Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-06-07 / 184. szám
o tüÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. augusztus 6-7., szombat-vasárnap Azt mondták volna: az erdész úr bohóc akar lenni Végh-gel, vég nélkül Talán Rommeltől (nincs jobb) kölcsönözzük a kissé kicsavart mondást: ez a Végh kezdete vagy a kezdet Véghe. Akárhogyan is van, Végh Péterről, Nemzeti Színház igen tehetséges művészéről akarunk valamit elmondani. A gyulai vár tövében, a Lear király hőguta és napszúrás jelenetei közötti szünetben húzódtunk vele védemyő alá. (Délelőtt tizenegy körül már csak a hőség elleni küzdelem játszható el hitelesen.) —Először van Gyulán? — Tavaly tíz év után tértem ide vissza. Annak idején a Nemzeti Színház stúdiósaként kétszer is játszottam itt. Az elmúlt esztendőben a Hamlet- ben Laertest alakítottam. Szeretek itt lenni. Apám nagyváradi, anyám nagyszalontai volt, bárén már Budapesten születtem, errefelé, Nagyszalontán töltöttem a nyaraimat. Gyulára úgy jönnek a színészek, hogy idejében rákérdeznek: „Rendező úr, van valami szerep Gyulán?”—s ha más nem, a kis szerep is idehozza az embert. Félelmeim persze vannak —Milyen híre van a Gyulai Várszínháznak? — A Nemzetiben nincs senki, aki ne ismémé. Rossz véleményt még nem hallottam. —A színpadon nagyon szuggesztívnek látszik. A magánéletben is az? — A magánéletemben is égek. Amolyan szüntelen parázslás ez. Állandó vibrálás van bennem, mondják, le kellene vennem belőle... —Egyedül él? — Nős ember vagyok, gyerekünk nincs, van viszont egy magyar vizslám. Az alaptermészetemnek a színpadon sok hasznát látom, a magánéletemben inkább kárát. —Netán önbizalomhiányban szenved? — Nem, egy éve már a színházban sincs gondom. Félelmeim persze vannak: képes vagyok-e megfeleni a kihívásnak. A visszajelzések azt mutatják, hogy sikerül. Sorozatban romantikus hősöket játszottam ezzel a fizimiskával. —Mi baja a fizimiskájával? —Semmi. De tudom, hogy nem vagyok egy Alain Delon. Kollégáim szerint, ha romantikus hős szerepét osztják ki rám, belsőm alapján teszik. —A szélsőségek embere? — Kétségtelen, aszinkronitás van a személyiségemben, gondolom a külsőm és a bensőm között. A feleségem szerint hősi lélek vagyok. —Szakmabeli a felesége? — Nem. Példákon keresztül látom, mivel jár. Ha meg még gyerek is van, könnyen felborul. A feleségem gyógyszerész, egy holland cég képviselője, most errefelé dolgozik, így sűrűn itt van Gyulán. —Kedveli ön a társasági életet? — A zárkózott természetemmel nagyon jól elvagyok egyedül is. Amikor megszülettem, a Vénusz a bak jegyében volt. Ez meghatározó. Egyébként vízöntő lennék. Az eredeti szakmám: erdész. Sopronban végeztem. Három évet a Börzsönyben töltöttem, majd egy Székesfehérvár „Elfogadják színpadi munkámat, hozzáállásomat a színházhoz, a személyükhöz" melletti faluban dolgoztam. Úgy felvételiztem a színművészetire, hogy ne tudják meg a faluban. Még azt mondták volna, hogy az erdész úr bohóc akar lenni... Negyedjére, 1984-ben vettek fel. Azóta is a Nemzeti Színház tagja vagyok. Kész tudathasadás —Filmez is? —Hogy úgy mondjam, undorom van a magyar filmgyártástól. Filmezni persze szeretek, bár hívnának! Van ott egy mag, évek óta velük dolgoznak. Nem biztos, hogy szét kellene robbantani ezt a magot: vannak ott nagyon jók is. Inkább csak szinkronizálok. A Dallasban Cliff Bums magyar hangja vagyok. Egészen összenőttünk már. —Mintha mindkettőjükben lenne egy kis cinizmus. — Rokonok vagyunk valamennyire: egy kis cinizmus, egy kis balekség. —Balekség?! —Jó, naivság. Néha nehezen látom át a dolgokat —Hogy áll a humoros szerepekkel? — Imádnám őket. Szeretek vígjátékot játszani. —Az imént Sinkovits Imre nemes egyszerűséggel csak Hemingwaynek szólította. Mi okból? — Mivel horgász vagyok. Gyerekkorom óta így van, most éjjel is kinn voltam a Körösnél. Volt két kapásunk harcsára. Hogy fogtunk-e valamit? Nem. De az „éjszakázás” miatt vagyok ilyen „gyűrött”. Most meg a negyven fokban, mozgás közben kell a kemény jambusokat kiadni magamból. — Együtt játszik Bessenyeivel, Kállayval, Sin- kovits-csal. — Boldognak érzem magam miatta: elfogadják a színpadi munkámat, „hozzáállásomat” a színházhoz, a darabhoz, a személyükhöz. Bátorítást, lelki támogatást kapok tőlük. Sokszor ez csak egy vállszorításban jelentkezik. Valaha, 14-15 évesen Szegeden láttam Bessenyeit Learként, Cserhalmi volt Laertes. Most meg én játszom mellette. Kész tudathasadás... —Vannak hobbijai? — Az állandó a horgászat. A többi váltakozva jön: sólyomvadászat, meg mások. Most a kövekről vettem néhány könyvet. Ilyesmire költőm a pénzem. Vadászatokon hajtok a kutyámmal. Főként a kutya miatt. —Percekkel ezelőtt pogácsákat vásárolt. Ez a kedvenc étele? — Ha Gyulára jövünk, előre tudjuk: itt pogi és zsíroskenyér lesz. Kedvencem a töltött káposzta, székelyesen, kaporral, paradicsommal. De szeretem a szárazbablevest is, a halat minden formában. Egy-két dolgot meg is főzök, a négy főiskolai évem alatt egyedül éltem. Ne legyen szór... —Itt van a kutyája is? — Itt. Lánykutya, Blankának hívják. Keresztes Sándor Zsófiája a „barátnője”, de Rubold Ödön Tóbiásával is barátkozik. —Szakállat, bajuszt nem visel? — Gáti tanár úr azt mondta a főiskolán: színésznek ne legyen szőr az arcán. —Elégedett az arcával? Igen. Ölyan, mintha kiskoromban kaptam volna egy nagy pofont. Asszimetrikus arcom van. —Mindenkinek. — Tizenhat évesen mindig gondom volt a bal fülemmel. Elfeküdtem. —Gátlásos? — Nem vagyok gátlástalan. De olyan nincs, mely akadályozna a színpadon. —Könnyen barátkozik, ismerkedik? —Nagyon lassan és nehezen. De ha megszeretek valakit... —S a nők? — A rivaldafény mindenkit vonz, pláne, ha színpadra akar jutni. A sikeres színész hiú „állat”: Lassan és nehezen ismerkedik. De ha megsze- retvalakit... jól esik neki, ha a tinik megvárják a művészbejárónál. Kérdés, hogy ki hogyan használja fel ezt? Van, aki él vele, van, aki nem. Én nem. Látok példákat: akit az ilyesmi elsodor, ütődik ide, oda. Persze, ha valaki egészségesen csinálja, a színpadon a javára válhat, hiszen gazdagodik vele a személyisége: új emberi kapcsolatokra tesz szert. De gyilkos módon is visszahathat. Szólítják próbára. Pogácsája, kólája érintetlen marad. Napszemüvege vigyáz rájuk, míg vissza nem térhet. Eszköztelen, s mégis milyen gazdag! Az életben, s a színpadon — az élet sűrűjében — egyaránt. Ha nem számít elkiabálásnak: a színház nagy öregjei méltó utódra bízzák szere tetüket... Kiss A. János—László Erzsébet Próba a Lear királyból. Patkó István (bolond), Bessenyei Ferenc (Lear); Végh Péter (Edgar, Glosterfia); Kállai Ferenc (Glostergróf) Ma este nagy ugrásra készül a Big Band! Színészek petíciója a polgármesterhez A jelek szerint ismét számottevő jazzélet alakulhat ki a megyében, ahol mindig is akadtak tehetséges „egyéni játékosok”, csak éppen... nem volt aki összfogja őket... nem volt pénz (az most sincs)... vagy úgy alakult, hogy közben más elfoglaltságuk akadt. Például külföldön, mint ahogy Kepenyes Pálnak, a Békés Megyi Jókai Színház zenészének, aki most nem kevesebbre vállalkozott, mint bogy hosszabb időre „megcsinálja” teljes nevén Gyulai Városi és Tűzoltósági Big Band együttest, rögvest hozzátéve, hogy a nem éppen slágemév a nem nélkülözhető támogatók miatt alakult ily hosszan. A lényeg azonban, hogy ma este fél 9-kor a Gyulai Várszínház III. Jazz Fesztiválján a tervek szerint ők kezdik a koncertet. Úgy érzik, hogy ez akár mérföldkő lehet a banda életében. Hogy kikében is? A 17 tagú együttes: Koszti Sándor, Tulkán Péter, Fehérvári László, Resetár Attila, Simon Géza — trombita, Szűcs Csaba, Matajsz János—harsona, Pengő Csaba—basszus, Bagi Pál — dob, Zsilák Tibor, Bartus György, Elekes István, Lovász Csaba, Berta János, Soós János, Kepenyes Pál (zenekarvezető) — szakszofon, Sztankó Attila —- gitár. —Egy big-band életében az első év a kialakulásé, a második az igazi összerázódásé, aztán már — reméljük tovább is gondolkodhatunk — mondja Kepenyes Pál, aki néhány éve már kezdeményezte a formáció Összállását, de aztán maga is egy olyan külföldi játéklehetőséghez jutott, amit nem akart elszalasztani. — Két tagot kivéve mindannyian a zenélésből élünk, s talán egy kicsit ez is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy többet hallhassanak rólunk. Furcsa, de ebben a műfajban még a kottabeszerzés sem „Reméljük, játékunk maradandó élményt nyújt majd" egyszerű, olykor akadályt jelent. Valahogy azonban ez is kialakult különféle kapcsolatok alapján, és most már a heti rendszeres és jó hangulatú próbák alapján minden más helyet jobban szeretném, ha a játékunk maradandó élményt nyújtana. Nagy kihívás a Pege Kvartett, a Tin Tin, a Kőszegi Triót■ társaságában egy színpadon fellépni, de remélem, egy kicsit ránk is emlékeznének majd a jazz barátai a várbeli koncert után, ahol nem tudom milyen lesz az akusztika, de ha öt trombitát jólfájnak, annak jól kell szólnia... (fábián) (Folytatás az 1. oldalról) — A színészek valóban csodálkoztak, hogy a gyulai városházán nem talált megértésre egy ilyen kezdeményezés, és megkérdezték tőlem, helyeselném-e egy tiltakozó levél megfogalmazását. Azt válaszoltam, ez egy demokratikus ország, ha ők a Rondellánál az asztalnál vagy a Park Hotelben a vacsoránál furcsállják a dolgot, akkor joguk van szavakba önteni a véleményüket. Az elkészült levelet aztán magam is aláírtam. ♦ Az alábbiakban közzétesszük a polgármesterhez írt, a színészek által aláírt levelet. „Tisztelt Polgármester úr! Csodálkozással értesültünk arról, hogy a gyulai képviselő-testület nem járul hozzá Havasi István színigazgató szobrának köztéri elhelyezéséhez. A műalkotásnak egy udvarban való eldugása méltatlan a város szellemiségéhez, a gyulai Várszínház múltjához és alapító igazgatójának emlékéhez. Ezért kérjük a polgármester urat, kezdeményezze a testületi döntés felülvizsgálatát, a portré felállításához megfelelő közterület kijelölését." Huszár László, Ferenczy Csongor, Nem- csák Károly, Rubold Ödön, Götz Anna, Agárdy Gábor, Botár Endre, Szokolay Ottó, Végh Péter, Horkai János, Császár Angela, Nemessányi Éva, Simon András, Juhász Judit, Varga Mária Csata Zsuzsa, Leblanc Győző, Csömör Csilla, Tóth Sándor, Pathó István, Matetics Éva, Tomanek Gábor, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Szélyes Imre, Kállai Ferenc, Sík Ferenc cu.^y CU-rf' (j Zét/hVi 'Ffcrí-afe. iLti _: ÚoAx cL ÚA 7ei>cvL ej/ a
