Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-20 / 222. szám
«ÜRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1994. szeptember 20., kedd ^---------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Toldink volt. Bálint Benedek fametsző, grafikus, iparművész 1920-ban ezen a napon halt meg Békéscsabán. Szent- katolnán, 1860-ban született, Morelli Gusztáv tanítványa volt. Rövid párizsi tartózkodás után 1885-tól itthon dolgozott. 1900 után Kézdivásárhelyen volt rajztanár. Az egyik legjobb technikájú magyar fametsző volt. Főként illusztrációkat metszett fába, székely népi stílusban iparművészeti munkákat is készftett.Tüllre varrott csipketechnikájával nagy feltűnést keltett. Tanulságos kirándulások. A végegyházi általános iskolában hagyománya van a kirándulásoknak. Az egy-két napos utaktól a vándortáborokig sokfélét szerveznek nyaranta. Ez a nyár azonban két újdonságot is hozott: az 500 kilométeres kerékpártúrát és egy sítúra-kínálatot. Emellett barátkoznak a gondolattal, hogy jövőre szerveznek egy vízitábort is. A túrákat úgy állítják össze, hogy kapcsolódjanak az iskolai tananyagban is szereplő közlekedésbiztonsági ismeretekhez. Táncolj! Az orosházi művelődési központ a tánc- és mozgásművészet keretében nem kevesebb, mint kilencféle tanfolyamot indít szeptember végétől. Az óvodásoktól a fiatal felnőttekig várják az érdeklődőket. Klasszikus balett keretében 2 csoportban (5—10 évesek és 11—25 évesek) ismerkedhetnek meg a balett alapjaival. Az amerikai jazz-tánc tanfolyamra 12 éves kortól lehet jelentkezni, ennek keretében megismerkednek az amerikai eredetű tánctechnika, színpadi mozgás elemeivel. A Hip-Hop és Raap tánc csoportban a video klipekben látható, főleg amerikai eredetű mozgás alaplépéseit, később koreográfiáit tanulják a 12 éven felüli jelentkezők. A megyeszékhely — pillanatkép „toronynézetből" Gazdálkodj okosan - de miből? Megkezdődött az 1994— 95-ös tanév. Hogyan tud gazdálkodni és takarékoskodni az iskoláért felelős vezető. Erről kérdeztük Földe- si Istvánt, a Kamuti Általános Iskola igazgatóját.. —Az 1990-es évek elején hatályba lépett az a finanszírozási rendszer, ami 31 ezer forint fejkvótát állapított meg. Az idén ennek összege 41 ezer forintra emelkedett. Ez a fejkvótarendszer arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy feladatcsökkentésre ösztönözzék az iskolákat és a kulturális intézményeket. Felér ez úgymond egy buldózerpolitikával. Vagyis a falusi emberek életterének a beszűkülését jelenti, ha gyermekeik iskoláztatását már alapfokon sem tudják a lakóhelyükön a kívánt színvonalon biztosítani. A fejkvótából 6 millió forintot kap a község. Ebből 4,5 milliót az iskola, a többit az óvoda és a közművelődés. A kültségvetésünk 19 millió forint, de ebből 13 millió forintot az önkormányzatnak kell előteremtenie. Ezért is tartom az ön- kormányzat feladatát nehéznek, hiszen nincs meg a feltétele annak, hogy e magas összeget miből tudja az iskola részére biztosítani. Hét év alatt közel 200-ról 100-ra csökkent a gyerekek létszáma. Ha minőségi csökkentésre kényszerülünk — összevont osztály — ez nemcsak a gyerekeknek hátrányos. A kormány nagyobb figyelmet tanúsíthatna a kisebb települések iskoláinak fenntartására. Ennek jelét nem látom. —Élnek-e a pályázatti lehetőségekkel? — Igen, a rendszerváltás után a pályázati rendszer hozott némi lehetőséget pénzforrásra. 1987 óta 50 pályázatot készítettem el, ebből 23 pályázat több mint 1 millió forintot eredményezett. Az elmúlt tanévben 7 pályázatot nyertünk félmillió forint értékben. A pénzt nyári táboroztatásra, a néptánccsoport működtetésére és számítógépes termünk kialakítására használtuk fel. A rajz- és képzőművészeti szakkör bővítését szintén ebből finanszíroztuk. — A pedagógusok elégedettek-e? — Mindezen nehézségek ellenére a tantestület összetartó és intenzív munkát végez. Evek óta nincs módunkban tervezni a túlóra- pént, vagy a kollegák helyettesítési díját. Ha a törvényes kereteket vesszük alapul, akkor a munkabérünkkel sem vagyunk elégedettek. — Milyen intézkedéseket hoztak, hogy a nehézségeket áthidalják? — Elsősorban takarékoskodunk. A nyugdíjba vonult pedagógus, valamint a népművelő és az ÁMK-igazga- tó távozása után nem vettünk fel új szakembereket. Munkaterületük hiányát igyekszünk a tantestületen belül pótolni, és megoldani a problémákat. Ez évben a Kondorosi Takarékszövetkezet Kamuti Kirendeltsége, a helyi önkormányzat és a Béke Szövetkezet 50-50 ezer forint részesedéssel alapítványt hozott létre. A tanítási órán kívüli tevékenységi formák támogatására fordítjuk a pénzt. A szükséges dokumentumokat a Gyulai Cégbírósághoz 1994 májusában benyújtottuk, de a visszajelzés annak bejegyzéséről még nem érkezett meg. A további támogatás gyűjtéséhez szükségünk lenne a hivatalos határozatra. Bróda Ibolya Egyedül Ila néni jóságos kék szemeivel maga elé mereng és a múltat felidézve mesél: — Tízévesen libapásztor voltam. A fehér gúnárok piros csőrükkel sziszegve és kitárt szárnyakkal szaladtakfelém. A kukorica torzsa mezítelen lábamat sokszor megkarcolta. Okörnyállal fontam körbe a vérző sebet és mentem tovább a ludak után. Felcseperedtem, megtanultam írni-olvasni, de továbbtanulnom nem volt szabad. Éheztem a tudásra, mindhiába. Anyám szigora, erkölcsös nevelési módszere belém sulykolta a tartást és büszkeséget. A bálba nagyanyám is elkísért, mert az illendőség akkor úgy kívánta. Hosszú hajamat befonva és kontyba tekerve viselhettem .—Hej, pedig kibontva leért a derekamig! Táncba vittek a legények, pörgött a szoknyám, a vikszolt csizmák meg ropogtak. Jöttek a kérők, egyik-másik versbe öntötte ki a szívét. A módosabb legény lovas kocsival érkezett, míg a szegény gyalog jött hozzám. Irultam-pirultam a babos kendőm alatt. Lehunyt szemmel és szégyenlősen hallgattam a rigmusokat. Apám borral kínálta a reménykedő, majd reményvesztett kérőket. A föld akkor nagy úr volt. A hozomány sokat vetett a latba. Az idő tájt a fehérnép — nem tehetett mást — szerelem nélküli házasságot kötött. Nekem szerencsém volt, a férjemet katonatisztként ismertem meg. A délceg, erős és magabiztos ember a fronton elesett, fiatalon itthagyott. Számomra ő volt az egyetlen, akit nem felejtek, ezért lettem én örökre özvegy. Horgolótűjével beleölt a fehér csipketerítő közepébe, és keze nyomán virágok nyíltak. B.I. Szerb ünnep Battonyán A Békés megyei szerbek kulturális napját az idén szeptember 24-én tartják Battonyán. Az ünnepi program 10 órakor a pravoszláv templomban szentmisével kezdődik, ezt követi délután 15 órakor a ve- csemye, a hagyományos kalács- és búzaszentelés. Este a József Attila Művelődési Központban a kis-jugoszláviai Be- ocsin és Battonya általános iskolásai közös kultúrműsorát tekintheti meg a közönség. A szerb kulturális nap hajnalig tartó bállal zárul, a zenét a battonyai tamburások szolgáltatják. Mire harapnak a halak? Mint kiderült, az alkalmazott csalira bizony nem. Ezért nem igazán volt sikerélménye annak a 29 horgásznak, aki a hét végén Nagyszénáson benevezett az Aranyharcsa szakcsoport által meghirdetett nyílt versenybe. — Valószínű az időjárás az oka a halak „lustaságának” — mondja Fábri István, a szakcsoport vezetője. — A bányató egyébként nagy látogatottságnak örvend, sokan járnak ide a környező városokból is. — Mióta él az Aranyharcsa? — 1981-ben alakultunk, az Orosházi Kinizsi Horgászegyesület szakcsoportjaként. Harminc-harmincöt fő körül van az állandó taglétszámunk. Sétálva a parton, megszólítom az egyik horgászt: —Fogott-e már valamit? — Sajnos csak néhány törpeharcsát, abból rengeteg van. Ez bizony nem sok cserébe ötszáz forintért. Ennyit kellett ugyanis fizetni, de nem sajnáljuk, mert ez hozzájárulás a további telepítésekhez. Kedvezett a szerencse viszont Fábri Györgynek, aki egy 8 kiló 65 dkg-os busával az első lett. Nyereménye egy Silstar horgászbot. A második Papp Zsolt, a 3. helyezett Gyurik János, ők márkás merítőhálót, eszköztárolót kaptak. J. V.K. / Életéről könyvet írtak — Bemutató ma délután „Müller Miklós megszelídítette a fényt” Esős, őszt idéző délelőttön kerestük fel Gyopárosfürdőn Müller Miklóst, a Spanyolországban élő orosházi fotóművészt, aki az elmúlt hét derekán érkezett szülővárosába, Orosházára. Beszélgetésünk elején bevallotta, kicsit elfáradt, pihenésre nem maradt sok ideje, de ennek ellenére szívesen mesél nekünk. Megragadva az alkalmat, arra kértük a művészt, elevenítsük fel együtt az alkotó évek könyvtermését. Az apropót az a könyvbemutató adta, amit Szegeden a Sajtóklubban tartanak szeptember 20-án, ma délután. Itt ismerheti meg a nyilvánosság dr. Anderle Ádám Müller Miklósról írt életrajzi könyvét. — A parasztság élete címmel jelent meg első32 oldalas könyve,•amit Ortutay Gyulával közösen állítottak össze. Mi követte ezt a kiadványt? — Ő szerkesztette a Magyarország felfedezése című sorozatot, ebben jelent meg Féja Géza Viharsarokja, annak a címlapján megjelent a félmeztelen kubikosról készített fotóm. Nagy botrány kerekedett. Féját elítélték, én úgy gondoltam, irány Párizs! 1938-tól dolgoztam a „Fény Városában”, ahol rengeteg képem jelent meg képes magazinokban, hetilapokban. Mivel a nyelvet nem ismertem, a fotóim által tudtam magamat elfogadtatni. — A háború itt is éreztette már hatását. Hova tovább? — Egy hetilap megbízásából kaptam munkát Portugáliában. Kalandos hónapok vártak rám. 1939-ben pedig Tangerbe kerültem. Ebben az időben két könyvem is megjelent, a témája Marokkó. A fotók szépek voltak, csak a kezdetleges nyomdatechnika ne lett volna! 1947 végén egy kiállításra csaltak Madridba. Akkor ott ragadtam. Nyitottam egy portréstúdiót, közben spanyol folyóiratoknak dolgoztam.-—Magasabb szinten is elismerték munkásságát. Bizonyíték erre a minisztérium felkérése is. Mire szólt ez? — A külügyminisztériumtól 6 kiállításra kaptam felkérést. A spanyol tájakat, a népi építészetet stb. kellett bemutatnom. Egy kiadó viszont a spanyol vidékeket bemutató 12 könyvre való sorozat elkészítésére adott megbízást. Itt keveset fizettek, de lehetőséget kaptam arra, hogy bejárjam Spanyolországot. 1967- ben 6 kötetem jelent meg 200 képpel. Sajnos ekkor sem voltam megelégedve a nyomdai munka minőségével. —Azzal a gyűjteménnyel viszont— amit a kezében tart — mintha egészen más lenne a helyzet... — Jól látja! Ez a legszebb katalógusom, amit valaha láttam. A spanyol kulturális minisztérium által támogatott kiállításom 70 képpel májusban nyílt. Októberben Santander, majd Bilbao ad otthont a tárlatnak. Utána Franciaországba szállítják az anyagot. Ezekből a képekből készült ez a csodá- latus album, amiről csak elismeréssel szólhatok. —A Magyarországon megjelenő életrajzi könyv írójával hogyan ismerkedett meg? — Dr. Anderle Ádámot a spanyol egyetem egyik tanára, Pepe Giron mutatta be nekem. Innen az ismeretség. — Miről szól Anderle úr könyve? Mi a címe? — Szerintem az életemet igyekszik bemutatni, a könyv címe viszont még előttem is rejtély. Elképzelhetőnek tartom viszont, hogy az emlékkönyvembe Ortega spanyol filozófus által bejegyzettek után „Müller Miklós megszelídítette a fényt” valami hasonló címet adott könyvének a szerző. De azt tudja-e, hogy társszerző is vagyok? __ ? ? ? — Amikor visszavonultam az aktív munkától, lányom megkérdezte: — Édesapám! Miért nem írja meg gyermekkorának emlékeit? Ekkor megírtam életem történetét. A könyv fele így megszületett, ezeket Anderle Ádám is felhasználta. Egyébként Spanyolországban Pepe Giron is írt rólam könyvet. Várhatóan az is mostanában jelenik meg. Csete Ilona Tanger, 1942 — egy régi Müller-fotó a gazdag életműből
