Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-30 / 204. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. augusztus 30., kedd Natura Bekesiensis. A békéscsabai Munkácsy Mi- . hály Múzeumban már hagyománnyá vált, hogy az itt dolgozó kutató munkatársak az általuk írott dolgozatokból, kiadványokból az első kiadott példányokat — szíves ajánlással ellátva — a kollégáknak ajándékozzák. A minap kedves kollégám, a múzeum természettudományi osztályának m vezetője, Réthy Zsigmond a Natura Bekesiensis első számát adta kezembe. Kezdetben nem tudtam, miről is van szó — a kiadványt a Munkácsy Mihály Múzeum természettudományi osztálya adta ki. A szerkesztő beköszöntőjében emígy indítja útjára — remélhetőleg — a periodikát: „A közel 100 éves békéscsabai múzeumi kutatás egyre inkább megkívánja, hogy rendszerezzük és tudatosítsuk mindazt az ismeretet, amelynek természetszerűen és korrekten kell beépülnie az itt élők lokálpatrióta tudatába.” A Natura Bekesiensis három dolgozatot tartalmaz Réthy Zsigmond (szerkesztő), Molnár Zoltán és Csizmazia György tollából. Egy gondolatot ragadnék ki a Natura Bekesiensis első számából, amely minket, múzeumi dolgozókat és az idegenforgalomban érintetteket elgondolkodásra késztet: „...A mai magyar idegen- forgalom hagyományos szerkezete természetesnek veszi, hogy minden lehetséges hasznot ő kasszírozna be egy-egy tájház, drága múzeum vagy természetvédelmi terület megmutatása, bemutatása után.” A Natura Bekesiensis Időszakos Természettudományi Közlemények első száma 350 példányban jelent meg, ebből 150 számozott. Andó György muzeológus A Vasvári testvérek vallomása a színházról Elveszett a játék öröme Vasvári Emese és Csaba ikertestvérek. Sokan ismerik őket Békéscsabán, hiszen itt születtek, itt nőttek fel, itt járták iskoláikat, itt szerették meg a színházat. Most messze vitte őket a sorsuk, és a maguk módján mindketten sokra vitték a szakmában. Emese az egészségügyi szakközépiskolában, Csaba a Rózsa Ferenc Gimnáziumban végzett. Középiskolás korukban találkoztak, és barátkoztak meg a színházzal először, a Jókai Szinház stúdiójában. Nagy szeretettel és nosztalgiával emlegetik akkori élményeiket. Mindketten jelentkeztek a Színművészeti Főiskolára, de ez elsőre egyiküknek sem sikerült. Csabát két év múlva felvették, majd rövid katonaság után Kerényi Imre osztályában megkezdhette színészi tanulmányait. Hamar bekerült a fővárosi színházak vérkeringésébe: a Nemzeti Színházban és Nyíregyházán kezdte, majd a Madách Színházba szerződött. A Téli rege, Lengyel Menyhért Tájfunja után egyszer csak úgy érezte, ennél többre vágyik, már legalábbis szakmailag több feladatra. Ezt Szolnokon találta meg, ahol sorra kapja a főszerepeket a legkülönbözőbb műfajokban: mesében, operettben, zenés vígjátékokban. Emese egy évvel később került be a főiskolára, Szirtes Tamás osztályának hallgatójaként. Már harmadikban a Vígszínházban játszott, majd a Pesti Színházban kezdte meg a főszerepek sorát, Joe Oerton Amit a lakáj látott című darabjában. Negyedikben már a Katona József Színházban játszik, és hogy teljes legyen a kör, ezek után a Madáchba szerződik. Bár ott is kapja sorra a főszerepeket, ez még mindig nem elég. Mellette játszik a Merlinben, a Játékszínben, míg végül úgy dönt, hogy idén már nem köti magát társulathoz. Miért? — Mert nincs társulat. Pontosabban nincsenek társulatok, senkinek nem fontos semmi, csak a pénz. Mindenki magával foglalkozik. Ha szerződésben vagyok, ugyanúgy nem tartozom senkihez, mint így. — Ezek szerint elégedett lehetsz, hiszen azon kevesek közé tartozol, akik megengedhetik maguknak, hogy válogassanak. — Akár elégedett is lehetnék, ha nem tapasztalnám mindenhol ugyanazt: elveszett a játék öröme. Egy-egy előadás nem arról szól, amiről szólnia kellene: emberekről, érzésekről, a világról. A partnerek szemében csak ürességet látok, magába fordulást. Nem kapok visszajelzést, és így elveszik a SZÍNJÁTÉK, amiért én ezt a szakmát választottam. Úgy gondolom, a színjátszás feladata az lenne, hogy a lelkeket megtöltő sötét foltokat megismerjük. Ehelyett azonban egy cél vezérel minket: megfelelni egy bizonyos bemutatóra. — Nagyon keserű szavak ezek egy „hefut ott” embertől... — Sajnos ma keveseknek adatik meg, hogy „befutot- takká” váljanak. Vannak „érvényes” nevek, ők állnak mindenek felett, ha sokan beledöglenek is. Nem váltják fel, nem válthatják fel új nevek őket. Nagyon kevés az olyan személyiség, aki egy csapatot magával tud rántani, aki egy előadás szellemi meghatározójává tudna válni. — Ezek szerint fontosnak tartanád a rendező munkáját? — A legfontosabbnak. Egy előadásnak ennek az egy embernek a szellemi termékévé kellene válnia. Sajnos ez csak nagyon ritkán van így. — Csaba, bárhol játszhatnál a fővárosban. Miért döntöttél a vidék mellett? — Ahhoz, hogy egy színház mellett letegyem a vok- som, olyan szakmai vonzerő kell, amit Szolnokon találtam meg. Sokkal változatos- sabb, színesebb feladatok adódhatnak vidéken. Itt talán még könnyebben tud fontos lenni az embereknek a színház. A színészek nem rohannak el szinkronba, rádióba, tévébe, talán még megtalálhatók a régi színházi közösségek nyomai. —A következő feladatok? Csaba: — A napokban kezdek Szolnokon a Don Carlosban, a többit még nem tudom. Emese: — Ami biztos, aláírt szerződésem van egy-egy szerepre a Művész Színháznál, a Radnóti Színpadon, a Madách Színházban és a Katona József Színházban. Antal Gyöngyi Gondterhes iskolai tanévkezdés Az idei tanévkezdés ismét rendkívül nehéz feladat elé állítja az oktatásban dolgozó tanárokat, tanítókat, óvodapedagógusokat. A pedagógusoknak olyan körülmények között kell meghozniuk augusztus végén szakmai döntéseiket, amelyben rendkívül sok a bizonytalan tényező — állapítja meg a minap az új tanévkezdéssel foglalkozó állásfoglalásában a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Ügyvivő Testületé. — Felfüggesztett vagy rendkívül elavult tantervek útvesztőjében kell megtervezniük egész éves munkájukat, elkészíteni munkatervüket. A nevelőtestületek szakmai, pedagógiai megújulásának feltételei az intézmények többségében nem állnak rendelkezésre. Ezzel szemben a szülők, a helyi társadalom igényei egyre erőteljesebben jelentkezve fogalmazódnak meg, tovább növelve ezzel a pedagógusok amúgy sem csekély tehervállalását. A pedagógusok szakmai autonómiájának tényleges gyakorlását szinte lehetetlenné teszi a tankönyvtámogatás rendkívül csekély mértéke, puszta ígéretté torzítva ezzel a közoktatási törvény szabad tankönyvválasztásról szóló „szabályát”. A tankönyvválasztás kényszerpálya, melyet nem a tanár elképzelései, sokkal inkább a szülők pénztárcája határoz meg. A tanév kezdete újra felszínre hozza a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény elfogadhatatlan besorolási rendszerének alapvető hiányosságait. Az óvodák és iskolák többségében az egyéb kötelező kifizetésekre nincs meg a fedezet, emiatt lehetetlenné válik a konfliktusok elkerülése, a kollektív szerződések megkötése. Az 1994/95-ös tanév sem a pedagógusok megbecsülésének éveként látszik előttünk, a pálya nem válik vonzóvá a pályakezdők számára. -— állapítja meg a PDSZ ÜT állásfoglalása. Akik hisznek az emberek segítőkészségében Látogatók a HIT Alapítványtól A HIT Alapítvány 1990 óta fejti ki Magyarországon önálló karitatív tevékenységét. A HIT szó nem kapcsolatos a vallással, inkább azt a hitet fejezi ki, amivel azok a testi-szellemi és egyéb egészségkárosult gyermekek fordulnak a világ felé, akiknek képviseletében az alapítvány tevékenykedik. Bevételeikből ezeknek a gyerekeknek a gyógykezeléséhez, táborozásához, külföldi gyógykezeléseihez járulnak hozzá. Nem gyűjtenek adományokat, hanem különböző kiadványok forgalmazásából adódó bevételeikből gazdálkodnak. Nemrégiben kötöttek egy szerződést az Européer Kft.- vel, akik vállalták, hogy tanulóik — mintegy kommunikációs gyakorlatként — társadalmi munkában terjesztik az alapítvány kiadványait. A napokban igazolvánnyal ellátott fiatalok kopogtatnak be Békés megyei otthonokba. Nyolcán vállalták, hogy majdnem egy hónapot töltenek nálunk, távol otthonuktól, Budapesttől. Ez idő alatt minél több beteg kisgyermek megmentését szeretnék elősegíteni. Elmondásuk szerint sokan fogadják jóindulatúan látogatásukat, de sok a kételkedő is. Az alapítvány vezetői kérik, hogy fogadják bizalommal azokat a fiatalokat, akik fényképes igazolvánnyal látogatják meg Önöket, és akik a vásárolt mesekönyvekről és egyéb kiadványokról számlát adnak. így az erre a célra felhasznált pénz természetesen az adóból is levonható. a. Gy. Piacépítés Sarkadon Sarkadon még nem kezdődött el az új piac építése. Mindez nem a sarkadiakon múlt, hiszen a város az építés előkészítésében vállalt ígéreteket teljesítette. Átadták a területet, beszerezték a szakhatósági engedélyeket, s közvetítették a Sarkadról vagy a térségből jelentkező alvállalkozókat is. így a fővállalkozó megbízásából feltehetően munkát kap majd az építkezésnél a sarkadi Démász, a KÖVIZIG, és a volt téesz két építő szakcsoportja. A piac építésére vállalkozó cég képviselője azt ígérte, a munkák rövidesen elkezdődnek. Kivirágzott a Rózsafa?! Békéscsaba nem bővelkedik szórakozóhelyekben, ahová a fiatalok is szívesen eljárnának. A Rózsafa nevű diszkó azonban sokak kedvenc helye, így mindenki örömmel hallotta, hogy júliusban, több hetes zárva tartás után ismét megnyitotta kapuit. Erre az időre azonban még nem tisztázódott a diszkó üzemeltetőinek személye. Rövidebb huzavona után végül egy kéttagú társaság vette át az üzemeltetési jogot, s augusztus közepétől már ők várják a vendégeket. Dávid Zoltántól, a társaság vezetőjétől megtudtuk, hogy nyitáskor az előző bérlő által átalakított belső tér, új hang- és fénytechnika állt rendelkezésükre. A hangrendszert az új üzemeltetők úgy tökéletesítették, hogy a bent szórakozók megfelelő hangerősségben hallják a zenét, míg az utcára kiszűrődő zajt a legminimálisabbra csökkentették. A lakók érdekét szolgálja az az intézkedés is, hogy egy levegőbefúvó rendszer segítségével megfelelő lesz a klíma, így a fiataloknak nem lesz szükségük levegőzésre. Ezzel talán csökkenteni tudják az utcára kiszűrődő zajt. A társaság új üzletpolitikát kíván bevezetni, hétköznapokon este is nyitva szeretnének lenni. Klubestéket szerveznének a középkorosztály igényeinek és a jazzkedvelőknek. A péntek és szombat este továbbra is a diszkózenét szeretőké, akik meglepetésként különféle országos hírű együtteseket, énekeseket, zenészeket láthatnak, hallhatnak élőben. Mindezzel a társaság azt kívánja elérni, hogy az ide járó közönség magáénak érezze ezt a helyet. Azt is megtudtuk a társaság vezetőjétől, hogy a terem bármilyen rendezvénynek helyt ad. Pál Ildikó Irodalomtanárok konferenciája Az ötven évvel ezelőtt elhunyt Radnóti Miklós emlékének szenteli tegnap kezdődött háromnapos győri tanácskozását a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári tagozata. A résztvevők előadást hallgatnak Radnóti verseinek tragikumáról és ellátogatnak Abdára. A Győr melletti település volt az a hely, ahol az „erőltetett menet” a költő számára véget ért. Radnóti halálának helyszínét ma szobor jelöli. Az irodalomtanárok a konferencia első napján szekcióüléseken vitatták meg azokat a változásokat, amelyek nyomán hangsúlyok helyeződtek át a 45 utáni magyar irodalom megítélésében. Frakciki Ha már becsukódtak az ajtók előttünk az MSZP gyulai frakcióülésén, tegyünk közkinccsé néhány elcsípett apróságot! Csehák Judit férje—Békési László pénzügy- miniszter — oldalán jelent meg a gyulai Hőforrásban. Khakiszínű szafariöltözete néhány, a pénzügyminiszter iránt egyébként feltétlen tiszteletet érző honatyát arra késztetett, hogy utánuk forduljon. Nyilván nem a pénzügyminiszter büdzséjét vették szemügyre... Az érkező képviselő- és újságírónőnek dr. Tokaji Ferenc (szombati számunkban hol Ferencnek, hol Györgynek írtuk, azok nyertek, akik a Ferencre tippeltek) országgyűlési képviselő, a tanácskozásnak helyet adó Hőforrás igazgatója egy-egy szál virággal kedveskedett. Bizonyára már ki is találták, milyennel. Gerbe- rával. Elterjedt a híre annak, hogy miért éppen Gyulára jött az MSZP-frakció. Állítólag Hornnak tetszett ez a név... Békési László pénzügyminiszter — hiedelmeinkkel ellentétben — nem Mercedesszel, hanem egy Opel valamivel érkezett. O már tudhat valamit életszínvonalunk alakulásáról? Ketten beszélgettek — mit beszélgettek, évődtek! —, Tabajdi Csaba és a népjóléti miniszter, dr. Kovács Pál. Azt mondja a miniszter a jó húsban lévő Tabajdinak: — Hogy lesoványodtál! — Csak a pocakom nagy. De te tényleg rémesen sovány vagy. Mire a miniszter legyint egyet: — Népjóléti miniszter vagyok, nekem így kell kinéznem... Ki, kivel? Szűrös Mátyás a recepciónál—hajói láttuk — Hajdú János mellett bukkant fel, s Kosa Ferenc kezelt vele. Pécsi Ildikó viszont egyedül ment el. A portás magyarázta volna, merre találja szállását, a művésznő megnyugtatta: — Nem is hiszik, mennyire ismerős vagyok én itt... Valaki a plenáris ülések szüneteiben vég nélkül tanácskozó szekciók miatt kesergett: — Régen a frakciózást büntették, most meg a frakció büntet a szekciókkal! S végül a házigazdáról, aki sok mindenről híres, de kritikátlan tekintélytiszteletéről aligha. Házigazdaként kézben is kellett tartania a dolgokat, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás. Egy biztos, nagy fogást csinált ezzel a frakcióhétvégével: választókörzetére irányította az ország figyelmét, hazai pályán „mérkőzhetett meg” néhány miniszterrel, közismertté tette nevét a politika színpadán, s mellesleg sokat javított a Hőforrás kihasználtsági mutatóján... K A J
