Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-10-11 / 214. szám
Kis tigris, ugrásra készen Soelaeman Pringgodigdo, Indonézia nagykövete antik tárgyakat, bélyegeket, pénzérméket gyűjt és magyar népdalokat énekel Senki sem gondolná, hogy őstörténeti emlékek, egyedülálló, értékes bélyeggyűjtemény rejtelmeibe, magyar népdalok világába egy olyan szakavatott személyiség kalauzol bennünket, akinek szülőhazája Délkelet-Ázsia, közelebbről a 13 ezer 700 szigetet magában foglaló, hatalmas ország, Indonézia. E gazdag történelmi múltat, nemzeti, vallási, nyelvi sokszínűséget magáénak valló ország budapesti nagykövete, Soelaeman Pringgodigdo megbízatásának kezdete, 1992 óta elmélyül ten foglalkozik a magyar történelemmel, kulturális hagyományainkkal. Ezért természetes, hogy mindenekelőtt önmagáról kérdeztük Soelaeman Pringgodigdót, aki hamarosan hazájába utazik Göncz Árpád köz- társasági elnök indonéziai látogatásának idejére. — Nagykövet úr! Magyarországra érkezése előtt mivel foglalkozott? — Budapest a hatodik posztom nagyköveti munkámban. Először Hollandiában, majd Washingtonban, Tokióban, Hamburgban, Párizsban dolgoztam, azután kerültem Buországokét is, amelyekben dolgoztam. — Milyen gyűjteményekkel büszkélkedhet Magyarországról. — Festményeket, pénzérméket egészen Szent István korától, az 1949-től kinyomtatott papírpénzeket. Ez utóbbiA nagykövet kedvenc szobra Indonéziából. Esőerdőben honos fából faragták, gamelán hangszeren játszó fiút ábrázol dapestre. Az indonéz külügyminiszter ajánlotta számomra Budapestet. Azt mondta, hogy az ő köreiben Budapestet a kultúra városaként tartják számon, s ezért én vagyok a legalkalmasabb erre a posztra. — Hogyan látja, valóban a kultúra városa Budapest? — Igen. Először csak a csodálatos épületeket láttam, aztán a város szerkezetét, s azt, hogy milyenek a budapestiek. Nagyon sok festő, regényíró, költő, énekes otthona Budapest. —Nehéz volt megszokni ezt a távoli országot? —- Egyáltalán nem, mert valójában a magyarok egy kicsit olyanok, mint az ázsiaiak, barátságosak, udvariasak. Ezek a jó tulajdonságok eltűntek a nyugat-európai emberek viselkedéséből. Ott az élet rendkívül praktikus, hatékony, de hideg. Aranyérem a gyűjteményért — Úgy hallottuk, hogy korábban antik tárgyakat gyűjtött. — Először csak az indonéz emlékeket, később azokét az akból a létező 157-ből eddig 85 bankó gazdagítja a gyűjteményemet. Az igazi értékeket persze a Szent István korából származók képviselik. Az időrendi sorrendben tartott pénzek alapján nyomon követhető, ki kit követett a trónon. Kiadtak egy könyvet a Magyarországon megjelent bankjegyekről, amelyekben bejelöltem a nálam meglévőket. —A gyűjteményén keresztül talán sikerült megismerni a magyar történelmet. — Természetesen. Egyébként ha nem ismerném a magyar történelmet, nem lelném örömömet a gyűjtésben. A magyár történelem rendkívül gazdag, színes, kezdve a Kárpát-medencébe érkezéssel. Ekkor alakultak ki a belső hatalmi viszonyok. Jelentős volt a török hódoltság ideje, a Habsburgok uralkodása, az ország területeinek elvesztése. A bélyeggyűjtésben kimondottan az első világháború után elvesztett magyar területekre koncentráltam. Ezzel a kollekcióval most nyertem egy aranyérmet. Szeptember 5-én nyílt meg a magyar—indonéz bélyegkiállítás. Egyik témája volt a magyarországi megszállt területek az első világháború után. Ezzel nyertem meg az aranyérmet, az egyetlent, és nem azért, mert nagykövet vagyok, hanem mert tényleg annyira értékes. Van olyan bélyeg köztük, amelyből egyetlenegy akad a világon. Egy debreceni specialista segített összeállítani az anyagot. Sajnos, voltak benne hamisítványok, de a megmaradtak is alkalmasnak bizonyultak a kiállításra. Két bank egymásra talál —Igaz, hogy sok magyar népdalt megtanult énekelni? — Nagyon-nagyon tetszenek a magyar népdalok, főleg, amit a határokon túl élők énekelnek. Szép bennük, hogy pentaton rendszerűek, és emiatt kicsit hasonlítanak a japán zenéhez. — Mindezek mellett jut-e elegendő ideje hivatása gyakorlására? — Minden munkát, területet megfelelően ellátok. Amikor a nagyköveti munkáról van szó, csak azzal foglalkozom. A politikán túl nagy hangsúlyt fektetek a gazdaságra, amit megkönnyít a végzettségem, hiszen közgazdász vagyok. Nemcsak a két ország közötti kereskedelem felvirágoztatásán munkálkodom, hanem kezdeményezésemre a magyar és az indonéz nemzeti bank a közeljövőben szerződést ír alá. Göncz Árpád úr Soelaeman Pringgodigdo hobbijai között szerepel a zene, a nagykövet úr kiválóan zongorázik, kedvence Debussy indonéziai látogatásának várható eredményeként Dzsakar- tában több szerződés aláírására kerülhet sor. A részletekről természetesen most még nem beszélhetünk. Egységben a különbözőség —A két ország kapcsolatrendszerében mindenesetre jelentős állomás előtt állunk, hiszen elnöki szintű találkozóra majd’ egy évtizede nem volt példa. — A hatvanas években járt Magyarországon Szukamo elnök, 1985-ben pedig Szuharto látogatott Budapestre. — Szeretnénk egy kicsit bepillantani Indonézia életébe. Az Önök országában rengeteg népcsoport él, sokszínű, változatos a kultúra, a vallás, eltérőek a szokások, a hagyományok. És békében élnek! Mi a titka? — A Holland-India nevet viselte országunk 350 évig, ahol megszámlálhatatlan királyság élte a maga életét. A hollandok adminisztrációja kiválóan áttekintette a területeket. Egyfajta oktatási rendszert vezettek be. A királyságoknak egyformán el kellett viselniük a holland elnyomást. Éppen ezért a gyarmatosítókkal szembeni ellenállás is egységben történt. Azután jött az 1945-ös forradalom. Ázsiában csupán két olyan ország van, amely önmagát szabadította fel forradalommal, Indonézia és Vietnam. A többiek a politikai változások nyomán automatikusan váltak függetlenné. Szukamo idején, 1945 és 1965 között erősen hangsúlyozták a politikai egység fogalmát. Egyetlen dolgot felejtett el, odafigyelni a gazdaságra. Szuharto változatlanul megtartotta a politikai egységre való törekvést, ezzel együtt előtérbe került a gazdaság fejlesztése. „Egységben a különbözőség” — olvasható nemzeti címerünkben. Indonézia 1945. nem vagyunk „tigrisek”. Mert a régió négy tigrise Szingapúr, Dél-Korea, Tajvan és Hongkong. Azután itt vannak a kis tigrisek, Indonézia, Thaiföld, Malajzia és a Fülöp-szigetek. — Kicsit elképzelhetetlen számunkra, hogy egy Önöktől Az indonéz nemzeti címer jelképezi az ország felszabadulásának idejét, 1 945. augusztus 1 7-ét Az indonéz—magyar bélyegkiállításon Soelaeman Pringgodigdo aranyéremmel kitüntetett kollekciója Fotó: Kovács Erzsébet augusztus 17-én vívta ki függetlenségét. A címeren látható gauda madár nyakán 45 toll látható, 8 farktolla van, szimbolizálva az augusztust, a 17 szárnytoll pedig a napot jelzi. Az „Egységben a különbözőség” a különféle népcsoportok együvé tartozását jelképezi. Nálunk egyik kultúra sem emelkedhet a másik fölé. Az indonéz kultúra több száz kultúra együttese. Az általános iskolák első, második, harmadik osztályában mindenki a saját törzsi nyelvén tanul, s csak ezután indonézül. Nálunk nem akarták egy törzs nyelvét sem rátelepíteni a népcsoportokra, hanem egy maláj nyelvet vettek alapul a hivatalos nyelv kialakításakor. —Hogyan sikerült a gazdasági modernizáció ebben a sok ezer szigetre tagozódó országban? — A 13 ezer 700 szigetből 6 ezer lakott. A gazdaság fejlesztését mindig az adott terület profiljának megfelelően terveztük. Először Nyugat- Indonézia nagyobb szigeteire koncentráltunk, most pedig Keletre, a kisebb szigetek felé haladunk. Még mindig nem „tigrisek” —Ma már nincsenek gazdaságilag elmaradott térségek Önöknél? — De igen. Még mindig meglehetős távolságra lévőpici állam, Magyarország segítene Indonéziának tigrissé válni. — Természetesen nem, ám ennek ellenére szükség van a két ország kapcsolatainak szélesítésére. Magyarország 10,3 milliós lakosságából 3,5 millió vásárlóképes. Indonéziában 185 millióból 50 sorolható ebbe a kategóriába. Kölcsönösen potenciális piacot jelentünk egymás számára. Magyarországról vegyi cikkeket, gyógyszeripari termékeket, telekommunikációs és elektronikai eszközöket importál Indonézia, míg mi a hagyományos termékeken, a fűszereken túl újakkal próbálunk betömi a magyar piacra, ruhaipari és technikai, elektronikai termékeket szeretnénk eladni. Olyan árakat igyekszünk kialakítani, hogy az a magyar befektetőknek, vállalkozóknak is megfelelő hasznot hozzon. Jelenleg évi 7 százalékos a gazdasági növekedésünk. Ugyanez jellemző a többi kis tigrisre. —Az Ön kedvező benyomásai a magyarokról, a barátság, az udvariasság remélhetőleg megkönnyítik a kapcsolatok jövőbeni szélesítését. Ehhez nem kevésbé járul hozzá Göncz Árpád közelgő látogatása Indonéziában. Nagykövet úr! Azzal búcsúzunk, hogy néhány nap múlva az elnöki vizit keretében találkozzunk a festői Báli szigetén! László Erzsébet 1994. szeptember 10-11., szombat-vasárnap EXKLUZÍV bjjÉKÉS MEGYEI HÍRLAP
