Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-20 / 222. szám
1994. szeptember 20., kedd MEGYEIKÖRKÉP Határnyitás. Kiszombor kcjzség önkormányzata képvi- selő-t^stülete az 1994. augusztus havi közgyűlésén úgy döntött, hogy az 1994. szeptember 23—24—25-éré tervezett ideiglenes határnyitást nem támogatja. A képviselő- testület felkérte a polgármestert, hogy a meghozott döntésről az illetékes határnyitást engedélyező szerveket értesítse. A fentiek alapján a tervezett határnyitás elmarad! Ezzel szemben a Csongrád megyei közgyűlés elnökének vezetésével 1994. szeptember 23-án delegáció utazik Romániába, kiszombori ki- és belépéssel. Erre az alkalomra 1994. szeptember 23-án 8.30—40.30 óráig és délután 3—4 óráig Kiszomboron ideiglenes határnyitás lesz, de csak a delegáció ki- és beléptetése érdekében. Közmeghallgatás. Békésen szeptember 22-én, csütörtökön este hat órakor, a művelődési központban közmeghallgatást tart a város ön- kormányzata. A napirenden egyebek között a telefonkérdés szerepel. Szülői támogatás. Kaszaperen az általános iskola nyári felújítási munkáinak befejezésével nem maradt pénz a két épülrész külső festésére. Hogy a gyerekek mégis tiszta épületben kezdhessék a tanévet, a szülői munkaközösség felvállalta a teendőket és a nyugdíjas klubtagok segítségével a napokban bemeszelték az iskolát. Cirokszedés. Az ősz egyik igen nehéz, embertpróbáló munkája a kézi cirokbetakarítás, amelyet ezekben a hetekben végeznek megyeszerte. Felvételünk Békéscsaba és Mezőberény között készült Fotó: Such Tamás Gyógyszer híján emberek halnak meg Kárpátalján A ferences szerzetesek évek óta missziós küldetést töltenek be Nagyszőlősön. A hazai olvasó számára elképzelhetetlen körülmények között él Kárpátalján a maradék magyarság. A ferencesek mindig kerülték a nyilvánosságot, ám most a szó szoros értelmében az életbenmaradáshoz kérnek segítséget az alábbi levéllel: „Kárpátalja Ukrajna legnyomorúságosabb területe, ahol az ország más részeihez viszonyítva nagyobb a munka- nélküliség, magasabbak az árak, rosszabb az ellátás, minden szempontból nagyobb a nyomorúság. Egy átlagos nyugdíjból tejet és kenyeret vehet az ember, többre nem telik. Dolgozó emberek sokszor kevesebb fizetést kapnak a munkahelyen, mint a nyugdíj. Sok munkahely hónapok óta nem fizet, mert nincs miből. Az emberek vagy elvándorolnak, vagy piacolnak, vagy bűnöznek, vagy szó szerint nyomorognak. A hivatalos szálakon érkező segélyküldemények nagyon sokszor elsikkadnak, a maffia kezére jutnak, vagy a feketepiacra szivárognak. Ez is okozója, hogy a kórházakban a minimális ellátást sem tudják biztosítani. Nincs gyógyszer, s nincs gyógyászati eszköz: fecskendők, infúziós készülékek stb. Hiányoznak a legalapvetőbb gyógyszerek, antibiotikumok, fájdalomcsillapítók, cukorbaj, glaukóma, stb. elleni gyógyszerek. Nemcsak ágyneműt, élelmet, alapvető gyógyszereket kell a betegnek vennie, hanem infúziós készülékeket, sőt az infúziós palackot is a feketepiacon, dollárért megvásárolva. Halt meg vakbélgyulladással beteg a kórházban, mert hozzátartozói nem tudták időre összeszedni a kívánt dollárt! Missziós küldetésünkhöz egyházközségeink karitatív tevékenysége, szervezettebb működése is fontos tanúságtevés. Kell, hogy egymáson is tudjanak és akarjanak segíteni, és mások segítségét is jól szervezetten tudják fölhasználni.” Erre a segélykiáltásra reagált elsőként a Magyarok Világszövetségének Békés Megyei Szervezete, és juttatott el a napokban több szállítmány ruhaneműt, orvosi felszerelést, gyógyszert közvetlenül a rászorulóknak. Szinte naponta indítanak útra újabb és újabb megrakott autót a területre. A minap visszaérkezett küldöttségjelezte, hogy nagy szükség lenne írópapírra, füzetekre, magyar nyelvű tankönyvekre, és az „Első atlaszom" című kiadványra is. Akinek módjában áll bármilyen segítséget nyújtani ezeknek az embereknek, keressék a helyi karitatív bizottságot Békéscsabán a Botyánszki utca 38. szám alatt Szabó Károly- nénál a 325-575-ös telefonszámon. Olvasóink írják 1 1 ■= Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztó'- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Postai szolgáltatás? Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1994. szeptember 10—11-ei számában postai szolgáltatást érintő cikk jelent meg Bodor Pál tollából A zöld postakocsi és küldeményei címmel. A cikkíró elmarasztalta a postát, mert a külterületi kézbesítőnek megtiltotta, hogy a postai járművel kenyeret szállítson a tanyán élő időseknek. Javasolta, hogy tiltás helyett a posta inkább bővítse a szolgáltatásait: megrendelésre szállítson gyógyszert, kenyeret, alapcikkeket a tanyasi időseknek, sőt akár vállalhatna számukra kérvényírást, ügyintézést, jogsegélyszolgálatot is. A cikkíró jószándéka nem vitatható — az egyedül élő, beteg, idős tanyasi lakosok érdekében emel szót —, javaslatainak többsége azonban a gyakorlatban nem valósítható meg. Magam is—mint postai vezető—úgy gondolom, amiben csak lehet, segíteni kell a tanyasi időseket. Az elmúlt években tettünk is lépéseket ennek érdekében. Békés és Csongrád megyében ma is működik gyógyszerszállító szolgálatunk, amelyet a tanyán élők igénybe vehetnek úgy, hogy leadják receptjüket a postán vagy a támponton. A gyógyszert másnap már meg is kapják, természetesen a megállapított díj ellenében. Sajnos, Bács-Kiskun megyében ez a szolgáltatásunk nem működik, mert hiába ajánlottuk fel a megyei gyógyszertári központnak, nem fogadták kedvezően a kezdeményezésünket. Néhány évvel ezelőtt egy Bács-Kiskun megyei tanyasi bolt megszüntetésekor megvizsgáltuk, hogyan lehetne az érintett lakosokat a postai kézbesítőkocsi segítségével alapvető élelmiszerekkel ellátni. Egészségvédelmi okok miatt azonban nem szabad a postai küldeményekkel együtt élelmiszert szállítani. Ez az ok azóta sem szűnt meg, ezért nem végezhetik dolgozóink ezt a tevékenységet. Végül, de nem utolsó sorban az ügyintézési, jogsegélyszolgálati tevékenységről. Az ötlet nagyon tetszetős, de nem vállalhatja fel a posta, hogy kézbesítői jogsegélyszolgálatot lásson el. Először is azért nem, mert az ilyen tevékenység megfelelő jogi felkészültséget feltételez, amivel dolgozóink nem rendelkeznek. Másrészt tanyasi kézbesítőink szoros időbeosztása nem teszi lehetővé, hogy egy-egy támponton jogtanácsadással vagy kérvényírással töltsenek időt. Szerencsésebbnek tartanám, ha a tanyasi idős emberek szóban forgó gondjainak megoldását a helyi önkormányzatok vállalnák, úgy, ahogyan erre több községben ismerünk jó példákat: tanyai szociális gondozók beállítása, ebédkiszállítás a rászoruló tanyasi időseknek, élelmiszer és gyógyszer házhoz szállítása az önkormányzat erre rendszeresített járművével. Mindez jobban illeszkedne az önkormányzatok szociális tevékenységéhez, mint a posta profiljához, amely nem ilyen feladatok ellátására szakosodott. Tisztelettel. Gyimesiné dr. "Etsedy Sarolta IGAZGATÓ Egy valódi lánglovag halálára Rövid, súlyos betegség után kedden, 56 éves korában elhunyt Vecsernyés Imre nyugállományú tűzoltó alezredes, egykori algyői tűzoltóparancsnok. Nevét a magyarországi gázkitörések sikeres eloltása kapcsán ismerte meg ország-világ. Emberi kiállását a kuvaiti kúttüzek elleni páratlan küzdelem alkalmával tapasztalhattuk. A lángoló küva- iti olaj- és gázkutak eloltásához sietett, annak ellenére, hogy a vállalkozás koncán marakodó főnökei megtiltották utazását. Kuvaiti naplója, beszámolója alapján ennek történetét olvasóink 1992 télvégén megismerhették. Hazatérése után az egész emberiségnek szolgálatot tevő parancsnokot lefokozták (a közvélemény nyomása főnökeit visszatartotta a súlyosabb elbírálástól), majd nyugállományba vonult. Egy rendészeti szervnél szolgálatot teljesítő tiszt — bár munkáját a parancsok iránti feltétlen engedelmesség tölti ki — életében egyszer-egyszer eljuthat addig az erkölcsi dilemmáig, melyben felmerül a parancs végre nem hajtásának lehetősége, kötelessége. Vecsernyés Imre kritikus helyVecsernyés Imre kuvaiti naplójának 1991. október 26-i bejegyzésében olvashatjuk: „A nagykövet úr eljött megnézni bennünket. Igen nagycirkusszal kezdtünk neki a viszonylag kis láng eloltásának. Valószínű, hogy életem utolsó oltási művelete volt ez. Nincs tovább" Vecsernyés Imrét szeptember 21-én, szerdán 11 órakor, a szegedi belvárosi temetőben helyezik örök nyugalomba zetben döntött. Formailag talán megtagadta kicsinyes főnökei parancsát, de jól mérlegelt: azt tette, amit tennie kellett. S ma az emberiség fejet hajt emléke előtt. Kiss A. János „Könyörgünk — kérik a félelemtől reszkető, idős emberek Kis utca nagy zajjal, sok bajjal Végső kétségbeesésükben szerkesztőségünk segítségét kérték tehetetlen, félelemtől reszkető idős emberek. A Knézich utcában, Békéscsaba belvárosában élnek ugyan, de (vagy éppen ezért?!) főleg hétvégeken Chicagóban érzik magukat. Félelmük már-már „betegesnek” mondható (bár a jelző inkább másra, másokra illene). Még nappal is minden nagyobb zajra, értve ezalatt két-három ember hangosabb beszélgetését, félve nyílnak résnyire a kiskapuk, hogy aztán gyors visszavonulást biztosítva, be is csukódjanak. Este hét óra után ott lakó embert legfeljebb gépkocsival közlekedve látni csak az utcán. Magukat „férfierejük teljében” érző ifjak (úgy 12—15 év közöttiek!) sportot űznek abból, hogy idős, általában egyedülálló emberek napjait megkeserítsék, éjszakai ébrenlétre ítéljék őket vandalizmusukkal, garázda magatartásukkal. Heti rendszerességgel ismétlődnek az ablakbetörések, a zaklató ijesztgetések, kapufeszegetés, dönge- tés, kerítésmászás, égő cigarettacsikkek bedobálása és egyebek formájában. Majd’ minden házban kutyákat tartanak, a lakók igyekeznek saját biztonságukat őrizni. Persze már az is előfordult, hogy betonoszlop darabjával fejbe vágták a kutyát is. Megkerestük az ügyben a Békéscsabai Rendőrkapitányság vezetőhelyettesét, Nagy Tibor őrnagyot, aki a következő tájékoztatást adta: —Megértjük a lakók helyzetét, de el kell mondanom azt is, hogy szinte naponta, hét végén is jelen vagyunk a környéken, különös tekintettel erre az utcára. Polgárőrök bevonásával külön figyelőszolgálatot szerveztünk, sőt egy nyomozó a nappali szolgálat alól felmentve, állandó éjszakai ügyeletet teljesít ott. Megfogtuk az elkövetőket. Ezután egy ideig csend volt, majd később újrakezdődtek a bajok. — Van szerepe a cselekményekben annak, hogy ez az utca „közlekedőfolyosó” az egyes szórakozóhelyek között? — Igen, sőt talán ez az elsődleges ok. Ez a városrész a szórakozóhelyek alkotta négyszögbe esik. A polgármesteri hivatal minden megkötés nélkül adja ki az engedélyeket szórakozóhelyek megnyitásához. Ugyanakkor azonban érthető az is, hogy a fiataloknak valahol kell szórakozniuk. A szórakozás milyensége már megint más jellegű probléma. Erezzük a felelősségünket, tudjuk, hogy kötelességünk rendet tartani, de a dolognak az előbb említett oldalát is nézni kell. — Szóba került, hogy elfogtak néhány elkövetőt. — 1994. február 25-én hét fiatalkorúval szemben fejezték be az eljárást csoportos garázdaság elkövetésével kapcsolatban. — Milyen büntetés szabható ki ilyen cselekmények esetében? — Maximálisan két év szabadságvesztés, pénzbüntetés vagy közhasznú munka. Sajnos ez sem egyszerű. Mivel ilyen ügyekben általában fiatalkorúak az elkövetők, az eljárás, illetve a büntetés is korukhoz igazított. A garázdaság szabálysértési alakzat esetében még enyhébb a kiszabható büntetés. Ha szervezett oktatásban részesülnek, akkor a helyi polgármesteri hivatal szabálysértési előadójához kerül az ügy, aki a legtöbb esetben — mivel ez a lehetősége adott — a fiatalkorút figyelmeztetésben részesíti, törvényes képviselőjét pedig felhívja, hogy a jövőben fokozottabban kísérje figyelemmel. Amennyiben a fiatalkorúnak van munkahelye, akkor kiszabják a szabálysértési bírságot — maximális tétele 20 000 forint —, melynek azonban a legtöbb esetben a fiatalkorú vagy törvényes képviselője nem tesz eleget. így tehát az alkalmazható intézkedéseknek nincs meg a kellő hatásuk, visszatartó erejük. :— Mit tudnak ígérni az utca lakóinak a helyzet normalizálásáért? — Nem csak ígérem, tény, hogy a rendőrök folyamatosan ellenőrzik a területet. Igyekszünk elkapni, hatékonyan intézkedni, távoltartani a garázda elemeket. (Sajnálatos aktualitás: az ügyben való tájékozódás, illetve a cikk megírásának ideje alatt újabb rendzavarásról is értesítettek a lakók — a szerk.) Laluska Éva
