Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-22 / 197. szám
o SARKAD ÉS KÖRNYÉKE A kegyúr ajándéka: százezer tégla Sarkad. — Augusztus 15-én múlt egy éve, hogy a sarkadi római katolikus egyháznak ismét saját plébánosa van Molnár György békésszentand- rási születésű lelkész személyében. A sarkadi katolikus templom történetéről őt és Hadabás János nyugdíjas pedagógust kérdeztük. Kettőjük kutatásából sikerült „összegyúrnunk” a szóban forgó templom rövid históriáját. íme: A reformáció térhódítása után hosszú ideig nem volt szervezett katolikus élet Sarkadon. A kevés számú sarkadi katolikus népesség 1790- től a sarkadkeresztúri katolikus kápolnába járt imádkozni, amelyet Hidasi József gyulai plébános építetett. Később a plébános alapítványt hozott létre egy sarkadi templom építésére. Időközben Almássy Ignác gróf telket és százezer téglát ajánlott fel a templom létrehozására. (Egyesek szerint vagy őutána vagy a templom építését szorgalmazó Spigel Ignác plébános után nevezték el a későbbi templomot Szent Ignác templomnak). Almássy gróf 1829-ben kápolnát építetett Sarkadon, ahová 1837-ig, a templom felépüléséig járhattak a hívek. Egy 1895-ben keltezett levélből kiderül, a templom ekkorra már életveszélyes állapotba kerül. A nagyváradi püspök felszólította az akkori plébánost, a templomot azonnak zárja be, legfeljebb a harangozást engedje meg. Ettől kezdve levelek hosszú sora bizonyítja, hogy a sarkadi katolikusok mennyit fáradoztak egy új templom felépítéséért. A Vallási és Közoktatási Minisztérium a sarkadi kegyúr és a Lőrinc bíboros-püspök fel- terjesztése nyomán 1896-ban megállapította, hogy „Sarkadon a vallás alap terhére egy új templomnak a felépítése elkerülhetetlenül szükségessé vált”. Az életveszélyessé vált régi templom szomszédságában jelölték ki a telket, amelyre az új templomot kívánták építeni. Az Katolikus templom Sarkadon. Öt éve még 1500-an vallottak katolikusnak magukat a településen, ma 700 bejegyzett híve van az egyház- közösségnek alapkövet 1900. augusztusában fektették le, 1901. februárjában felújítják a régi orgonát, ugyanez év júliusában felszentelik a templomot, és augusztusban Loyolai Szent Ignác tiszteletére megtartják a templomi névadó ünnepséget is. A templomot 1961-ben, majd 1978- ban felújítják, 1979. júliusában pedig újraszentelik. Disznóságok sültek ki a konyhán Sarkad, Márki Sándor Múzeum Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária A fotókat Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter, Such Tamás és Fazekas Ferenc Hírek Jegyzöség Újszalontán. — Újszalontán a hosszú ideig táppénzes állományban lévő jegyzőnő, Emler Margit bejelentette nyugdíjba kerülését. Helyette a jegyzői feladatokat dr. Tóth István, a sarkadi polgár- mesteri hivatal általános igazgatási és szervezési osztályvezetője látta el, és látja el még ma is, de mivel az állás a jegyzőnő nyugdíjba kerülésével megüresedett, Újszalonta szeptembertől megpályáztatja azt. Mint Szabó Lajos polgármester elmondta, még annak is örülnének, ha valaki részmunkaidőben vállalná el e feladatot. Takarékosan. — A köte- gyáni képviselő-testület több mint egy héttel ezelőtt meghallgatta a község költségvetésének I. félévi beszámolóját. A képviselők a takarékos gazdálkodásra hívták fel a hivatal figyelmét, hiszen az első félévben kicsit több volt a kiadás a tervezettnél. Takarékosan gazdálkodva remélhetően hitel nélkül meg- ússzuk az évet — mondta Bujdosó Lajos polgármester. Adóbevétel Keresztúron. — Augusztus 24-én, szerdán 14 órától testületi ülést tartanak a sarkadkeresztúri elöljárók. A képviselők meghallgatják a költségvetés első félévi beszámolóját, valamint, hogy sikerült-e teljesíteni az eddigi helyi adóbevételi tervet. (Keresztúron kommunális adót fizetnek a lakosok.) Méhkerék. — Sőt! Sülnek és főnek ki folyamatosan a méhkeréki napközis konyhán ma is, mégpedig rendkívül olcsón. Az önkormányzatnak ugyanis saját disznóóla, és benne saját sertései vannak, amelyeket a község egyetlen melegkonyhája dolgoz fel, olcsóbbá téve ezáltal a szolgáltatásukat igénybe vevők étkezését. Mint dr. Rúzsa György polgármester elmondta, a leírtaknak köszönhetően már két éve nem volt étkezési díjemelés a konyhán, így még ma is 76 forintba kerül egy kétfogásos, kiadós ebéd. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az konyhai kínálat iránt egyre nagyobb a kereslet. Eddig több mint négyszázan vették igénybe ezt a lehetőséget (óvodások, iskolások, önkormányzati dolgozók vagy szociálisan rászorultak), de szeptembertől már több mint ötszázan jelezték, szeretnének innen étkezni. (A konyha kapacitása ötszáz személyes!) Az önkormányzati disznóólban egyébként pillanatnyilag több mint húsz sertés „tartózkodik”, de ha a konyha kínálata iránt továbbra is ilyen élénk marad az érdeklődés — mondta a polgármester —, akkor emelni fogják a sertések „létszámát”, ami természetesen az ólak bővítését is jelenti egyúttal. Ez esetben az a nemzetiségi óvoda átadása után az önkormányzat az ólak bővítésére, továbbfejlesztésére tartalékol majd. Rúzsa György hangsúlyozta, az önkormányzatnak nem muszáj segíteni, olcsóbbá tenni a faluban élők étkezési ellátását, ám úgy érzik, ebben a nagyon nehéz gazdasági helyzetben mégis erkölcsi kötelességük felkarolni ezt a nem is olyan jelentéktelen ügyet. Úthíradó Kötegyán. — A település 1 millió 400 ezer forintos éves bevételt tervez a helyben befolyt adókból. Ez Kötegyán esetében a gépjárműadót és a kommunális adót jelenti. Ennek fele már a község rendelkezésére áll. Mint az önkormányzat hivatalában megtudtuk, a helyi adók eddigi bevételéből öt kötegyáni utca (Táncsics, Bartók, Köztársaság, Szabadság és a Lenin utca egy része) kapna szilárd burkolatot. A munkálatokat augusztus végén vagy szeptember elején kezdik el. Belvízgond Méhkerék. — A településen 26 közhasznú munkás dolgozik folyamatosan a belvizek elvezetésén. A csatornaépítés és karbantartás tavaly kezdődött, ám a sok utca miatt a munkálatok várhatóan áthúzódnak a jövő évre. 1994. augusztus 22., hétfő Becsengetés előtt Bizony nem mindegy, hová születik manapság az ember. Vegyük csak a tanévkezdést. Vannak családok, akik divatos iskolaköpennyel, táskával, írószerekkel tudják elindítani gyermekeiket az iskolába. Van, ahol az ifjabbik gyerek megörökli a tanszereket az idősebbtől, de akad olyan is, ahol a legszükségesebbek mellett csak azzal a sóhajjal indítják útnak a apróságot, hogy majd lesz valahogy... Az önkormányzatok felállása óta az sem mindegy, ki melyik városban vagy községben él. Vannak települések ugyanis, ahol nagyobb hangsúlyt fek- tetenek az ifjúsági kérdésekre vagy éppen szerencsésebben alakul a költségvetésük, így nagyobb támogatásban tudják részesíteni az itt élő ifjúságot. Példa erre Sarkadke- resztúr és Újszalonta is, ahol 1500 és 6000forint közötti pénzösszegekkel segítik a tanévet kezdőfiatalokat, legyenek azok óvodások vagyfelsőoktatásba járók. Kötegyán és Geszt 200 ezer illetve 80 ezer forintot különített el a tanévkezdésre, Mezőgyán és Méhkerék ingyenes tankönyv és füzetcsomaggal segíti az általános iskolásokat. Sarkadon csupán a füzetcsomagok ingyenesek, illetve iskolánként változó módon tankönyvhozzájárulást fizetnek a diákoknak, amelyre az iskolák az államtól kaptak fedezetet. Sokszínű tehát a kép, attól függően, hogy ki melyik településen és családban született. Nem állítom, hogy lelkes, szorgalmas tanulók csak azokból válnak, akiket divatos és hiánytalan iskolaszerekkel indítanak el otthonról, mindenesetre nagyobb kedvvel és önbizalommal áll be az ember a sorba, ha nem lóg ki onnan... a Nyugdíjas-sztori a Fogarasi havasokban Emberből vagyunk Sarkad. — Sorozatunkban közismert Sarkad térségi személyiségeket szólítunk meg egy-egy tréfás kérdés erejéig. Ezúttal Kiss Lajoshoz, a Sarkadi Nyugdíjas Egyesület elnökéhez látogattunk el. Köztudott, hogy Lajos bácsi számtalan bel- és külföldi utat szervez a térség nyugdíjasai számára, ezért hát azt kérdeztük tőle, veszett-e már el utasuk, vagy tévedtek-e már el valaha a kirándulások során. Még végig se mondtam a kérdést, Lajos máris kacagott: — Hát hogyne! Legutóbb a romániai medvebarlangos kirándulásunk alatt veszett el az egyik idegenvezetőnk. Vártuk, vártuk, hogy majdcsak előkerül, de semmi. Már régen hazafelé kellett volna indulnunk, mikor az egyik buszsofőrnek eszébe jutott, hogy az idegenvezető említette neki, ő autóval megy vissza, ne keressük. Nosza, elindultunk hát nélküle, de a határon utolértük a pogármesterünket szállító személygépkocsit, amelyben őt is hittük utazni. A kocsiban azonban nem tudtak róla. Később hallottuk, hogy itthon van, de hogyan jött haza, nem tudjuk... Aztán volt úgy is, hogy eltévedtünk. Még a nyáron Fogaras közelében rosszfelé kanyarodtunk, ezt mindnyájan meg is állapítottuk, de úgy gondoltuk, majd egy mellékúton ráfordulunk a jó útra. Azonban olyan gyönyörű havasok között mentünk, hogy mindenki csak a száját tátotta. Mire föleszméltünk, már jó 80 kilométerre voltunk az eredeti elágazástól, és egy teljesen más irányba, Bukarest felé tartottunk... Szerencsére senki sem elégedetlenkedett, jóízűt kacagtunk a kollektív elmélázáson. Már nem fogott otthon az otthon Csigatészta-sodrás közben. Balról Fekete Petemé, jobbról Hajdú Józsefné Úgy döntöttünk: nem Sarkad. — Augusztus 20-án, szombaton került sor a Sarkadi Szociális Otthon új szárnyának átadására. A benne lévő függönyök, ágyneműk és egyéb ruhaneműk a régi épületszámyban lakó Fekete Pétemé és Hajdú Józsefné munkáját dicsérik. Varrtak, szabtak, szegtek, igazítottak, csak hogy az ünnepélyes átadásra minden készen álljon. Hajdúné Erzsiké néni még pénzt is ajánlott fel az új rész szebbé tételéhez. Persze ők nemcsak most voltak segítőkészek. Valamikor a télen, amikor megismertem őket, éppen csigatésztát sodortak az otthon lakói számára. Locsolták a virágokat, segédkeztek a konyhán. Egyszóval igyekeztek. fiatalosak maradni, és igyekeztek hasznossá tenni magukat. Pedig az ő életük sem volt könnyebb, mint másoké. Julika néni férje öt éve halt meg. A család nem örült neki, hogy az édesanyjuk a szociális otthon mellett döntött. Mit fog szólni a város? — mondogatták. De Feketéné határozott maradt: „Feltalálom én magam, meglássátok, és így nektek is könnyebb lesz, hiszen tudom, mekkora a hajtás manapság!” Hasonlóképpen állt ki elhatározása mellett a három éve megözvegyült Erzsiké néni is. Mint mondta, miután belekóstolt az itteni életbe, a kötegyáni otthona már nem fogta otthon. És lám, a hasonló természetük miatt itt egymásra talált a két asszony, akik ma a szociális otthon legaktívabb segítőtársai. Templomépítés ’94 Újszalonta. — Méretre vágott fenyőfát és téglát keres a sarkadi református egyház és az újszalontai önkormányzat a Szalontán épülő református templom továbbépítéséhez. Amennyiben sikerül beszerezniük az építőanyagokat, tovább folyik az építkezés. Mint megtudtuk, a templomot még ebben az esztendőben szeretnék tető alá hozni, és csupán a külső, belső vakolást, valamint a bebútorozást szeretnék a jövő esztendőre hagyni. Erre egyébként már pénzük sem lenne az idén, hiszen lassan elfogy az egyház és az önkormányzat által felajánlott pénzalap. „Mentőöv” lenne, ha az egyház megkaphatná az államtól azt az 1 millió 200 ezer forintot, amelyet az egyházi iskola községi kézbe adásáért ígértek nekik az elmúlt esztendőkben. Kötegyán. — „A testület átgondolta, és úgy döntött, egyelőre nem lépünk be abba a településszövetségbe, amelynek megalakítását nemrégen határozták el a Sarkad térségi polgármesterek” — mondta Bujdosó Lajos, Kötegyán polgármestere, amikor arról kérdeztük, községe vajon miért mondott nemet a sarkadi régió települései által létrehozandó társulásra. Tizenegy település ugyanis úgy határozott, hivatalosan is szövetséget köt egymással, hogy így könnyebben megpályázhassák a régiókra elkülönített állami pénzalapokat. Kötegyán volt az egyetlen, aki tartózkodott a belépéstől. A polgármester így indokolta meg települése döntését: — Erre a térségre eddig négy fejlesztési tervet dolgoztunk ki, ami nyilván pénzbe került. De a tervek tervek maradtak, csak a pénzünk ment el. Úgy gondoljuk, ezzel a társulással sem jutunk előbbre, csak újabb kiadást jelentene, hiszen nyilván társulási díjat kellene majd fizetni, és nekünk lassan már arra sem lesz pénzünk, hogy bemeszeljük az iskolákat. Félünk a vitáktól is. Ha majd 10 település kitalál valamit, a maradék egy-két településnek is bele kell mennie. Vitaforrás lehet például, hogy a közösen megszerzett pénzből hová telepítsünk munkahelyet, hogy ott milyen arányban dolgozzanak a különböző településbeliek és így tovább. Mi szeretnénk megőrizni az önállóságunkat, és inkább közvetlenül a megyétől várunk majd segítséget. Természetesen előfordulhat, hogy rosszul látjuk a dolgokat, ám ez esetben az utánunk következő községi vezetés még mindig beléphet a társulásba.
