Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-22 / 197. szám

1994. augusztus 22., hétfő MEGYEIKÖRKÉP . mm MEGYEI HÍRLAP Alkotmónyozó tanácskozás. Szeptember 2-án és 3-án ren­dezik meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszter­mében az első alkotmányozó tanácskozást. A tudományos fórumot az Igazságügyi Mi­nisztérium felkérésére a Bel­politikai Kutatások Központja Alapítvány szervezi „Konti­nuitás és diszkontinuitás az al­kotmányozásban” címmel. A megnyitó beszédet Göncz Ár­pád köztársasági elnök mond­ja, majd a szakma kiválóságai, politikusok és tudósok ismer­tetik véleményüket az új alkot­mány, vagy az alkotmánymó­dosítás szükségességéről, le­hetőségeiről. A Belpolitikai Kutatások Központja Alapít­ványt magánszemélyek hoz­ták létre idén tavasszal azzal a céllal, hogy a nemzetstratégi­ai, politológiai, szociológiai, állam- és jogtudományi kuta­tások, elemzések létrejöttét tá­mogassák, és a különböző vé­lemények nyilvánosságra ho­zatalával is segítsék a demok­rácia írott és íratlan szabályai­nak formálását. A II. világháborúban elesett, elhurcolt 102 áldozatnak állítot­tak részben közadakozásból emlékművet vasárnap Vasvá­ron a Köztársaság téri parkban. A két egymás mellett álló szür­ke márványoszlopra — Sch­rammel Imre, Kossuth-díjas ke­ramikus művész alkotása—fel­vésték az elesett hősök és áldo­zatok neveit. A katonai tiszte­letadással történt kegyeletes ün­nepségen Németh Zsolt, a város polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Anta- lóczy Zoltán egyetemi tanár, a Magyarok Világszövetsége Vá­lasztmányának tagja emléke­zett a hősökre. Beszéde közben — az elesettek iránti tisztelet- adás jeleként — félreverték a harangokat. Az emlékművet megáldotta Bárdics Lajos, a ka­tolikus egyház helyi esperese. Pihenőpark vagy rendezvénytér? Amíg a felnőttek a park jövőjéről vitáznak, addig a gyerekek egyszerűen jól érzik magukat a mind szebb környezetben Fotó: Kovács Erzsébet Felháborodott lakók keresték meg szerkesztőségünket Bé­késcsabáról, a Wlassits-sé- tányról. Mint lapunkban is hírt ad­tunk róla, a még szinte el sem készült belvárosi parkban egy héten át minden este ren­dezvényeket tartottak a váro­sunkba érkező evangélista gyülekezet tagjai. Ez ellen tiltakoznak a kör­nyéken lakók, akik nemcsak a nyugalmukat féltik, hanem a még nagyon friss és érzé­keny parkot is. A fű még ki sem nőtt, a lugas még épp hogy elkészült, máris szöge­ket vernek bele. Elmondásuk szerint a rendezvény hallga­tói letapossák a sarjadó füvet, szemetelnek. Az épület elrendezése folytán alig pár méterre került tőlük a színpad, így sem pihenni, sem televíziózni nem tudtak egy héten át. Úgy tudták, pi­henőpark épül az ablakuk alatt, ezért meglepve hallják az új elnevezést: rendez­vénytér. A Polgármesteri Hivatalt is megkeresték, de úgy érzik nem kaptak kielégítő választ. Ezért aláírásaikkal hitelesí­tett tiltakozó levelet juttattak el szerkesztőségünkbe. Ter­mészetesen gondjukat meg­oldani nem tudjuk, de né­hány információt össze­szedtünk a Polgármesteri Hivatal munkatársaitól: Wukovics Miklós városi főépítész: — A tervek szerint ide egyértelműen pihenőparkot szántunk, ezen belül is a la­kóház felöli oldalra ter­veztük a kisgyermekeknek szánt homokozót, és az idő­sebbek pihenésére szolgáló pergolát, sakkasztalok­kal.(Ehelyett egyenlőre még csak padok készültek el —a szerk) Az átmenő gyalog­utak, és általában a tér elren­dezése nem is alkalmas ren­dezvények tartására, való­színűleg ez csak egy egyedi eset lehetett. A távoli jövő­ben készül egy belvárosi rendezvénytér, de az a szín­ház előtt épül majd meg az új sétálóutca részeként. Horváth István a Szabály­sértési Osztály főelőadója: — A közgyűlés nemrégi­ben alkotott egy rendeletet, ami a zajszint megengedett mértékét szabályozza. En­nek mérésére egy környe­zetvédelmi szakembert al­kalmazunk, aki rendelkezik a megfelelő műszerekkel. Per­sze őt sem lehet minden ren­dezvényre kirendelni, csak bejelentés alapján. Ez pedig ebben az ügyben hozzánk nem érkezett. Al-Jaresiné Márton Kata­lin Városüzemeltetési osz­tály: — A közterületfoglalási engedélyt mi adtuk ki erre a helyre, mivel a Korzó-téren a ZENIT eseményei folytak. Sajnos mindenki a belváros­ban tartana rendezvényt, mert a Sportcsarnok melletti térre egyszerűen nem men­nek ki az emberek. A belvá­ros azonban már nagyon túl­terhelt, így nincs kizárva hogy néhány esetben még fo­gunk engedélyezni ebbe a parkba is kulturális rendez­vényt, természetesen foko­zottabban figyelembe véve a lakók érdekeit is. Egyébként a múlt héten voltunk kint a területen és úgy ítéltük meg hogy az evangélisták nem követtek el rendbontást. A park fenntar­tói is arról tájékoztattak min­ket, hogy nem okoztak kárt semmiben. Antal Gyöngyi Olvasóink írják 1 1 1 ■ Az itt'közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Vannak, akik még nem okultak A helyi Petőfi Tsz. növényvédelmi repülőgépről vegyszeres véde­kezést végzett július 22-én. A repülőgép legalább 6—7 alkalom­mal, a község belterülete fölött fordult meg. Az biztos, hogy egyszerűbb a kijelölt táblán végigzónázni és a belterület fölött megfordulni, mint a vegyszerezendő területen forogni. Mi belterületi lakosok, talán el vagyunk ítélve, és nekünk tűrni kell, hogy bennünket is levegyszerezzenek? Tavaly például a napraforgótáblát vegyszerezték és akkor is a belterület fölött forgott a gép. Nálam nem kevesebb, mint 15—20 szőlőtőke pusztult ki. Azonkívül 2 őszibarackfa, 3 szilvafa, 1 meggyfa és 1 birsalmafa ágai is megritkultak. Azt már tapasztaltuk, hogy esetenként nem zár tökéletesen minden szórófej és az elegendő ahhoz, hogy ahol keresztülzónázik, ott kárt csináljon. Én úgy is felteszem a kérdést, hogy az alkalmazott növényvédő­szer, ha egyes kultúránkat elpusztítja, akkor mennyi kárt okozhat az, az emberi szervezetben? Csupán azért, mert felelőtlen embe­rek vannak. Nem hiszem hogy a tsz vezérkara, növényvédelmi felelőse minderről nem tudnak. Miért nem utasítják a pilótát, hogy csakis a kijelölt területen forogjon a repülőgéppel? Amint hallottam, egyik-másik méhésztulajdonos is méltatlankodik, mert ők sem lettek kiértesítve a növényvédelmi permetezésről és a méhecskék kissé megritkultak. Írásomat átolvasva, egyesek talán azt is gondolhatják, hogy téesz-ellenes vagyok. Akik arra gondol­nak, nagyon tévednek. Ezt azzal is bizonyíthatom, hogy az ötvenes évek elején én is tsz-elnök voltam hat éven keresztül és az 1955-ik évben meghirdetett versenyben, a tsz-ek megerősítéséért országos viszonylatban az első díjat kaptam. Lemaradtak mögöt­tem Hodek József és Virágos Kiss István, Kossuth-dújas elnökök. Akkoriban nem valami könnyű volt a helyzet a tsz-elnököknek. Állandóan ütközőpontok voltak a tagság és a felettes szervek között. Azt elég gyakran közölték velünk, hogy a tsz-elnököknek az egyik lába állandóan a börtönben van. Később mint községi vb-titkár, hosszú éveken keresztül patronáltam a volt tsz-emet. A kor előrehaladásával, most már kissé tájékozatlan vagyok azon a téren, hogy kik és milyen hatáskörrel felettes szervei a tsz-eknek. Feltételezem, hogy most is mindennek van határa. A felelőtlenségnek is. Makai Zsigmond, nyugalmazott vb-titkár * A levelet megküldtük a Csárdaszállási Petőfi Mg. Termelőszövetkezetnek, alább közöljük válaszukat: Szövetkezetünk 1994. július 22-én valóban végeztetett repülőgépes nö­vényvédelmi szolgáltatást a cukorrépa és napraforgó területein gombaölő­szerekkel, ezek a területek azonban Csárdaszállás központjától 2—3 kilomé­terre találhatók, így a gép nem haladt át lakott terület felett. A védekezés során használt gombaölőszereknek a növényekre semmilyen káros hatása nincs. Ami a méhészeket illeti, mi csak úgy tudjuk előre őket értesíteni, ha ők szövetkezetünknek előre bejelentik, hogy a mi területünkön telepítik le méhei- ket. Ilyen bejelentés nem érkezett. A fentieken túl szeretném az olvasó figyelmét felhívni, hogy a csárdaszállá­si határ földterületei közül sajnos nincs mind a szövetkezet használatában, ott más nagyüzemeknek, illetve magánszemélyeknek is van területe, akik szintén végeztetnek repülőgépes növényvédelmi szolgáltatást. Ezáltal megszűnt az a kényelmes lehetőség, hogy ha megjelenik a levegőben egy növényvédelmi repülőgép, akkor azt rögtön szövetkezetünkkel hozzák kapcsolatba. Termé­szetesen amennyiben a szövetkezetünknek növényvédelmi szolgáltatást vég­ző repülőgép ténylegesen kárt okoz, úgy ezt a bejelentés alapján — a szövetke­zet felelősségbiztosítására tekintettel — a biztosító szakértői megvizsgálják, és ha jogosnak tartják az igényt, akkor kifizetik a kártérítést. Ilyen bejelentés nem érkezett a szövetkezetünkhöz. Végezetül, ha valakinek ténylegesen kár­térítési igénye van a szövetkezet felé, akkor azt lehetőleg ne a sajtónak jelentse be, hanem közvetlenül nekünk. Viszont ha ő maga is úgy ítéli meg, hogy ez a kártérítési igény nem kellően megalapozott, mert pl. a szőlő vagy a gyümölcsös nem a repülők miatt pusztult ki, hanem a szárazság miatt, akkor azon a sajtó sem fog tudni segíteni, legfeljebb egy célt fog elérni, nevezetesen, hogy szövetkezetünket rossz szín­ben tünteti fel, rontva ezzel hírnevét. FüLÖP ELEK, TSZ-ELNÖK A hivatás, mely megvalósítja a természet és a társadalom összhangját Karrierlehetőség lányoknak Ha én lány lehetnék... Persze jól megvagyok így is, legfel­jebb nem választhatom ma­gamnak az Eleki Mezőgazda- sági és Ipari Szakmunkáskép­ző Iskola gazdaasszonyképző szakát. Pedig a tanított tár­gyak, az oktatás körülményei módfelett csábítóak. Kitolt pályaválasztás — Olyan gyerekeket várunk e szakra, akiknek tanulmányi eredményei valamilyen okból nem a legkedvezőbbek, s egyelőre nem tervezik, hogy felsőfokú tanintézetben tanul­janak tovább — mondta Si­mon Mihály igazgató. — Itt államilag elismert képesítés­hez juthat az a falusi kislány is, akinek például kettesre si­került a bizonyítványa, ám alapvetően szorgalmas. A gazdaasszonyképzőben eltöl­tött két év jelentős idő: tizen­hat éves korig kitolja a végle­ges pályaválasztást, ráadásul az itt tanultakat több szakmá­ban is jó alapként lehet hasz­nosítani. Az is szempont le­het, hogy ez esetben nem a szülő, hanem a gyerek dönthet felelősséggel a jövőjéről. Az anyaftyelvi kommunikáció keretében például önéletrajz írását, kérvények szerkeszté­sét tanulják, de felkészülnek a vendégek fogadására is. Szak­mai számítások címszó alatt a háztartási gazdaságosságot, magyarán a takarékoskodást sajátítják el. Az ének-zene-já- ték tantárgy is gyakorlatias: az anyai hivatásra készülnek fel vele. Van aztán családellátó és háztartásgazdaságtani is­meret is. A vendéglátói és ide­genforgalmi ismeretek okta­tásával a falusi turizmus gya­korlását kínáljuk fel. Nyilván­való, hogy az egészségügyi képzés is a családot célozza meg, a házi betegápolás, gon­dozás az öregek ellátását kí­vánja megalapozni. Három a kislányképző — Látok az óratervben sütés­főzést, szabás-varrást, kézi- munkázást, mosást, vasalást, lakásápolást, lakáskarbantar­tást, kert gazdálkodást és állat- tenyésztést is. Csupa olyat, amit minden ifjú férj csettintve fogadhat, ám a szülőknek nem nagyon van idejük mindezek okítására. — Amit említett, ráadásul mind gyakorlati tantárgy, az általam említettek az elméleti­ek. Vannak fakultatív tárgyak is: az idegen nyelv — angol és német —, a vallástörténet, a gépírás, a tánc, a számítógép­kezelés, illetve a népi mester­ségek. Körülnézünk a két évfolya­mos gazdaasszonyképzés bi­rodalmában. Erre a célra 20 milliót nyertek pályázaton, az új épület több helyszíne már működik is. A konyhai munká­latokat szintén az új épületben tanítják, a lányok harmada — felváltva — főzi meg naponta valamennyiük betevő falatját. Addig a többiek a tangazda­ságban szorgoskodnak, illetve gépírást vagy mást tanulnak. Vettek egy nagyszerű kertet is: a hallgatók itt a zöldség-, gyümölcstermelést sajátítják el. Amit előállítanak, el is ad­ják: tejet, zöldséget, gyümöl­csöt árusítanak, kovácsmű­helyt üzemeltetnek a környék­beli lótulajdonosok örömére. Ahogy az igazgató mondja, oktatás, nevelés, vállalkozás és termelés folyik itt egyszer­re. Azt sem titkolja: ezt a fajta képzést jobban kellene koordi­nálniuk valakiknek, hiszen egy 15 kilométeres sugarú kö­rön belül három iskola is hoz­zálátott a gazdaasszonykép­zéshez. Nem tartanak a konku­renciától: ezt a tananyagot leg­inkább falusi környezetben le­het úgy elsajátíttatni, hogy belülről is megérintse a gyere­keket. Minden felvettnek kol­légiumi ellátást biztosítanak, az étkezésért például havonta mindössze 1400—1500(!) fo­rintot kell fizetni, s ezért na­ponta négyszeri étkezést nyúj­tanak. Tíz tucat szőlőfajta Kétségtelen, itt olyasmit ta­nulnak a gyerekek, amit előbb­utóbb minden nőnek el kell sajátítania. Ám itt szakavatott kezek segítik hozzá őket. Mélységesen gyakorlatias és a kétkezi munkát dicsérő az ok­tatás, ám senki ne higgye, hogy szolgálólányokat képez­nek. Családanyákat. (Az lenne jó, ha valahol az apaságot is tanítanák.) Nem is igen akad­nak fegyelmezési feladataik, mindig van mit tenniük a lá­nyoknak, mellesleg az időbe­osztást is megtanulják. Mind­ezért meglepő, hogy az első évfolyam idei lehetséges har­minc helyére eddig 15-en je­lentkeztek. Mindenhová bekukkan­tunk, eleinte az igazgató javas­latára, aztán már a kíváncsisá­gunk is hajt. Ha hiszik, ha nem, a tankertben 128 fajta szőlő terem. Az eleki sváb kertészek szép öröksége ez, mely hagyo­mányainak ápolását az iskola magáénak vallja. Ez a kis ker­tészet havonta 40—50 ezer fo­rinttal gazdagítja az iskola kasszáját. Vettek egy tangaz­daságot is a téesztől kétmillió­ért. S ami külön bájt kölcsönöz az oktatásnak: a lányok gya­korlatra járnak az óvodába is. Persze nem óvónőnek, anyá­nak készülnek. K.A.J. A lányok itt valóban megtanulnak főzni, teríteni, tálalni: naponta azt eszik, amit készítenek maguknak

Next

/
Thumbnails
Contents