Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-05 / 183. szám
ÜÉKfe MEGYEI HlRUPMEGYEI KORKÉP/HIRDETÉS 1994. augusztus 5., péntek Évforduló. Ezen a napon született Tisza Lajos Bihar vármegyei adminisztrátor, 1825-ben feleségül vette Teleki Júlia grófnőt. Bihar vármegye aljegyzője, majd főjegyzője. 1823-ban első alispán és országgyűlési követ. 1841-től 1848-ig főispánt helytartó, s egyszersmind császári és királyi kamarás. A tanárok már készülnek. Orosházán a II. számú általános iskola egyházi tagozatának 5 nevelője az.elmúlt héten már a tanéykezdésre készült. Az Evangélikus Teológiai Akadé• mia pe.dagóguskonferenciát rendezett az ország evangélikus .oktatási intézményeiben dolgozó óvónők, tanítók és tanárok részére: Erre a rendezvényre érkezett a fővárosba az orosháziak kis csoportja. A konferencia célja az volt, hogy az ország ilyen jellegű oktatási intézményeinek pedagógusai az ismerkedésen túl elmélyüljenek az evangélikus egyház tanításában és beszélgessenek a pedagógushivatásról, a keresztyén hitből fakadó kérdésekről. Óvodai vezetőváltás. Végegyházán, a képviselő- testület legutóbbi határozata szerint, a helyi óvoda vezetői posztján személycserére került sor. A főként szakmai előírások szükségessége miatt korábban kiírt pályázatra ketten jelentkeztek. A pályázók közül a közös irányítás alá tartozó intéz* mény vezetője végül Szkupeny Sándorné mellett döntött, aki augusztus 1-től látja el az óvodairányítás feladatait. Gyulán most a Tropicana mágnesezi a fiatalokat Kétszáz méteren a legjobbak! A példa jó is lehet: Gyulán a hatóságok segítették egy vállalkozás gyors elindítását Kovács Erzsébet Ez ugyan nem az a Tropica- . na, melyért egykor Havannába bumlizott a nagyvilág jobban eleresztett fele, igaz nem is kell érte Kubába utazni. Exkluzívnak mondott diszkó nyílt nemrégen Gyulán, a Mogyoróssy könyvtár egykori épületében, éppenséggel Tropicana néven. — Egy fiatal disc jockey, Kocsis József megkeresett a tavasz végén azzal, hogy csináljunk egy elegáns, választékos stílusú diszkót Gyul án — mondta Szabados Kristóf, aki feleségével vállalkozott ennek megszervezésére. Úgy gondoltuk, hogy emellett olcsónak is kell lennie, hogy a kulturált szórakozás bárki számára elérhető legyen. A fiú elegendő tapasztalattal rendelkezett, évek óta ő „vitte” a Park diszkóját, s néhány vidékit is. Kerestük az alkalmas helyet, végül Bagyinsz- ki Zoltánnal, a gyulai Erkel művelődési és közösségi ház igazgatójával sikerült megegyeznünk. Jó partnerre találtunk benne. Az is igaz, alkalmazkodnunk kell a ka- ratésokhoz és a társastáncklubhoz. — Mennyien férnek a diszkóba? — Megközelítően kétszázan. Az engedélyeztetés sem ment egyszerűen, mivel az épület használatbavételi engedélye még mindig könyvtárra szól. Ugyanannyi belépőt kérünk, mint a többi gyulai diszkó. Inni bármit, enni pizzát lehet két bárpultunknál. További bonyodalom volt, hogy a törvény szerint egészségügyi intézménytől 200 méteren belül szeszes italt nem szabad árusítani. Ezért a hátsó bejárat használatára köteleztek bennünket, mivel az 235 méterre van a gyermekszakrendelőtől. — Szinte biztos, hogy azon a környéken kétszáz méteren belül mások is árusítanak szeszes italt. — Állítólag ez a szabály a régebbiekre nem vonatkozik. Egyébként a rendelés este hatkor zár, mi pedig 22 órakor nyitunk, csak pénteken és szombaton üzemelünk. Szeretnénk télire is maradni, de ez még nem biztos. A nyitás érdekében harminc méter járdát kellett megépítenünk. Egyébként a környéken lakók közül volt, aki már a nyitás előtt egy hónappal bejelentést tett, hogy hangosak vagyunk, zavarjuk a nyugalmát... De a környéken lakók döntő többsége a látottakból, hallottakból indul ki, s igyekszünk békességben élni egymás mellett. Kicsit sem irigyeljük azokat a vállalkozókat, akik most vágnak bele valamibe, mert minden engedély megszerzéséhez előbb egy másik beszerzése szükséges, melynek viszont egy harmadik az előfeltétele. S ekkor még csak elvileg van engedélyünk, ha van. Közben pedig eltelhet kilencven nap. Ezt segítették lerövidíteni a gyulai polgármesteri hivatal, a gyulai tűzoltóság és a gyulai ÁNTSZ készséges dolgozói. Ha sikerünk lesz, egy kicsit nekik is köszönhetjük... K.A.J. Az utolsó európai kaland: Albánia 3. —Bunkerek építésére? — A dunántúlnyi méretű, hárommillió lelket számláló országban 750 ezer bunkert építettek, hogy megvédhessék magukat a rájuk leselkedő rengeteg ellenségtől. Ezek most üresen állnak, esetleg WC- nek, vagy a tengerparton például öltözőnek használják. A szocialista Albániának például összesen 17 km vasútvonala volt, az autóforgalomnak három éve nyűt meg a határ, s bár útjaikon már nagyjából lehet közlekedni, KRESZ még nincs, a nagyobb kocsié az elsőség. Az emberek egyébként — keserves múltjuk ellenére is — kedvesek, közvetlenek és roppant vendégszeretőek. Elmondhatatlanul nagyra becsülik azt, aki fáradságot nem kímélve, messzi földről elutazott hozzájuk azért, hogy őket megismerje. Az öltözködésükön látszik, hogy jobbára a nálunk is közismert nyugati használt ruhák boltjaiban vásárolnak. A falvakban nincs élelmiszerüzlet, csak piac, a városokban viszont az Olaszországból, Görögországból és Amerikából behozott árut kínálják az üzletek. Éppen ezért colát, fantát, dobozos sört például korlátlanul lehet kapni, vagy Michael Jackson feliratú pólót, albánt azonban nem. Bár hagyományaikat, népművészetüket gondosan őrzik, mégis felmerült bennem, meddig maradnak meg igazán albánoknak? Ők még nem ismerik a rohanást, az időt óra helyett a müezzin imája jelzi, s egy étteremben, kávéházban két-három órát is békésen várakoznak, míg a pincér kihozza a megrendelt ételt, italt. Az Ohridi-tóban, Európa legrégibb, jégkorszak előtti tavában, ahol utoljára megfürödtünk, még olyan állatok is élnek, amelyek máshol már csak kövületekben léteznek. — Azt valóban nem nehéz elképzelni, hogy mi lesz mindebből, ha a világ felfedezi Albániát. Értem már, miért szeretnél minél előbb visszamenni. Befejezésül azonban meséld még el a legutolsó olyan történetedet, amely Európa más országában elképzelhetetlen lenne. — Macedónia felé hagytuk el július 23-án az országot, s mondanom sem kell, hogy nem a nagy autóáradat miatt álltunk órákat a határon. Egyszerűen nem tudták kideríteni — pedig már jogszabálygyűjtemények egész garmadát keresték elő —, hogy kell-e illetéket fizetnünk vagy sem. Hosszas tanakodás után arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy nagy valószínűség szerint mi vagyunk az első magyarok, akik Albánia felől lépjük át a macedón határt, így erre még nincs paragrafus, és elengedték az illetéket. — Köszönöm, hogy egy kicsit mi is Albániában lehettünk. (Vége) Lenthár Márta Az „Albán Riviéra" központja, Saranda egészen délen fekszik, szemben Korfuval Orosházán a kövekkel baj van Orosházán az egykori,,ember- piac” helyén volt egy emlékkő... A történelmi előzmény: „Orosháza Helység Tanátsa” 1829. március 7/11. számú, helyi szempontból fontos végzése így hangzik: „Minthogy a napszámosokat igen nehéz Házankint keresni akiknek arra szükségük volna, arra nézve, hogy mind a gazdák, akik ilyeneket fogadni akarnának, mind pedig a napszámosok is, akik el állani szándékoznak, egymást könnyebben meg találhassák az Határoztatott: Hogy az templom előtt ki fog publicaltatni, hogy azok akik napszámba el állni szándékoznának, minden tartózkodás nélkül álljanak ki Jókor Regvei a Piatzra, hogy őket otthon meg találni, velek egyeségre lépni lehessen.” Orosházán az egykori,,emberpiac” helyén volt egy emlékkő... A következő felirattal: „A főtér neve itt piactér... Középen az alföldi városokban elmaradhatatlan Kossuth-szo- bor áll. A térnek a szobor körüli részét „emberpiacnak” nevezik Orosházán. Ha valaki meg akarja ismerni a falu életét, ezt a helyet feltétlenül meg kell néznie.” (Az idézet Darvas József: A legnagyobb magyar falu című szociográfiai kötetéből való.) Orosháza Város Önkormányzata az emlékkövet 1993- ban eltávolította a térről. A sajtóban megjelent indoklásban —többek között—ezeket olvashatjuk: „...Sértette a közízlést. Mert mit keresett ott ez a kő a Kossuth-szobor előtt?! Ráadásul nem is volt valóság, ami rá volt írva: nem is hívták soha emberpiacnak azt a helyet.” Ez utóbbi állítás megcáfolásával a helytörténésznek nem akad semmi tennivalója. Részint, mert vannak még élő tanúk, részint, mert csak fel kell lapoznia Orosháza község képviselő-testületének 1925- ben hozott határozatát, melyben újra kijelölték az emberpiac helyét, az alábbiakban: „Csütörtökön és vasárnap a KOSSUTH-szobor háta mögött, az ALFÖLD szálló mellett.” Tehát valóság, ami a kőre van írva, írója ismerte az említett határozat szövegét. Annak a feltett kérdésnek, miszerint: „Mit keresett ez a kő a Kossuth-szobor előtt?!” Helyt lehet adni. Az emlékkőnek a Kossuth-szobor mögött — valahol a tér közepe táján — „arccal” az Alföld szálló felé lett volna a rendes helye. S lenne ma is, ha Orosháza Várös igen tisztelt képviselőtestülete teljes körű ismereteken alapuló, tárgyilagos döntésével nem eltávolítja, hanem helyére teszi a követ. De hát Orosházán a kövekkel baj van! így hát „Orosháza Helység Tanátsának” 165 éve, az emberpiacról hozott döntését— akárcsak az 1993-as ön- kormányzati döntést — számukra a kiszámíthatatlan idő végezetéig az írott szó őrzi tovább. (Az emlékkövet az orosházi Darvas Irodalmi Emlékház udvarán a nyitvatartás ideje alatt bárki megtekintheti.) Verasztó Antal • Új Trianon-dokumentumok? • Mit bír még a föld? • Visszalopják az adókedvezményt? • Graham Green: szépíró vagy mesterkém?
