Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-03-04 / 208. szám

1994. szeptember 3-4., szombat-vasárnap EXKLUZÍV A kereszténység védelmezői, az elesettek istápolói A máltai (johannita) lovagrend szeretetszolgálata A Máltai Köztársaság egykoron föníciai, görög és karthagói és római uralom alatt volt. A 9. században arabok hódították meg, akik nagy hatással voltak a máltaiak nyelvére és kultú­rájára. 1090-ben szicíliai normannok hódították meg (része lett a Nápoly-Szicíliai királyságnak), majd 1530-ban V. Ká­roly spanyol uralkodóként a Rodoszról elűzött johanniták- nak adta át, akik visszaverték a támadó oszmánokat (1565). Napóleon és Nelson viszont elfoglalta a szigetet. 1921-ben korlátozott önkormányzatot kapott, 1947-ben pedig belső' önigazgatást — független azonban csak 1964-ben lett Málta. 1974-tól köztársaság s 1979-ben a Brit Hadászati Egyezmény lejárta után bezáratták a brit katonai támaszpontot. Kor­mányzásának része az ötévenként újraválasztott, 65 tagú képviselóliáz. A tévé képernyőjén napjaink- banis feltűnnek a máltai lova­gok fekete palástjukban, rajta a fehér nyolcágú kereszttel, mintegy középkosi légkört árasztva maguk körül. Ez a lassan 900 éves lovagrend ma is élő valóság és ma is jelentős szerepet játszik emberbaráti tevékenységével. A világban, ahol felüti fejét a nyomor, az ínség, a bánat, ahol dörögnek a fegyverek, ahol folyik a vér, a könnyek nyomában mindenütt megjelenik a Máltai Szeretet­szolgálat segítő keze. Ma is mint szuverén máltai livag- rend működik, nemzetközileg önálló államként ismerik el és a jelentősebb államokban megbízott nagykövettel kép­viselteti magát, bár önálló ál­lammal nem rendelkezik. Mi­ért és mikor alakult ez az intéz­mény, hog élte át az esemé­nyekben oly gazdag évszáza­dokat? A középkorban a Szentföld­re zarándokló keresztények megérkezésük után igényelték a megfelelő gondoskodást és egészségügyi ellátást. E célból a bencések már 1020-ban ispo­tályt alapítottak Jeruzsálem­ben, amelynek védőszentjévé Keresztelő Szent Jánost vá­lasztották. Az intézmény sze­repe á keresztes hadjáratok so­rán növekedett és egyik elöljá­rójuk, Pierre Gérard Jeruzsá­lem bevétele után 1099-ben megalapította a Szent János is- potályos rendet, a zarándokok és keresztes vitézek egész­ségügyi ellátását. Bouillon Gottfriedtól nagyobb birtoko­kat is kaptak, ezek jövedelmé­ből tartották fenn vendégháza­ikat és kórházaikat. Második elöljárójuk Reymond de Puy ezt az ispotályos kongregációt 1113-ban II. Pascal pápa jóvá­hagyásával szuverén johanni­ta lovagrenddé szervezte át, amelynek elöljárója ezentúl a nagymesteri méltóságot visel­te és a rend ekkor használta először zászlaját, amelyet pi­ros alapon fehér kereszt ékesít. A lovagrend tagjai fogadal­mukban vállalták az engedel­mességet, a szegénységet és a nőtlenséget, a betegellátás mellett gondoskodniok kellett a zarándokok biztonságáról is. IX. Lajos sikertelen keresztes hadjárata után Szaladin szul­tán 1250-ben elfoglalta Jeru­zsálemet, a lovagrend is kény­telen volt a városból kivonul­ni, és átmenetileg Akkra kikö­tőjében telepedett le. Ott már katonai tevékenységük került az előtérbe és a kereszténység legelszántabb védelmezőivé váltak. Pompás Szolimán, a mohá­csi győző (1526) hat hónapi ádáz harc után 1522-ben Ro­doszról is kiűzte a lovagren­det. 50 gályán 5000 keresztény hívő kíséretében távoztak a lo­vagok előbb Messinába, majd Civitavecchiába. Időközben VIII. Kelemen pápa közbenjá­rására V: Károly spanyol ki­rály a johannita lovagrendnek adományozta Máltát, ahol 1530. október 20-án szálltak partra és vették birtokukba a szigetet. Ettől kezdve nevezik magukat a johanniták máltai lovagoknak és kezdik címer­ként használni a nyolcágú ezüst keresztet (a nyolc lovagi erény szimbóluma) vörös me­zőben. Székhelyükül Borgót, a későbbi Vittorisát választot­ták, kiépítették a mellette fek­vő „Nagykikötőt” és ennek vé­delmére felépítették a mai is működő Fort St. Angelo erő­döt. Szolimán a lovagrendet tar­totta első számú ellenségének, ezért 1551-ben megtámadta Máltát is, azonban vereséget szenvedett és visszavonulni kényszerült. 1565-ben Musz- tafa fővezér 48 000-es hadse­reggel és 130 hajóból álló ha­diflottával megismételte a tá­madást, ám a 18 000 emberből álló védősereg Jean de la Va­lette nagymester vezényleté­vel négy hónapi küzdelem után megverte a túlerőben lévő török sereget. Ez az ún. „Nagy győzelem” a Földközi-tenger történelmének egyik legki­emelkedőbb eseménye volt és a török terjeszkedés hanyatlá­sának a kezdetét jelentette. La Valette 1566-ban kezdi építeni az új fővárost, La Va- lettát, és a máig is fennmaradt óriási bonyolult erődrendszert az egész szigeten. 1814-ben az angolok a szigetet véglegesen bekebelezték és a gyarmatbi­rodalom részéve tették. Ezzel megszűnt a lovagrend önálló­sága is, és később, 1834-ben Rómában az Aventinuson te­lepednek le a Santa Maria del Priorato konventben. A múltban a máltai lovag­rendjellegzetes feudális intéz­mény volt, tagjai csak olyan római katolikus személyek le­hettek, akik nyolc anyai és nyolc apai nemes őst tudtak felmutatni. A tagok a fogada­lom letétele után a vagyonukat az intézmény rendelkezésére bocsátották és haláluk után ezt a rend örökölte. Innen szárma­zott a máltai lovagrend óriási gazdagsága és tekintélye. 1896 után a máltai lovag­rend is átszerveződött, a nagy­mester továbbra is Rómában székel. A második világháború után, 1953 óta lényegesen mó­dosultak a máltai lovagrend alapszabályai, megszűnt a ne­mesi kiváltság és ma hölgytag- jai is vannak. A nagyhatalmak elismerik a rend szuverenitá­sát és több mint 60 állammal van diplomáciai kapcsolata. A lovagrend vatikáni nagyköve­te a magyar származású dr. Kállay Kristóf. 1976-ban a rend újratelepült Rodoszon és 1992-től átvette Máltán erede­ti székhelyét — a Fort St. An­gelo erődöt. Magyarországon nemzet­közi tekintélyre tett szert a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat, amelyet Boeselager Csilla bá­rónő 1989-ben elevenített fel és célul tűzte az elmaradt ma­gyar egészségügy korszerűsí­tését. A máltai lovagrend mai fő feladata a karitatív ember­baráti tevékenység a harctere­ken, például Libanonban, Ju­goszláviában, továbbá tevé­keny részvétel a lepra és a nar- kománia elleni küzdelemben. Csak csodálhatjuk tagjaik el­szántságát és önzetlenségét, amellyel emberbaráti tevé­kenységüket folytatják. Molnár László Máltai lovagok 1988-ban, egy római misén Utazás a Cooptouristtal Málta: három nagy és három lakatlan sziget... Ez a 316 négyzetkilométer­nyi földközi-tengeri sziget- ország, amely Szicíliától 93, Alexandriától pedig 1449 ki­lométerre fekszik, három nagyobb, (Málta, Gozo, Co- mino) és három lakatlan, kis szigetből áll. A központi sziget, Málta is aránylag kicsi, mindössze 246 négyzetkilométer, délkeleti irányban 26 kilométer hosszú, a legnagyobb szélessége 14 ki­lométer, így könnyen elérhető legtávolabbi pontja is, bármi­lyen közlekedési eszközzel, netán még gyalog is. A turisták számára ez különösen kedve­ző, hiszen nincs olyan te­lepülése, amely bő hét kilomé­ternél távolabb lenne a tenger­től. A lakosság többsége is a fő szigeten, illetve a fővárosban, La Valettában és a környékén él. A leginkább repülővel ide­érkező vendégek pedig a diva­tos fürdő-, üdülőhelyeket, köztük a sziget északnyugati részén lévő Szent Pál-öblöt kedvelik, mivel itt is a tenger vize, a fürdési idényben, mely májustól október végéig tart, akár 25 fokra is felmelegszik. Buggiba, a Cooptourist -utazók központja Ezen a területen található Bug­giba település is, amely a Cooptouristtal utazóknak is központja. Az már külön érde­kesség, hogy az Újtestamen- tumban leírtak szerint Szent Pál hajója is ennek az öbölnek a bejáratánál feneklett meg. A kellemes éghajlat, a száraz időjárás egész évben vonzza ide az üdülőket, no meg a kö­zel- és a régmúlt építészeti em­lékei, amelyek a föníciai, a görög, a karthágói, a római, a normann, a lovagrendi és a brit gyarmati időkből maradtak fenn az egykori fővárosban Mdinban csakúgy, mint a mos­taniban, La Valettában. Ez utóbbiban különösen a kilátás varázslatos. A víz fölé emelke­dő kőteraszról, a tágas Barra­caról, a kikötő és a tenger lát­ványa megkapó, s az olasz, meg az észak-afrikai arab ha­tást egyesítő város keskeny ut­cácskái, katedrálisai, palotái várják a turistát, köztük a Nagymesterek Palotája, mely az államfő székháza, a Képvi­selőház ülésterme, egyben a főváros legnagyobb múzeu­ma. A Gobelin-, a Szent Mi­hály-, a Szent György-, a Pán­célterem, vagy a Nagykövetek terme, az itt látható festmé­nyek, gobelinek, fegyvergyűj­temények órákig gyönyörköd­tetik a látogatókat. Az emeleten ma is látható az a nagyméretű festmény, amely II. Endre magyar királynak a Johannita Lovagrendbe való felvételét ábrázolja, négy év­vel az Arany Bulla kiadása előtt, 1218-ból. Még egy érde­kes történelmi adat: Könyves Kálmán 1097-ben annak a Norman Roger szicíliai őr­grófnak a leányát, Buzillát vette feleségül, aki 1090-ben felszabadította, és saját biro­dalmához csatolta Máltát. Az itt élők anyanyelve, az Il-Mati, is egyedülálló s érde­kes, különleges, mely az olasz, az arab, a pun-karthágói keve­réke, sőt francia és angol kife­jezéseket is magába illesztett, de az idegenek szerencséjére szinte mindenki beszél vagy legalábbis ért angolul vagy olaszul. Az viszont már a le­gendák világába tartozik, hogy Callypso nimfa Máltán tartotta fogva Odysseust. A Homérosz megénekelte múlt után pár ezer évvel később, a mostani Málta ejti rabul szép­ségével, vendégszeretetével a mai idők vándorait... ...és akiknek vékonyabb a pénztárcája? Idegenforgalmi szakemberek tapasztalata szerint ebben az esztendőben nehezen dönte­nek a polgárok, hol is nyaralja­nak. Persze, nem a szándék hiányzik, hogy melyik égtájat vagy országot válasszák, ha­nem döntően a pénz, amit azért nagyon sok helyen végül is az utolsó nyári hónapokra vala­hogy csak előteremtenek. Igaz nem drága utakra ele­gendő ez, hanem valamelyik közeli tengerparti, elsősorban apartmanra, ahol „szegény az eklézsia...” alapon, a panziós ellátás helyett, mindenki ma­gáról gondoskodik. Az utazási irodák, köztük a Cooptourist is, alkalmazkodik a megválto­zott, kényszerű utazási szoká­sokhoz, és gazdag választékot kínál különösen két olyan or­szágba, hol korábban is na­gyon szívesen töltötték nyári szabadságukat a magyar turis­ták. Az egyik a horvát tenger­part, a másik Itália, annak is az Adriai-tengerpartja. De, ahogy szokták mondani, ez már — beleértve a legutóbbi forintleértékelést is — már egy másik történet. Mi most azt reméljük, egy kissé Málta iránt sikerült fel­kelteni az érdeklődést, leg­alábbis azokét, akik őszre hagyták az idei „nagy utazási kalandjukat”. F. I. Valetta, a szigetország újkori fővárosa MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT/CTK

Next

/
Thumbnails
Contents