Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-17 / 193. szám
1994. augusztus 17., szerda MEGYEIKÖRKÉP feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ica a névtelen (volt) alkoholista A rendőrségi razzia már csak az éjszakai „mérkőzés" végeredményét tudta megállapítani: alkohol—alkoholista 1:0 . Archív képünk 1993-ban készült, egy rendőrségi akció során Fotó: Kovács Erzsébet Ingyenkönyv. Valamennyi biharugrai általános iskolás ingyen kapja meg a tankönyveit az új tanév kezdetekor, de az önkormányzatnál gondoltak a korábban végzettekre is. A közép-, illetve felsőfokú oktatási intézményben továbbtanuló helybeli diákok háromezer forintos segélyt kaptak a hónap közepén. Ünnepelt a szomszéd. Szeghalom Hajdú-Bihar megyei szomszédfaluja, Csökmő augusztus 13-án látványos ünnepségsorozattal ünnepelte fennállásának 775. évfordulóját. Ennek részeként helytörténeti kiállítás nyílt a faluházban, majd délután és este sokszínű programmal várták az érdeklődőket. Számítógép kellene. A Zsadányi Polgármesteri Hivatalban a tavaly elkezdett számítógépes rendszer bevált, a kisebb programhibákat leszámítva jól működött. Az idei folytatás azonban kétséges, hiszen a két további gép megvásárlásához nincs saját pénzük, pályázatukat pedig elutasították. Szól a határrádió. Dombegyházon a polgármesteri hivatal megbízásából augusztus 19-én, 20-án és 21-én reggel 6- tól 23 óráig az Orosházi Inform Stúdió határrádiója szól az URH 100,4 MHz frekvencián. A helyi rádióműsorban Ma- gyardombegyház, Dombiratos, Almáskamarás, Nagykamarás, Kunágota, Kevermes mindennapjait mutatják be az éter hullámain keresztül. A háromnapos programban megszólalnak a polgármesterek, lesz játék és sok zene. Nehézségeid vannak? Talán sokat iszol? A névtelen alkoholisták talán tudnak segíteni! Gyere közénk péntek este 17 órakor a békéscsabai ifjúsági házba. — Persze csak akkor tudnak segíteni, ha megkeresik Önöket? — teszem fel a kérdést Andrásnak, miután a szórólapjukat elolvastam. — Természetesen, hiszen mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy szabadulni akar-e a betegségétől. Tudja, úgy látszik, hírünk van a világban, mert két napja megkeresett Amerikából egy hölgy a fiával. Mezőberény- ből származnak, hallottak rólunk, hát meglátogattak. Egyik társunk pedig már három hónapja Ausztráliában van, meghívták. De kíváncsiak voltak munkánkra már angolok, kanadaiak. De Ungvárról is kaptunk jelzést. Én azt hiszem Ilona is szívesen elmeséli, vele mi történt. * Ilona vékony, kedves arcú harmincvalahány éves asszony. Nógatni sem kell, hogy beszéljen. Jönnek a szavak kérdezgetés nélkül: — 1990-ben egy rosszul sikerült házasság miatt egyre sűrűbben kezdtem emelgetni a poharat. Ivott velem takarosán a férjem is. A három gyerekem meg jobb sorsra várt. Félő volt, hogy állami gondozásba veszik őket, aztán voltak, nincsenek gyerekeim. Talpamra kellett állni. Aztán a főorvos úr segített. Tablettát ültetett be. Sikerült megszabadulnom az alkoholizmus rabságából. Hallottam, hogy létezik az Alcoholics Anonymus Csoport Békéscsabán. Szorongva, de eljöttem. S azóta nem telik el egyetlen péntek sem, hogy ne jöjjek. Barátokkal találkoztam, akik maximálisan segítenek különböző gondjaim, problémáim megoldásában. A gyerekeim közül kettő velem volt, amikor elváltunk, a harmadik az apjánál. Amióta nem iszom, a harmadik is hozzám került. S élünk együtt négyen, hála istennek jól. Hiszen látják a gyerekek is, hogy józan fejjel teljesen más vagyok. Ez a kis közösség a lelki ügyekben is segít, szeretek itt lenni. — András, ha jól tudom, Ön az egyik motorja ennek a csoportnak. Kik a tagjaik? — Ha arra kíváncsi, hogy melyik réteg iszik jobban, akkor arra csak azt tudom válaszolni, hogy az alkohol a cigányputritól a miniszteri székig senkit nem kímél. Bár megfoghatnánk minden alkoholista kezét, hogy megpróbáljunk segíteni. Tudom persze, hogy ez nem így működik. De igyekszünk mindent megtenni azért, hogy megtaláljanak minket, akik hisznek abban, hogy segítünk... BÉ Nyaralás Romániában? 2. Hétvégeken aki teheti, bepakolja a családot, egy sátrat és némi élelmiszert a Daciájába, és letáborozik valahol a hegyekben. Miután meggyőztek arról, hogy a dolog teljesen veszélytelen, sem ember, sem állat nem fenyeget semmivel, mi is csatlakoztunk egy ilyen hétvégi kiránduláshoz. Pitestitől északra, alig 100 km-re fekszenek a híres Fogarasi-hava- sok. Régebben hazánkból is sokan jártak ide, de lassan 10 éve hogy ez gyakorlatilag megszűnt. Pedig a természet szépsége ma is a régi. A 2500 méter magas hegyek csúcsai még júliusban is havasak, az út nehéz, de nem rossz. A hegyi patakok vize kristálytiszta, az alján a csillámportól ezüstként csillogó homokkal, kövekkel. Aki mégis tartana a sátorozástól, néhány igazán európai szintű szállodát is találhat, lélegzetelállítóan szép helyen. Sajnos, mint mindenhol Romániában, a külföldiek sokkal drágábban térhetnek be ide, mint a románok. Még így is kb. 40 DM-ért lehetett volna négyünknek szállást találni — ha nem lett volna már egy hónapra előre lefoglalva minden Bilea La* ma is a régi: 2535 m magasan csillogó víztükör fogad szoba. Sebaj, maradt a természet, ami valóban hihetetlenül békés, csendes és biztonságos. Ott jártunkkor még havas volt az a gyönyörű hegycsúcs, amit hajdan síelők százai látogattak Magyarországról. Bilea Lac ma is a régi: 2535 m magasságban csillogó víztükör fogad, és felvonója is rendszeresen működik. Valóságos gyöngyszem Curtea de Arges — végre egy majdnem érintetlenül hagyott, gyönyörű kis régi román város. A XVI. században épült ortodox temploma ma is régi pompájában él, ottjártunkkor éppen egy hátborzongatóan szép szertartást láthattunk. Erről a templomról ők ugyan azt a regét mesélik, mint mi Déva váráról: falaiban az egyik kőműves befalazott feleségének sírását hallani éjszakánként. Még egy nevezetessége van a környéknek, ez pedig a hírhedt Drakula vára. Nemrégiben reppent fel a hír: összeomlófélben van. Hogy igaz-e, nem tudom, de hogy a helyre- állítása embertelen feladat lesz, az biztos. A vár gyakorlatilag megközelíthetetlen, csak gyalog, több ezer lépcső megmászása, és egy félelmetes függőhíd leküzdése után lehet megtekinteni, mi erre nem vállalkoztunk. Antal (Folytatjuk) Olvasóink írják 1 ^ ■■. n 11 = Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Nem „ukmukfukk” kapcsolták ki az áramot A Békés Megyei Hírlap 1994. augusztus 2-i számában megjelent „Gyanúra kikapcs!” című írásban néhány olyan adat kimaradt, amely a történtek megértéséhez — úgy érzem — feltétlenül szükséges. A Farkas család kizárását a szolgáltatásból a vonatkozó törvény előírásai szerint végeztük. Az ellenőrzés nem ,,ukmukfukk” történt, hanem előre megfontolt szándékkal. A korábbi eredménytelen kísérlet miatt a kirendeltség vezetője most segítséget kért a városi rendőrkapitányságtól. A gyanú beigazolódott, az ólomzár nem volt a helyén, a mérő kapocslécén lévő csavarok erősen elhasználódtak. (A berendezésről fotó készült). A lecsökkent fogyasztás és a mérő állapota az áramlopás tényét mutatja. Az ólomzár eltávolítása a mérőberendezés befolyásolásán túlmenően életveszélyt is jelent, hiszen a borítólemez kiemelése után feszültség alatti alkatrészek érinthetők. A mérőberendezést leszereltük, ezzel meg akartuk akadályozni az önkényes visszakapcsolás lehetőségét. Az ilyen esetekben az elfogyasztott villamos energia nagyságát a korábbi hasonló időszak fogyasztása, vagy a beépített készülékek teljesítményéből határozzuk meg. A két számítási mód alkalmazása ebben az esetben lényeges eltérést nem adott. A büntetőtarifával meghatározott áramszámla értéke, a ki- és visszakapcsolás költsége, a postaköltség összesen 24 584 Ft. Farkas János címére 1994. augusztus 3-án a levelet elküldtük, amelyben tájékoztattuk arról, hogy ha az összeget a mellékelt csekken befizeti, a visszakapcsolást elvégezzük. A városi rendőrkapitányságon „Feljelentés” -t tettünk áramlopás alapos gyanúja miatt. A továbbiakban a rendőrségi vizsgálat eredményét várjuk. Az újságcikk szemléletesen mutatja be Farkas Jánost, aki a rendszeres fizető mintaképe. A megnyugtatás kedvéért kell megjegyezni, hogy ebben az évben egyetlen számlát se egyenlített ki abban a hónapban amikor esedékes volt. Mindig a következő hónapban tudtuk behajtani. Nem vitatva a család nehéz helyzetét, amelyet mélységesen átérzünk, úgy gondolom sokkal egyszerűbben lehetett volna segíteni rajtuk. Természetesen nem most, hanem sokkal korábban. Az áramszolgáltatónak nem szociális támogatást kell biztosítani—ez az önkormányzat feladata—, hanem korrekt szolgáltatást kell nyújtani a becsületesen fizető fogyasztói számára. A tisztességesen együttműködő fogyasztónak az érdekében kell — szerencsére ritkán—ilyen eszközökhöz nyúlnunk. Végül meg kell jegyezni, hogy eddig mindig bizalommal vettem kézbe a hírlapot, most kellemetlen érzésém támadt. Gondolkodni kezdtem, hogy a megjelent írások között hány olyan lehet, amelyből ilyen tények kimaradnak, egyoldalú beállítást tartalmaznak. Ez talán nem jelent sokat, de tudomásul kell venni, hogy a megyében dolgozó munkatársainkból, akik a körülményeket ismerik, hasonló érzéseket válthat ki. Úgy gondolom kár érte. Kelemen Sándor igazgató * Nagyon sajnálom, hogy Kelemen Sándor igazgató úrnak kellemetlen érzése támadt a megjelent cikk elolvasása után. Sajnálom, mert mindeddig korrekt volt a kapcsolatunk az igazgató úrral. Mint minden más anyagot, ezt is hitem, lelkiismeretem és becsületem szerint írtam. Hosszú pályafutásom alatt szinte mindig bebizonyosodott, hogy aki az újságoknak, televíziónak ír az ügyében, aki ügyvédhez, az igazságügyminisztériumhoz fordul, arra azért oda kell figyelni. Ha a rendőrség bebizonyítja az áramlopást, természetesen arról is hírt adunk. Talán ezzel az igazgató úr hite a lap hitelességéről ismét visszatér. B. V. A békéscsabai Fregatt diszkó példáján felbuzdulva Szabó László a megyeszékhely Aradi utcájából arra kért, menjünk ki péntek vagy szombat este a BHG diszkóba, ami a Tessedik utcában üzemel. Azt panaszolja, hogy elviselhetetlen a zaj és a fiatalok viselkedése. Kötelezni kellene a diszkó tulajdonosát, A vártnál is többen reagáltak a szombati lapunkban megjelent „A becsület alfájától az Omegáig” című írásunkra, amely dr. Orosz István gépkocsiügyletéről szólt. Legutóbb a szarvasi voláno- sok hívtak felháborodottan. Azt kifogásolják, hogy Földesi Lajos, a gyulai autóbusz-pályaudvar vezetője nem átall végigjárni a megyén, hogy aláírásokat gyűjtsön az ügy és az igazság kiderítésében felszólaló szak- szervezeti vezetők ellen. hogy a Fregatthoz hasonlóan szigetelje le a helyiséget, akkor legalább a hang nem menne az ottlakók idegeire. Mert azon csak a rendőrség segíthetne, hogy a fiatalokat kordában tartsa. Azok ugyanis a környező utcákat WC-nek és szemétdombnak használják. Jó lenne, ha a rendőrök sűrűbben járőröznének arra. — Mi örülünk, hogy lelepleznek hasonló ügyeket — mondta a telefonáló, aki a nevét adta, sőt a telefonszámát is, szerkesztőségi használatra —, mert ahogy elmondta, ő is félti az állását. Véleménye szerint most már Földesitől is félnek, hiszen látják, hogy ő az igazgató szekértolója. Ha a cikk folytán bárki is úgy érzi, hogy jogtalanul járnak el vele, kérjük jelezzék szerkesztőségünkben... B. V. Tanulhatna a Fregattól Akció indul...
