Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-05 / 183. szám
1994. augusztus 5., péntek RIPORT Az álmuk egy szép, kövér, de nem modortalan kereskedő Megszállottak, összetákolt csőszkunyhóban véltetűt és fenésedést akkor még nem ismerték, permetezőgépe sem volt az apámnak. Lovaskocsival hordta a termést augusztus elején, pedig ő csak magról vetett, helybe. Az idén szerencsém van, pihent földet kaptam és csíkos fajtám van. A zöldhéjú dinnyék felét kivette a fuzárium, sok helyen hangyák rágják a töveket. Aztán ha rossz a kerítés, egy éjszaka akár ötven dinnyét is megkóstol a nyúl, azt utána már csak élajándékozni lehet. Egy hektárra akár kétszázezret is el lehet költeni, nagyon észnél kell lenni ahhoz, hogy egy kis nyereséggel megtetézve szeptemberben viszontlássam. Utolsót izzik fel a dohányon a parázs, eltapossák a csikket. Rövid elköszönés után felbőg a permetező motorja, kékesbűzös vegyszerködben fürdik a gazda és növénye. Eső kellene A vidék egyik legkisebb települése Almáskamarás. Szinte néptelen a falu, még a kocsma is üres. A lakosság zöme munka- nélküli. Meg is látszik emberen, házon egyaránt. Aki teheti, dinnyézik, a földön kívül nincs más lehetősége. Egy akácfa hűvöse hozott össze az egyik legnagyobb helyi dinnyetermelővel. —Mi a legnagyobb gondja az idén? — A szeszélyes idő. Zord volt a tavasz és hirtelen jött a meleg: nincs az a jó, nevelő tavaszi idő. Nedves földbe ültettem a növényeimet, de már porszáraz az egész. Rossz nézni, ami kint a táblán folyik. Akinek nincs kútja, annak már a kis- dinnyéje elfonnyad. Akinek van, az locsol szinte mindennel: szórófejjel, japán csővel, néhá- nyan csöpögtető rendszerrel, vagy slaggal tőre. Eső kellene, de már a. Duna vize is kevés lenne. Ez a hosszan tartó, közel negyven fokos meleg hatalmas károkat okoz, szinte megégeti a növényeket. —Hogyan alakul a piac? Úgy, ahogyan már évek óta. Eladni csak a szép darabos árút lehet, a többi bagóért sem kell. Ebből viszont hektáronként le kell hozni a háromszáz mázsát ahhoz, hogy nyereséges legyen. Ezt pedig csak azok a termelők tudják, akik értenek a dinnyéhez, van eszközük és pénzük elég. Elég a legkisebb gond a palántaneveléstől a betakarításig, már megtizedeli a termést és a bevételt. Ha minden stimmel, még ott van a török dinnye, ami ilyenkor kilónként két forintba kerül odaát. Ezt hozzák is kamionszámra, ami Pesten rögtön letöri az árakat és kész a baj. Az álmunk egy szép, kövér, de nem modortalan kereskedő, aki a sorban hetvenharmadik teherautóban is megszólítja az embert, hogy megszabadítsa termésétől és szenvedésétől. Aki mazsola és nincs kereskedő ismerőse, nagyon drágán fizeti meg a tanulópénzt: néha még a fuvarra sem elég a bevétel... —Akkor mégis, miért vállalják a kockázatot? Régebben hatalmas pénzek voltak a dinnyében, ez ritkábban ugyan, de ma is bejöhet. Sokan nem is értenek máshoz. Ma már csak dinnyével foglalkozni nem szabad. Ki hagymá- Zik, ki paprikázik mellette. VaEgy szép júliusi hajnalon madárdalra útrakelek, hogy felkeressem a medgyesegyházi tájkörzet dinnyetermelőit. Néhány óra telik csak el, amikor a ránk szakadó szahariai forróság eláraszt mindent. A gumit olvadt aszfalt tépi, a földet repedés szaggatja, a tüdőt felvert por fullasztja. A határban nincs ilyenkor más, csak akinek muszáj. A szemhatár alatt hatalmas füst- gomolyag jelzi az aratás végét: az értékes szalmát mohó lángnyelvek pusztítják hamuvá. Mellette kukoricatábla reméli az aranyat érő esőt. Beérett a mák is, maggal telt gumók milliárdjai várják a betakarítást. Égünk, késő őszig Aki a dinnyéseket ismeri, az tudja: az emberiség két részre osztható. Az egyikbe tartoznak a megszállottak, a másikba a sokmilliárdnyi többi, a mindenféle istenteremtménye. A dinnyések az előbbiek közé tartoznak, velük ismerkedhetnek meg az alábbiakban. A dinnyeföld messziről felismerhető a mellette kígyózó fóliakerítésről. Ezen szedő- utanként nagykapu is található, belül a dinnye. Van, akié csak most virágzik. Máshol már kikandikál a kis termés, amott kétkilós görögdinnyék büszkélkednek. Örül a gazda, akit azonmód megszólítok. — Jó napot gazduram! Hogy áll a dinnyével? — Most már jól, hál’ Istennek. De annyi bajom volt vele, hogy megemlegetem sokáig. Tudja, a mi dolgunk már februárban kezdődik. Akkor kell eldönteni, mennyi területtel bírunk el anyagilag és munkával. Trágyát melegágynak nagyon nehéz már szerezni, tíz— húszezer is elmegy csak erre. Ha hideg van, fűteni is kell rá, az éjszakánként egy ezres, csak a palántanevelőben. A vetőmag beszerzése is gondot jelent, pedig annyi fajta van már, mint égen a csillag. Az Eladni csak a szép árut lehet idén először próbáltam ki a gyepkocka helyett a saját földkeveréket. Szép palántám volt, egyenként, kézzel préseltem ki a húszezer kockát. Szinte varázsütésre előkerül a cimbora is. Kopaszodó, mackós mozgású ember, mint kiderül, tíz évvel idősebbnek látszik, mint amennyi a tényleges kora. Nyakig sáros, most vívta meg első harcát az aszállyal: a szivattyú halkan Úgy égünk, mint a két végén a gyertya, késő őszig. Aki ezt egy évtizedig csinálja, ki is készül bele. Isten csapásai Általában elmondható, hogy a dinnyetermelők jó anyagi körülmények között élnek, ■persze csak a békési paraszt- emberek életszínvonalához képest. Az utóbbi két évtizedMég a húszforintos dinnyét is tízért kérik Fotó: Lehoczky Péter lamit muszáj csinálni, mert élni kell. Aki feladja, vagy megbukik, az éhen hal. „Lehet százötven?” Másnap Újkígyóson kíváncsiskodók. Kertészeti hagyományairól ismert jómódú település, határában nagy dinnyeföldekkel. Ám a helybeliek közül csak kevesen foglalkoznak dinnyével. Már a bekötőútról látom, baj van. Megjött a várva-várt eső, de jéggel. A kukoricák levelét felmetélte, a még aratásra váró gabonát kicsépelte, a hömpölygő víz helyenként bokáig érő búzahalmokat épített. A dinnyetáblák is csúful végezték: kettéhasadt, lyukasra vert termések jelezték nyomát. Azok is tönkremennek egy hét alatt, amit csak megütött a jég. Máról holnapra éves remények mentek füstbe, váltak értelmetlenné átvirrasztott éjszakák, ledolgozott hónapok. Szaporodik a ránc, roskad a járás, mentődik a kevés menthető. Utamat a csabai piacon fejezem be: sárga, feketészöld és csíkos kupacok dinnyéből. Találomra megszólítom az egyik kupacnál álldogáló árust. — Jó napot kívánok. Hogy megy a piac? Még rosszul, drága a dinnye, de azért veszegetik. Egy hét múlva már teherautóval hozza a fiam a hosszúkás, csíkos dinnyét. Nem tudok már neki csak így segíteni. Eladok évente közel kétszáz mázsát. Itt alszok a kocsiban, néha felváltanak. Ó* is árulja, a menyemmel járják a falvakat, utcáról utcára. Tavasztól őszig rengeteget küszködnek. A dolog nem is baj, én is munkával töltöttem az élete-» met. De az a sok idegeskedés, kapkodás, rohanás és a rizikó, az felőrli őket. Bütykös-ráncos kezével megtörli gyöngyöző homlokát és már nyúl is a mérleg után. Vevő jön, egy asszony két gyerekkel. Leméri a dinnyét, aztán mondja az árat: — Száznyolcvan forint lesz. —Adja százötvenért? Az öreg fáradt tekintetét a lurkókra emeli. A szája sarkában láthatatlan mosoly villan, háta kiegyenesedik. — Vigye... Kálmán János A dinnye is, az ember is harcol az aszály ellen Néha a fuvarra sem elegendő a bevétel ben jól fizetett'a dinnye, viszonylag alacsonyak voltak a beruházási költségek, stabil áron adhattak túl a termésen, jelentéktelen gondot okozott a külföldi árudömping. A helyzet mára alaposan megváltozott. A nagykamarási dinnyetáblában kész kiselőadást tartott erről egy fiatal gazda. — Én most harmadik éve dinnyézek. Sajnos, megnyúlt palántákat tettem ki az idén, mert későn mérték ki a kárpótolt földemet. Aztán még ki is kellett tenni a vesszőket, kutat kellet furatni. Alig került földbe a növény, jött rá két hét hideg esős-szeles idő. Alig akart elrugaszkodni a tőtől, ledobta az első termét is. Egyszer elvitte a fóliatakarást a vihar, megcibálta a hajtásokat is. Ahogy melegedett az idő, levettem a fóliát, be is kötött rendesen. Aztán jött rá eső, most szép az állományom. Jó ötszáz méterrel távolabb egy kisteherautó áll, rajta hordók, flakonok, dobozok: permetezni készül a gazda mintaszép állományát. Fogadják a köszönésem, megállnak a munkával. Körbefognak, rágyújtanak a segédmunkások is. — Azt mondják, enyém a legszebb dinnye a környéken. Hát, van is benne valami... Hétvégén szállítok, szép kis pénz lesz belőle — kezd bele a gazda.-—Hogyan érte mindezt el? — Már húsz éve foglalkozok vele. Apámtól tanultam el, ő még a régi világban termelt sárgabélű, tizenötkilós dinnyéket. A fuzáriumot, a leciripel a távolban, járnak a szórófejek. — Tudja uram, a vevők fel vannak' háborodva, ha nem akarok engedni a dinnye árából. Sokallják, még a húsz forintos dinnyét is tízért kérik. Pedig... Már egy hete nem láttam szinte a családomat. Kiköltözik az ember ide az összetákolt kis csőszkunyhóba, kihord minden cuccot és hajrá.
