Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-23 / 198. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. augusztus 23., kedd Földink volt. Ezen a na­pon hunyt el Geszten Tisza Lajos Bihar vármegyei admi­nisztrátor. 1832-ben a megye első alispánja, valamint or­szággyűlési követe volt. 1841-től 1848-ig főispáni helytartó és császári-kirá­lyi kamarás volt. Nem szombaton lesz! A kunágotai lovasbemutatóról és versenyről szóló híradá­sunkban tévesen jelent meg a rendezvény dátuma, amelyért elnézést kérünk. A sokszínű és érdekes programokkal kiegé­szített egész napos tornát tehát augusztus 28-án, vasárnap 9 órától rendezik meg a kunágo­tai lovaspályán. Tanévkezdö támogatás. — A geszti önkormányzat 80 ezer forintot utalt át a helyi* általános iskolának a tanév­kezdés támogatásra, amely­nek felosztásáról az iskola gondoskodik majd. A geszti képviselők azt kérték a tan­testülettől, hogy a pénz elosz­tásánál vegyék figyelembe a tankönyvek árát és az egy csa­ládban tanulók számát. Amennyiben a Geszten élő kö­zépiskolai tanulók vagy felső- oktatási intézménybe járók számlát tudnak bemutatni, az önkormányzat 1400 illetve 2000 forintig támogatja ezen diákok iskolakezdését is. Mesterkurzus. 150 éves a magyar Himnusz; e jeles év­forduló jegyében rendezte meg a Magyar Fúvószenei Szövetség a fúvóskamagyok országos táborát, amely hétfőn nyílt meg Sopronban. Az egy­hetes mesterkurzuson 45 gya­korló karnagy vesz részt az ország minden részéből. A tá­bor vezetője, Balázs Árpád Er- kel-díjas zeneszerző elmond­ta: naponként végeznek kar- gyakorlatokat a résztvevők, s emellett tökéletesítik hango- lástani és hangszerelési tudá­sukat. Az alkotás hazánkban először a táborzáró díszhang­versenyen hangzik majd fel augusztus 26-án. Vízbázisvédelem, mint örökzöld téma? A felszín alatt csordogáló (ivó)vizeink Az egészséges ivóvíz léle (vagy nemléte!) életfeltételünk nélkülözhetetlen és meghatározó eleme Fotó: Such Tamás Békés megye jelentős részét a Maros hordalékkúp alatti víz­készletből látják el egészsé­ges ivóvízzel. Az itt levő ön- kormányzatok ez év elejétől szövetségbe tömörülve száll­tak síkra a vízbázis védelmé­ben. E munkában kezdemé­nyező szerepet vállalt és kie­melkedő munkát végzett Nagy Béla, medgyesegyházi polgármester, akivel a vízkész­let jövőjéről beszélgettünk. — A Békés Megyei Víz és Csatornamű Vállalat átalaku­lásakor két fő erőviszony ala­kult ki. Egyik települési kör­höz tartóznak azok a Dél-Bé­kési települések, amelyekről tudvalevő, hogy alattuk he­lyezkedik el a Maros horda­lékkúpjának rendkívül érté­kes vízbázisa. A másikhoz tartoznak, azok akik nem ren­delkeznek egészséges ivóvíz­zel, ezért távvezetéken szál­lítják oda a vizet a vízbázisról — ecsetelte az alapproblémát a polgármester.—Ä közpon­ti vállalat az egész megye területén azonos vízdíjat ala­kított ki. Az akkori szabály­zók azonban nem tükrözték azt a tényt, hogy adott te­lepülésen konkrétan mennyi­be kerül a víz előállítása. Ezen régióban 1992 végén egy köbméter víz előállítása nem volt több 18—20 forint­nál , míg a megye más térségé­ben elérte vagy meghaladta a 100 forintot. A vízbázis te­lepülései ebben a nagy közös­ségben vízdíjkiegyenlítő sze­repet töltöttek be. Az érintett 14 település úgy döntött, hogy nem csatlakozik az átalakuló vízmű rt.-hez, hanem önállóan próbálkozik a működtetéssel. —A vízműből való kiválás alapozta meg a szövetséget? — A települési vezetőkkel felismertük annak szükséges­ségét, hogy nem elég a szá­munkra alacsonyabb vízdíj haszna, hisz egyre inkább tö­rődnünk kell a vízbázis kész­letének és minőségének meg­óvásával. Ez vetítette elő a szövetségbe tömörülés fon­tosságát. Egy település önma­gában nem tudja ugyanis az érdekeit a mai demokratikus, sokszor politikai erőviszo­nyokon alapuló, gazdasági színtéren képviselni. Ezért ta­valy nyáron — a földrajzi le- határoltság alapján—9 alapí­tó önkormányzat részvételé­vel megalakult az érdekkö­zösségünk, amelynek ma már 26 tagja van. — Mit tesznek Ónok a víz­bázison élőpolgárok érdeké­ben? — Tudvalevő, hogy a víz­készlet-utánpótlás 60 száza­léka a felszín alatt, a talajvi­zekből történik. Ez egyúttal a mezőgazdasági célú öntözés­nek is egyetlen forrása. Tar­tunk attól, hogy a jó minőségű ivóvízre annyira megnő az igény, hogy a vízügyi hatósá­gok — éppen az egészséges víz biztosítására — korlátoz­ni kényszerülnek a felszín kö­zeli rétegekből a vízkivételt. Ezzel ellehetetlenülne a me­zőgazdaság, ami viszont e tér­ségben mindennek az alapja. — Megpróbáltuk a kor­mány, illetve a törvényhozók elé tárni az indokolt és szük­séges megoldásokat. A cél az, ahol a földrajzi adottságok, a települések közelsége lehető­vé teszi, ott regionális csator­na és tisztítómű rendszereket hozzunk létre, például Nagy­kamarás, Almáskamarás és Kunágota térsége. —A megvalósulás csak az itt élő embereknek fontos? — Természetesen nem. Tudatosítani kell, hogy nem csak az itt élők és nem csak a kormány érdeke, hogy ez az értékes ivóvíz jelenlegi álla­potában, minőségében fenn­maradjon. Azoknak is részt kell venni a probléma megol­dásában, akik innen kapják a vizet, hisz ugyanúgy érdekük a vízbázis biztonsága. Nem tudom azt elképzelni, hogy a jelenlegi állapot tartós ma­radjon, ha az innen elszállított víz díjában nincs beépítve — esetleg szerény mértékben is — ellenőrizhetően a vízbázis védelemhez való hozzájáru­lás költsége. Ugyanakkor ka­tasztrófa lenne az, hogy amire az ország költségvetésébe be­épül a vízminőségi program, a jelenleg ellenőrizetlen, kezelet­len szennyvizek elfertőznék ezt az értékes vízkészletet. — A hordalékkúp jelentős része román területen van, pontosabban Arad megyé­ben. Befolyásolja ez az erőfe­szítéseket? — Az itt élő polgármeste­reknek jó kapcsolatuk van a szomszédos önkormányza­tokkal és szükséges az ő pozi­tív hozzáállásuk. Fontos, hogy mindenki ráébredjen ezen természeti adottságunk értékeire, a mindenkori hata­lomnak pedig kötelessége ezt támogatni. Mert ez a szövet­ség nem egy vizes lobbi. Az egészséges ivóvíz, valamint az öntözővíz léte (vagy nem­léte!) a jövőben visszafordít­hatatlan következményekkel járhat a térség társadalmi, gazdaság életére, valamint a megye nagy részének ivóvíz- ellátására. Halasi Mária Pisti műtétje sikeres volt Korábban hírt adtunk a ma- gyarbánhegyesi diákotthon ál­lami gondozott lakójáról Bo- dzás Pistiről, akinek szívmű­tétjéhez júliusban szerveztek véradást. Az önfeláldozó se­gítség elérte célját, mivel Pisti a szegedi klinikán több órás és sikeres műtéten esett át. A magyarbánhegyesi ott­hon nevelői és lakói állandó kapcsolatban állnak a lábado­zó kis beteggel. A műtét utáni napon magnószalagon üzen­tek neki, majd másnap telefo­non is beszélgethetett az igaz­gató bácsival, nevelőivel. Ter­mészetesen a látogatások és a kedves ajándékok sem marad­tak el, sőt egy alkalommal az otthon minden lakója elutazott hozzá. Pisti ma már jól érzi magát, bár kicsit szokatlan a kórházi környezet és vágyódik társai közé. A teljes gyógyulás érdekében e napokban szállí­tották át a soproni szívkórház­ba utókezelésre. A továbbiak­ban — a nagy távolság miatt — a diákotthon a baptista egy­házon keresztül tartja Pistivel a kapcsolatot. Ha semmi gond nem merül fel, akkor a tervek szerint 3—4 hét múlva jöhet haza. H.M. Nemzetközi utcai bábfesztivál Harmadik alkalommal rende­zik meg a Kolibri Nemzetközi utcai Bábjátékos Fesztivált augusztus 26-28. között Bu­dapesten. A fesztivál rendez­vényein pódiumra lépnek ha­zai társulatok mellett vajdasá­gi, kolozsvári, marosvásárhe­lyi együttesek, és érkeznek vendégek Belgiumból, Dáni­ából, valamint Franciaország­ból is. Mazsorettek, fúvósok, óriásbábok, dinoszauruszok felvonulásával kezdődik meg pénteken a bábjátékos ünnep. A látványos menet 14 órakor indul a belvárosi Vö­rösmarty térről a VI. kerületi „fesztiválközpontba”, a Jókai térre. Remek tesztelők A családi programra sokan kí­váncsiak voltak vasárnap dél­előtt Orosházán. A lezárt Tán­csics utcán népművészek, vá­sárosok kínálták portékáikat, miközben szólt az Infó Rádió, a bográcsban birkahús főtt, az asztalok mellett pedig gondol­kodóba ejtő kérdésekre igye­keztek választ adni a nevezők. Nevezőkről írtunk, valójá­ban a KRESZ remek ismerői­ként kellene említenünk azo­kat, akik az Orosházi Rendőr- kapitányság balesetmegelőzé­si bizottságának felhívására jelentkeztek és kitöltöttek egy tesztlapot. A résztvevők állítá­sa szerint a családi nap egyik legsikeresebb rendezvénye volt a szellemi fejtörő, ahol felnőtt kategóriában holtverseny ala­kult ki. Négy versenyző — Ja- necskó Erika, Csikós Sándor, Cserven Istvánná, Szűcs Anna — ugyanis minden kérdésre hi­bátlan választ adott így szerezve meg az elsőséget. A gyerekek közül az első három helyezett Dér Tamás, Csatári György és Tamáskovics Ágnes. Cs. I. Zenés költői verseny A Pécs Város DOZSO Műve­lődési Központ és a Székkiáltó együttes 1994. október 28-án rendezi meg az Énekelt Ver­sek III. Fesztiválját. Ebből az alkalomból versenyt hirdetnek a műfajban tevékenykedő együttesek és szólisták részére. A jelentkezőktől egy 10— 15 perces műsort tartalmazó kazettát várnak, amelyen egy Pécsett élő és alkotó költő megzenésített versének is sze­repelnie kell. A legjobbak meghívást nyernek a verseny­re, amelynek helyezettjei és díjazottjai részt vesznek a fesztivál esti programján, amelyet a televízió is felvesz. A kazettákat és a hozzájuk mellékelt ismertetőt a zene­karról, szólistáról, valamint a kazettán szereplő verseket le­gépelve a Pécs Város DOZSO Művelődési Központ, 7626 Pécs, Felsővámház u. 72., tel.: 72/313-648 címre . kérjük beküldeni! „Ne mondjátok, hogy a könyv ma nem kell” Olvasás - van erre igény? Családias, barátságos hangulat uralja a natúr polcok és színes könyvek birodalmául kialakí­tott Hársfa utcai könyvesboltot. A napokban nyitott magántulaj­donú üzlet és árukínálata mel­lett a középre helyezett fotelok­kal, olvasásra csábít. — Könyvesbolt most, e pénzügyileg szűkös világban? —kérdeztük Mezőkovácsházán, Varga Jánosné vállalkozót. — Mást el sem tudok kép­zelni, hisz a könyvszeretetünk családi vonás — válaszol. Az anyósom évekig falusi könyv­tárosként vitte a családokhoz az olvasnivalót. Édesanyám a nyugdíjazásáig az áfész köny­vesbolt vezetője volt. Tulaj­donképpen tőle tanultam a szakmát. A férjem mozgó könyvárus, a gyermekeim pe­dig születésüktől fogva szeret­nek olvasni. Tizennyolc éve dolgozom e területen, három éve magánvállalkozó lettem. Mindig egy ilyen könyves­boltról álmodoztam. Hogy szükség lesz-e erre az állandó könyvesboltra? Majd elválik. Amikor az építési engedélyért mentem csodálkoztak: van er­re igény? Merem remélni, hogy igen, mert az olvasás sze- retetét szerencsére sok ember megőrizte. — A kínálat mennyiben tud igazodni az új igényekhez? — A legkeresettebb olvas­nivalókat tartjuk. Ilyen a köte­lező és ajánlott irodalom, a kiegészítő, vagy gyakorló könyvek, valamint a krónika sorozat, a történelmi művek. Erősségünk a mese és az ifjú­sági irodalom. Vallom ugyan­is, hogy a vevőt kicsi korban kell megtanítani az olvasás él­ményére. Egyedi igényre, vagy például szakkönyvekből rövid határidővel vállalunk megrendelést. — Van-e különös célja, hogy itt le is lehet ülni? — Nem szeretem prospek­tusokból ajánlani a könyvet. Azt kézbe kell venni, „megíz­lelni” és megérezni az „illa­tát”. Olyan ez, mint a szerelem első látásra. Az sem baj, ha valaki bejön olvasgat egy ki­csit, majd elmegy. Legköze­lebb biztos vásárolni is fog. —Ha bejön az üzlet, tervez­nek-e továbblépést? — A mostani alig 30 négy­zetméteres kis eladóteret ké­sőbb a tetőtér beépítésével szeretnénk bővíteni. Itt kazet­tákat, CD-t és a könyvhöz kap­csolódó kiegészítőket kínál­nánk. Igaz most is árulunk ké­zi- és falitérképet, földgöm­böt, de ez a kör bővíthető. Egy­millió forintos készlettel indí­tottunk, ami állandóan forog, hisz közben piacozunk is. Sőt, ha kérik kivisszük az iskolák­hoz, üzemekhez a könyveket. Ez nem egyszerű szakmasze­retet ez szenvedély. Nálunk a könyv családtag, amit szíve­sen veszünk kézbe, dédel­getünk és megbecsüljük a kül­ső-belső értékét. Jó lenne ezt az érzést átadni másoknak is. Halasi Mária „Az olvasás örömét gyermekkorban kel! megismerni, hogy felnőttként is igényünk legyen rá" — mondta Varga Jánosné Mezőkovácsházán a napokban nyitott magán-könyvesboltban

Next

/
Thumbnails
Contents