Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-20 / 222. szám
© k 1994. szeptember 20., kedd CSALÁDI OLDAL ng f-----------------------------------------------------------------------------------------------------iBÉKÉS MEfiYEIHÍRLAP Főzési tudnivalók Ne sós vízben főzzünk! A lapokban és szakácskönyvekben megjelenő receptek még mindig arról szólnak, hogy a különféle zöldségeket sós vízben főzzük puhára. Ez azért is káros, mert a só felbontja a sejtek falát, ezért kárba vesznek az értékes nedvek és csak a rostok maradnak vissza. Ma már szinte minden háztartásban vannak kukták, párolóedények, amelyekben a zöldségfélék kevés vízzel vagy saját levükben is megpuhíthatók. A párolás titka: minden zöldséget csak akkor sózzunk, amikor már levettük a tűzről, mert akkor kevés levet ereszt és minden tápanyag benne marad. Ha vízzel párolunk, csak annyi vizet öntsünk az edénybe, amennyi elpárolog. A legjobban akkor őrizzük meg a zöldségek tápanyagát, ha langyosra melegített zsírban vagy olajban elkeverve melegítjük, amíg megüvegesedik, majd kevés vízzel fedő alatt pároljuk addig, amíg éppen fogyaszthatóra puhul. Erőgyűjtés Az iskola immár harmadik hete elkezdődött. Bizonyára mindent megvásárolt már gyermekének, amire szüksége lehetett. De gondolt-e a megfelelő táplálkozásra is? Gyermekének most különösen sok ásványi anyagra, nyomelemre és vitaminra van szüksége. Ne engedje el reggelizés nélkül az iskolába. Csökkentse az édességek és a zsíros ételek fogyasztását, változatos étrendet alakítson ki, s fokozatosan gazdagítsa azt főzelékkel, salátával és gyümölccsel. Uzsonnára csokoládé helyett rozskenyér és alma ajánlott. Ásványvízzel és hígított gyümölcslével ideálisan csillapíthatjuk a gyermekek magas folyadékszükségletét. (Neue Kronen Zeitung, 1994szept.10.) Új remény a gerincvelő sérülése következtében lebánultaknak Az idegek regenerációja gyógyszerekkel? Gerincoszlopa a nyakcsigolya környékén eltörött, az idegi összeköttetések elszakadtak — tíz évvel ezelőtt az orvosok már minden reményt feladtak volna arra, hogy Therese Schwarzenberg síbalesete után valamikor is járni fpg még. Mégis, egy Egyesült Államokbeli klinikán sikerült a felfoghatatlan: fel tudták venni a harcot a bénulással. S Teresa Schwarzenberg ismét jár. A kezelés a legújabb neurológiai ismereteken alapult. Békáknál fedezték fel a következő megmagyarázhatatlan jelenséget: egy átvágott szemideg magától ismét összenőtt. Az agykutatók azóta is dolgoznak a rejtély megoldásán: hogyan reprodukálják magukat az idegi összeköttetések. A jelenleg Bécsben rendezett nemzetközi neurológiai kongresszuson is ez a téma áll az érdeklődés középpontjában. „Lehetséges, hogy már tíz, tizenöt év múlva odáig jutunk, hogy elő tudunk állítani korábban megszakadt idegi összeköttetéseket” — állítja a szervező neurofarmakológus, Sigismund Hulk. Ez év elején megszületett a témával kapcsolatos, nagy feltűnést keltő új svájci kutatási eredmény: „Olyasmi ez a folyamat, mint ami egy fa ágának levágásakor történik. Az az ág már nem nő újra, de mellettte új hajtások jelennek meg” — próbálja elmagyarázni a svájci neurológus Martin Schwab azt, ami a sikeres állatkísérletekben lejátszódott. Patkányok, akiknek gerincvelőjét átvágták, ma ismét futnak. Növekedést serkentő gyógyszerek támogatták az idegek összeköttetésének regenerációját. Az új idegszálak száma azonban még csekély, és a közben lejátszódó biokémiai folyamatok sem teljesen világosak még. Ezért óvatos Scwab annak prognosztizálásával, hogy mikor gyógyíthatók meg teljesen a lebénult betegek. (Kurier, 1994szept. 8.) „Lehetséges, hogy mártíz, tizenötév múlva odáig jutunk, hogy elő tudunk állítani korábban megszakadt idegi összköttetéseket" Asszonyok a vízben A gyógymedencében 20-25 perc az engedélyezett tartózkodási idő. Van aki ezt is tornával tölti el, az uszodai vízitornát ismételgetve. Mások egy-egy kupacban, nyakig merülve beszélgetnek. Fiatalabbak, idősebbek , az ország minden részéből. — Én mondom nektek, furcsa a világ — szól a jó hatvanas asszony —, mikor a mai gyerekek az ivóvizet már nem is ismerik. Mind csak üdítőt iszik, pici korától kezdve. Hozzá is szokik, egyenesen kiköveteli. Csak tudnám, miből győzik... — Abból, amiből mások a „pempörsz” vagy minek hívják pelenkát. Láttam a tévében, hogy még a menekült asszony is azt használt. Ki hallott még ilyet, hát mosni már nem is lehet? Csak a drága, eldobható pelenkát venni? —jegyzi meg a szigorú arcú középkorú nő, majd így dohog:—És akkor szegénységről beszélnek... Milyen szegénység az, ha mindent megvesz, amit a tévé a fejébe sulykol?-— Miért, már az is baj, hogy reklámoznak? Én bizony több dolgot kipróbáltam már — mondja a legfiatalabb —, szappanból, samponból, krémekből. Ennyit igazán megtehetek... vagy nem? — Még szép, hisz te nem nyugdíjas vagy, se nem segélyből élsz, hanem dolgozol, keresel. Én a kisnyugdíjammal nem engedhetem meg magamnak, nekem nincs pénzem drága kozmetikumokra és nem érdekel sem más, sem a világ! — A világ...? — tűnődik el a negyven körüli asszony, aki eddig hallgatott. — Ha néha belelátsz, hogy milyen is, ugyancsak meglepődhetsz. Tavaly életbiztosítást akartam kötni, én, a leszázalékolt ember. A biztosító ügynöke azzal kezdte a tárgyalást: asszonyom, pénzen vette a rokkantságot, vagy tényleg beteg? Mondtam, én sajnos beteg vagyok... Nem is kötöttek velem biztosítást, ám ha vesztegetéssel lettem volna rokkant, akkor már vizsgálhat is a biztosító orvosa és indulhat az üzlet Hisz akkor nyilván egészséges vagyok. Mit szóltok hozzá? Vass Márta Ismerje meg önmagát Lenthár Márta rovata Szüksége van a betegségére? (1.) Dehogy van rá szükségem, fogalmazódik meg mindnyájunkban a hirtelen adott válasz, pedig a tiltakozást egyre inkább fel kellene váltanunk a gondolkozással, hiszen hazánkban is mind több orvos teszi fel betegének a kérdést: miért éppen ez a betegség kell Önnek? Aki valóban szeretne megszabadulni nyavalyáitól, annak először is meg kell értenie betegsége üzenetét. Sorozatunkkal a tünetek jelentésének megfejtésében szeretnénk segíteni mindazoknak, akik évek óta csak vágyódnak az egészségre, miközben egyik betegség a másiknak adja át helyét szervezetükben. Az önmagunkkal szembeni őszinteség a legnehezebben teljesíthető követelmény, éppen ezért sorozatunk nem lesz kényelmes olvasmány. Két nyugtató bevétele között sokan hárítják majd el az írásokban megfogalmazottakat, hiszen ki hallott még olyat, hogy betegségeinknek nem áldozatai, hanem okozói vagyunk, s fájdalmaink nem mások, mint alibik megoldatlan problémáinkra. Igen, ma még szokatlan az a gondolkodásmód, mely szerint a testünk sohasem beteg, a tünetek gondolkodásunk helytelenségéről árulkodnak. Gondolkodásunk akkor szolgálja egészségünket, ha biztosítja kiegyensúlyozottságunkat, a tünetek pedig arról árulkodnak, hogy belső harmóniánk megbomlott. A zavar konkrét okáról a betegség temészete árulkodik. Minél elviselhetetlenebb a baj, annál inkább teljesítjük a megállj parancsát, s keressük a betegségtől való megszabadulás módját. Mivel még szokatlan számunkra a tudatos önismeret alapján való gyógyulás, minden rendellenességgel feltétlenül forduljunk orvoshoz. Ám ha a tünet elfojtásán túl arra is áhítozunk, hogy rövid időt belül ne betegedjünk meg ismét, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy mit jelzett számunkra egy-egy fájdalom vagy rossz közérzet. A megértés érdekében először ajánlatos a betegséghez való viszonyunkat megváltoztatni. Ne tekintsük nyavalyáinkat sorscsapásnak, forduljunk hozzájuk ugyanazzal a figyelemmel, mint legőszintébb barátainkhoz, mert lelkünk legrejtettebb titkaira világítanak rá. Az üzenetük megfejtése sem ördöngösség, hiszen nyelvünk mindig elárulja a lényeget. Aki képes meghallani a nyelv kétértelműségét, az meglepődve fogja tapasztalni, hogy a testi tünetek valóban lelki problémákról árulkodnak. Ha valaki szeretné például szétrobbantani élete korlátáit, de nem meri, az minden bizonnyal „kap” valamilyen -— viszketéssel járó —bőrbetegséget, s ezáltal végre kimondhatja azt, amit elfojtott: legszívesebben kibújnék a bőrömből. S ha már megfogalmaztuk a vágyunkat, érdemes azon is elgondolkozni — amíg hatnak az orvos által felírt kenőcsök —, hogyan tudnánk a legcélravezetőbben megváltoztatni az életünket. A betegséghez való viszony módosítása után hagyományos gondolkodásunkat kell úgy átalakítani, hogy megértsük betegségeink üzenetét. Bizony ez nagyon nehéz feladat, de sorozatunknak éppen az a célja, hogy a leggyakoribb betegségek megfejtésében legyünk azon olvasóink segítségére, akik vállalják a gyakran kínos, de annál eredményesebb szembenézést önmagukkal. (Folytatjuk) —Lenthár— Nyugdíjasoknak „Lábbuszon” az autók forgatagában Gyalogos KRESZ hatvanon felülieknek Ha nagy bevásárlást tart, s több csomagia is van, lehetőleg ne üljön kerékpárra. Időskorban az egyensúlyérzékelés megváltozik, könnyen megbillenhet—s kész a baj Fotó: Such Tamás Az utcai baleseteknek gyakran az öregek a szenvedő alanyai. Az életkor előrehaladásával ugyanis egyre nehezebb a környezethez való alkalmazkodás, ráadásul a motorizáció gyors terjedésével maga a környezet is sokkal több veszély- helyzetet teremt, mint korábban. A ,Jábbuszon” közlekedő idős járókelők azonban biztonságosabban járhatnak-kel- hetnek. ha betartanak néhány íratlan szabályt A magas korból természetesen adódó fogyatékosság — a gyöngülő látás, a rosszabbodó hallás, a lassuló mozgás—a közutakon súlyos balesetek forrása lehet. Hiúságból vagy más okból soha ne mellőzzék tehát segédeszközeiket: a szemüveget, a hallókészüléket, a sétabotot. A ködös, csapadékos idő fokozottan veszélyes az idősebb gyalogosoknak: az utak nedvesek, síkosak, a láthatóság rossz — a járművek fékútja meghosszabbodik. Ha tehetik, ilyenkor ne menjenek a forgalomba. A bevásárlást ügyeik intézését, de még az egészségügyi sétát is úgy időzítsék, hogy a reggeli és a délutáni csúcsforgalmat lehetőleg elkerüljék. A közlekedés forgatagában az öregeknek a járda jelenti a biztonságot—csak akkor lépjenek le róla, ha muszáj. Ahol nincs járda, bal oldalon, a forgalommal szemben haladjanak. Esőben, síkos úton ne menjenek közvetlenül a járda- szegély mellett, mert előfordulhat, hogy megcsúsznak és az úttestre kerülnek. Az úttest — különösen az időseknek — veszélyes zóna. Ahol van zebra, feltétlenül azt használják. Gondoljanak arra. hogy az útkereszteződés előtti és utáni 25 méteres szakasz a legkockázatosabb terep. Átlósan soha ne menjenek át egyik oldalról a másikra. Átkeléskor ne csatlakozzanak másokhoz; a fiatalabbak még átérhetnek akkor is, amikor a korosabbakat az úttest közepén utoléri a piros jelzés. Aki mégis így jár, ne veszítse el lélekjelenlétét, menjen egyenletes tempóban tovább á túloldal felé. A tétovázás, irányváltoztatás nagyon megnehezíti a járművezetők dolgát. A lépcsőjárás hajlott korban megerőltető, de az aluljárók esetében érdemes vállalni: sokkal biztonságosabb, mint a felszínen átgyalogolni az utca túloldalára. Szürkület után kockázatos talpig sötét ruhában járni az utcákat. Viszont jó szolgálatot tesznek a fényvisszaverő öltözék-kiegészítők. Boton, cipősarokra erősítve vagy kar- szalagként hordva viselőiket biztonságos távolságból láthatóvá tezik a járművezetők számára. Ezek hiányában világos sál, kendő vagy táska is csökkenti a balesetveszélyt. PaPpJánosné Ferenczy Europress
