hunyni sem kellene az esetleges visszásságok felett. Ha beigazolódik a számos gyanú — s az esetet nem az érdekeltekkel vizsgáltatják meg —, ki kell tűnnie a fele­lősségnek, az abban részesek személyének is. Egy hölgy hozzászólása éppen erre tapin­tott rá: „Mi történik azokkal, akik mindezért felelősek? Megtudja-e a város, hogy mi történt? Addig nem vagyok nyugodt, amíg ilyen emberek képviselnek”. Kiss A. János területfejlesztési alapjából. A Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium köz­pontosított környezetvédelmi alapjához is benyújtottunk egy pályázatot. Indoklásunk: a Maros hordalékkúpján lévő vízbázis védelme, illetve a re- gionalitás, azaz a három Dom­begyház együttműködése. Ha megkapjuk ezt az összeget is, akkor teljes egészében be tud­juk fejezni ezt a fontos beruhá­zást. — Járva a falut, hallottam, hogy egy másik nagyberuhá­zás átadására éppen a napok­ban kerül sor. — Az idősek klubjára gon­dol? E célra a Népjóléti Mi­nisztériumpályázatán 2,1 mil­lió forintot nyertünk. Az intéz­mény átadására október 18-án, kedden délelőtt 10 órakor kerül sor. M.Gy. Hangszerbemutató Digitális hangszerbemutatót tartott a napokban a budapesti Fellegi Zongoraszalon és a mezőkovácsházi zeneiskola a művelődési központban. A rendezvényen az érdeklődők megismerhették a zongorák elektromos változatait, ame­lyek kis helyigényükkel, fej­hallgató-csatlakozással és szép zongorahangjukkal ideá­lis gyakorló hangszerek lehet­nek a lakótelepen élő gyerme­kek számára. Ezen felül a jelenlevők íze­lítőt kaptak a legkorszerűbb szintetizátorokról is, melyek­kel már minden technikai megoldás elképzelhető. A nagy számban megjelent kö­zönség ki is próbálhatta a hangszereket.

Next

/
Thumbnails
Contents