Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-24-25 / 226. szám

1994. szeptember 24-25., szombat-vasárnap

0

*

I

ÉP

^ y A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ^ § '

A fi&REKES megyei hírlap hétvégi magazinja.

Jégverés Battonya határában

Molnár C. Pál festménye

Halló! Beszélg

r

1975 éve halt meg

Publius

Vergilius Maró

Az augustusi aranykor irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja, az ókori Róma legnagyobb eposzköltője Publius Vergilius Maró. A lélek nyugalmát hirdető' epikureizmus híve, ennek a filozófiai áramlatnak és a korabeli hellenisztikus-római lírának hatása tükrözó'dik első költeményeiben. Ő fedezte fel a tájat a latin költészet számára. Aeneis című hó'skölteménye avatta ó't a római Homérosszá. Sem eló'tte, sem utána nem született olyan irodalmi alkotás, amely hasonló művész színvonalon ábrázolta volna a kort a maga teljességében, azt amit történetileg és kulturálisan nyújtott Róma a világnak.

Az alábbiakban először Pierre Grimal: A latin irodalom története című munkájából idézzük az Aeneis történetének rövid összefoglalását tartalmazó fejezetet, majd a Vergilius- mű I. énekének első sorait olvashatják, ezúttal Kartal Zsuzsa fordításában.

Földink volt. Bereczki Máté pomológus 1824-ben ezen a napon született Rom- hányban, és 1895-ben Kun- ágotán halt meg. Pesten jogot tanult. Egyike volt a márciusi ifjaknak. 1848—49-ben részt vett a szabadságharcban, amelynek leverése után két évig álnéven bujdosott. 1862- ben Mezőkovácsházán telepedett le, rövid ideig körjegyző volt, majd tíz évig házita- nítóskodott. Bérelt, később megvásárolt területen alapította faiskoláját és gyümölcsnemesítő telepét, amelyen hatalmas gyümölcsfajtaanyagot gyűjtött össze. A magyar és külföldi gyümölcs- fajták leírásával a magyar po- mológiai szakirodalom megteremtője.

Mondták

Nem blöfföl tovább

Színészként az ember akár blöffölhetett is, képviselőként ilyesmit nem szabad megtenni. Nyilván megfontoltabb, körültekintőbb leszek, tájékozódom, mielőtt beszélek. (Pécsi Ildikó színész)

Már a parázs sem izzik

A sátánozás, ami itt folyt, rombolt, borzalmasan. Mindannyian csak abban reménykedhetünk, hogy ezek az ördögi indulatok ellobbantak, s a hamun, ami utána marad, el lehet kezdeni az újraépítést. (Hankiss Elemér szociológus)

Töketlenkedtek

A közvélemény sajnos nem tudja — és a dolog diszkrét természete miatt erről soha nem sejthet eleget —, hogy az MDF töketlenkedése a számára teljesen rejtélyes nemzetközi színtéren micsoda károkat okozott Magyarországnak. (Tamás Gáspár Miklós filozófus)

Nem sok köze lesz hozzá

Ha az MDF nem képes föladni túlzottan keresztényi és kirekesztő politikáját, akkor nekem a továbbiakban nem sok közöm lesz hozzá. Ha viszont képes, akkor miért ne. Hiszen minden nehézség ellenére is ebben a pártban tudnék leginkább szót érteni az emberekkel. (Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke)

Békési tallózó

Félnek Mezőhegyesen az Állami Ménesbirtok dolgozói. Az egykori állami gazdaság szocialista vezetői megüzenték a táppénzen lévő, betegeskedő lovászoknak, fejőgulyásoknak és mezei münkások- nak, hogy a táppénz után megkapják az elbocsátó levelet. Mezőhegyesen félnek a táppénzesek és félnek a traktorosok, akik harminc esztendő alatt, ha mást nem, a reumát szedték össze a traktorok nyergében. A létbizonytalanságtól félnek a mezőhegyesi mezőgazdászok. (Győri Béla újságíró)

— Halló! Mezőkovácsháza, Forgó-lakás?

— Tessék, itt Forgó Zoltánná.

—Jó napot kívánok! Nyem- csok László vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa és a szabadidő eltöltéséről szeretnék önnel beszélgetni.

— Hatvanhat éves, nyugdíjas asszony vagyok, így az unokáim jelentik a legtöbb örömet. Ágnes, az egyetlen lány 18 éves, idén érettségizett Szarvason. Roland 16 éves, ő focizik, kapus Békéscsabán. A másik két unoka kisebb, egyik harmadik, a másik negyedik osztályos általános iskolás. Egyébként a lányomék Békéscsabán, a fiamék Mezőkovácsházán élnek.

— Sűrűn találkozik a család?

— Legutóbb Mária-napon — ez a keresztnevem — volt egy összejövetel nálam. Tizenöten ültük körbe az asztalt.

— Milyen finomságokat tálalt fel?

— Tyúkhúslevest főztem, amit sült csirke, töltött káposzta, töltött paprika, sütemény és a fiam ajándéka, egy dobostorta követett.

— Mi az unokák kedvenc étele?

— Imádják a húslevest, azt mondják, én főzöm a legjobban.

—Mi a titka?

— Beleteszek mindent, ami kell bele.

— Ha nincsenek önnél az unokák, mivel foglalatoskodik?

— Most itt tartózkodik édesanyám, aki 88 éves. Az ő

gondját viselem. Emellett kisvállalkozóként varrók.

— Ez az eredeti szakmája is?

— Nem, a téeszből mentem nyugdíjba. A varrás addig hobbi volt, most munka.

— És ha még ezek után is marad ideje?

— A tévét szembeállítottam a varrógéppel, sűrűn oda-oda- pillantok. Kedvenc műsorom most a Mindent vagy semmit!, de követem a filmsorozatokat is.

—Olvasni szokott?

— Könyvklub-tag vagyok, leginkább a romantikus, szerelmes regényeket forgatom. Emellett az újságokat, folyóiratokat is átlapozom, átolvasom.

—Köszönöm a beszélgetést.

...Az Aeneis története egyszerű: Vergilius azt beszéli el, hogy milyen szenvedéseken ment keresztül Venus és An- chises fia, Aeneas, aki Trója eleste után apjával, Ascanius, illetve Iulus nevű fiának és néhány honfitársával hazáját elhagyni kényszerült. Egy ideig a Mediterráneum keleti részén bolyonganak, majd elérkeznek Szicíliába, ahol Anchises meghal és gyászszertartás keretében eltemetik. Innen egy vihar Afrika partjára sodorja őket, mégpedig Karthago közelébe, ahol Didó királynő éppen az általa alapított főváros építkezéseivel van elfoglalva. Didó és Aeneas szerelemre gyúlnak egymás iránt; a királynő ott akarja tartani a hőst, aki hajlana is erre, ha az istenek nem figyelmeztetnék: az ő küldetése az, hogy várost alapítson a trójaiak számára. Aeneas elhajózik, maga mögött hagyva a kétségbeesett, megalázott, öngyilkosságra készülő Didót. Egy szicíliai kitérő után a campaniai Cumae-ben Aeneas és Sibylla kíséretében leszáll az alvilágba, hogy apja szellemével találkozzon. Ott, a Tartarus mélyén, platonikus mítoszhoz hasonló látomásként, felrémlik előtte Róma jövője egészen Augusztus uralkodásának idejéig. A nagyszerű jövő ígéretétől erőre kapva folytatja útját, és elérkezik a Tiberis torkolatához, ahol az idős Latinus király szívesen fogadja, a lakosság egy része azonban ellenségesen viselkedik vele szemben. Végül kirobban a háború (ebben a részben az Iliászt követik az események, míg az első hat ének a trójai hős „odisszeáját” mesélte el; a hatodik ének a leszállás az alvilágba).

A XII. ének meghozza Aeneas győzelmét: Róma istenektől rendelt végzete ezzel beteljesedett...

„Békés megyének csak a neve BÉKÉS! Ez a VIHARSAROK világa. Jó ezt ennyi év után újra látni: vihar nélkül és egyre szebben és egyre jobban. Szeretettel: Nicolas Muller”

Az orosházi születésű, Spanyolországban élő világhírű fotóművész, Müller Miklós írta e sorokat olvasóink emlékkönyvébe, amikor a közelmúltban Orosházán járt.

I. ENEK

Fegyvert sféifiut énekelek, ki a trójai partról Italiába először jött be, a végzete űzte lávin partra, ki sok földet, tengert bebolyongott égi harag s a kegyetlen Júnó bosszúja folytán, háborúban sokat eltűr, míg város alapított, isteneket hozván Latiumba, hogy ott a latin nép, Álba atyái emeljék majd föl a római várat.

Múzsa, idézd fel, mért sértődött úgy meg az isten hitvese, égi királyné? Mért kellett akadályok, gyötrelmek közepette csatázni kegyesszivü hősnek? Ily nagy volt a harag kebelében az égilakóknak? (...)

Fekete

fehéren

A pénz ösvényei

Úgy néz ki, október elsején lehúzzák a rolót az állampapírok adóalapcsökkentő vásárlása előtt. Biztosan tudják, miről van szó. Arról a lehetőségről, pontosabban most már csak a végéről, hogy aki állampapírt vásárol, leírhatja az adóalapjából. Akinek magasabb az éves jövedelme az nagyobb részt, akinek kisebb, az kevesebbet.

Az állampapírok tehát mennek, de a Westminster, a legújabb bombaüzlet marad. Itt a kárpótlási jegyek névértéken felüli beváltásáról van szó. Vagyis a kárpótlási jegyeket a kamattal megemelt áron, a névérték 160 százalékán vásárolják meg, illetve adnak érte szintén a névérték 160 százalékán felszámított Westminster-részvényt. A nagy üzlet természetesen nem ez, hanem, hogy a kárpótlási jegyét részvényre váltó a 160 százalékos összeget leírhatja az adóalapjából. Nem nehéz kiszámítani: ezzel a pénzügyi tranzakcióval a kárpótlási jegyen hetven százalék körüli értéken lehet túladni, plusz ott marad maga a kötvény, amely bizonyára évek múlva is ér még valamennyit. Tényleg bombaüzletnek néz ki a Westminster, ha a kárpótlási jegy idei zuhanórepülésére gondolok: áprilisban a tőzsdén még 65—70 százalék között lehetett megszabadulni tőle, ma már ötvenért sem veszik. Ha politikát akarnék kiolvasni e tendenciából, bizonyára azt mondanám: ahogy múlik az idő az új kormány mögött, úgy csökken a kárpótlási jegyek árfolyama.

De nem akarok politikai olvasatot adni a tőzsdei árindexnek, elég politikai üzenet az, hogy a Békési ideges az adóalapcsökkentő állampapír- és kötvény-jegyzésektől, mert a rossz adószabályozás miatt az állampolgárok pénzt szivattyúznak ki az államkasszából. Amiben persze a miniszternek biztosan igaza van, de igaza van az állampolgárnak is, amikor rábukkan azokra az ösvényekre, ahol — ha adóalapcsökkentés árán is, de — plusz jövedelemhez juthat. Október elsejéig. Aztán kereshetünk újabb ösvén^e^et' Árpási Zoltán