Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-17 / 193. szám
MEGYEIKORKEP 1994. augusztus 17., szerda Tovább „száguld” a Dotto... A kisvasút környezetbarát, nem szennyezi a város levegőjét Barátaim a nyár egy részét a Balatonnál töltötték, lelkendezve mesélték élményeiket. Megyénktől távol élnek, így nem csodálkoztam azon, hogy számukra Siófokon „ismeretlen csodának” tűnt az a Dotto kisvonat, melynek egy békéscsabai kft. a kizárólagos magyarországi forgalmazója. Ünneprontás lenne, ha elmondanám nekik, hogy itt, az ország keleti felében, éppen a Dotto forgalmazási székhelyén idegenforgalmi . kuriózumnak számít. Dr. Pirityiné Fejes Anna, a Dotto Hungary Kft. ügyvezetőjét kérdeztük, mikor lesz ilyen kisvonat itt a megyében? — Tárgyalások folytak már, de semmi biztatót nem mondhatok az ide látogatóknak. Magyarországon egyébként négy ilyen kisvonat van tulajdonban: Balatonfüreden, Tihanyban, Hévízen és Siófokon. Az ötödik valószínűleg a zánkai gyermek-üdülőcentrum tulajdonába kerül. —Autógyár, illetve ennek megfelelően autótípus is sokféle van. Hogyan lehet az, hogy más gyártók nem jelennek meg kisvonattal a piacon? — Azt a műszaki adottságot, amely révén a Dotto utánozhatatlan, vagyis a nyomkövető műszaki megoldást — ezt „lemásolni” nem tudják. — Milyen érvek támasztják alá a Dotto közlekedési eszközkénti alkalmazását? — Elsősorban az előbb említett műszaki megoldás. Ez azt jelenti, hogy a vonat sín nélkül, de- ugyanúgy ,-,mozog”, mint egy kötött pályás jármű. Ezenkívül — különösen a mai világban — lényeges pozitívumként értékelhető, hogy a Dotto környezetbarát, nem szennyezi a város levegőjét, illetve, egy költséges, sínes beruházástól menti meg a vállalkozót, üzemeltetőt. Ezért világszínvonalú, hiszen a forma és a tartalom egysége adott. Nem utolsó szempont az sem, hogy olyan helyekre tud eljutni, ahová más járművek képtelenek, például szűk, keskeny emelkedőkre, hiszen a vonat helyigénye szélességében csak maga a méretigény, a kocsik nem „lengnek ki”. Franciaországban ezt nagyon jól kihasználják. Jelenleg mi is azon dolgozunk, hogy ezt a műszakitechnikai megoldást korszerűnek elismertessük, és egy másik kategóriába helyeztessük — kivonva a lassú járművek közé való besorolásból.'Ehhez viszont az kell, hogy a hatóságok „felállja- nak az asztal mellől”, és legalább megnézzék azt, amivel kapcsolatban intézkedést hoznak. —Mi a következő lépés? —Erről egyelőre nem szeretnék nyilatkozni — talán majd akkor, amikor tényekről, eredményekről számolhatok be. Laluska Éva Szülő és pedagógus együtt készül az új tanévre „Ez a mi kuckónk, gyerekek!” Hiányzik az összefogás Székelyföldi vendégek Sarkadon Évforduló. 225 évvel ezelőtt hunyt el ezen a napon Bazzani Giuseppe olasz festő. Az olasz rokokó egyik legnagyobb mestere volt, a manto- vai Művészeti Akadémia igazgatója. Jellegzetes rozsdavörös tónusú freskói főként mantovai templomokon maradtak fent, legszebb közülük a Szent Romualdus álma. Átmenetileg felfüggesztve. (Közlemény támogatás iránti kérelem befogadásának és elbírálásának felfüggesztéséről) Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, mint a Kereskedelemfejlesztési Alap kezelője tájékoztatja a vállalkozásokat, hogy — figyelemmel az 1994. évi pótköltségvetés, illetve az 1995. évi költségvetés tervezetének folyamatban lévő kimunkálására—1994. augusztus 9-től átmenetileg felfüggeszti a Kereskedelemfejlesztési Alap támogatása iránti kérelmek (pályázatok) befogadását és elbírálását. A felfüggesztést a folyó évi további, illetve az 1995. évi költségvetési források ismeretében szünteti meg a minisztérium. Tankönyv és taneszköz. Idén nem lesz gond a tankönyv és taneszköz-ellátásban: a 2300-féle közismereti és 3360-féle szakmai tankönyv időben elkészül, de 30 százalékkal drágábban kerülnek a boltokba, mint tavaly. Az áremelkedést az infláció, az áfa és a papír árának növekedése okozta. A költségvetés a tankönyvvásárláshoz májusban már adott segítséget: az általános és középiskolás tanulók költségeihez fejenként 670 forinttal, a szakmunkásképzősök kiadásaihoz 335 forinttal járult hozzá. Szeptemberben ezt kiegészítik, egységesen 190 forinttal. A zeneiskolák külön támogatást kapnak kottavásárláshoz. Az átlagosnál nagyobb segítséget nyújtanak a nemzetiségi és fogyatékos gyerekeket oktató intézményeknek is, így az ott tanulók is ugyanannyiért vehetik meg könyvcsomagjaikat, mint a többi iskola diákjai. Tegnap megbeszélést folytatott a sarkadi nyugdíjas-egyesület vezetősége a szeptember 1-jén Székelyföldről érkező nyugdíjas vendégek fogadásával kapcsolatban. A közel egy hétig Sarkadon tartózkodó 45 Hargita megyei vendéget már a határon fogadják a sarkadi nyugdíjasok képviselői. Tegnap az is eldőlt, hogy melyik család hány vendéget tud elszállásolni. A sarkadi nyugdíjasok a hozzájuk szállásolt vendégekkel egy napot töltenek el, ám szeptember 3-ára, szombatra már közös autóbuszkirándulást terveznek Debrecenbe és Egerbe. Augusztus 4- én ugyancsak közös programmal indul a nap, hiszen valamennyien istentiszteleten vehetnek részt a sarkadi belvárosi református templomban. A délután az Andi presszóban folytatódik, ahol záróráig szórakozhatnak a résztvevők (becslések szerint jóval több mint százan), és élvezhetik az egymás számára összeállított műsorokat. A tervek szerint Brassóból is érkeznek énekesek a 4-ei baráti találkozóra.----RIA K özeleg az újabb tanév, az iskolák környékét talán még nagyobb ívben kerülik el a gyerekek, mint eddig. A pedagógusok viszont már készülnek. Az osztálytermek dekorálása, otthonossá tétele rájuk vár. Fantáziájuk gazdagságának, kézügyességüknek köszönhetően igazi kuckókat varázsolnak a semmiből. Mert valljuk be őszintén, az iskolák költségvetése nem enged meg semmi luxust. A napokban Orosházán jártunk a József Attila Általános Iskolában. Erről az oktatási intézményről tudni kell, hogy 100 éves jubileuma egybeesik a város 250. évfordulójával. Sokan (pedagógusok és volt tanítványok, egyszerű polgárai a városnak) remélték, hogy az évforduló kapcsán új „ruhát” ölthet a lepusztult iskola, A remény tovább él, de esély sincs arra, hogy az idén teljes egészében felújítják az omladozó épületet. Az élet viszont nem állhat meg. — Szeretettel fogadlak a mi leendő birodalmunkban — köszönt a majdani bábterein megálmodója, Horváth End- réné, aki úgy érezte, meg kell osztania azt az örömöt, amit a szülők szereztek neki és az iskola tanulóinak. — A pénztelenség mindenre ráutalja az embert — kezdi mondandóját Ági. — Az egyik apukával. Melis Zoltánnal (aki valaha tanulója volt az iskoláMeglehetősen kalandos életu- tat járt meg Salánki Gyula, aki 1956-ban tizenöt évesen került ki Angliába, ott dolgozott, családot alapított és mindvégig a sporttal is foglalkozott, futóedző volt, tíz évig szervezte például a veteránbajnokságot. Minden szavából érződik a sport iránti rajongása: — Nekem a sport adta az életem sóját, sport nélkül az ember üres és béna. Mindent meg lehet kapni tőle, biztosítja az élet örömét, javítja a testet, lelket. Szomorúan látom, hogy hazánkban a fiatalság nincs a sportra nevelve. Nekem a sport megadta, hogy sokat tanuljak, találkozhassak a világ minden részéről jött emberekkel. Azt szeretném, ha mindezt továbbnak, most kisfia koptatja itt a padokat) megnéztük, mit tehetünk ezért a tanteremért, aminek az oldalai a téglafalig voltak lepusztulva. A burkolással foglalkozó mester azonnal tudta, mi a teendő. Azt mondta: „Kigazdálkodom!”. És ellenszolgáltatás nélkül beburkolta a falat. Az anyukáknak köszönhetjük, hogy az ÉKP-programhoz bábjaink vannak. A szülők önfeláldozó módon hozzák az anyagokat, segítik munkánkat. Nagy dolog az, amikor közös erőfeszítés árán tudunk valami szépet, értékeset létrehozni. Enélkül ma már el sem tudnám-képzelni a létünket. Még az asztalok és a székek hiányoznak. Egy másik szülő ennek néz utána. Most még nem látszik — mutat körbe a nagy rumliban —, de „elvarázsoljuk” ezt a termet. Mi így készülünk a jubileumra. De nem kell ünnep ahhoz, hogy a gyerekeknek kellemes környezetet biztosítsunk! Hiszen nem mindegy, hol töltik el egész napjukat a diákok, és ezt a szülők is tudják. A pedagógus a pincétől a padlásig minden zugot átkutatott, ahol használható „kincseket” remélt. Talált is néhányat. Ezeket még átfestegeti szeptemberig, gyűjti a faldekorációhoz szükséges játékos, tarka ötleteket és az évnyitón büszkén mutatja majd tanítványainak:, ez a mi kuckónk, gyerekek! Csete Ilona adhatnám a gyerekeknek, például itt Dévaványán is. Az ön- kormányzat segítő szándékát érzem, mégis úgy látom, ma az egész országban hiányzik az anyagi,segítség és az összefogás. A mai fiatalok — ki kell mondanom — lusták, nem edzettek, így nem is egészségesek, nem szeretnek sportolni. Márpedig a sport szeretete nélkül nem születik újjá a sport hazánkban. — Tesz-e konkrét lépéseket a sport megszerettetéséért? — A magam lehetőségeinek határáig természetesen igen. Immáron másodjára szervezek futóversenyt augusztus húszadikán Dévaványán, melyen ismét indulnak külföldi sportbarátaim is. K.Sz.Z. Aprócska gyerek játszadozik a vízparton. Lapos kavicsokat keresgél, olyat, amelyik szépen simul begörbülő ujjai közé. Amikor összejön belőlük egy marokra való, lefut a sima tükörhöz, és nagyokat lódít egy egy kődarabkán. Ha sikerül a mutatvány, akkor nyolcat, tízet is pattan a kavics. Kicsit nedves lesz, aztán felugrik, sütkérezni még egy keveset. Vidáman cikázik a felszínen. S ahogy apad a suhintás ereje, úgy lesznek egyre bágyadtabbak a fickándozá- sok. Még siklik valamicskét, majd lomhán alámerül a mélységbe. Mint a kacsázó kavics, emlékeim is hasonló módon játszadoznak velem. Próbálok elcsípni belőlük egy párat, mielőtt a mélybe süllyednének. Fáj, nagyon fáj, hogy már senkit se hívhatok tanúnak: mikor történt, hogyan volt? Nyár vége felé járhatott az idő, mert érett szilvák potyogtak a forró homokba, s ahogy rájuk léptem, sorra plöttyedtek szét mezítlábas talpam alatt. Valami víz partján voltunk, édesapám faházat épített. Én voltam a kis inas, bár nem sok hasznom vehette, inkább csak téblábol- tam, bukdácsoltam körülötte. Néztem, ahogy szája sarkába biggyeszti a jókora szegeket, hogy legyen tartalék, amikor kopácsolni kell. Figyeltem a nagy embert, a csodát, aki házat épít. Esténként kecsketejet ittunk, éjjel puha szalmán aludtunk. Reggel madárdalra ébredtem, és szelíd nógatásra: kelj fel, kisfiam, hasadra süt a nap. Semmi különös nem történt velünk, minden olyan magától értetődő volt, azt is csak utólag tudom érzékelni, hogy nagyon jó lehetett vele. Egyszer magamra maradtam, édesapám anyagért ment a fatelepre. Te leszel itt nappal is az éjjeliőr, vigyázz mindenre — búcsúzott el tőlem. Önfeledten játszhattam a ház előtt, mert csak azt vettem észre, hogy elsötétül az ég, és kövér csep- pekben hull a zápor. Usgyi be a félig kész házikóba, védelmet keresni. Vadul dörgött, villámlott, azt hittem, elérkezett a vég. Volt a kertben egy hatalmas komondor, megérezhette a félelmem, mert odajött hozzám. Átöleltem a csapzott szőrű kutya nyakát, az meg tűrte, hogy becézgessem: Tisza, kedves Tisza, ugye nem halunk meg? Vacogó félelmemben hozzábújtam a loboncos jószághoz, így aludtunk el mind a ketten. Csacsi gyerek, ne félj, már itt vagyok — simogatott meg édesapám. Kacsázás Hirtelenjében nem is tudtam, hogy mitől kellene félnem, hisz kialudtam magamból a rémületet. Inkább annak örvendeztem, hogy elmegyünk horgászni, eső után biztos van kapás. Megfejthetetlen talány volt számomra, hogyan lehet pont akkor kirántani a halacskát a vízből, amikor azok bekapják a horgot. Az előbb még ott úszkált, és hopp, már kinn is van. Itt valami ördöngösség lehet. S azon a napon én is beléphettem a nagy horgászok táborába. Bár volt egy olyan érzésem, hogy csalás történt, édesapám akasztotta rá a halat a horgomra, azért kellett elfordulnom. Mégis hagytam, hadd örüljünk, hogyan szalad a dugó, s akkor gyorsan ki kell rántani, és a parton a zsákmány. így éltünk azon a nyáron, két férfi, egy ki dolgozik, másik a segítség. Aztán két év múlva, amikor iskolába mentem, hittanórán arról beszélt a tisztelendő, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül. Mondtam is a derék papnak, hogy az én apukám nagyon ügyes ember, de egy faházat ő is csak két hónap alatt képes megcsinálni. Nem hiszem azt a hat napot. Be kell vallanom, nem lett sikerem a kételkedésemmel. Ahogy később is mindig megfizettem az árát, ha másként forgott az agyam kereke, mint ahogy illő lett volna. Pedig előttem voltak még a kisgyermek buzgó évei. Nagy lebomlások a jóságos vagy félelmetes Teremtő előtt (mindig attól függően, hogy milyen kedve volt a papnak, riogatott, vagy szelíd orcáját mutatta a mennyei atyánk). És a ministrálások! Vasárnapi nagymisén, hajnali rotá- tén, hót unalmas esti litánián. Meg az a sok temetés! Akkor talán csak annak örültem, hogy egy forintot adnak a szentelt víz hordozásáért, s csak tudatom mélyén őriztem a sok kihűlt arc látványát, és a sirató dalt: látjátok testvérek, ennyi az élet. Nem szabadna érzékeny gyereket idegen halottakhoz engedni. Ez a tiltakozás is benne volt kamaszos lázadozásom- ban, melyet vénülő fejjel se tudok kinőni. Siklik a lapos kő, nem pattog már a vizen. Gondolataim csendesednek. Fáj, hogy az emlékek morzsáiból egyetlen pillanatnyi új valóságot se lehet gyúrni. Hiányoznak a társak: édesapám atomjaira hullva, maréknyi por csupán, s a szelleme ki tudja merre jár, figyel-e rám? Hol van az a régi Ház, és lett-e sok hűséges kölyke a Tiszának, hogy vigyázzanak a félénk kisfiúkra. Egymagám maradtam kétségeim között, és mielőtt alámerülnék ismeretlen mélységekbe, szeretném tudni, ó uram, mivégre éltem e világban? Andódy Tibor
