Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-08-09 / 238. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK—TÁRSADALOM 1994. október 8-9., szombat-vasárnap látok!” — jegyezte meg vendégünk elragadtatással. Azután újabb meglepetés érte, a színház előcsarnokában találkozott Siéplaky Endrével, akivel Kolozsvár ürügyén akadt közös témájuk. Dénes Piroska is ismerősként üdvözölte, azután találkozott Szandival, a népszerű énekesnővel, többen pedig Mohai Gábor tévériportert köszöntötték ismerősként, ő ugyanis évekkel ezelőtt rövid időre a békéscsabai színházhoz szerződött. Mindenesetre mire az előadás elkezdődött, már igencsak otthonosan érezte magát mindenki. Erzsébet asszonyt — aki a színház vezetőitől egy gyönyörű virágcsokrot kapott — a közönség nagy tapssal köszöntötte, amit ő keresetlen szavakkal, no és egy kávéra illetve süteményre invitálással viszonzott. S hogy az előadás hogyan tetszett neki? „Vörösre tapsoltam a két tenyeremet” — mutatta Szőke István rendezőnek és Székely László díszlettervezőnek az előadás utáni banketten. Ám itt még más valami is történt... A színház vezetői elmondták, hogy ma már nemcsak a művészi, hanem a marketing munka is fontos. Ezért Csabai páholy néven programot hirdettek, melynek lényege, hogy a mecénások páholyokat vásárolhatnak, ami a színház számára — az együttműködési lehetőségen túl — szellemi és anyagi támogatást jelent. A páholytagok a nézőtéren széket választhatnak, amelyen feltüntetik nevüket (a színház társalgójában lévő „hálafalon” is ott lesz), továbbá különböző reklámlehetőségeket, nyilvánosságot kapnak. — Ne folytassák tovább — szakította félbe az ismertetést Spe- ter Erzsébet. — Nekem nem a reklám a fontos, hanem az ügy, amiért ez az egész történik, a magyar művészetért, és ezen belül a vidéki színjátszásért, ami igen nemes dolog. Ezért hát elsők között jelzem vételi szándékomat, és mivel az ember nem egyedül jár színházba, mindjárt két széket is veszek. No, és megígérem, ha legközelebb Békéscsabára jövök — mert eljövök! —, a páholytagokat' nemcsak egy kávéra és süteményre, hanem, üsse kő, egy szendvicsre is meghívom... Seleszt Ferenc Egy puszi három pillanata: így köszönte meg Speter Erzsébet a közönség tapsát. Az első képen balról Mohai Gábor Fotó: Lehoczky Péter Speter Erzsébet két Csabai páholyt váltott Kivel jött, milyen ruhát viselt, hogy érezte magát és mikor jön legközelebb Békéscsabára? Speter Erzsébet múlt hétvégi békéscsabai látogatásáról — amit szerkesztőségünk meghívására tett — már röviden beszámoltunk lapunkban. Mint megírtuk, vendégünk kellemes órát töltött munkatársaink körében, este pedig a Jókai Színházban megtekintette Dürrenmatt János király című drámáját. A program néhány részletére most visszatérünk. Többen kérdezték, mivel érkezett Erzsébet asszony, milyen ruhát viselt, utazót, utcait, estélyit, mennyi időt töltött itt, hogyan érezte magát és jön-e legközelebb is? Nos, gépkocsival jött, Mohai Gábor tévériporter (ő vezeti az Erzsébet-díj előzeteseket) hozta, s itt mindjárt „huncutkodott” is egyet Erzsébet asszony, mondván, hallottuk-e, hogy azt beszélik, nem véletlenül látni őket együtt oly gyakran... Mondtuk, nem hallottuk. Mire ő: no és azt tudják-e, hogy ki terjeszti ezt? Nem, ezt sem tudjuk. „Én magam” — mondta hamiskás mosollyal. Nos, bevezetőként ennyit a humoráról, és akkor válaszoljunk a kérdésekre. Mivel igen rövid időre tudott csak jönni, a legpraktikusabb megoldást választotta, olyan ruhát viselt, amely utazásra, szerkesztőségi látogatásra és színházba is megfelelt. (Egyébként ruhái anyagát maga szerzi be, tervezi és varrja.) Mint említettük, rövid időt, mindössze hét-nyolc órát töltött itt, ám ennek ellenére nagyon jól érezte magát. S, hogy jön-e még? Erről majd a végén. Erzsébet asszonyt Konter László), a színház igazgatója és vezető munkatársai még jóval az előadás előtt fogadták. A Fiume Szállóból a teátrumba lépve pompás látványban volt részünk: a fényárban úszó Vigadó és előtere lenyűgöző képet nyújtott. „De hiszen ez egy csoda, amit itt A békéscsabai református egyház története Lutheránusok gondoztak kálvinistákat tését. 1911 -ben elhatározzák a templomuk felépítését, s 1912. december 12-én szentelte fel a debreceni püspök a teljesen felszerelt templomot. Az egyház történetének részletes leírását — a szerző: Cs. Szabó István — CsabaAij- rabenépesítésének adataival vezeti be. Az egyház alapításán, a templom építésén, a harangok, az orgona beszerzésén át leírja a gyülekezeti életet 1910—1993-ig. Az Adattár című fejezetben a presbiteri ülések jegyzőkönyveiből állítja össze a krónikát. A személyi adattárban lelkészek, segédlelkészek, hitoktató lelkészek, kántorok, gondnokok szerepelnek. A helységnévi adattárból derül ki: honnan, milyen tájakról kerültek ide magyarok: Erdély apró falvaiból és történelmi városaiból, Csallóköz színmagyar községeiből, mátyusföldi és palócországi tájakról, Kárpátalja sík földjeiről. S ezeknek az exodusoknak — most úgy mondjuk: migrációk — valamennyi esete más és más családi, egyéni tragédiákkal terhes: elűzések, pogromok, kitelepítések, ki tudja, még mi ? Végül a fogalmak, egyes címszavak magyarázata, kislexikona zárja a csinos kötetet. A szerzőt a Tevan Kiadó munkatársai segítették a megjelenés munkálataiban. A szövegszedést a „Huba fény szedés” végezte, a nyomdai munkálatokat pedig a Dürer Nyomda és Kiadó Kft. Gyulán. 128 oldal. Petőcz Károly „Társamul fogadom a természetet” Levente Péter rendezi Békés József mesejátékát játszom benne, ezért a próbák során szeretném átadni azt a szemléletet, ahogy én látom a világot. Gyakran mondják, hogy minden előadáson úgy kell játszani, mintha premier lenne. Ezzel szemben én azt mondom társaimnak: emberek, olyanok legyetek, mintha ez lenne az utolsó fellépésetek. Azzal a méltósággal, elszántsággal és elszámolási kötelezettséggel játsszatok, mintha holnap már nem léphetnétek színpadra. — Úgy kezdtem a munkát, hogy minden színésszel külön-külön beszélgettem 5- 10 percet. Olyan dolgokat derítettem ki róluk, amiről a társaik se tudtak. Egyikük csellózik, más bűvészkedett, akad, ki éltomász volt, és egy zsonglőr is előkerült. Ezeket a tulajdonságokat mind felhasználom a szerepükhöz, hiszen az emberektől nem lehet olyat várni, amire nem képesek, de a megbúvó értékeiket felszínre kell hozni. — Különös öröm számomra, hogy a Jókai Színház milyen komolyan veszi a gyerekekhez is szóló darabokat. A műfaj rangját emeli, hogy a Kardhercegnő bemutatója péntek este 7 órakor, a felnőttek által megszokott premierek idejében lesz. Családi színházat hirdetünk, 4 évtől a 104 éves korig mindenkit szeretettel várunk. Szívemből kívánom, hogy a szép öregkorig mindenkit Isten éltessen. Egy derűs előadással mi is örömmel szolgálunk. Andódy Tibor Bizony, alig-alig akad recen- zálni való helytörténeti kiadvány az utóbbi években. Napjainkban különösen azért is feltűnő egy-egy kiadvány megjelenése, mert ez a tájék korábban jó területe volt ennek a műfajnak. Ez a tény is növeli a békéscsabai református egyház vállalkozásának értékét; főként az, hogy segítette a kis lélekszámú felekezet saját történetének megírását és kiadását. Békéscsabát — köztudott — felvidéki lutheránus tótok kezdték benépesíteni a török kiűzése után. Az a néhány kálvinista hitű magyar család, aki túlélte a török időket, a szlovákok megjelenésével elköltözött innen. Idővel katolikus szlovákok is megjelentek itt, így a település döntően egy nemzetiségűvé vált. Az évek teltével mind a nemzetiségi, mind a felekezeti arányok megváltoztak. Európa legnagyobb falujában 1826-ban 146 lakos (0,7%) vallotta magát reformátusnak, 1900-ban már 1260 lakos (3,4%), 1930-ban pedig 3437 egyháztag (7%) volt. A 19. század derekáig tulajdonképpen a református létszám képviselte a magyarságot a szlovák anyanyelvű és kultúrájú többségben. Kezdetben mindenféle egyházi szervezet és templom (imaház) híján a tót lutheránusok „gondozták” a magyar kálvinistákat, azaz a szórvány tagjai hetenként tartottak istentiszteleteket valamelyik evangélikus templomban. Majd Békésről járt át a segédlelkész. 1906-ban a békési egyház önálló leányegyházává alakulását mondották ki. 1907-ben az egyházmegye megerősítette az önálló anyaegyház deklarálását, s meghirdette a lelkészi állás betölA gyülekezet szent edényei, kelyhek, tányérok és keresztelő kancsó „Családi színházat hirdetünk, négytől 104 éves korig" Fotó: Kovács Erzsébet Komoly felnőtté lettek azok a gyerekek, akik hajdanán Móka Miki derűs társaságában oly kitűnően érezték magukat. Jöhetnek új nemzedékek, nem lesz csalódásuk, hiszen a derék mókamester, Levente Péter, megőrizte lelki tisztaságát, s közben olyan profi színházi emberré lett, akire nyugodtan rábízhatjuk az ifjú közönséget. Sokunk kedvence most új sze- repkörben debütál: a Jókai Színházban Békés József Kardhercegnő című mesejátékát próbálják, Levente Péter rendezésében. — 51 éves lettem, és egyszerre két színházhoz is hívtak, rendezni — mondja Levente Péter. — Békéscsabát választottam, mert itt meseszép környezetben játszhatunk, jó hangulat vesz körül, és érdekes kihívást jelent számomra Békés József darabja. Pergő ritmusú dialógusok sorozatára épül a mesejáték, amelyben csupa növénynevek szerepelnek. Arbóriában játszódik a történet, ahol Akácia, Bukszúria, Platánia és Fumé- ria képviselői találkoznak. Nekem rokonszenves ez a szemlélet, mert igen közel állok a természethez, se nem félek tőle, de legyőzni se akarom. Társamul fogadom a természetet, ezért ő is elfogad engem. Mivel a gyerekek romlatlan közelségben élnek a természettel, ezért könnyen megértjük egymást. — Életemben először rendezek úgy darabot, hogy nem
