Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-30 / 204. szám

1994. augusztus 30., kedd MEGYEIKÖRKÉP gKÉS MEGYEI HÍRLAP Horgászverseny. A Kö­rös-vidéki Horgászegyesüle­tek Szövetsége az idén is meg­rendezi az egyesületi elnökök, titkárok hagyományos me­gyei találkozóját és versenyét, most a szeghalmi Puszta csár­dánál, illetve a csökmői ven- dég-horgásztónál. Szeptem­ber 10-én 13 órától lehet el­foglalni a szálláshelyeket, a horgászverseny szombaton 15.00 órától másnap 10 óráig tart, ezt követi a mérlegelés és az eredményhirdetés. Ezen a két napon, szeptember 10-én és 11-én a vendéghor­gászoknak nem adnak ki napi­jegyet. Betörő a bíróságon. Amikor tegnap reggel a mun­kahelyükre érkeztek a Batto- nyai Városi Bíróság dolgozói, észrevették, hogy valakik jó­val megelőzték őket: betörő járt vagy betörők jártak a vég­rehajtói irodában. Az épület egyik homlokzati ablaka árul­kodott a behatolás helyéről. A végrehajtói irodában álló író­asztal egyik — kulccsal annak rendje-módja szerint lezárt — fiókját a hívatlan „vendég” kifeszítette, s az ott talált mintegy 25 ezer forinttal odébbállt. A rendőrök reggel nyolckor már a helyszínen voltak. Úgy tűnik, hogy a pén­zen kívül más nem tűnt el, s ez szerencse a szerencsétlenség­ben: a tárolt iratok elvitele vagy megsemmisülése pótol­hatatlan veszteségként jelent­kezne. Szombaton még benn­járt a végrehajtó, így valószí­nűsíthető, hogy a betörő szombat, illetve vasárnap éjjel tehette „tiszteletét” a végrehajtói irodában. Pénz­ügyi nehézségek miatt az épületben nem alkalmaznak őrző személyzetet. Az eset is­mét felveti azt a kérdést, hogy ésszerű dolog-e ilyesmin ta­karékoskodni? A kérdést te­kintsük költőinek, mivel a Bé­kés Megyei Bíróságnak is régi óhaja, hogy lehetőséget kap­jon a megoldásra. Évtizedek óta nem volt ekkora népünnepély Battonyán A sörfesztivál: erkölcsi siker A háromnapos battonyai sörfesztivál augusztus 21-én a PA-DO-DO-koncert után rendezett tűzijátékkal ért vé­get; mintegy 2-3 ezer ember gyönyörködött az elbűvölő látványban. A véletlen úgy hozta, hogy az első petárdák robbanásakor e sorok írója éppen az örökmozgó főszerve­ző, Galgóczi Zoltán mellett tartózkodott. A battonyai strand szegedi bérlője egy másik, szintén fiatal vállalkozó­val, ifjabb Mákos Árpáddal közösen gondolta ki a rendez­vénysorozatot. „Ugye, gyönyörű?” — kérdezte elérzé- kenyülten. „Az” — mondtam felé fordulva, levéve tekinte­temet az égről. S ekkor még lenyűgözőbbnek láttam a cikázó petárdákat: kivétel nélkül a Galgóczi űr szeme sarkában megbúvó könnycseppek felé tartottak. Néhány nap elteltével — is­merve a sörfesztivál szenzáci­ós romániai visszhangját — Mákos Árpáddal beszélget­tem a rendezvényről. —Melyek voltak a fesztivál legnagyobb sikerei és legfá­jóbb kudarcai? — Kezdem az utóbbival: Galgóczi Zolinak is, nekem is mintegy 300 ezer forint anyagi veszteséget hozott a sörfeszti­vál. De szívesebben beszélek a sikerekről. Olyan emberek fogtak velem kezet, akikkel nem találkoztam tíz éve. Eljöt­tek a valamikori iskolatársak, és^ csodálkozva kérdezték: „Árpi! Te!?” Mondom, hogy igen, én. Szóval most nagyon nagy becsületünk van a batto- nya* lakosság előtt. Úgy ér­zem, hogy a rendezvények ügyében ezentúl a nevünk ga­rancia. Végül is a II. világhá­ború befejezése óta senki nem mozgatott meg ennyi embert a városban, mint mi. A magam részéről sohasem felejtem el a színpadon fellépő nyugdíja­soknak vagy a PA-DÖ-DÖ- koncerten résztvevőknek az arcát. Micsoda öröm tükröző­dött azokon az arcokon! Szó­val elkezdtünk valamit, ami­nek — őszintén reméljük — les/ folytatása is. Tudom én is, hogy rendkívül jó sajtóvissz­hangja volt Romániában a fesztiválnak. Elképzelhető, hogy a végleges határnyitás után jelentős Arad megyei vá­sárlóerővel számolhatunk. A romániaiak jelenléte hozzájá­rulhat ahhoz, hogy az eljöven­dő fesztiválok az erköcsi siker mellett anyagi sikereket is hozzanak. — Tehát nem szegte kedvüket az idei ráfizetés. — Egyáltalán nem, ez ben­ne volt a pakliban. Most már tudnak rólunk vállalkozók, a vásározók, szerintem nagyon sokan el fogják hozni a termé­keiket Battonyára. És tud ró­lunk a nagyközönség is, a bat- tonyaiak például meg fogják hívni a vidéken élő rokonai­kat, s az ember, ugye, nem szokott pénz nélkül vendég­ségbe menni. —Sokan mondják, ha szed­tek volna belépődíjat a PA- DÖ-DÖ-koncerten, az önma­gában nyereségessé tette vol­na a sörfesztivált. Két-három­ezer ember három-négyszáz forintjával: egymillió körüli bevétel! — Természetesen ezentúl nem lesznek ingyenesek a koncertek. De eltökélt szándé­kunk, hogy a mindenkor szo­kásos belépődíjaknak legfel­jebb a felét kérjük! Jövőre az idősebb korosztályhoz tarto­zóknak belépődíjas bálát sze­retnénk szervezni, s ugyan­csak „pénzes” program lenne Maksa Zoltán vagy Nagy- Bandó András műsora. Áz biztos, hogy jövőre mindhá­rom napra igazi sztárparádét szervezünk Battonyán, az or­szágos hírű művészekkel már el is kezdtük a tárgyalásokat. Ismerve viszont a lakosság anyagi teherbíró képességét, nem a belépődíjakból akarunk meggazdagodni. A nyeresé­get elsősorban attól reméljük, hogy egyre több cég és vállal­kozó fogja képviseltetni ma­gát a fesztiválon. Ami pedig a közönséget illeti: a mostaninál sokkal több standra van szük­ség, hogy ne alakuljanak ki kígyózó sorok. A sörsátrak­hoz asztalokat, székeket kell tennünk, hogy hellyel kínál­hassuk a kedves vendégeket. A fesztivál időtartamára min­denféleképpen be kell indíta­nunk a helyi rádiót, hogy ori­entálni, irányítani tudjuk a vendégeket. A déli 12 óra körüli programokat megszün­tetjük, hogy az emberek nyu­godtan tudjanak ebédelni. — Többen óvták önöket at­tól, hogy a híres dombegyházi búcsú napjára időzítsék a sör- fesztivált. Így a potenciális kö­zönség megoszlott a két szom­szédos település között. ■— Nem csak a dombegyhá­zi búcsú jelentett konkurenci­át. Augusztus 20-ára csaknem minden településre szervez­nek valamilyen programot. Emiatt úgy döntöttünk, hogy ezentúl egy-két héttel koráb­ban rendezzük meg az István- napi sörfesztivált, az időpont­ját közöljük az országos vásár­naptárban is. Három-négy hó­nappal a fesztivál előtt kiadunk egy színes leporellót, ezt eljuttat­juk minden számításba jöhető céghez, vállalkozóhoz. A rendezvénysorozat fénypontja a PA-DÖ-DÖ együttes lemezbemutató koncertje volt, csaknem háromezren vettek részt rajta A szerző felvétele Olvasóink írják ____a_____= A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Aratás: embertpróbáló ünnep ízlelgetem ezt a szót, amikor estefelé két kombájn fordul be a tanyám körüli „Május 1" Tsz búzatáblájába. Micsoda ünnep volt az valami­kor. Feleségemmel együtt nézzük a huszadik századi mezőgazdaság egyik csodáját. Feleségem sajtárral a kezében megjegyzi: „Ugyan mit akarnak, hiszen mindjárt este van? Alig, hogy megfejtünk kinézek, és elgondolkozom azon, amit látok: az én ifjú koromban 3 kaszásnak kb. 2 heti munkája, amit a két kombájn két tehén megfejésének ideje alatt learatott. És még hátra volt a hordás, csépléslEnnekellenéreazakkormicsoda ünnepvoltaföldműves népnek. Micsoda izzadságszagú, embertpróbáló ünnep, de mégis nagy ünnep. Nosztalgiázom ? Nem! Nem, a világért nem kívánom vissza azokat az időket. Micsoda apa lennék, hafiamnak azt a sorsot szánnám, ami nekünk akkor természetes volt? De mégis azon gondolkozom, hol lenne ma a magyar mezőgazdaság, ha Rákosiik nem zavarják messze a mezőgazdaságtól azt a dolgozni tudó és szerető földmű­ves" réteget, amelyik ökrös szekérrel is el tudott jutni oda, ahova ma az akkor szinte elképzelhetetlen gépesítéssel sem tudnak eljutni. Akkoriban minden mintha idejében elkészült volna. Akkor elkép­zelhetetlen volt, hogy a kukoricát mrácsonykor törjék, hogy a répa kint rodhadjon meg a földön. És elgondolkoztató, hogy a huszadik század, amelyben az ész túlzott, és egyoldalú jogot kapott, és ennek a szemléletnek káros hatása—azonkívül, hogy ebben a században a két világháború, a holocaust, az értelem és dolgozni szerető és tudó földműves réteg likvidálása mellett éppen a mezőgazdaságban mutatja káros hatását! Értsük meg már végre, hogy az idegen profilú (kolhoz, farm) mezőgazdaságok majmolása a magyar viszonyok között csak csődöt mondhat. Ezek a mechanizált, profitorientált formák a mezőgazdaságban ugyan tagadhatatlan értek el eredmé­nyeket, de kizárólag mennyiségit. Ennek érdekében mindent háttér­be szorított. A környezetvédelmet, a túlzott műtrágya és gyomirtó vegyszerek használatával. A tyúkfarmok tojásgyárrá alakultak. A tápszerek és állatkínzásnak számító természetellenes tartással kényszerítik a tyúkokat maximális tojástermelésre. A csak ál­latszörnynek nevezhető idomtalan tehenek ontják magukból a napi 35—40 liter, a tejhez csak hasonló löttyöt. A csirkéket tápszerekkel és természetellenes mozgáskorlátozással serkentik, hogy a legrövi­debb idő alatt érjék el a maximális, de ízetlen hústömeget. Elgondolkoztató ez a mezőgazdaságot sújtó, már több éves aszálykár is. Aszály sújtotta évek akkor is voltak. Az aszálykár ha nem is szüntethető meg, de mérsékelhető, jó talajnedvesség-gazdál­kodással, amely azonban a kis- és középgazdaságokban végezhető eredményesen. A mezőgazdaságot nem lehet, illetve nem szabad üzemesíteni. A mezőgazdaságot nem lehet egy kalap alá venni például egy csavargyárral. Aki ezt nem érti, azt messze el kell zavarni a mezőgazdaságtól. Mert nemcsak az állatnak, a földnek is lelke van. A mezőgazdaságot nem szabad politikai, ideológiai karnak kitenni, mert ennek az árát az egész magyar nép megsínyli. A magyar mezőgazdaság megmentésére az egész magyarföldművelő rétegnek össze kell fogni. Ezek a nemakarásnak nyögés a vége kárpótlási, és szövetkezeti törvények is többet ártottak, mint használtak. Nem lett volna szabad a különböző kárpótlásokat a privatizálással egybekötni. Am, ha így van, olyan kalappal kell köszönni, amilyen van. Az agrárértelmiség­nek is tudomásul kell venni, hogy sértett 50 éve törvényen kívül álló emberekkel áll szemben. De az újonnan földhöz jutottaknak is tudomásul kell venni, hogy ha valamikor, akkor most nagy szükség van az agráértelmiségre. Sajnos ennek az összefogásnak éppen a FKGP-ban uralkodó rózsadombi kisgazdák, helyben pedig a mező- gazdaságtól idegen parasztáruló karrierista borbélycsemeték faj­táját áruló tanárok, fináncok a kerékkötői. Azonban az agrárértel­miségnek a marxista ízű agrártudományt is át kell transzformálnia a magyar viszonyoknak megfelelően. Annál is inkább, mert világvi­szonylatban is felvetődött, hogy újra át kell gondolni a hagyomá­nyos mezőgazdálkodást. Ezen kell dolgozni minden becsületes magyarföldművelőnek, agrárértelmiséginek és politikusnak egya­ránt. Mért ezt a nagy bajba jutott országot csakis a mezőgazdaság és a reáépülő élelmiszeripar húzhatja ki a bajból. E kis cikkecskét csupán 75 éves gyakorlati tapasztalataimra támaszkodva kizárólag jobbító szándékkal írtam. Mivel nem tartom magam tévedhetetlennek, örülnék, ha ehhez a témához nálam szakképzettebb, de ugyanolyan jobbító szándékú szakemberek is hozzászólnának. Medovarszky János, gyakorló kigazda A BAREX Kft. (Szarvas), mint a Sarkadi Mezőgazdasági Szövetkezet felszámolója a szövetkezet 1 db MENGELE SF silózógépét, 1 db HERRIAU 3519 típusú répafelszede gépét, 2 db IH—6200-as gabonavetö gépét. Az árverés helye a szövetkezet II. termelési kerülete, Sarkad, Sarkadkeresztúri út. Ideje: 1994. szeptember 7., 10 óra. Az árverésre kerülő gépek az árverést megelőzően 8 órától a helyszínen tekinthetők meg. Az árverésről részletes tájékoztatást Boltizár László ad a szövetkezet Sarkad, Kürt u. 1. szám alatti központjában délelőttönként 8—1 2 óráig. Telefon: (66) 375-222. BAREX Kft. (felszámoló) Emberség és büntetés Egy édesapa szomorúan kereste meg szerkesztőségünket, ugyanis kislányát, aki tanuló, megbüntették a 2-es járaton Bé­késcsabán. A diákigazolványa az 1993/94-es tanévre nem volt érvényesítve. Először fordult elő ilyen eset, ezért nem érti, miért kellett az 1500 forintos bírságot kiszabni. Megkerestük Gémes Tibort, a Körös Volán Rt. személyforgalmi irodaveze­tőjét. Elmondta, hogy a diákok utazási kedvezményét csak ér­vényes diákigazolvány alapján lehet igénybe venni, vagyis a közúti ellenőr jogosan bírságol­ta meg az utast. A diákbérletre a támogatást az állam adja az utasnak a közlekedési társaság közreműködésével. Az ellenőr hiányosság esetén nem méltá­nyolhat, kötelessége az eljárást lefolytatni. A büntetés mértékét nem a közlekedési társaság álla­pítja meg, hanem a Pénzügymi­nisztérium. Annak összegét az irodavezető is magasnak tartja. A személyi igazolványt az el­lenőr a szükséges adatok ellen­őrzése céljából elkérheti. Amennyiben az utas ezt megta­gadja, az azonosításhoz rendőri segítséget kérhetnek. A most használatos diákiga­zolványból kimaradt az a tájé­koztató rész, ami korábban megvolt. Emiatt a diákok egy része nem ismeri a kedvezmé­nyek igénybevételének mód­ját. A jobb tájékoztatás érde­kében szeptemberben a jegy­pénztárakban minden tanuló­bérlethez adnak egy erre vo­natkozó szórólapot, és az isko­lákhoz is küldtek információs anyagot. SzaT Köszönet a ngyelmessegert K. Gy-né, a Penza lakótelep 23- ból pár héttel ezelőtt az 1-es postán járt. Dolga végeztével, talán mert sietnie kellett, ott fe­lejtette a személyi igazolványát Valaki megtalálta, a postáski­Embertelen Egy szeghalmi olvasónk meg­állított az utcán és felháborodot­tan mesélte el a következőket: — Hétfőn, augusztus 22-én este hat óra után Szeghalmon a Tildy utca—Széchenyi utca sarkon közlekedett egy lovas kocsi, melynek végéhez egy né­met juhász kutya volt kötve. A szegény pára nem bírt menni, a nyakán lévő hurok szorongat­ta, a kocsi vonszolta maga sasszony megőrizte és átadta jo­gos tulajdonosának. Ritkaság manapság a becsületes megta­láló. Ezért szeretné olvasónk megköszönni, hogy elvesztett igazolványát visszakapta. állatkínzás után. Vagy húszán láttuk, hogy a kutya már a végét járja, ki­abáltunk a kocsisnak, aki nagynehezen megállt. Legna­gyobb megdöbbenésünkre azonban nem segített a szeren­csétlen jószágon, hanem meg­rugdosta, majd a nyakán lévő horognál fogva felemelte, a kocsiba dobta és elhajtott. Mi meg csak döbbenten álltunk ekkora állatkínzás láttán!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents