Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-24-25 / 226. szám

o 1994. szeptember 24-25., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT MS MEGYEI HÍRLAP Hallássérültek. A Hal­lássérültek világnapját min­den év szeptemberének utolsó vasárnapján tartják, a Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján. Magyar- országon 800 ezer körül mo­zog azoknak a száma, akik valamilyen halláskárosodás­sal élnek. A hallássérültek vi­lágnapján tartott megemléke­zések célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétege ismer­je meg a hallássérült — a siket és a nagyothalló — emberek életét, sajátos gond­jait. Szakkönyvhét. Fél évti­zedes szünetet követően a szakkönyvhét hagyományát szeretné feléleszteni a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése szep­tember 26—29-i rendezvény- sorozatával. Az igényes szak­mai kiadványokat felvonulta­tó kiállítás és vásár helyszíne a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem lesz. A kiadói szakemberek elmond­ták, hogy az elmúlt évben Ma­gyarországon napvilágot lá­tott könyveknek több mint egyharmada volt szakmai ki­advány. A rendezvénysorozat alatt minden kiadvány 20 százalékos kedvezménnyel vásárolható meg a helyszí­nen. Két hazám van, de egysem igazán „Kedves Barátom! Egyes számban, névre szólóan kellene írnom e sorokat, mégis úgy írok, mint egy nagy család tagjának. Ti vagytok az én szívemhez közel, érzelmeim hullámhosszán állók és valahol egy nagy körben egy-egy fontos mozaik részesei életem­nek. Harminchét év után őseim földjén tábort vertem. ’93 októ­ber 24-én letelepülésem elkezdődött. Ez év április elején hazate­lepültem. Sok minden történt azóta, és mielőtt elrepülök szep­tember végén, mint a vándormadár, hogy tavasszal visszatérjek, szeretnék veletek találkozni az épülő Czene-tanyán utazásom előtt. Két hazám van és egysem igazán, szeretném, hogy a mérleg nyelve szülőhazám felé billenjen, szívemben ez mindig is így volt, de ti testesítitek élővé ezt a nehéz, de magasztos érzést. Szeretettel várok mindenkit a Czene-tanyán, a 44-es főút mellett. Menő: bográcsgulyás. Czene Ferenc.” Ugye sokan emlékeznek Cze- bői mi is közöltünk ízelítőt la­ne Ferencre? Kalandos életé- punk hasábjain. Ő az, aki Az egyik meghívott diófacsemetét hozott ajándékba, melyet el is ültetett. „Szeretném, ha a jelenleg Kaliforniában élő fiat gyermekem és az unokáim sokszor ülnék körbe majd ezt a facsemetét" — mondta búcsúzóul Czene Ferenc. (A kép jobb oldalán csíkos pulóverben Czene Ferenc) 1956-ban a zöldhatáron át me­nekült a megszállt hazájából. S ő az, aki a rendszerváltás után (addig egyszer sem volt itthon) azonnal útra kelt, hogy nosztalgiából ismét a zöldhatáron térjen haza övéi­hez. Pedig hát jöhetett volna si­mán, útlevéllel, békésen. De hát ő nem egy hétköznapi em­ber. Czene Ferencet talán job­ban ismerik a Fehér Házban, mint itthon, a hazájában. Szá­mos, mostanában lett politi­kus fordult meg kaliforniai otthonában. Neki az a termé­szetes, ha adhat. Ahogy a le­veléből kiderül, Békéscsaba és Gyula között építi farmját, hiszen szívvel-lélekkel kötő­dik hazájához. Kedves gesz­tus volt meghívni azokat, akik közel kerültek hozzá. Nem tudom, hányán kaptak hason­ló jellegű meghívót, min­denesetre közel félszázan jöttek, hogy elbúcsúzzanak tőle. A leendő rezidencia legma­gasabb részén magyar zászló fogadta az érkezőket. Az egyik idősebb vendég szeme könnyel telt meg. Megható gesztus piros-fehér-zöld zász­lóval fogadni a vendégeket. Főleg akkor, ha azt is tudjuk, a tulajdonos életének nagy ré­szét kellett más földrészen töl­tenie. S most búcsúzik, hogy tavasszal majd ismét vissza­jöjjön. Pontosan úgy, mint a vele együtt útnak induló gó­lyák. Két új Aafa termékkel bővült az idén az iskola kiadványszerkesztő tanműhelye Fotó: Such Tamás Agfa-fények a nyomdaipariban A békéscsabai Tevan An­dor Gimnázium és Nyom­daipari Szakközépiskola, valamint a budapesti Bayer Hungária Kft. szervezésé­ben Agfa szakmai napot tartottak tegnap a megye- székhelyi alma materben. A nyomdaipari szakkö­zépiskolában ma már rend­szeresen használnak Agfa termékeket, hogy általuk a legmodernebb szakmai is­mereteket gyakorlati síkon is elsajátíthassák a tanulók. A tegnapi szakmai na­pon több Agfa újdonságot is bemutattak a Bayer Hun­gária Kft. munkatársai. A délelőtti órákban a színke­zelő szoftverekről Kele­men György, a grafikai rendszerek kereskedelmi vezetője tartott kiselő­adást. A színes próbanyo­mat-helyettesítő eljárásról Rajnik József, a másoló­rendszerek területi vezető­je értekezett. A kristály­rács-technológia alkalma­zását Vince András, a grafi­kai rendszerek marketing- vezetője és Rajnik József ismertette. Délután a különböző napfény-tech­nológiákkal kapcsolatos, valamint a számítógépről való direkt nyomtatásról szóló előadások hangzot­tak el. Az Agfa szakmai nap re­mek lehetőséget biztosított a diákok (és minden szak­irányú érdeklődő) számára, hogy a ma használatos leg­modernebb nyomdai tech­nológiákat megismerjék. (Magyari) Az Atlantitól a Csendes-óceán partjáig — Amerikai útinapló 6. New York, „A remények és könnyek szigete” Az Empire State Building tetejéről délre ez a látvány tárul elénk New York City, 1994. augusz­tus. 13.: nem ez volt első talál­kozásunk. Hét esztendővel ez­előtt már jártam „A világ fővá­rosában”, és — bár azt mond­ják, az ember hétévenként vál­tozik — a véleményem a 20 milliós metropolisról ma is ugyanaz: félelmetes! A távol­ságok, a méretek elképzelhe­tetlenek, az autótenger és em­beráradat elviselhetetlen. Legszömyűbb mégis az, hogy a járdán időnként meg kell áll­ni, kísérletet téve egy kis leve­gővételre, mert N. Y. fullasztó. S akkor ott állok, néznék az égbolt felé, már szédülök, de még mindig nem lehet látni sem az eget, sem a felhőkarco­lók tetejét. Nincs mit tenni, mint feladni és továbbmenni. Ennek ellenére New Yorkot természetesen látni kell — csak azt ne kérje senki, hogy szeressem is! A mai belváros, Manhattan területét Henry Hudson fedez­te fel a 17. század elején. 1626- ban hollandok vették meg amerikai indiánoktól, egy ma­rék gyöngyért, néhány csecse­becséért, ami legfeljebb 24 dollárt érhetett. 1664-ben került angol fennhatóság alá, ekkor keresztelték át New Amsterdamról New Yorkra, II. Károly fivére, York herceg tiszteletére. A sziget még ezu­tán is kétszer gazdát cserélt, mielőtt végleg amerikai kézre került. George Washington itt rendezte be elnöki rezidenciá­ját, és 1789-től 1790-ig az Egyesült Államok fővárosa. Amerika legnagyobb és leg­változatosabb metropolisa gránitkőre és gránitkőből épült; lehet imádni vagy utál­ni, egy vitathatatlan: valósá­gos építészeti csoda. A híres Szabadság-szobor világszerte a szabadság, a függetlenség jelképe. Az Empire State Buil­ding 1931-ben, amikor készült, 104 emeletével a leg­magasabb épület volt, már ré­gen nem az. Wall Street, World Trade Center, World Financial Center — a nemzet­New York jelképe világ­szerte a szabadságot szimbo­lizálja közi tőzsde és gazdaság felleg­várai. A hangulatos 5th Ave- nue-n, az 5. sugárúton, előkelő paloták, millós luxuslakások és méregdrága üzletsorok kö­zött hosszasan lehet sétálgatni, bámészkodni, ha az embert nem nyomasztja a forgatag — no meg a pénz szaga. Éppen a világvárosi forgatagban talált menedéket Jacqueline Ken­nedy férje meggyilkolása után, idemenekült George- townból (Washington), ahol már képtelen volt elviselni, hogy a sajtó állandóan követte, zaklatta. S itt a Central Park, ahol sétálgatott még a halála előtti utolsó időkben is. Ro­ckefeller Center, Broadway, Brooklyn és Harlem, a nyo­mornegyed. Nagyjából ez New York címszavakban. Ellis Island, ahol a Szabad­ság-szobor áll. Ezen a szigeten léptek partra a bevándorlók ezrei, milliói évtizedek óta, a legtöbben a század elején. A szobor Kelet felé néz, amerről a hajók érkeztek, és köszönti a fáradt utazókat, akik min­denüket maguk mögött hagy­va elindultak az Újvilág felé. 1892 és 1954 között több, mint 12 millió bevándorló szállt itt partra, leszármazottaik a 240 milliós amerikai nemzet — a bevándorlók nemzete — 40 százalékát teszik ki. A kikötőállomás — amely 1892. január elsejétől műkö­dött „Á remények és könnyek szigetén” — ma már nem fo­gad emigránsokat, nemzeti emlékhely, múzeum. Négyhe­tes amerikai utazásunk leg­megrázóbb élménye; hasonló döbbenetét csak a buchenwal- di haláltábor láttán éreztem, jó pár évvel ezelőtt. A felújított múzeumot példaszerűen ren­dezték be korabeli bútorokkal, használati eszközökkel, hatal­mas mennyiségű, átfogó doku­mentummal, ismertető film- és hanganyaggal, tájékoztató táblákkal. Elénk tárulnak az Egyesült Államok megszüle­tésének tragikus előzményei. Emberek milliói vágtak neki a bizonytalannak, néhány hol­mival vagy üres zsákkal a há­tukon, örökre búcsút mondva az otthonnak, a hazának, a csa­ládnak, anyanyelvnek és min­den más kötődésnek. Elindul­tak az ismeretlen világba — remélve, hogy ott majd gyöke­ret verhetnek, dolgozhatnak, emberhez méltó létet teremt­hetnek maguknak és hozzátar­tozóiknak. Aki túlélte ezt a megrázkódtatást meg a hete­kig tartó hajóutat, itt szállha­tott partra. S téved, aki azt hiszi, hogy tárt karokkal várták. Újabb megpróbáltatások, megaláz­tatások következtek. Az elcsi­gázott, kétségbeesett embere­ket először általános orvosi vizsgálatnak vetették alá, külön ellenőrizték ideg-elme állapotukat, majd vagyoni helyzetüket, vallásukat, poli­tikai múltjukat. Aki beteg volt, kórházba küldték, ha meggyógyult, maradhatott, ha nem, kíméletlenül hajóra tették és visszaküldték oda, ahonnan jött. Forgalmas na­pokon 5000 embert is átvizs­gáltak, így 4-5 óra eltelt, mire egy-egy személy átjutott a szűrőkön... Ha New York, akkor Broad­way! S ha Broadway, akkor a profizmus csúcsa. Nem lehet kihagyni. A Broadway színhá­zaiban még mindig nagy siker­rel, telt házzal játsszák a Macs­kákat, Az Operaház fantomját. A Schubert Színházban már több, mint 1000 előadást ért meg a Crazy for You, Gersch- win legnépszerűbb, legtöbbet játszott musicalja. Ezt néztük meg. Kiváló énekes-táncos színészek, pazar látványterv és fantasztikus színpadkép, de legemlékezetesebb mégis a zene volt — így lehet legin­kább röviden jellemezni az előadást. Amikor augusztus 15-én es­te elbúcsúztunk a félelmetesen izgalmas New Yorktól és be­szálltunk a Delta Airlines Bu­dapestre induló járatába, itt­hon már hajnali 2 óra volt. 11 000 méter magasan, 1000 kilométer/óra sebességgel ha­ladva hagytuk magunk mögött az új világot és az éjszakát, másnap reggel 9-kor ér­keztünk meg Ferihegyre. Az Egyesült Államokban töltött csodálatos hónap életre szóló élményeiből ennyi fért a soro­zatba. Úgy köszönök el, aho­gyan éppen 13-szor hallottam a repülőgép pilótájától, ami­kor az óriásmadár már közele­dett az öreg földhöz: Hölgye­im és Uraim! Remélem, kelle­mesen utaztak! Niedzielsky Katalin (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents