Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-03-04 / 208. szám
1994. szeptember 3-4., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Bélyegkiállítás. A Magyar Posta Rt., az Indonéz Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége szeptember 5-én 16 órakor a Magyar Bélyeggyűjtők Házában (Budapest VI., Vörösmarty u. 65.) Magyarország— Indonézia bélyegkiállítást nyit ünnepélyes keretek között. A tárlatot dr. Csermák Endre, a Magyar Postra Rt. vezérigazgató-helyettese és R. M. Soelae- man Pringgodigdo, az Indonéz Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nyitja meg. Első alkalommal üdvözölhetjük Magyarországon az Indonéz Köztársaság Postaigazgatását és a délkelet-ázsiai ország fdatelistáit. A kiállított gyűjteményeken keresztül az érdeklődők megismerkedhetnek Indonézia történelmével, kultúrájával. A kiállítás szeptember 5-től 15-ig tekinthető meg. Háziorvosok. Az orvosok csaknem 50 százaléka — hozzávetőleg 3 ezer szakember — vállalkozó háziorvosként gyakorolja hivatását. Az ő helyzetük elemzéséről kezdődött tegnap háromnapos országos konferencia Ráckevén 200 orvos részvételével. Az előadók hangoztatták: e vállalkozói rendszer ugyan még finomításra szorul, mégis nagy előrelépést jelent a betegek ellátásában, hiszen ebben a rendszerben az orvos még lelkiismeretesebb munkában érdekelt. A továbbiakban indokolt az eddigi finanszírozási gyakorlat változtatása, a kistelepüléseken élő vállalkozó orvosok ugyanis hátrányban vannak, 1800 tb-kártyán felül aránytalanul kevés juttatást kapnak. Új könyvek. Világraszóló botrányt keltett három évvel ezelőtt Bret Easton Ellis: Amerikai pszicho című regénye, amely az Európa Könyvkiadó újdonságaként szeptemberben első ízben jelenik meg magyarul. A nemzedékének legjelentősebb írójaként szá- montartott B. E. Ellis műve a Wall Street üzletembereinek világába kalauzolja el olvasóit. Szeptemberben lát napvilágot a „Mérleg” sorozat következő darabjaként Luc Ferry: Új rend, az ökológia — Fa, állat, ember című műve is. Döntsenek mindenütt maguk a települések Legyen-e kisebbségi önkormányzat? Békéscsabán, a Megyehá- * zán tartották tegnap délután a Megyei Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Bizottság munkamegbeszélését, amelyen a települések jegyzői, polgármesterei, a nemzeti és etnikai szervezetek vezetői vettek részt. A tanácskozáson Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára adott tájékoztatást a Kormány kisebbségi politikájáról. Szólt többek között arról, hogyan foglalhatja el a hazai etnikum méltó helyét a belpolitikában; arról, hogy szeretné, ha létrejönne az országos parlamentben a ki- . sebbségi képviselet. „Ahhoz, hogy a kisebbség életében fordulat következzék be — mondta —, szükséges és elengedhetetlen, hogy az országnak az anyaországgal is megfelelő legyen a kapcsolata, hiszen az ő támogatásukra is szükség van. Kulcs- fontosságúnak tartjuk, hogy legyen megfelelő intézményrendszer, megfelelő pedagógusokkal, és persze legyenek gyerekek a nemzetiségi óvodákban, iskolákban. A kisebbségi önkormányzatok létrehozása pedig nem cél, öncél, hanem eszköz.” Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke a kisebbségi ön- kormányzatok választására való felkészülésről szólt. Az országgyűlés 1993. júliusában fogadta el a nemzeti és enikai kisebbség jogairól szóló törvényt, ami 1993. október 20-án lépett hatályba. Ennek új és egyik legjelentősebb jogi intézmény- rendszere a helyi és az országos szinten létrehozható kisebbségi önkormányzat. A témának az ad különös aktualitást, hogy az idei általános önkormányzati választások és a helyi szintű kisebbségi önkormányzatok megalakíthatósága érdekében meg kell hogy történjen a felkészülés és a kampányszervezés. Néhány alternatívát is felsorolt az előadó. „A kisebbségi szervezetnek és a jelölteknek egymásra kell találni — mondta —, s természetesen megfelelő jelöltet állítani, de ez már a helyiek feladata. Egyáltalán, hogy legyen-e kisebbségi önkormányzat, vagy sem, azt döntsék el a településeKi fizeti a ráfizetést? A táviraton mindenki keresni akar A posta és a távközlés 1990-es szétválása óta a táviratszolgálat az 1992-ben jóváhagyott távközlési törvény értelmébeh a Magyar Távközlési Részvénytársaság szolgáltatói joga lett. A Matáv Rt. megbízásából a táviratok felvételét, továbbítását — alvállalkozóként — a Magyar Posta vállalta fel. 1990-ben telefonon és postahivatalban összesen 10 509 806 darab táviratot adtak fel az ügyfelek, tavaly már csak 6 665 879 darabot. Ez a csökkenő tendencia afelé mutat, hogy talán az ezredfordulóra a távbeszélő- és telefaxok számának növekedése kiszorítja táviratszolgáltatást. —A jelenlegi rendszerben a táviratkézbesítés és az ezzel kapcsolatos ügyintézés évről évre komoly ráfizetést jelent — állítja Egerváry György, a Magyar Posta Rt. vezérigazgatósága üzemeltetési osztályának főmunkatársa. — A legdrágább az élőmunka, azaz a kézbesítők díjazása, továbbá a hivatalokban lévő távbeszélő- és telexállomások fenntartási és használati költsége. A ráfizetést valakinek meg kell fizetnie, ezért drasztikusan megemelték a hétvégi kézbesítés díját. Ezentúl szombatonként a városokban és a meEgy új dísztávirata tíz közül gyeszékhelyekenadéli bóráig, egyéb településeken a reggel 8 óráig megérkezett táviratokat 300 forintos pótdíj ellenében fogják csak kézbesíteni. Az új tarifák szerint a legolcsóbb a közönséges öt szavas távirat lesz: 115 forintba kerül a szöveg, a 300 forintos pótdíjjal együtt összesen 415 forint az ára Budapesten és vidéken egyaránt. Vasárnap- és munkaszüneti napokon Budapesten kívül ötvenegy település—Békés megyében Békéscsaba és Orosháza — postahivatalaiban vállalnak kézbesítést. Mind a közönséges, mind a dísztáviratokat eljuttatják ezután a címzetthez, de a háromszáz forintos munkaszüneti pótdíjat természetesen felszámítják. Szeptember 1-jétől a húsz meglévő mellett tíz új dísztáviratot forgalmaz a Magyar Posta. Időszerű a frissítés, hiszen 1989 óta nem változott az üdvözlő és részvétnyilvánító táviratok választékai A tavaly meghirdetett pályázatra 976- an neveztek, ebből a művészi és szakmai zsűri 46-ot talált elfogadhatónak. A Budapest 4., a Budapest 72. és a Győr 1. számú postahivatalokban az ügyfelek tesztelhették ezeket az új dísztávirat-tervezeteket, a közönségnek tetsző legszebb tízet választották ki. Hogy miért kellett ilyen drasztikusan emelni az árakat? Amíg azelőtt egy cég keresett a postai szolgáltatáson, most kettő szeretne megélni belőle — és nem is rosszul. Tény, hogy jelenleg a Magyar Postának évről évre több százmilliós veszteséget jelent a Matávval való együttműködés. Hogy az üzlet ismét egy kézbe kerüljön? Eszükbe sem jutott, azt remélik, hogy majd megfizettetik a dupla költség árát az ügyféllel. Mi pedig mit tehetünk mást? Fizetünk. (GÁSPÁR) Várszínházi levelek A Gyulai Várszínház igazgatói tisztére kiírt pályázathoz számos jeles személyiség — drámaíró, színművész — fűzött ajánló sorokat. A választás előtt ezeket nem közöltük, mivel nem szerettük volna befolyásolni az eredményt, az illetékesek azonban bizonyára ismerték a leveleket. A döntés azóta, mint ismert, megszületett — elűző számainkban Sütő András, Gyurkovics Tibor, Nánássy Ágnes és Vajda Márta sorait idéztük, most pedig közzé- tesszük Bessenyei Ferenc színművész és Hubay Miklós drámaíró levelét: ,,Polgármester Úr Tisztelt művészeti tanácsadó testület! A Havasi—Sík féle Gyulai Várszínház évtizedek óta bizonyította „népszínházi” szellemi erejét!—A pályázók által hangoztatott újjászervezési koncepciók veszélyes kalandnak tűnnek egyelőre. Az az úgynevezett „modernség” itt a már eddig működő színházi szellem halálát jelentené. Féltem a színházat a modernség címén teremtett kozmopolita káosztól, amely megöli a színház népi-nemzeti jellegét, amelyet megerősíteni és nem szétvágni kell! A Gyulai Várszínháznak a nép „szabadegyetemévé kell válnia”, vagyis azt a szellemet kell őrizni, ami létrehozta. Talán lehetne összefogottabban. Sík Ferenc mellé kell keresni „egy Havasit”. Talán egy-egy bemutatóból több előadást tartani. A közönség fogadására a nézőtereket alkalmassá tenni. WC, mosdó kellene, a várban 40-50 személy számára nincs WC. Tisztelettel kérem a művészeti tanácsadó testületet gondolják ezt végig! Kulturáltabb körülmények teremtése nem olyan nagy összeg, mint új és újabb kalandos koncepciók kielégítése! Őrizzük meg a Gyulai Várszínház embernevelő, nemzetnevelő erejét! Tisztelettel Bessenyei Ferenc „Dr. Erdmann Gyula úrnak, a kulturális bizottság elnökének. Vélemény a Várszínház igazgatói állására benyújtott pályázatokról. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a bizalmukat. A pályázatok elbírálása — pláne művészeti feladatra vállalkozóké—nehéz, hiszen így a személyiség, a „karizma” ritkán üt át a szövegen. Már pedig színház vezetőjénél ez a legtöbbet számít. A pályázók közül személyesen alig ismerek valakit. Ez a mélységi dimenzió hiányzik ahhoz, hogy megítélni merjem: melyikük milyen sorsot hozna a Várszínháznak. Ilyen hézagos tájékozottsággal is vallom: csak azokra a pályázókra vagyok hajlandó voksolni, akik a Gyulán felépült tradíciók továbbépítésének a programjával jelentkeznek. A Gyulai Várszínház jelenleg egyedülálló intézmény a világon. Hiszen a friss sikerek bemutatására orientált számos fesztivállal szemben — vagy inkább ezek mellett — Gyula a történelmi ihletésű drámát kínálja, klasszikusat és modernet. A görögöktől a XX. század végéig a drámairodalom nem-vígjátéki fele: majdnem teljességében történelmi dráma volt. Hogy a történelmi dráma — és mindaz, ami kimondva-kimondatlan mögötte van — ma is harci kérdés lehet, bizonyítékul, engedelmükkel, mellékelem épp most megjelent vitacikkemet, amelyben visszautasítom Koltai Tamásnak a XX. századi magyar történelmi drámát szemérmetlen felületességgel leseprő nézeteit. (Amelyeket nyilvánvalóan nem csupán az Elet és Irodalom hasábjain igyekszik érvényesíteni.) A pályázatok közül nem érzem a fogékonyságot a Gyulai Várszínház szellemiségére Arkosi Árpádéban. Az a terve, hogy „az első években a Gyulai Várszínház... elsősorban befogadó színház lenne” :aVár színháznak, mint élő és immár színháztörténeti jelenségnek örökre eltemetését jelenti. Havasi, Miszlay, Sík Ferenc teremtették meg a Várszínház arculatát, amely sohasem volt „divatos”, és éppen ezért pótolhatatlan érték. Talán nagyobb hivatás vár rá most már a következő időkben, mint eddig. Csak azt tudom javasolni: biztosítsák, hogy a Gyulai Várszínház hűséges maradjonfellelt hivatásához. Egy visszavonulás érvénytelenítené azt is („leírhatóvá" tenné), amit eddig tett. Jó volna inkább megkoi onázni. jisztelettel Hubay Miklós drámaíró Friedei Wüst Két nő között 1. Konferencia a tankönyvhelyzetrűl Akkor ötlött tel benne a gondolat, amikor a feleségét megpillantotta a konyhában kócosán teát szürcsölgetni. Ez volt a kedvenc itala. Éppen ezért jócskán tartalékolt otthon citromot. Erhard Haberlandnak nagy erőfeszítésbe került, hogy fel ne ujjongjon örömében a kitűnő ötleten. Senki, főleg Elfrie- de, nem vehet észre semmit; Marie-Ann pedig végképp nem tudhat róla. Meg kell tennie, mert már végképp nem bírja tovább! Szerette Marie-Annt, s már rég feleségül vette volna, ha Elfri- ede nincs. De amikor a válásról kezdett beszélni, Elfriede csak gúnyosan mosolygott. — Teljesen megőrültél? Örülhetnél, hogy hozzád mentem feleségül. Tudod, hogy hány kérőm volt?! „Azok csak a pénzedet akarták”, gondolta Erhard. „S én talán nem tartoztam közéjük?” Ha Elfriedének jó kedve volt, még hozzátette: — És ki sütne neked olyan finom almatortát, amit úgy szeretsz? Be kellett vallania, hogy a torta hiányozni fog neki. De hát pótolhatná-e ez a Marie- Annel való boldogságot? Igaz ott van még Elfriede vagyona, amiről nem szívesen mondana le. De hű marad-e hozzá Marie-Ann, ha nem válik el? Mióta elhatározta, hogy megszabadul Elfriedétől, nem tudott másra gondolni, mint a tervére. Először is megfelelő alibiről kell gondoskodnia. Ebben Bergmann vezérigazgató a segítségére lehet. Meghívatja magát vele a hétvégére halászni. Olyan mérget kell találnia, amelyik nehezen mutatható ki a szervezetben. A szakiroda- lom alapos tanulmányozása után beszerzett egy kis üveg mérget, amivel egy tucatnyi embert is kiirthatott volna. Bergmann igazgató megörült, amikor Haberland közölte vele, szívesen elmegy a hétvégén halászni: — Kitűnő, barátom! Elhozza a feleségét is? — Ezt nem ígérhetem meg, mert az utóbbi napokban gyengélkedik — mentegetőzött Haberland.—Pihenni akar, de még megpróbálom rábeszélni. — Igazán megható, hogy így gondoskodik róla — felelte Bergmann. — Adja át neki üdvözletünket. Reméljük, legközelebb őt is vendégül láthatjuk. „Ebben a megtiszteltetésben nemigen lesz része”, gondolta Erhard, és elindult Ma- rie-Annhez. A lány kitörő örömmel fogadta: — Örülök, hogy végre itt vagy. Kár, hogy olyan kevés időd jut számomra. — Hozzám jössz feleségül, ha szabad leszek? — Tudod, hogy legfőbb kívánságom, hogy állandóan veled legyek. De te azt állítod, hogy a feleséged hallani sem akar a válásról. —A kedvedért minden akadályt legyőzök — mondta. A karjába zárta a lányt és néhány órára megfeledkezett róla, milyen kellemetlen dolog vár rá. (Folytatjuk) „Tankönyv — helyzetkép — jövő” címmel kezdődött tegnap kétnapos konferencia a témával foglalkozó specialisták — kiadók, tankönyvírók, és szakmai szervezetek képviselőinek — részvételével. A tanácskozás az ELTE Tanárképző Főiskoláján augusztus 31. és szeptember 7. között lezajló, tankönyvbemutatóval és vásárral kiegészített „tankönyves hét” elnevezésű rendezvénysorozat része. Honti Mária, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium köz- igazgatási államtitkára felszólalásában hangsúlyozta: a a tankönyvek pluralizmusára szükség van az olyan szaktárgyak esetében, ahol meggyőződésbeli és világnézeti különbségek állhatnak fenn. Más a helyzet viszont az olyan tárgyaknál, mint például a matematika, vagy a kémia. Az államtitkár— aki ez idáig több tankönyvet írt — azt is felvetette: meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a könyvek elbírálásánál már rendelkezésre álljanak a gyakorlati kipróbálás tapasztalatai. Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, a Magyar Szakképzési Tanács elnöke kifejtette: az utóbbi években — a piaci viszonyok felé történő elmozdulás hozadé- kaként — számottevően bővült a tankönyvek kínálata. A minőség is javult, külföldi szakértők véleménye szerint is világszínvonalúak a magyar tankönyvek. Benedek szerint ugyanakkor szükség lenne a fizetőképes keresletet jobban figyelembe vevő árkont- rollra. A szakképzést szolgáló tankönyvekről szólva a helyettes államtitkár elmondta: 1949. és 1990. között a tanulók jelképes összegért, 10 forintért kapták meg a meglehetősen uniformizált, a 80-as évek közepére már elavult szakmai színvonalú könyveket.
