Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-03 / 181. szám

gKÉS MEGYEI HÍRLAP

MEGYEIKÖRKÉP

Évforduló. 65 évvel ezelőtt ezen a napon született Szé- kelykocsárdon Hajdú Győző romániai magyar író. Előbb az Utunk szerkesztőségében dolgozott, majd az Igaz Szó szerkesztője, később főszerkesztője volt. Tapasztalatait, élményeit a Műhely, Egy szerkesztő feljegyzései címmel jelentek meg. Jelenleg a Vreme a lap publicistája.

Félidőn túl. Várhatóan a hónap közepe táján országosan befejeződik az aratás. A szaktárca illetékes főosztályának felmérése szerint a mintegy 1,6 millió hektárnyi kalászos gabona és a hozzávetőlegesen 120 ezer hektáron termesztett egyéb növény — borsó, repce, fénymag — 80 százalékát már learatták. A kánikula miatt nemcsak az előrejelzett termés mennyisége csökkent, de az igen meleg időjárás a minőséget is károsan befolyásolta. A hőségnek tudható be jórészt, hogy a búza csupán 60 százaléka éri el az étkezési, azaz a malmi minőséget. A kedvezőtlen időjárás miatt a számítottnál lényegesen kevesebb jut majd exportra. További problémát jelenthet, hogy a garantált áron történő felvásárlás minőségi követelményeit több körzetben nem tudják kielégíteni a gazdálkodók. Emiatt elsősorban az egyéni gazdáknak lehetnek majd eladási gondjaik. A búza 80 százalékát az országban learatták. A termés mennyisége csak 4,2 tonna körül alakul majd hektáronként. Búzát 1 millió hektáron vetettek a gazdaságok.

Siralmas látványt nyújt a kukorica Jász-Nagykun-Szol- nok megyében (is). A jelentős vetésterület — mintegy 85 ezer hektár — nagy részén a vízhiány miatt „furulyázik” a növény, azaz levele össze- penderedik, hogy ilyen módon is csökkentse a párolgást. Az immár hetedik hete tartó perzselő szárazság miatt a kukoricának körülbelül a felét silóként kell betakarítani a szövetkezeteknek és családi gazdaságoknak.

Egy battonyai helytörténetíró lelkész

Battonya kéttornyú katolikus temploma — mellette a tűzoltótorony—a maga korában egy nagyobb városnak is dicsőségére vált volna Fotó. Lehoczky Péter

1891-ben a battonyai Hungária Nyomdában egy karcsú kis könyvecske látott napvilágot. A megjelent helytörténeti vonatkozású mű szerzője: Szabados József lelkész. Címe: Battonya m. város jelen századbeli fejlődésének története és főbb mozzanatai. Terjedelme mindössze 60 oldal.

Magáról a szerzőről, Szabados Józsefről meglehetősen keveset tudunk. A helyi római katolikus egyház iratai közül egyedül a História Domus tartalmaz személyére vonatkozó feljegyzéseket. Ezek szerint Szabados 1855—1861 között káplán (segédlelkész) volt Hajnal Ferenc plébánossága idején. 1861—1864 között a helyi plébániahivatalt vezette, majd előbb Apátfalvára, aztán Pécs- kára került a megyéspüspök áthelyezése révén plébánosnak. Szabados művének előszavában ugyanakkor megemlíti egyházi felettesét, Németh Sándor battonyai plébánost is, aki munkája megírására biztatta. Az volt a véleménye, hogy elsősorban a katolikus szellemű diákifjúság, de a téma iránt érdeklődő felnőtt lakosság is okulhat munkájából. Ebből feltételezhető, hogy Szabados visszakerült Battonyára a plébániahivatalba, még inkább a római katolikus iskolaszék élére. Erre a tényre enged következtetni az „Iskola” címszó alatt leírt fejezet, amelyben jogos büszkeséggel állítja, hogy a battonyai katolikus iskola egyike volt a város legjelentősebb szellemi műhelyének, ahonnan bőségesen kerültek ki később a település értelmiségi foglalkozású jeles egyéniségei.

BATTONYA M.VÁR0S

JELEN SZÁZADBELI FEJLŐDÉSÉNEK

TÖRTÉNETE

ÉS

FŐBB MOZZANATAI.

IRTA

NZAllADOS JÓZSIil-'. t**Jl

KW.U A lIL'Nl.AUlA NVoUnÁIIAN HA IT'>N\ ÁJí.

Elvitathatatlan, hogy ez az első törekvése a település összefüggő történetének közreadása. Szabados szerkesztési elvei rendkívül érdekesek és nagyon gazdaságosak. Rövid bevezetés után ABC-sorrendben adja közre mindazt, amit Battonya történetével kapcsolatban fontosnak tart. (A felsorolásban az „Adóhivatal” az első címszó és a „Zongora” az utolsó. Ma már természetesen lehet vitatni e szerkesztési koncepció helyességén —- egyébként nem túlzottan érdemes —, azt azonban el kellismemünk, hogy Szabados állításai többnyire pontosak, nem egy közülük kifejezetten a szemtanú eredetiségével tűnik ki.) Csak egyetlen példát említenék: a „Népzendülés” címszó alatt az 1891. június 21 - ei helyi földmunkásmozgalmi eseményekről ír, és ezt a forrást az egyik legtárgyilagosabb értékelések egyikének kell ma is tekintenünk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Szabadosnak egyéb helyeken ne lennének tévedései. Megint csak egyet említenék: Battonya elnevezésének téves feltüntetését, tudniillik azt, hogy ez a település a XIII. században a tatárok bejövetele Alkalmából veszi eredetét, ugyanis „Battu-tanya” néven fordul elő. Ezek szerint Batu tatár kán e helyen ütött tábort. Ezt a téves etimológiát Keliger Margit már 1935-ben megcáfolta. De a történelmi szakirodalom szerint azért sem fogadható el, mert a tatárjárás sehol nem hagyott ilyen emlékezetes nyomokat népünk történetében. Mindez csak nagyon csekély mértékben csökkenti Szabados érdemét. Ebben a történelmi alapműben nagyon jól bennefoglaltatik mindaz, ami a település szempontjából a maga idején valóban fontos volt.

Mindmáig egy kicsit ellentmondásosan kezeltük Szabados József helytörténeti munkáját. Két véglet között kellett „lavíroznunk”: az egyik szemlélet szerint a helytörténészek talán a jelentőségéhez mérten felértékelték ezt a múlt században készült alkotást, mondván, Battonya történetének mindmáig egyetlen leírása. A másik véglet szerint mind szerkesztésében, mind mondandójában meglehetősen szűkre szabott alkotás, melynél különbet kell és lehet alkotni. Csak e két felfogás értelmében valósítható az meg, amelyet a szerző már a bevezetőben igen találóan megfogalmazott: „Nem is állítom tehát, hogy füzetem tökéletes. De az igyekezet és a jóakarat mindenesetre meg volt bennem, hogy az események hű képét tárjam az olvasó elé. S ki tudja, hogy egy később megírandó monográfiának nem fog-e majd alapul szolgálni?”

Dr. Takács László

1994. augusztus 3., szerda

Ezer stúdiófelvételt készített Hollywoodban

Szombaton: jazzcsúcs a várszínpadon

Bizonyára sokan vannak, akik megelégedve veszik tudomásul, hogy újra itt a Vár Jazz Fesztivál, s bizonyára nem kevesek, akik kissé még mindig csodálkozva olvassák: hát mégis... az idén is... szóval a jazz is része lett a Várszínháznak. Igen, szombaton este ez az egyszerre nehezen és nagyon is könnyen érthető műfaj kínál programot a gyulai nyár élvezőinek.

Jóllehet, egy műsor színvonala végül is „éltében” dől el, mégis egyszerűen kerek perec előre azt mondhatjuk: a fél 9-től színre lépők eleve garanciát jelentenek arra, hogy Gyulán óriási estének ígérkezik a szombati.

A jazz barátainak már a tizenhat tagú, helyi Big Band zenészeit is aligha kell bemutatni, mert hogy a Kepenyes Pál vezette népes formáció hivatott az alaphangot megadni, nemkülönben az őket követő Makán együttesből átalakult Tin-Tin Kvartett. És amikor már lazák a lábak, jöhet a varázslatos Kőszegi Imre és csapata, azaz a trió, a zongorista Oláh Kálmán és a bőgős Egri János. Már az ő „megszerzésük” miatt is jár az elismerés a főszervező Gedeon Józsefnek, hát még azután, hogy biztossá vált (elnézést, akik már tudják, de talán sokan csak innen értesülnek): a bőgő világhírű virtuóza, Pege Aladár és együttese is játszik ezen az estén a várszínpadon, mi több híres vendégei is lesznek: amerikai magyar sztárok, a vibrafonos Víg Tommy és felesége, Mia, az énekes.- táncos.

Nagy kihívás zenészeknek, befogadóknak (remélhetően a teljes nézőteret betöltik) ez az este, már csak amiatt is, hogy lássák a nagyobb támogatók — Tejporgyár, Julianus Társaság, OTP, Practicomp Ktf. —, olyan rendezvényhez adták a nevüket (és a pénzüket), amiért büszkén vehetik majd elő utólag akár az amatőr hangfelvételt is...

(fábián)

Német diákcsoportok Mezoberényben

Sári Ruth német származású, de Békéscsabán élő tanárnő. Július 1-jétől szervezőkén* diákcsoportokat fogad hazájából. A mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium kollégiumában beszélgetünk.

—Hogyan valósulhatott meg a német diákok üdültetése ?

— Tizennégy éve élek Magyarországon, de a hazámtól sem szakadtam el. Közvetítő szervező is vagyok, a szászországi utazási irodával tartom a kapcsolatot. Velük konzultáltam, az ottani szülők érdeklőd- tek-e nyaralási lehetőségekről. így hat héten keresztül három csoport kéthetes turnusban üdülhet Mezoberényben. Egy-egy diákcsoport 13—17 éves diákokból verbuválódott. A gyerekek Drezdából, Lipcséből, valamint a régi NDK területéről érkeznek hozzánk.

— Milyen program fogadja a gyerekeket?

— Tudtam azt, hogy a nyári üdültetés, a gyerekek elhelyezése és foglalkoztatása még a határainkon túl is problémát jelent a

szülőknek. Szeretném, hogy a diákcsoportok megismerkedjenek e számukra különös alföldi tájjal. Kirándulásokat szervezünk, meglátogatjuk a kétegyházi tanyamúzeumot, ahol sétakocsikázáson is részt vehetnek. Előadásokat tartok Magyarország történetéről, sőt a kamuti néptáncegyüttes műsorát is láthatják. Este teniszeznek, sportolnak, valamint heti két alkalommal diszkót is tartunk.

—Az ellátással elégedettek- e a diákok?

— A gyerekek étkezési szokása eltér a magyar konyha ízeitől. Egy kicsit pszichológusnak is kell lennem közöttük, hogy kívánságaikat teljesíteni és felmerülő gondjaikat orvosolni tudjam. Egyébként felszaba- dultabbak és gondtalanabbak a mi gyerekeinknél tanulmányi követelményeik sem túlfeszítettek, mint a magyar diákoknak. Az iskola befejezésével viszont keményen kell dolgozniuk, hogy az életben megállják a helyükek.

Bróda Ibolya

U

vegflaskával a kezében, sorba járta növényeit, és minden virágot megitatott. Nem csak a szemével simogatta őket, de némelyiket a tenyerével is megérintett. Beszélt hozzájuk: jaj, de szépen kivirultál, te kis aranyos, meg ugye jót tett az a friss föld, amit kaptál. Megérezték a növények a szeretetét, és mintha tudták volna, mikor jön a gazd- asszonykájuk. Egy idős ügyvéddel közösen béreltek irodát, és bár a férfi kénytelen volt elismerni, hogy a kolle- gina a szakmában egyenrangú társ, azt fennhangon hirdette, hogy a „gizga- zokkal való bíbelődés már csak női munka”. Bölcs asszony a „kollegina” hagyta, hogy a teremtés koronája legalább ennyit őrizzen férfias hitéből. Egyébként ritkán volt találkozásuk, leginkább a bíróságon, ha ellenérdekű ügyfeleket képviseltek. Itt az irodában ki ki végezte a saját dolgát, s az asszonynak nagy megnyugvás volt, ha fárasztó napok után átadta magát a virágainak.

Úgy tűnt, hogy ez alkalommal se nyitja már rá senki az ajtót, a kopogást se vette észre, csak akkor fordult

meg, amikor egy hang félszegen kérdezte:

—A doktornőhöz van szerencsém?

— Igen, parancsoljon. Miben segíthetek?

Bemutatkoztak, és hellyel kínálta a férfit. Sovány kis emberke volt, akkora hatalmas bajusszal, amilyet csak régi fotókon látni. A nőnek nagy erőfeszítésébe került, hogy el ne mosolyogja magát, mert amikor megpillantotta, menten eszébe jutott az a két székely góbé, akik egy szénás szekéren utaztak, s csak nagyritkán szólaltak meg, imigyen:

— Szép bajusza van — mondta az egyik elisermerően, majd hosszú szünet.

— Az — válaszolta a koma, és ismét csend.

— Mióta növeszti? — újabb pauza.

— Tíz éve.

Ekkor hirtelen zökkenő, beborul a szekér az árokba. Mindketten eszméletüket vesztik, kórházba kerülnek. Két ágyban, egymás mellett fekszenek, és amikor magukhoz térnek, megszólal a sógor:

— Oszt pödri?

Hát a mi kis emberünk valóban pödrött egyet a bajszán, talán csak azért, hogy legyen mibe kapaszkodnia, ha netán süllyed alatta a szék, olyan kínban volt.

— Gyerektartásról lenne szó, illetve válásról. Nem is tudom, hogyan mondjam.

Tanácsadás

—Elismeri az apaságot?

— Muszáj elismernem, állítólag hasonlít rám az a gyerek, de látni se akarom.

— Miféle apa maga, hogy meg se nézi. Kisfiú, leányka? Azt csak tudja?

—Fiú. Ha rám hasonlít más nem is lehet. De én nem akartam gyereket. Becsapott az a nő, csak akkor szólt, amikor már „úgy” maradt.

— Nézze uram, én nem akarok a maguk életébe beleszólni, de azt ugye tudja, hogy a gyerek nem tehet arról, hogy maguk miben állapodtak meg. Ha egy féifi ágyba bújik egy nővel,

bizony abból gyerek lehet. És a kicsinek apa kell.

— Nekem se volt apám, még anyám se, mégis felnőttem. Állami gondozásban.

—És ilyen sorsot szán a saját fiának?

Bajusz ide, férfias dísz oda, ekkor bizony emberünknél eltörött a mécses. Talán átvillant rajta az a sok rideg éjszaka, amikor nem volt mama, akihez hozzábújhat, nem volt apuka, akire felnézhet. Most pedig az ő tulajdon vére is vacog- tató rémálmoknak néz elébe.

— Rendben van, elfogadom a fiút, de az anyósom nem engedi — szipogta emberünk.

Hogy miféle anyós? Hát ez cifra történet. Közben az ifjú apa ugyanis megnősült, és ott is lett egy csemetéje. Az asszonykája tud a korábbi botlásról, nem is nagyon bánja, de az anyós, az bizony harcias.

—Hát férfi maga?—csattan fel az ügyvédnő hangja. —Miért nem áll a sarkára. Mutassa meg, hogy magának két szép gyereke van és mindkettőről tud gondoskodni. Most még kicsi, de majd együtt nőnek fel, mehet velük focizni, horgászni. Meglátja milyen jó lesz.

Hamar sikerült meggyőzni a bajuszos mamlaszt, aki már elképzelte, milyen jó neki, hirtelenjében két gyereke lett.

— Mivel tartozom, tessék mondani? -— kérdezte hálálkodva.

— Miért tartozna bármivel is? — csodálkozott az asszony.

— Hát a jó tanácsért, amit kaptam.

— Tudja mit? Az lesz a fizetség, ha visz annak az elhanyagolt kicsinek egy játékmacit. De személyesen adja oda!

Vakargatta fejét emberünk, pödrött is egyet, de azért megjegyezte:

— Már megbocsásson doktornő, de ha maga mindenkihez ilyen jó, akkor felkophat az álla.

— Megvallom, nekem az ügyvédség csak hobbim. Valójában virágkertész vagyok, és a virágokkal nincsenek ilyen fölösleges beszédek — mondta a nő, és már kapta is az üveg- flaskát, és locsolgatott, mintha mi sem történt volna.

Andódy Tibor