Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-10-11 / 214. szám
1994. szeptember 10-11., szombat-vasárnap 0 s 7/ & m Kif » A k ■■ f f f A HAZA MINDEN ELŐTT ß ß % • • ipKES megyei hírlap hétvégi magazinja Föld ink volt. Kuthy Dezső zoológus Szarvason született 1844-ben, és Budapesten 1917-ben szeptember 10-én halt meg. Előbb jogi tanulmányokat folytatott, majd zoológiával foglalkozott. 1890-től az MTA állattárában dolgozott. Főleg rovartani kutatásokat folytatott. Mondták Rendszer micsoda? Az új kormányzat emberei óvakodnak attól, hogy a kormányváltozást rendszerváltozásnak tüntessék fel. Ez mindenképpen dicséretes magatartás. Ennek azonban ellentmondani látszik az a körülmény, hogy olyan helyeken is személyi változások szükségét hirdetik és olyan személy- cseréket végeznek, amelyek általában rendszerváltozások következményei. (Borbándi Gyula, Németországban élő politikus, író) Elavultak A Magyar Demokrata Fórum nem a kormányzás eredménytelenségébe bukott bele, hanem abba, hogy avult politikai stílusa következtében képtelenné vált megértetnie magát a magyar társadalom döntő többségével. (Salamon Kon- rád történész, író) Nehéz igazat írni? Azt mondják, a liberális lapok az ellenzékiség évei után most nehéz helyzetben vannak. Lelkileg. Ugyan miért? Azelőtt is igazat kellett írni, most is. Az ellenzés és a helyeslés másodlagos. (Tamás Gáspár Miklós filozófus) Sugár-vigyor Talán addig jó nekünk, amíg nincs felelet. De egy biztos: ha Sugár András még egyszer rám vigyorog a képernyőről, akkor keresek egy jó kis banánköztársaságot, és politikai menedékjogot kérek. (Bayer Zsolt újságíró) Magyartalanok Itt most olyan „magyartalanság? készül, ami méltó az elítélésre. Lehetne büntetni és felvilágosításokkal szolgálni. Visszhangozzék: „Horn Gyula, ne bántsd a magyart!" A saját táborának kell elborzadnia tetteitől. Végül is, az övék is a Dunakanyar és a „jó palóc” rokonság. (Csurka István, a MIÉP elnöke) Békési tallózó Szeghalom lakossága már a reformáció kezdetén csatlakozott a genfi reformátor, Kálvin hitéhez, és ki is tartott mellette a mai napig. A református egyház tehát döntő szerepet játszott a község és vidéke társadalmi és kulturális életében. Tildy Zoltán szeghalmi lelkészből lett képviselő, majd a Magyar Köztársaság elnöke. (Vezényi Pál — Magyarország) Vízparti csend csónakokkal Fehér László akvarellje Halló! Beszélgessünk! Kivételesen gyorsan dolgozott a postáskisasszony, mert alig néhány perc után kicsöng a kaszaperi jegyeztetett telefonszám. —Halló! Hankó lakás? — Igen, itt Hankóné beszél. —Jó napot kívánok. Halasi Mária vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa és szeretném felkérni egy rövid beszélgetésre. Most éppen miben zavartam meg? — A nagytakarítás kellős közepén vagyok. Mivel én és a lányom is a Mária nevet viseli, így készülünk a névnapozásra. Emellett nem árt a Kaszaperen is megtartandó Mihály-napi búcsúra is mihamarabb kicsinosítani a lakást. Most fejeztem be az ablaktisztítást, utána beáztattam a függönyöket és készülök letörölget- ni a bútorokat. —És a csa Iád tagok? — Három lányunk van, Éva 11, Zsuzsa 12 éves, Marika pedig hamarosan 5 éves lesz. Ok is nagyon várják a névnapot és a búcsút. Ilyenkor szokott ugyanis délutánonként összejönni a család, ekkor van alkalom jól kibeszélgetni magunkat. Egyébként egy félportás családi házban lakunk, amit pár négyzetméter zöldövezet vesz körül. Az apuka állandóan itthon van, így ő is besegít a főzésbe, rendcsinálásba, valamint a gyerekek felkészítésébe, ha mennek az iskolába. En a helyi polgármesteri hivatalban dolgozom, mint előadó, ezért bizony jólesik, ha hazajövet meleg étel vár. Nálunk némileg fordított a családi felállás, mert én járok később haza. Van egy kis földünk is, amit a kárpótlás során béreltünk, azon gazdálkodunk, hogy kiegészítsük a jövedelmet. Az idén kukoricából, cukorrépából várjuk a jobb termést, azonban az idő elég mostoha. — Volt-e lehetőség kikapcsolódásra a nyáron? — A két nagyobb leány Öcsödön nyaralt a nagymamánál, valamint részt vettek az iskolai megyei tűzoltótáborban is. Mint mondták, jól érezték magukat. Az idén nem sikerült családi beutalót szerezni, így csak tavaly mehettünk el Balatonfüredre. Nagyon szeretünk együtt menni ide-oda. Voltunk a szegedi kiállításon és a Csa- ba-expón is. Ha tehetjük, meglátogatjuk a hétvégi piacokat, ahol jót lehet alkudozni az olcsóbb árért. Összetartó család vagyunk. — Köszönöm a beszélgetést és további jó munkát kívánok! „Arra vágyom, hogy az indonéz—magyar barátság szorosabbá váljék, olyanná, mint két kultúrált ember példás kapcsolata!” R. M. Soelaeman Pringgodigdo, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete jegyezte fel gondolatát Emlékkönyvünkbe a napokban, amikor a fővárosban, a követség székházában felkerestük e nem mindennapi személyiséget Hetvenöt éve halt meg Hopp Ferenc Nevét a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum őrzi Budapesten, az Andrássy úton. A híres műgyűjtő, világutazó 1883-ban született Fulneken, és hetvenöt éve, 1919. szeptember 10-én halt meg Budapesten. Tizenhárom éves korában Pestre vándorolt tanulónak Calderoni István látszerész- hez, kinek felesége szintén Fulnek- ből származott. Tíz évvel később, kitanulva a mesterséget, Amerikába ment, talán tanulni, talán szerencsét próbálni. Hazatérve társa lett Calderoni- nak, majd megvásárolta az üzletet, és nagyszabású tanszergyártó céggé fejlesztette. Hatalmas vagyont szerzett, cége a maga nemében Európa egyik legnagyobbja lett. „Hopp Ferenc rengeteget utazott, részben üzleti céllal, de saját kedvtelésére is. Alig van lakott része a Földnek, amelyet hosszú élete során ne érintett volna. Norvégiától Új-Zé- landig, Kanadától Vlagyivosztokig, a Tűzföldtől Észak-Japánig vitték útjai. A Kordillerák legmagasabb szorosain kelt át Chiléből az argentin pampákra, öszvérháton utazott Arizonában, teveháton Arábiában, elefántháton Indiában. A transzszibériai vasutat rögtön megnyitása után sietett megtapasztalni. Ő volt az első, aki menettérti jegyet váltott a Kongó állam belsejébe épített vasúton. Ötször utazta körül a Földet. Utazásai során műtárgyak és kuriózumok tömegét vásárolta meg és hozta haza Andrássy úti villájába. Megszerezte egy darabját az Európa és Amerika között lefektetett első kábelnek és különös becsben tartotta azt a kis értékű ezüstpénzt, amelyet az Egyesült Államokba küldött első japán követség személyzetének egy tagjától kapott. Különösen kedvelte a távolkeleti műtárgyakat. Ilyen irányú tanulmányokat nem folytatott, a tárgyak történelmi értéke sem állt előtte nagy becsben, nagyobbrészt megbízható ízlésére támaszkodott. A kitűnő üzletember a számára idegen területen is jól boldogult, sikerült rendkívüli művészettörténeti értékű tárgyakat vásárolnia. A századunk elején már európai hírű gyűjteményét villájában helyezte el azzal a szándékkal, hogy halála után a nagyközönség számára múzeumként megnyittas- sék. A Tanácsköztársaság napjaiban gyűjteményét az épülettel együtt a magyar államnak adományozta azzal a feltétellel, hogy a már állami tulajdonban lévő kelet-ázsiai műtárgyakat azzal egyesítsék. A villában ma az Iparművészeti Múzeum intézményeként a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum működik.” (Magyar utazók lexikona) A kínai nagy falnál is járt Hopp Ferenc (Lóczy Lajos könyvéből való kép) Fekete fehéren A távolság legyőzése Csütörtökön az Atrium Hyatt szállodában, Pesten csoda történt. A csabai Kner nyomda tartott ott sajtótájékoztatót, „telt ház” előtt. Szék nem maradt üresen, annak ellenére, hogy újságíró szemmel nem túl érdekes témáról volt szó. Csupán „csak” arról, hogy egy vidéki nyomda Európában először elnyerte a világ egyik legrangosabb szabványügyi hivatala, a BSI minőségi tanúsítványának legmagasabb fokát. Ami magyarra fordítva azt jelenti: a Knerből csak minőség kerülhet ki. Vagyis, ha gyártás közben valami félresiklik, a belső ellenőrzési rendszer azonnal leállítja és korrigálja a folyamatot. Semmi szenzáció tehát, semmi vérszag, amire éji vad gyűlhetne. Mert hát lapot eladni azzal, hogy egy magyar vállalat Európában valamivel a legjobb, valljuk be, nem nagyon lehet. Ezért csoda hát, hogy telt ház előtt zajlott a sajtótájékoztató ott Budapesten. Hogy miért épp a fővárosban? Nos a választ az MTI munkatársa adta meg. A kolléganő a nyomda gazdasági eredményeit firtatta, majd kérdéséhez szabadkozva hozzáfűzte: „Élnézést, de nem vagyok képben a Kner nyomda ügyeit illetően, mert ritkán jutunk le vidékre.” A nyomda vezérigazgatója igazán kíméletes volt a válaszában, nagyon udvariasan csak annyit mondott: jöjjenek, bármikor szívesen látjuk önöket, a nyomda kapuja minden újságíró előtt nyitva áll. Nos, valahol itt rejtezik vidékiségünk burkának feltör- hetősége. Mert sírtunk és sírunk eleget, hogy milyen messzire vagyunk Budapesttől, és valljuk: csinálhatunk itt bármit, a „nagy főváros” úgysem veszi észre. Csütörtökön bebizonyosodott: észreveszi, csak helyébe kell vinni. Megalázó? Biztosan az, mégis menni kell, vinni kell, mondani kell. Azért, hogy észrevegyék. A Knert észrevették. A tegnapi lapok a sikerükkel voltak tele. Knerék megtalálták a módját annak, miként lehet a távolságot legyőzni. Nekik bejött. Bizonyára bejönne másoknak is. Árpási Zoltán
