Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-05 / 183. szám
1994. augusztus 5., péntek HAZAI TÜKÖR/SOROZAT kgÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Megszűnik a 168 óra. Nem lesz több 168 óra, a Gondolat-jel című műsor viszont Bölcs István felelős szerkesztésében jövő vasárnaptól újra hallható lesz — tájékoztatta az MTI-t Simkó János, a Magyar Rádió alelnöke a Mester Ákossal és Bölcs Istvánnal folytatott csütörtöki megbeszélés után. Elmondta: mindkét ismert újságíró továbbra is a Magyar Rádió munkatársa marad, külön szerződéssel az elnök tanácsadójaként működnek közre a rádió megújításában. Ezen kívül természetesen műsorokban is megszólalnak majd; Mester Ákos ősztől új politikai vitaműsorral jelentkezik. Az alelnök arról is tájékoztatott, hogy tervezik egy belső szakmai tanácsadó testület létrehozását — ennek tagja lesz Mester Ákos és Bölcs István mellett Farkasházi Tivadar is —, amely rádiós és más újságírókból áll majd, és mindenfajta hivatalos megkötöttség nélkül az elnök munkáját fogja segíteni. Opera- és Balettfesztivál. A Budafest Nyári Opera- és Balettfesztivált immár harmadszor rendezi meg a V. I. P. — Arts Management. A 110 éves Magyar Állami Operaház épülete ad helyet az augusztus 10-eés 19-e között tartandó előadásoknak — tájékoztatta Ke- veházi Gábor csütörtökön az újságírókat. A fesztivál külföldi vendége a Kijevi Balett. A társulat Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjét két alkalommal mutatja be, augusztus 10-én és 12-én. A szervezők elmondták: ezekre az estékre már minden jegy elkelt. Magyar művészek előadásában lesz látható Puccini Bohémélet című operája 13- án és 16-án, valamint Verdi Na- bucco című négyfel vonásos műve 17-én és 19-én. Az előadásokon többek között Kincses Veronika, Ötvös Csaba, Zempléni Mária, Kováts Kolos és Misura Zsuzsa is fellép. Népszerű operaslágerekből összeállított gálakoncertet tartanak 11-én és 18-án. Elkészült a Duna-egyezmény tervezete A környezetvédő mozgalmak megbízásából a Duna Kör a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium szakembereivel közösen elkészítette a kormány és a környezetvédő szervezetek Dunával kapcsolatos egyezményének tervezetét. A dokumentumot a Duna Kör elküldte a különféle környezetvédő szervezeteknek, s a legtöbbtől már támogató választ is kapott — tájékoztatta csütörtökön Droppa György a Duna Kör ügyvivője az MTI-t. Mint ismeretes, azt a javaslatot, hogy a kormány és a mozgalmak kössenek ilyen egyezséget, a kömyezetvédel- mi és területfejlesztési miniszter is támogatta a mozgalmakkal megtartott hétfői egyeztetésen. A környezetvédők a megállapodással azt szeretnék elérni, hogy a kormány kimondja: nem építi tovább, illetve nem helyezi üzembe a nagymarosi, illetve a Dunakilitinél lévő létesítményt. Tiszteletben tartja ugyanakkor a beruházással kapcsolatos korábbi országgyűlési döntéseket. A környezetvédők — mint a hétfői megbeszélésen is hangsúlyozták — hajlandók az együttműködésre, a környezetvédelmi érdekeknek megfelelő döntések támogatására. Az egyezmény-tervezetet kidolgozó felek egyelőre annak szövegét nem kívánják nyilvánosságra hozni. / Vízkorlátozás az Elóvíz-csatornán A folytatódó kánikula és a csapadékhiány következtében a Körösök vízhozamában az elmúlt héten erőteljes' csökkenés következett be. A Fehér-Körös gyulai duzzasztóművé lefóliázásá- val, a folyó teljes vízkészlete az Élővíz-csatornába van kormányozva. A folyó vízhozam-csökkenése és a tett intézkedések ellenére a csatorna vízszintje és vízhozama apadó tendenciájú. E körülmény kihat az oldal- csatornákra is (Gerlai holtág, Kígyósi-főcsatoma és mellékcsatomáik.) Következményként az ökológiai, a jóléti és — egyes helyeken — az öntözővíz-szolgáltatásokban is korlátozásokat kellett eszközölni. A békési duzzasztó hatásterületén a dánfoki szi- vomya kapacitását 50 százalékra kellett csökkenteni, ami érzékelhető az Élővíz- csatorna békési térségében is. A vízhőmérséklet-emel- kedések következtében a vizek minőségi jellemzői is tovább romlanak. Jellemzővé vált a vízfolyások felszínén az erőteljes algásodás és a vízinövényi fedettség növekedése. • Amennyiben az időjárás csapadékszegény jellege Az aszályos időjárás nem kedvez a vízi élővilágnak sem Fotó: Such Tamás folytatódik, a vízhasználatok további korlátozására kell számítani. A víz minőségének drasztikus romlása kihathat a vízi élővilágra is. Kónya nem titkolódzik Az elmúlt években a bulvársajtóban személyemmel kapcsolatban többször jelentek meg olyan hamis állítások, melyek sok milliós házépítésről, különböző állami vállalatok privatizációjában való részvételről szóltak. A valótlan állításokat egyenként cáfolni értelmetlennek és méltatlannak éreztem, másrészt kormányzati pozícióból személyemet érintő ügyekben nem kívántam fellépni. Ugyanakkor úgy vélem, hogy indokolt, ha a közéletben tevékenykedők vagyoni helyzete a nyilvánosság számára átlátható, ezért tájékoztatásul a napilapok szerkesztőségei részére megküldöm a korábbi parlamenti ciklus indulásakor, 1990-ben, illetve a ciklus befejezését követően, 1994-ben feleségemmel, dr. Kutrucz Katalinnal együtt tett vagyonnyilatkozatot. A megküldött iratokból az is kitűnik, hogy az elmúlt négy esztendő alatt ingatlant nem vásároltunk, sem privatizáció útján, sem egyéb módon — egy Suzuki 1000-es személy- gépkocsin kívül — nagy értékű vagyontárgyat nem szereztünk, nem . vásároltunk részvényt, nincs kárpótlási jegyünk. Jövedelmi viszonyainkra vonatkozóan megküldöm az Kónya a személyi jövedelemadó-bevallás alapján a 7737. helyen szerepel a fővárosban feldolgozott bevallások alapján Apeh tájékoztatását arról, hogy 1993-ban a fővárosban feldolgozott 500 000 személyi jövedelemadó-bevallás alapján 7737-en, illetve 11 625-en rendelkeztek nálunk magasabb szja-fizetési kötelezettség alá eső — jövedelemmel. A közéleti megbízatásunkkal törvény alapján együttjáró tiszteletdíj mellett 1990—94 között egyéb jövedelmünk nem volt, igazgatótanácsi vagy felügyelő bizottsági tagságot sem állami, sem magáncégnél nem vállaltunk. Bízom abban, hogy ezzel a közléssel hozzájárulok a közvélemény korrekt tájékoztatását célzó munkájukhoz. Dr. Kónya Imre Állategészségügyi közlemény Behozatali tilalmat és tranzit- korlátozást rendelt el — egyelőre meghatározatlan időre — a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrzési Főosztálya a Görögországból származó élő állatokra, illetve állati eredetű termékekre, mivel Görögországban ragadós száj- és körömfájás megbetegedéseket észleltek. Az embargóval kapcsolatban Pigler József főosztályvezetőhelyettes elmondta: a jelzést késve kapták a nemzetközi szervezettől, az első megbetegedéseket ugyanis egy hónapja észlelték a dél-európai országban, de a jelzés csak kedden érkezett az FM-be. Pigler József szerint Magyarország Görögországból származó élő állat, illetve állati eredetű termékimportja elenyésző és hazánkból is csak szezonális jelleggel visznek ki a térségbe birkát, illetve élő marhát. Mary McLean: Szenvedély (1.) — Hát mégis itt hagysz bennünket, kislányom — sóhajtott fel, immár beletörődve Vajasné. — Pedig azt gondoltam, Tamás és te... olyan dolgos, komoly fiatalember... És falusi, mint mi... — Az én lányom annál különbet érdemel, mint az az Ócska gyerek! — intette le az asszonyát Vajas. — Elvégre érettségizett lány, vagy mi fene! Egy városi gyerek, az már valami. Méltó lesz Irén^ém- hez! — Apának igaza van, anya. Semmi kedvem itt poshadni a faluban, és a földet túrni egész életemben. —No, és Tamás?-—tett egy újabb kísérletet az anya. — Mit fogsz mondani neki? Irénke megrándította a vállát. — Majd elfelejt — felelte. Rövid két hónap alatt Vajas Irénke több férfi ismeretségét tudhatta maga mögött. Szép volt és pimaszul csinos. Mivel mindezzel nagyon is tisztában volt, igényét magas mércére állította az erősebbik nemmel szemben. Mindenképpen partiképes fiatalembert akart magának. A választás végül Túri Bélára, egy szőke, igen helyes, kék szemű, városi fiúra esett. Egy szem gyermeke volt özvegyen maradt édesanyjának. Ó lesz a megfelelő, gondolta Irénke, és hopp, el sem eresztette a teremtés koronáját többé. Lelki szemei előtt ugyanis felsejlett szüleinek keményen robotoló mindennapi munkájuk, ahogyan hajnalban kelnek, gumicsizmát húznak, hogy friss almot rakjanak az állatok alá és megfejjék a teheneket. Ha pedig ezzel végeztek, irány a dinnyeföld. És este ugyanez ismétlődik csak fóliasátorral a kertben. Na nem, ő ezt nem csinálja! — így írónké. Városi asszony lesz belőle. Selyemruha, lakkozott köröm és mellé kellemes irodai munka. Teltek-múltak a napok, mire a fiatalok elhatározásra jutottak: összeházasodnak. Irénke családja a lakodalmi előkészületeket teszi. A családi kupaktanács — az illetékes mellőzésével — úgy döntött, összehívja a rokonság apraját- nagyját. Ezenkívül még a barátokat, szomszédokat, munkatársakat; vagyis a fél falut. A szép tradíciót lassan felváltotta az egymás közötti versengés, hogy ki rendezi a legszebb, legnagyobb esküvőt. A kis faluban ez a módi ment már évek óta, s úgy néz ki, így lesz ez a jövőben is. Hiába kevesebb a pénz, drágább minden, nem számít a munkanélküliség; a falusi ember rögeszmé- sen ragaszkodik a hagyományokhoz. Nem volt ezzel másképpen Vajas László sem, aki a falu kiskocsmájában cimborái előtt fellengzős kijelentést tett: — Majd nézzétek meg az Irénke lányom lakodalmát. Olyat rendezek neki, amilyet még nem látott a világ. A városból első osztályú zenekart hozatok — döngette nagyképűen Vajas a mellét. — Minden utcasarkon sört és süteményt adok a bámészkodóknak. Akkora csinnadrattával kísérem legkedvesebb gyermekem az anyakönyvvezető elé, hogy hónapokig erről beszélnek majd a pletykás vénasszonyok. — Sokba kerül az komám — szólt közbe az egyik cimbora. — Kerül, amibe kerül, kibírom. Az évszázad esküvője a Vajas lányé lesz, erre mérget vehettek!' A cimborák hitték is, nem is barátjuk borgőzzel kísért szavait. Ám kétségeikre hetek múlva meggyőző igazolást kaptak. A Vajas-portán egy héttel az esküvő előtt megkezdődött a felhajtás. Nagy lett a jövésmenés, sürgés-forgás. Jelen volt itt mindenki, aki kicsit is számított; sógor, koma, jóbarát, mind az udvaron munkálkodott. A férfiak felhúzták a hatalmas sátort, leölték az ez alkalomra hizlalt disznót, birkát, s töltötték a hurkát, kolbászt. Az asszonyok eközben sütötték az ízesebbnél ízesebb süteményt, darabolták a tyúkokat, készítették a hidegtálakat, mert újabban már jobb lakodalmakon ez a menü járta. Míg Vajas a férfiakat irányította, Vajasné az asszonyok munkájára ügyelt. Munkát osztogatott, ellenőrzött és kritizált, de legfőképp a pénztárca vastagságára ügyelt. Mindemellett még a férjurára is oda- oda tekingetett, nehogy az élete párja időnap előtt a sörösüveg fenekére nézzen. Tudta ő azt jól, hogy ilyen esetben módfelett nagy a csábítás. Vajas pedig nem haragosa a jó nedűnek. Ám úgy tűnt, a háziúr messze felülmúlj^ önmagát. Ez persze nem gátolja meg abban, hogy egy pár kortyot ne engedjen le a torkán — mértékkel. S koccintson az ajándékokat hozó násznéppel és ne vitázzon a feleségével — mértéktelenül. A vita tárgya nem csekélység s mindig ugyanaz: négyfogatú hintó vagy feldíszített nyugati kocsi vigye a menyasszonyt a templomba. A sok-sok szóváltás eredménye végül is megszületett. Vajas Irénke a drága szalonból rendelt, francia csipkéből varrt menyasszonyi ruhájában nem bújhat el egy autóban a kíváncsiskodók szeme elől és nem vágtathat végig a hintó- val. De nem ám! — Gyalog megy! — hozta meg az erélyes döntést Vajas apuka. — Irénkémet mindenkinek látnia kell! Lassan, mél- tóságosan fog végigsétálni a falu hosszú főutcáján. Természetesen ebből Vajas Irénke semmit sem sejtett. Ő csak a cécó végére érkezett. Egyrészt, mert új munkatárs lévén, szabadsága csupán a nászúira volt elegendő, másrészt, mert irtózott a nagy felhajtástól és a velejáró munkától. Ezért aztán nem is törte magát, hogy a rendkívüli esemény miatt — aminek történetesen ő volt a főszereplője — pár nap fizetetlen szabadságot kérjen. Két nappal az esküvő előtt Irénke még berobogott dolgozni. Munkatársai fölöttébb elcsodálkoztak, hogy a leendő ifiasszony még mindig a körükben tevékenykedik. — Te miért nem a vendégeket fogadod már? — érdeklődött egyikőjük. Irénke rántott egyet a vállán. — Minek, az őseim mindent elrendeznek. — Na, de ilyenkor nem úgy illik, hogy te is ott légy és segédkezz a szüleidnek? — szólt a másikuk. — Ok akarták a nagy porverést, hát akkor csinálják — ekként a lány. A lányok az irodában összenéztek, mire egyikük megjegyezte: — Az ajándékokat azért illene neked átvenned és megköszönnöd, nem gondolod? — Nyugi, addigra hazaérek. Ezután már senki sem mert megszólalni. Ha volt is valakinek véleménye a dologról, nem mondta ki hangosan, hanem megtartotta magának. Irénke pedig időben hazaért ahhoz, hogy rendre átvegye az ajándékokat és szemrebbenés nélkül süllyessze zsebébe a pénzzel teli borítékokat. (Folytatjuk)
