Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-10 / 187. szám

Lesz valaha világbéke? Második éve abban a megtiszteltetésben van részem, hogy tagja lehetek annak a delegá­ciónak, amelyet a Magyar Békeszövetség szer­vez a hirosimai atomtámadás évfordulóján. Az elmúlt évben Vukovárra zarándokoltunk, az idén Ancsin Pálnéval, a Szlovák Szövetség közismert békéscsa­bai aktivistájával együtt a Nemzetközi Békenapok alkalmá­ból Kaposvárra, Lendvára és Petesházára látogattunk. A szlovák településeken béke és nyugalom honol. Kar­nyújtásnyira pedig dúl a testvérháború. Meggyilkolt férfiak és gyerekek, megerőszakolt lányok és asszonyok hiába üvöltik jajkiáltásukat, fájdalmukat, tragédiájukat az égbe... Mintha az Isten nem értené a nyelvüket, vagy elfordult volna a volt Jugoszláviában lakó és évek óta háborúban élőktől. Vagy talán a jóisten is belefásult? Lendván is „belekóstoltak” a háborúba, s az ott lakók nagyon megtudják becsülni a békét. Nem vitatkoznak nem­zetiségi problémákról, hanem tanítják a felnövekvő nemze­déket szlovénül, magyarul egyaránt. Tudják, és vallják: „ahány nyelv, annyi ember”! Őrzik, mert őrizhetik népha­gyományaikat, gyarapítják könyvtáraikat, és ragaszkodnak, óvják, védik az anyaországgal való kapcsolataikat. A petes- házi asszonyoknak a békedelegáció tagjainak látogatása olyan volt, mint máskor, máshol valamilyen ünnep. Mert ünnepi díszben vártak, mert előadással készültek, s fehér asztal mellett beszélgettünk magyar magyarok és szlovén magyarok fesztelenül, békében. S ez nagyon felemelő, nagyon szép találkozó volt. — De jó lenne ha béke uralkodna a világon. Vajon megérjük-e, mi középkorúak, hogy egyszer világgá kürtölik, nincs több háború ezen a földön... — búcsúzott ezzel a kérdéssel tőlünk a petesházi énekkar agilis, idősebb férfi­tagja... Választ senkitől sem kaphatott. ?!, ÍRÉKÉS megyei hírlap Hírek Talált kártya. Békéscsa­bai olvasónk, Mázán Pál az Andrássy úton, a borkóstoló előtt egy kártyát talált. Először azt hitte, telefonkártya. Aztán észlelte, hogy a kártya tulajdo­nosa, Rácz László a Magyar Közgazdasági Társaság tagja. Valószínűleg szüksége lehet rá. Szerkesztőségünkben átve­heti. Szőnyegvásár. Békés­csabán, a Metaker Plusz Kft. Tolnai utcai szőnyegáruházá­ban a nagy érdeklődésre tekin­tettel folytatják a 20-40-60 százalékos kedvezményes szőnyegvásárát, amíg a kész­let tart. A jóminőségű szőnye­geket természetesen garanciá­val árusítják. A közkedvelt és különböző színben kapható műfüvekre is kiterjed a ked­vezményes akció. Sikertelen pályázat. Újkígyóson három pályázatot nyújtottak be a vezető óvónői állásra. A testületi elbírálás nem járt eredménnyel, ezért a megüresedett posztra újabb pályázatot írtak ki. Addig ide­iglenesen a jelenlegi helyettest bízták meg a vezető óvónői feladatok ellátásával. MDF-nyár. Augusztus 14- én, délelőtt 10 órától a sza- badkígyósi kastélyparkban egésznapos rendezvényre ke­rül sor MDF-nyár címmel. A programot 10 órakor Für Lajos nyitja meg. Szódakészítő készülék Meglepetten észlelem, hogy a Metaker szőnyegházban Bé­késcsabán sződakészítő készü­léket is árulnak. — Méghozzá nagyon jó mi­nőségűt — tájékoztat készsége­sen az eladó.—Angol gyártmá­nyú és könnyű kezelhetősége lehetővé teszi, hogy az elkészült frissítő ital azonnal fogyasztha­tó legyen, hiszen az előre lehű­tött folyadékhoz a patron segít­ségével tetszés szerint adagol­ható a szénsav, és ezáltal bármi­lyen erősségű hűsítő készíthető belőle. — A patron nagyságra sok­szorosa a megszokottnak. Hány liter szódára elegendő? — Az ital erősségétől függő­en 15—20 litert. — Mennyibe kerül a csere­patron? — 65 forint. A szép kivitelű készülék dísze i s lehet a modem konyháknak. Műteremlátogatóban Szeverényiéknél A békéscsabai olvasóknak, de talán még a megyeieknek sem kell bemutatni a Szeverényi családot, hiszen szakmájuk­ban mindahányan jó hímevet szereztek. Szeverényi Tamás például a fényképész hivatását űzi mes­ter- és művészi fokon. Amikor felkerestem őt az újonnan megnyílt Andrássy úti műter­mében, éppen egy budapesti telefont bonyolított. Munkájá­nak híre, magas színvonala a fővárosba is eljutott, ahonnan egy esküvő megörökítésére kérték fel. — Az a hír járja, hogy öt gyermeke között most akadt egy, aki úgy döntött: az Ón nyomdokaiba lép... — Mindeddig egyik gyere­kem sem akart fényképész len­ni. Nagy örömömre Andrea lá­nyom nemrégiben azzal állt elő, hogy mégis bejön hozzám tanulni. Tudja, az volt a neve­lési elvem, hogy egyiket sem erőltetem. Döntsék el ők, hogy milyen foglalkozást választa­nak. Résztvesz beszélgetésünk­ben Szeverényi Tamás felesé­ge és színésznő szépségű „ta­nulója”, Szeverényi Andrea is. — Hol dolgoztál eddig An­di? — Orvos mellett asszisz- tenskedtem, de amit ott keres­tem, abból nem lehet megélni. Végül is fényképek, filmek mellett nőttem fel, ha kicsit későn is, de rájöttem, folytatni szeretném Apa hivatását. — Csak érdekességként említem meg — veszi át a szót Szeverényi Tamásné —, hogy férjemmel együtt pontosan 30 esztendeje végeztünk a szak­mában. Én a gyerekek mellett maradtam és segítettem Ta­más munkáját. — A Trefort utcában lévő „Zsuzsa fotó” megszűnt, mert szanálták az épületet — hal­lom ismét Szeverényi Tamást —, ezért kellett egy új műte­rem után néznünk. Sikerült ezt a helyiséget itt, a „Szakszerve­zetek Házában” bérelnünk. Egyre igényesebbek az embe­rek a színvonalas esküvői so­rozatokra. Sőt, azt tapasztal­tam, hogy bár mi is készítünk Polaroid igazolványképet egy perc alatt, de az ügyfelek in­kább kivárják és visszajönnek, csak az útlevélbe és a sze­mélyigazolványba kerülő iga­zolványképek is jó minő­ségűek legyenek. — Agfa emblémát látok a műteremben. Van valami kap­csolatuk velük? — Szerződést kötöttünk a céggel, amely szerint át­vesszük a filmeket és 48 órán belül előhívjuk azokat. végzek. Kell az a kis séta. Ar­rébb a fodrász első vendégét fogadja. Az eddig is élénk ut­cán lassan megpezsdül az élet. A szíveket melengető nap sütés vidámmá teszi az em­bert. Kezdődik a nap. Jó reggelt Luther utca! A modell, a mester és a tanítvány. Szeverényi Tamás leányát vezeti be a fotózás rej­telmeibe Korszerű és közkedvelt az Interspan Tóth Péter mindig is az asztalos szakmában dolgozott. Beosz­tottként. Utoljára karbantartó asztalosként alkalmazták, de a fizetéséből nem tudta a család­ját eltartani. A közelmúltban gondolt egy nagyot és merészet, lévén, hogy a vállalkozások ko­rát éljünk, hát belevágott. Nyitott a jaminai Kolozsvári utcában egy műhelyt, ahol úgynevezett Inters- pan bútorlapokat kínál asztalosok­nak és barkácsolóknak egyaránt. Ahogyan azt a fiatal szakem­bertől megtudtuk, az Interspan bútorlapok sok mindenre alkal­masak. Polcok, polcrendszerek, kiegészítő bútorok, térelválasz­tók, dohányzók, étkezők és író­asztalok, bárpultok, álmennye­zetek, üzletberendezések és iro­dabútorok készíthető belőlük, hogy csak a legismertebbeket soroljuk. Szolgáltatásaik között szerepel a méretre vágás és élfó­liázás, de szívesen állnak szak- tanácsadással is a hozzájuk for­dulók rendelkezésére. Tóth Pé­ter szerint egyedülálló szolgáltatá­suk a méretrevágás. Ha igénylik, a már elhasznált mosogatótetőket, munkaasztalokat kiveszik és helyükre az újat szerelik be. Ara­ik a TÜZÉP-en kínált hasonló termékekénél olcsóbbak. A színválasztékuk egyelőre „csak” tízféle, de állandóan újabb és újabb kínálattal állnak a megrendelőik szolgálatára. Korszerű gépekkel szabászatot is vállalnak kis és nagy megren­delőknek egyaránt. Kárpátaljai gyerekek kirándulása Tizennégy boldog napot töltött Újkígyóson a szeretetotthon vendégeként 44 Kárpátaljáról érkezett kisgyerek. Családok­nál helyezték el a 7 és 12 év közötti fiúkat, lányokat. A ven­dégeket gazdag program várta, mert látogatást tettek Szegeden, Gyulán és Békéscsabán, s ter­mészetesen sehol nem maradt ki a strandolási lehetőség. A gyerekek programjának lebo­nyolításában, az étkeztetésben és felügyeletben három kispap segédkezett, akik a szegedi sze­mináriumból érkeztek. A két hetes kirándulás utolsó napján szalonnasütése^ búcsúestre hív­ták meg a gyerekeket, akiknek az Erdélyi Kör tagjai és a szülők még külön ajándékcsomagot is készítettek. A település tsz- ének szállítórészlege biztosítot­ta az autóbuszt. Csabai séták Luther utca Reggelente a Luther utcán me­gyek a munkahelyemre. Ilyen­kor az autóbuszok, személy- és tehergépkocsik, gyalogo­sok „uralják a terepet”. Ebben a jövés-menésben szinte megnyugtatásnak hat üde zöld színeivel a kistemp- lom kertje. Nyílnak a rózsák, most igazán szép ez a környe­zet. Nagy kár, hogy a benzin­gőz beszennyezi a levegőt, a virágok időnap előtt elhullat­ják szirmaikat. A kenyérárus elé érek. — Hogy kezdődött a nap? — kérdezem. — Reggel fél hatkor nyitok és negyed órával később már megindul a vásárlók áradata, 7—8-ig a legnagyobb a forga­lom, akkor jönnek az iskolá­sok és a munkába igyekvők. Délelőtt sem unatkozom, ten­nivalóm mindig akad, és a ve­vők sem maradnak el. Nem mondható el mindez a Kis-Tabán és a Luther utca sar­kán lévő büféről, ahol délelőtt kicsinek tűnik a forgalom. A sarki lámpaoszlopról „ügyes kezek” bosszúból (!?) letép- desték az egyik párt képviselő- jelöltjének plakátját. Több hét telt el a választás óta, sokak arcmása lekerül a falakról, oszlopokról. Két fiatal nőt állítok meg néhány percre. —A munkahelyre sietnek? — Igen. — Vidékről vagy helybeli­ek? — Dobozról jövök minden reggel — így az idősebb. —Nem fárasztó a napi ingá­zás? — Egyáltalán nem. Fél 8- kor indul a buszom, 8 órára itt vagyok Békéscsabán. 40—50 percet utazom naponta. Jő reggelt Luther utca! A fiatalabb a Mokry-lakóte- lepről jár mindennap gyalog, néha kerékpárral: — Szeretek gyalogolni, mert ülőmunkát A testépítés hívei Békéscsabán is megvalósíthatják nagy álmu­kat. Ha csak egy kicsit is és részletekben hasonlatossá vál­hatnak Sylvester Stallonehoz, vagy Arnold Schwarzenegger- hez, a nagy példaképekhez. A Lencsési lakótelep kondi­cionáló terme, mint Kluck Já­nos megbízott edzőtől megtu­dom a Békéscsabai Lakótelepi SE tulajdonában van, és tizen­két éve nyílt meg. A két ga­rázsból kialakított helyiség té- len-nyáron üzemel, jelenleg húsz fős a tagsága. A beiratko­zási díj nem magas, negyedév­re 1000 Ft, talán a legolcsóbb az egész városban. A tagok tizenkét szeren, kiegészítve a kéziszerekkel melyekből több tucat van, fejleszthetik izmai­kat. Két fekvenyomópad, hát- és tricepszgépek, ferdepad, különféle lábgépek állnak töb­bek között a rendelkezésükre. A kondicionáló terem, a szombatot és a vasárnapot ki­véve, mert akkor a házban la­kók nyugalmának érdekében bezárva tart, a délelőtti órák­ban 9—12-ig, délután 4—5-ig működik. 1994. augusztus 10., szerda m Az izomfejlesztés műhelye Egy szép udvarbelső az újkíqyósi Szent Erzsébet szere­i|k|gv° tetotthonból Az oldalon szereplő írások szerzői; Béla Vali, Pánincs Ferenc és Takács Mariann. Szerkesztő: Béla Vali BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE

Next

/
Thumbnails
Contents