Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-10-11 / 214. szám
^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. szeptember 10-11., szombat-vasárnap A müncheni akadémián tanult, Magyarországra az expresszionizmust és a biofestészetet hozta (Arhív fotó) Alkotásait Párizs is befogadta Nyertes pályázatok a szarvasi Ruzicskay-hagyaték rendezésére „Szeretnék következetesen dolgozni” Terveiről beszél Csiszár Imre, a Gyulai Várszínház igazgatója Ruzicskay György Munkácsy- díjas, Érdemes és kiváló művész 1993. elején hunyt el. Szarvas város szülötte, s a város hírnevét ennek megfelelően öregbítette a világban. A város pedig segítette alkotótevékenységét az alkotóház és a műterem létrehozásával. A műveiből összeállított állandó kiállítás válogatást ad a mester több, mint fél évszázados életművéből. Ruzicskay szemlélete a müncheni akadémián nevelkedett, s a század első harmadának európai irányzataihoz kapcsolódik. Alkotásait Párizs is befogadta. Magyarországra az expresszionizmust és a biofestészetet hozta. A szarvasi Vajda Péter Művelődési Központ — mint a Ruzicskay-gyűjtemény kezelője — fontosnak tartja, hogy a gondozására bízott műveket ne csak őrizze, óvja, hanem minél szélesebb körben bemutassa, népszerűsítse. Nemrégiben az intézmény pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, hogy anyagi támogatást kapjon a Ruzicskay- hagyaték rendezéséhez és szélesebb körű megismertetéséhez. Brahna Irén, a művelődési központ munkatársa arról tájékoztatott, hogy milyen pályaművel és mely célra kapták a pénzt. — A művész állandó kiállításán szereplő képek regisztráltak (238 mű, mintegy 12 millió forint értékben), de a hagyatékban szerepel több száz — még a számot sem ismerjük pontosan — olyan mű, amely mappákban várja a feldolgozást. Ezek többségükben grafikák, színrajzok, pasz- tellek, vázlatok. Semmilyen nyilvántartásban nem szerepelnek. Feltétlenül szükséges a leltározásuk, kartonozásuk, fotózásuk, hogy a későbbiekben megállapítható legyen az értékük, illetve alkalmassá válljanak kiállításon történő bemutatásra. A jelenlegi kiállítás 1973 óta gyakorlatilag érintetlen, szükséges lenne az anyag átrendezése, frissítése. Nagyon sok képet restaurálni kell és szakértők bevonásával rendszerezni. Egyik pályázatunk, amelyet „A kortárs képzőművészeti kultúra terjesztése szempontjából fontos kiadványok és tudományos feldolgozások támogatására” nyújtottunk be, e feladat anyagi finanszírozását segíti. Erre 100 ezer forintot kapott a művelődési központ. Ugyancsak a Nemzeti Kulturális Alaphoz pályázott Ruzicskay műveinek szélesebb körű megismertetésével a Vajda Péter Művelődési Központ. Szarvason, örökségként a művész halála után itt maradt az alkotóház, melynek egy részében a festőművész néprajzi, helytörténeti gyűjteménye, másik részében műveinek állandó kiállítása látható. A helytörténeti anyag és a kiállítóterem között van a műterem, melynek nyitottabbá tételét tűzte ki célul a művelődési központ. A felszerelések bővítésére, a fiatal művészek fogadásához szükséges fejlesztésre nyújtottak be pályázatot, s szintén nyertek 100 ezer forintot. — A népszerűsítést az iskolásoknál kezdjük, nem kevés saját anyagi és szellemi erő bevonásával. Az általános iskolák felső tagozatosai számára szakkört szervezünk, amely az alapképzést hivatott segíteni. A középiskolásoknak, a városi fiataloknak az igényes szabadidő eltöltéséhez, önműveléséhez kívánunk hozzájárulni a kibővített új műhellyel. Ide várjuk az alkotókörök és nyaranta különböző korcsoportokban a szakkörök, a szabadiskolások lakóit, illetve a művésztelep (ennek reális lehetősége van Szarvason) fiatal alkotóit. Üres hónapokban az alkotóház akár külföldieket is fogadhat a műhelybe és a műterembe — vázolta fel tárlati céljait Brahna Irén. Papp János Működésének 31. éve során a Gyulai Várszínház olyan rangot vívott ki, hogy akkor is a figyelem középpontjában van, amikor éppen nem tart előadásokat. A legendás hírű színidirektor, Havasi István halála után megüresedett igazgatói állásra hirdetett pályázat körül is magasra csaptak az érdeklődés hullámai. Csiszár Imre nyerte a pályázatot, őt kérdeztük elképzeléseiről. — Felkértek a pályázatra, s ez a bizalom adta a merszet, hogy egyáltalán elküldjem a jelentkezésem — mondja Csiszár Imre. — Nem vagyok járatos a Gyulai Várszínház környékén, mindössze egyszer rendeztem ott előadást: tizenegy évvel ezelőtt Kolozsvári Grandpierre Emil, Párbaj az árnyékkal című darabját mutattuk be. Ennyi előzmény után megtisztelő volt számomra, hogy hívtak és nagyon fontosnak érzem a személyem iránti bizalmat. —Mit gondol, pályázatában mi volt a nyerő? Más szóval: hogyan képzeli a Gyulai Várszínház jövőjét? —Két fő célom van, egyrészt a művészi színvonal emelése, másrészt pedig a műsorterv racionalizálása. Hadd kezdjem az utóbbival. Véleményem szerint a fölösleges „töltelék produkciókat” ki kell szűrni, és gyakorlatilag két nagyszínházi, vári bemutatóra kell koncentrálni az erőket. — Bő három évtized során mindig volt egy sajátos karaktere a gyulai nyaraknak. Mit kíván megőrizni, és milyen változtatásokra készül? ■ — Ami jó hagyomány, azt tisztelem, és ápolni szeretném. Nem tartom viszont jónak, ha nem a vár miliőjébe illő darabokat erőszakolnak oda. Úgy érzem, hogy itt nagyon meghatározó a környezet. Pályázatomhoz leadtam egy hatoldalas listát arról, hogy mely darabokat tartok előadhatónak a várban. Magyar drámákat és a világirodalomjeles darabjait, az ókortól napjainkig. A két bemutató egyike egy klasszikus vagy mai magyar dráma, a másik pedig egy külföldi szerző darabja. Számomra meghatározó, hogy ne dobja le magáról a művet a közeg, ahol előadjuk. Nem lehet szobadarabokat ráerőltetni a téglavárra. Ugyanakkor teret kell kapni a mai külföldi szerzőknek is. Örülnék, ha például Ionesco vagy Dürrenmatt darabjai is úgy szólalhatnának meg, mintha a Gyulai Várszínháznak írták volna azokat. —Honnan toborozza majd a művészeket tervei megvalósításához? — Olyan rendezőket szeret- - nék meghívni, akiknek nem muszájfeladat, de megtiszteltetés és szellemi izgalom, ha Gyulán dolgozhatnak. Ók valamennyi magyar színész közül válogathatják ki a legjobbakat, az álomcsapatot. — Említette, hogy nem csupán két bemutatóból áll majd a gyulai színházi nyár. Milyen más programokat tervez ? — Szeretném vendégül látni minden nyáron azt a zenés előadást, amely az adott évadban a legnagyobb hazai siker volt. Akár egy nagyoperett, akár musical vendégjátéka jóval gazdaságosabb, mintha mi állítanánk ki egy rendkívül költséges előadást. Ezenkívül gyermekvagy ifjúsági darabokat is szeretnék színre vinni saját erőből vagy vendégül látva kész produkciókat. S a közönség felé történt nyitást szolgálná, ha a nyári hónapokban egyfajta kelet-európai Avignon hangulatát teremthetnénk meg, ahol a legkülönbözőbb művészeti ágak rangos képviselői találkozhatnának. A néptánc és balettjelesei, képzőművészek, zenekarok, énekkarok jöjjenek, színt és színvonalat hozzanak. Gyulán általában hosszabb időt tartózkodnak a vendégek, bővíteni kell tehát a kínálatot, s a helyi művészetet szerető emberek is igénylik a tartalmas programokat. Arról pedig még csak a jövő tervei közt szólhatok, hogy szeretnék Gyulán egy olyan befogadószínházat csinálni, mint amilyen van Sopronban, Székesfehérvárott vagy Dunaújvárosban. Nagy színházi hagyománnyal bír ez a város, megérdemelne egy kulturális műhelyt. —Bizonyára tudja, hogy embert próbáló vállalkozásba fogott. Egészen finoman fogalmazva: mégavárszínházjátszási helye is vad viták tárgya, hogy egyéb nézetkülönbségekről ne is szóljunk. Mint távolról jött ember, tudja, mibe csöppent be- le? — Én ezt a feladatot elvállaltam, és szeretnék nagyon következetesen dolgozni. Nem kell kerülgetni a forró kását: itt a műemléki felügyelőség és a Gyulai Várszínház között van egy antagonisztikusnak tetsző elletét. Amíg nem sikerül valami megállapodásra jutni, addig ez a vita elhúzódhat, és különböző csatározásokba fajulhat. Olyan kompromisszumos megoldás híve vagyok, amely a vitát hamar rövidre zárja. Már a jövő héten leülök tárgyalni azzal az építésszel, akit a munkával megbíztak. A záros határidőben elvégezhető munkákat el kell végezni, azokat, amelyek nélkül nem képzelhető el a színház élete. Gödrökben nem lehet játszani, világítani kell, és a többi stb. Lehetetlen, hogy értelmes emberek ne értsenek szót, hiszen egy célt szolgálunk: Gyula város kultúráját, amely a múltjával és a jövőjével is része a magyar, s az egyetemes kultúrának. Andódy Tibor „Nem lehet szobadarabokat ráerőltetni a téglavárra" Fotó: Kovács Erzsébet A Los Angelesben elhunyt festőművész életművét szülővárosának ajándékozta Hol lesz a Jankay-múzeum? Békéscsaba jeles szülötte, Jankay Tibor festőművész kilencvenöt esztendeje (1899- ben) látta meg a napvilágot. A Budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után több külföldi tanulmányút során járt Franciaországban, Itáliában és Amerikában. A második világháborút követően az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt, ahol a festőművészi hivatás mellett művészet-pedagógusként tevékenykedett. Életpályáját számtalan önálló kiállítás gazdagítja; a legutolsó hazai éppen Békéscsabán volt, 1991- ben a Békés Megyei Könyvtár Galériájában. Jankay Tibor az idén márciusban hunyt el Los Angelesben. A festőművész végrendeletében házát (melynek eladásából életre kell hívni a Jankay Tibor Alapítványt), összes alkotását és egyéb gyűjteményeit, valamint készpénzének harminc százalékát szülővárosára hagyta. Ám a hagyatékozás feltételeiként többek között megszabta, hogy Békéscsabának a városközponthoz közeli helyen meg kell alapítania a Jankay Tibor Múzeumot, mely gyűjteményének kezelését a Munkácsy Mihály Múzeum Vezető Tanácsának kell végezni. A művészeti anyagot Los Angelesben kell számba- venni, rendezni, leltározni, felértékelni, szükség szerint restaurálni, majd szakszerűen becsomagolni és szállításra előkészíteni. A festőművész halála óta Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata folyamatos kapcsolatot tart a Los An- geles-i konzulátussal, valamint a végrendeletben megjelölt hagyatéki végrehajtóval. Ez utóbbi tájékoztatása szerint: az ügyben illetékes bíróság június 21-én megtartott tárgyalásán hivatalosan jóváhagyta Kolozsváry Pál hagyatéki végrehajtói megbízatását, így, amennyiben a hagyatéki eljárás során különösebb komplikáció nem merül fel, akkor a hagyaték — melynek teljes tartalmáról nemrég videofelvételt küldött Békéscsabának a konzulátus — már novemberben hozzáférhetővé válik. A közgyűlés kulturális bizottsága a múzeum megvalósítására három helyszíni ajánlatott tett. Ezek: a Munkácsy Mihály Emlékház területén rendelkezésre álló nyolcvan négyzetméternyi terület, a Malom tér—Gyulai út által határolt területe és egy jellegzetes csabai polgárház (például a Bartók Béla út és a Damjanich utca sarkán). Annak érdekében, hogy a Jankay Tibor Múzeum létrejöttére vonatkozó tárgyalások érdemben tovább folytatódhassanak közgyűlési állásfoglalásra is szükség van. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés a napokban úgy döntött: az anyagra mindenképp szüksége van a városnak, ám a múzeumra legalkalmasabb helyszínt még nem tudták megnevezni. Abban a kérdésben pedig, hogy ki (vagy kik) utazzanak Los Án- gelesbe a hagyaték átvételére, a legközelebbi ülésen döntenek a városatyák. De követelményként megfogalmazták: a kiutazó(k)nak olyan angolul beszélő muzeológusnak kell lennie, aki a vérendeletben előírt szakmai feladatok ellátására is alkalmas. Magyari Barna Jankay Tibor: Két lány
