Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-24-25 / 226. szám
o 1994. szeptember 24-25., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT MS MEGYEI HÍRLAP Hallássérültek. A Hallássérültek világnapját minden év szeptemberének utolsó vasárnapján tartják, a Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján. Magyar- országon 800 ezer körül mozog azoknak a száma, akik valamilyen halláskárosodással élnek. A hallássérültek világnapján tartott megemlékezések célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétege ismerje meg a hallássérült — a siket és a nagyothalló — emberek életét, sajátos gondjait. Szakkönyvhét. Fél évtizedes szünetet követően a szakkönyvhét hagyományát szeretné feléleszteni a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése szeptember 26—29-i rendezvény- sorozatával. Az igényes szakmai kiadványokat felvonultató kiállítás és vásár helyszíne a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem lesz. A kiadói szakemberek elmondták, hogy az elmúlt évben Magyarországon napvilágot látott könyveknek több mint egyharmada volt szakmai kiadvány. A rendezvénysorozat alatt minden kiadvány 20 százalékos kedvezménnyel vásárolható meg a helyszínen. Két hazám van, de egysem igazán „Kedves Barátom! Egyes számban, névre szólóan kellene írnom e sorokat, mégis úgy írok, mint egy nagy család tagjának. Ti vagytok az én szívemhez közel, érzelmeim hullámhosszán állók és valahol egy nagy körben egy-egy fontos mozaik részesei életemnek. Harminchét év után őseim földjén tábort vertem. ’93 október 24-én letelepülésem elkezdődött. Ez év április elején hazatelepültem. Sok minden történt azóta, és mielőtt elrepülök szeptember végén, mint a vándormadár, hogy tavasszal visszatérjek, szeretnék veletek találkozni az épülő Czene-tanyán utazásom előtt. Két hazám van és egysem igazán, szeretném, hogy a mérleg nyelve szülőhazám felé billenjen, szívemben ez mindig is így volt, de ti testesítitek élővé ezt a nehéz, de magasztos érzést. Szeretettel várok mindenkit a Czene-tanyán, a 44-es főút mellett. Menő: bográcsgulyás. Czene Ferenc.” Ugye sokan emlékeznek Cze- bői mi is közöltünk ízelítőt lane Ferencre? Kalandos életé- punk hasábjain. Ő az, aki Az egyik meghívott diófacsemetét hozott ajándékba, melyet el is ültetett. „Szeretném, ha a jelenleg Kaliforniában élő fiat gyermekem és az unokáim sokszor ülnék körbe majd ezt a facsemetét" — mondta búcsúzóul Czene Ferenc. (A kép jobb oldalán csíkos pulóverben Czene Ferenc) 1956-ban a zöldhatáron át menekült a megszállt hazájából. S ő az, aki a rendszerváltás után (addig egyszer sem volt itthon) azonnal útra kelt, hogy nosztalgiából ismét a zöldhatáron térjen haza övéihez. Pedig hát jöhetett volna simán, útlevéllel, békésen. De hát ő nem egy hétköznapi ember. Czene Ferencet talán jobban ismerik a Fehér Házban, mint itthon, a hazájában. Számos, mostanában lett politikus fordult meg kaliforniai otthonában. Neki az a természetes, ha adhat. Ahogy a leveléből kiderül, Békéscsaba és Gyula között építi farmját, hiszen szívvel-lélekkel kötődik hazájához. Kedves gesztus volt meghívni azokat, akik közel kerültek hozzá. Nem tudom, hányán kaptak hasonló jellegű meghívót, mindenesetre közel félszázan jöttek, hogy elbúcsúzzanak tőle. A leendő rezidencia legmagasabb részén magyar zászló fogadta az érkezőket. Az egyik idősebb vendég szeme könnyel telt meg. Megható gesztus piros-fehér-zöld zászlóval fogadni a vendégeket. Főleg akkor, ha azt is tudjuk, a tulajdonos életének nagy részét kellett más földrészen töltenie. S most búcsúzik, hogy tavasszal majd ismét visszajöjjön. Pontosan úgy, mint a vele együtt útnak induló gólyák. Két új Aafa termékkel bővült az idén az iskola kiadványszerkesztő tanműhelye Fotó: Such Tamás Agfa-fények a nyomdaipariban A békéscsabai Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola, valamint a budapesti Bayer Hungária Kft. szervezésében Agfa szakmai napot tartottak tegnap a megye- székhelyi alma materben. A nyomdaipari szakközépiskolában ma már rendszeresen használnak Agfa termékeket, hogy általuk a legmodernebb szakmai ismereteket gyakorlati síkon is elsajátíthassák a tanulók. A tegnapi szakmai napon több Agfa újdonságot is bemutattak a Bayer Hungária Kft. munkatársai. A délelőtti órákban a színkezelő szoftverekről Kelemen György, a grafikai rendszerek kereskedelmi vezetője tartott kiselőadást. A színes próbanyomat-helyettesítő eljárásról Rajnik József, a másolórendszerek területi vezetője értekezett. A kristályrács-technológia alkalmazását Vince András, a grafikai rendszerek marketing- vezetője és Rajnik József ismertette. Délután a különböző napfény-technológiákkal kapcsolatos, valamint a számítógépről való direkt nyomtatásról szóló előadások hangzottak el. Az Agfa szakmai nap remek lehetőséget biztosított a diákok (és minden szakirányú érdeklődő) számára, hogy a ma használatos legmodernebb nyomdai technológiákat megismerjék. (Magyari) Az Atlantitól a Csendes-óceán partjáig — Amerikai útinapló 6. New York, „A remények és könnyek szigete” Az Empire State Building tetejéről délre ez a látvány tárul elénk New York City, 1994. augusztus. 13.: nem ez volt első találkozásunk. Hét esztendővel ezelőtt már jártam „A világ fővárosában”, és — bár azt mondják, az ember hétévenként változik — a véleményem a 20 milliós metropolisról ma is ugyanaz: félelmetes! A távolságok, a méretek elképzelhetetlenek, az autótenger és emberáradat elviselhetetlen. Legszömyűbb mégis az, hogy a járdán időnként meg kell állni, kísérletet téve egy kis levegővételre, mert N. Y. fullasztó. S akkor ott állok, néznék az égbolt felé, már szédülök, de még mindig nem lehet látni sem az eget, sem a felhőkarcolók tetejét. Nincs mit tenni, mint feladni és továbbmenni. Ennek ellenére New Yorkot természetesen látni kell — csak azt ne kérje senki, hogy szeressem is! A mai belváros, Manhattan területét Henry Hudson fedezte fel a 17. század elején. 1626- ban hollandok vették meg amerikai indiánoktól, egy marék gyöngyért, néhány csecsebecséért, ami legfeljebb 24 dollárt érhetett. 1664-ben került angol fennhatóság alá, ekkor keresztelték át New Amsterdamról New Yorkra, II. Károly fivére, York herceg tiszteletére. A sziget még ezután is kétszer gazdát cserélt, mielőtt végleg amerikai kézre került. George Washington itt rendezte be elnöki rezidenciáját, és 1789-től 1790-ig az Egyesült Államok fővárosa. Amerika legnagyobb és legváltozatosabb metropolisa gránitkőre és gránitkőből épült; lehet imádni vagy utálni, egy vitathatatlan: valóságos építészeti csoda. A híres Szabadság-szobor világszerte a szabadság, a függetlenség jelképe. Az Empire State Building 1931-ben, amikor készült, 104 emeletével a legmagasabb épület volt, már régen nem az. Wall Street, World Trade Center, World Financial Center — a nemzetNew York jelképe világszerte a szabadságot szimbolizálja közi tőzsde és gazdaság fellegvárai. A hangulatos 5th Ave- nue-n, az 5. sugárúton, előkelő paloták, millós luxuslakások és méregdrága üzletsorok között hosszasan lehet sétálgatni, bámészkodni, ha az embert nem nyomasztja a forgatag — no meg a pénz szaga. Éppen a világvárosi forgatagban talált menedéket Jacqueline Kennedy férje meggyilkolása után, idemenekült George- townból (Washington), ahol már képtelen volt elviselni, hogy a sajtó állandóan követte, zaklatta. S itt a Central Park, ahol sétálgatott még a halála előtti utolsó időkben is. Rockefeller Center, Broadway, Brooklyn és Harlem, a nyomornegyed. Nagyjából ez New York címszavakban. Ellis Island, ahol a Szabadság-szobor áll. Ezen a szigeten léptek partra a bevándorlók ezrei, milliói évtizedek óta, a legtöbben a század elején. A szobor Kelet felé néz, amerről a hajók érkeztek, és köszönti a fáradt utazókat, akik mindenüket maguk mögött hagyva elindultak az Újvilág felé. 1892 és 1954 között több, mint 12 millió bevándorló szállt itt partra, leszármazottaik a 240 milliós amerikai nemzet — a bevándorlók nemzete — 40 százalékát teszik ki. A kikötőállomás — amely 1892. január elsejétől működött „Á remények és könnyek szigetén” — ma már nem fogad emigránsokat, nemzeti emlékhely, múzeum. Négyhetes amerikai utazásunk legmegrázóbb élménye; hasonló döbbenetét csak a buchenwal- di haláltábor láttán éreztem, jó pár évvel ezelőtt. A felújított múzeumot példaszerűen rendezték be korabeli bútorokkal, használati eszközökkel, hatalmas mennyiségű, átfogó dokumentummal, ismertető film- és hanganyaggal, tájékoztató táblákkal. Elénk tárulnak az Egyesült Államok megszületésének tragikus előzményei. Emberek milliói vágtak neki a bizonytalannak, néhány holmival vagy üres zsákkal a hátukon, örökre búcsút mondva az otthonnak, a hazának, a családnak, anyanyelvnek és minden más kötődésnek. Elindultak az ismeretlen világba — remélve, hogy ott majd gyökeret verhetnek, dolgozhatnak, emberhez méltó létet teremthetnek maguknak és hozzátartozóiknak. Aki túlélte ezt a megrázkódtatást meg a hetekig tartó hajóutat, itt szállhatott partra. S téved, aki azt hiszi, hogy tárt karokkal várták. Újabb megpróbáltatások, megaláztatások következtek. Az elcsigázott, kétségbeesett embereket először általános orvosi vizsgálatnak vetették alá, külön ellenőrizték ideg-elme állapotukat, majd vagyoni helyzetüket, vallásukat, politikai múltjukat. Aki beteg volt, kórházba küldték, ha meggyógyult, maradhatott, ha nem, kíméletlenül hajóra tették és visszaküldték oda, ahonnan jött. Forgalmas napokon 5000 embert is átvizsgáltak, így 4-5 óra eltelt, mire egy-egy személy átjutott a szűrőkön... Ha New York, akkor Broadway! S ha Broadway, akkor a profizmus csúcsa. Nem lehet kihagyni. A Broadway színházaiban még mindig nagy sikerrel, telt házzal játsszák a Macskákat, Az Operaház fantomját. A Schubert Színházban már több, mint 1000 előadást ért meg a Crazy for You, Gersch- win legnépszerűbb, legtöbbet játszott musicalja. Ezt néztük meg. Kiváló énekes-táncos színészek, pazar látványterv és fantasztikus színpadkép, de legemlékezetesebb mégis a zene volt — így lehet leginkább röviden jellemezni az előadást. Amikor augusztus 15-én este elbúcsúztunk a félelmetesen izgalmas New Yorktól és beszálltunk a Delta Airlines Budapestre induló járatába, itthon már hajnali 2 óra volt. 11 000 méter magasan, 1000 kilométer/óra sebességgel haladva hagytuk magunk mögött az új világot és az éjszakát, másnap reggel 9-kor érkeztünk meg Ferihegyre. Az Egyesült Államokban töltött csodálatos hónap életre szóló élményeiből ennyi fért a sorozatba. Úgy köszönök el, ahogyan éppen 13-szor hallottam a repülőgép pilótájától, amikor az óriásmadár már közeledett az öreg földhöz: Hölgyeim és Uraim! Remélem, kellemesen utaztak! Niedzielsky Katalin (Vége.)
