Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-10 / 187. szám

jfeBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­MEGYEIKÖRKÉP 1994. augusztus 10„ szerda o Földink volt. Szavason született Inczédi László író, újságíró. Jogi tanulmánya­it félbehagyva újságíró lett. 1893 végétől a Magyaror­szág felelős szerkesztője. 1892-től a Petőfi Társaság tagja. Nevéhez fűződik A magyar költészet Petőfitől Adyig, valamint Krúdy Gyula Vallomások című kötetete. Családi nap. A békéscsa­bai Városi Nyugdíjas Egyesület augusztus 20-án családi napot tart a szanzugi ifjúsági táborban. Délelőtt szórakoztató program várja a látogatókat, az ebéd után tom­bola, valamint sportjáték a gyerekeknek. Jelentkezni az ebédre az egyesületben lehet mindennap 14 és 18 óra között. 20-án különjáratú buszt indíta­nak a vasútállomástól 8 és 9 órakor melyre a papírbolt előtt is fel lehet majd szállni. Michael Jackson-klub. Augusztus 12-én, pénteken délután Michael Jackson Hun­garian Fanclub alakul Békés­csabán, az ifjúsági házban. Az első összejövetelt 14 és 18 óra között tartják, melyre a klub szervezői a világsztár minden rajongóját hívják és várják. Többféle célra. Med- gyesbodzás önkormányzata az év elején pályázatot nyúj­tott be a Népjóléti Miniszté­riumhoz haszongépjármű vá­sárlására. A sikeres pályázat után a saját erő és a kapott 480 ezer forint támogatás segítsé­gével megvásároltak egy La- da-kombi ételszállító gép­kocsit, amely a konyha üzem­beállásával többcélú felada­tot lát el a településen. Tapasztalatcsere. A Réthy Pál kórház kéthetes ta­pasztalatcserére hívta meg Dr. Gál Zsuzsát Tiszaújlak körzeti orvosát Békéscsabára. A közel­jövőben pedig két békés'csabai orvos utazik Kárpátaljára, akik­nek az lesz a feladatuk hogy a kórház által felajánlott eszkö­zökkel berendezzék a Tiszaúj- laki rendelőt. Munkácsy Mihály a vidéké? Százötven évvel ezelőtt Lieb Leó sótisztnek 1844 február 15-én Munkácson Mihály ne­vű fia született, aki később Munkácsy Mihály, illetve Mi­chael Munkácsy néven kora világhírű festőművészévé lett. A másfél centennárium alkal­mából kulturális életünk különböző fórumain más-más módon emlékeztek meg. Úgy tűnik, hogy a Munkácson júni­us 19-én — egy hónapi késés­sel — bronz mellszobor fel­avatásával befejezettnek te­kinthető az ünnepség és ese­ménysorozat. A szobrot gipsz­be Mihajlo Beleny (Belényi Mihály) kárpátaljai szobrász mintázta, a bronzba öntést pe­dig Sebestyén Sándor nyíregy­házi szobrászművész végezte. Az ünnepségekre, előadá­sokra, kiadványok útjára bo- csájtására érthetően elsősor­ban azokon a helyeken került sor, amelyeknek életrajzi vagy életmű intézményi kapcsolata van Munkácsyval. Ezek a vá­rosok Munkácson kívül, Mis­kolc, Debrecen, Békéscsaba és Budapest. Nem véletlenül hagytam a magyar kulturális élet központját utoljára, ha­nem mert megítélésem szerint itt volt a leghalványabb az év­fordulós megemlékezés, ami azért is furcsa, mert az Egyesült Nemzetek Kulturális Szervezete, az UNESCO is beiktatta a nemzetközileg is fontos dátumok sorába a Mun­kácsy évfordulót. Mindemel­lett Budapesten sírja megko­szorúzásán és a Magyar Nem­zeti Galéria Baráti Körében, tehát elég szűk keretek között tartott előadáson kívül komo­lyabb ünnepségről, esemény­ről nincs tudomásunk. Nem teljesen meglepő ez, mert nyil­ván benne van az 50-es évek túlzott Munkácsy kultuszának visszahatása is. Ennek ered­ményeként most Munkácsy szakmai megítélésének apály korszakáról beszélhetünk. Ez még a Munkácsy tradíciót kö­vető alkotókra is kihat. Ennek egyik sajátos vetülete, hogy A magyarországi művészettör­ténete képekben című kiad­ványban — először az ilyen összefoglaló művek történeté­ben — az alföldi realisták, így Tornyai, Koszta, Nagy István egyetlen művel sem szerepel­nek. Térjünk azonban vissza az évforduló további eseményei­hez. Miskolcon, ahol az elár­vult „Miska fiú” pár évet élt, a Hermann Ottó Múzeum kiál­lítással és előadással adózott Munkácsy emlékének. A ki­állításban a Múzeum néhány saját tulajdonú Munkácsy művén túl a rokontörekvések alkotóinak, így többek között Tornyainak, Endre Bélának a művei is szerepeltek. Az elő­adások az általános értékelé­sen túl a párizsi korszakkal és, két esetben is, a rokonsággal foglalkoztak. Ez utóbbi kissé túlméretezettnek tűnt az adott keretek között. Bár Munkácsy csak egyet­len napi dalos ünnepségi megjelenéssel kötődött élet- rajzilag Debrecenhez, mégis a város rangos eseményekkel emlékezett az évfordulóra. Elsősorban azért, mert a Déri Múzeum a névadó jóvoltából több művét is őrzi, ezen túl éppen a Munkácsy év kap­csán vált teljesebbé kiállítá­suk. A már ott bemutatott Ec- ce Homo és a kisebb „Krisz­tus Pilátus előtt” variáns mel­lé tartós letétként egy elszár­mazott magyar jóvoltából megkapta a múzeum Golgo­tát is. Két napos rangos ren­dezvénnyel és kiadvánnyal is emlékezetessé tették Debre­cenben az évfordulót. A tudo­mányos tanácskozás legérde­kesebb és új megközelítést adó előadásai a Krisztus triló­giával voltak kapcsolatosak. Teológusi megközelítésben került vizsgálat tárgyává a tri­lógia bibliai hitelességének kérdésköre. Ugyancsak eddig kevéssé ismert összefüggé­sekre mutatott rá a Mun­kácsy—Csontváry analógiát tárgyaló előadás. A Munkács­ra szervezett tisztelgő és ko­szorúzó tanulmányúton kívül a témát jól ismerő Sz. Kürti Katalin értő bevezető szöve­gével és bő színes feproduk- ciókkal útjára bocsájtották a Krisztus képek albumát is. A jubileumi év legsokré­tűbb eseményeire, rendezvé­nyeire a gyermekkor városá­ban Békéscsabán került sor. Kiállítás, pályázat, könyvki­adás, emlékház avatás jól mutatják a csabaiak értékőr­zését, tiszteletét. A kiállítás­ban a Munkácsy festmények mellett a művek keletkezésé­nek környezetét, a korhangu­latát érzékeltető tárgyak is szerepelnek. Ezentúl a XXVIII. Alföldi Tárlatot is Munkácsy szellemében fo­gant műveknek kívánták szentelni. Az ennek megfele­lően megjelent pályázati kií­rás azonban csak részben járt sikerrel. Egyes művészek kö­tődtek ugyan kiállított műve­ikkel Munkácsyhoz, a több­ség azonban részben kvalitá­sos, de bárhol, bármikor be­mutatható művekkel szere­pelt a kiállításon. Az idők változását mutatja, hogy a korábbi Alföldi Tárlatoktól eltérően még a Munkácsy év­forduló sem ösztönözte most a helyi önkormányzatokat díjadományozásra. Viszont a jubileum maradandó, értékes kutatási közkinccsé tételi eredménye, a „Munkácsy Békéscsabán” című kiad­vány, a témával már koráb­ban is behatóan foglalkozó Ceglédi Imre tollából. A szerző gazdag forrásanyagra támaszkodva követi az ifjú Munkácsy életútját és Reök István nagybácsihoz fűződő kapcsolatát. Ezt a kiadványt árnyaltabbá és igazabbá teszi az unokaöccsét asztalosinas­nak adó, „szívtelen” nagybá­csiról kialakult képet. Szin­tén nagyon fontos és mara­dandó emlékállítása azévfor­dulónak az egykori Omasz- ta—Reök kúria nem kis anyagi áldozattal való hely­reállítása és Munkácsy em­lékházként történő berende­zése és megnyitása. Bízom benne, hogy egy nyugodtabb társadalmi lég­kör kiegyensúlyozottabb kul­turális és kritikai élete meg­hozza majd Munkácsy reális művészettörténeti értékelé­sét. A mostani évforduló ren­dezvényei, eseményei egy lé­pést tettek efelé. D.J. Szeptember 17-én Országos vadásznap Dobozon A tavalyi vadásznap az eső ellenére a vártnál is jobban sikerült a dobozi — Marói — Vadászpanzió házigazdaságával. A versenyek, bemutatók mellett volt idő elmesélni eqymásnak az izgalmasabbnál-izgalmasabb vadászélményeket is Fotó: Kovács Erzsébet Idén szeptember 17-én rende­zik meg az Országos vadász­nap rendezvénysorozatot, amelynek megyénkben — az elmúlt évhez hasonlóan — a Mavad Rt. dobozi Vadászpan­ziója ad ottuont — tudtuk meg többek között a Békés Megyei Vadászszövetség elnökségé­nek hétfői, szarvason megtar­tott ülésén. Az elnökség au­gusztus 19-ére összehívta a megye küldöttgyűlést, amely­nek legfontosabb javasolt na­pirendjei a vadászat mellett a gazdasági kérdésekkel foglal­koznak. A vadásztársaságokra nehezedő terhek ugyanis elér­ték az elviselhetőség határát, Keringő a Nagyszénás önkormányzatá­nak képviselő-testületi ülésén az 1994. évi költségvetés idő­arányos végrehajtása volt na­pirenden. Mint kiderült, a ter­vezett bevétel — pozitív irányba — módosult, lekötött pénzeszközei után járó kamat- bevételek, valamint MÖL részvényeinek osztaléka jó­voltából. Ám, kiadásai is meg­növekedtek, ami elsősorban a juttatások és segélyek megelő­legezéséből adódik. Gazdál­kodásuk kiegyensúlyozott, fi­nanszírozási gondjak nem vol­tak. Tájékoztató hangzott el a megyei gyógyszertári közpon­amit egyértelműen jeleznek a pénzügyi adatok. Az 52 társa­ságból 16-n41 megkezdődött a vagyon felélése. Sok helyen a soros vadgazdálkodási felada­tokat csak jelentős hitel segít­ségével képesek elvégezni. Némi reményt jelenthet, hogy a megfeszített munka és a ked­vező időjárás együttes hatásá­ra az őszi-téli vadászati szezon az átlagosnál eredményesebb­nek ígérkezik. A vadászterüle­tekre 400 000 darab előnevelt fácánt helyeztek ki, és a nyúl állományra sem lehet panasz. Persze előre a „medve bőrére” legkevésbé a vadászok ihat­nak... (Lovász) pénz körül tok által kezelt állami vagyon közeljövőben várható önkor­mányzati tulajdonba kerülésé­ről, amivel kapcsolatban az önkormányzat ismertette ál­láspontját. Egy képviselőtől rögtön praktikus kérdés is el­hangzott: várható-e a vagyon­átadás után, hogy megoldható lesz a hétvégi gyógyszertári ügyelet a nagyközségben? A válasz szerint a többirányú egyeztetés után természetesen lesz ügyelet, de más állami vagyonok önkormányzati tu­lajdonba adása körüli időigé­nyes herce-hurcából ítélve, az biztos, nem egyhamar kerül rá sor. J. VágiKata Nem sokkal a déli harangszó után állunk meg — az időközben Szarvasra került—Réthy István apát úrral Apor Vilmos gyulai dombor­műve előtt. A templomból a Lorétói litánia hangjai hallatszanak: „Mária aranyház, / Frigynek szent szekrény, / Mennyország ajtaja, / Hajnali csil­lag, / Betegek gyógyítója, / Bűnösök menedéke, / Szomorúak vigasztaló­ja...” Ünnep van Gyulán, ezen a forró nyári hétköznapon. A fatimai kegy­szobor — a koronás Istenanya — érkezett meg a Városba. Részlet az alkalomra kiadott ima- és énekfüzetből: „A helyi adottságok szerint a kegyszobor érkezését aján­latos harangszóval jelezni. Alkalmas helyen a szobrot feldíszített állványra helyezik és vállon viszik a templom­ba. A papság karingbe vagy albába öltözötten körmenetben kíséri a szob­rot. A hívek a templom előtt várakoz­nak és sorfalat képeznek. A szobor elhaladása után ők is csatlakoznak a körmenethez. A kegyszobor fogadá­sa történhet a templom előtt vagy a templomban. A körmenet alatt a résztvevők Mária-énekeket énekel­nek...” A Belvárosi templom plébánosa most vetette le az albát; úgynevezett papi civilben lép ki a sekrestye ajta­ján. Elégedett lehet: minden az aján­lott forgatókönyv szerint zajlott, s zajlik a következőkben is — egészen az éjszakába nyúló virrasztásig... Most azonban nyilván ebédelni siet az apát úr. Ekkor állítom meg, hogy legendás elődje — Apor Vilmos már­tír püspök — gyulai éveiről tudako­zódjam. Mit éveiről? — évtizedeiről! Hisz’ Apor Vilmos csaknem negyed­századon át szolgálta gyulai híveit. De ki kutatja a 232 áldozatos év emlékeit? Mindenki csak arra a pilla­natra kíváncsi, mikor a szovjet tiszt kezében eldördült a fegyver, s a győri püspök — hívei védelmében — ele­sett. Az újkorban tényleg nem sok példa van ilyesmire. Ám hősöket, mártírokat a pillanat is teremthet. S ez nem csökkenti a tett erkölcsi értékét. Legendáriumát viszont növeli... Képzeljük csak el, mikor ez az impo­záns külsejű, erőteljes férfiú HINA- US-t kiált az ellenséges tisztnek, aki martalócaival a püspökvár védelmét élvező lányok és asszonyok kiszol­gáltatását követeli. S ha már a bátor főpapot — az erdélyi arisztokratát — felidéztük magunkban, fantáziánk könnyen megteremti azt a hadnagyot is. Aki ugyebár nyilván nem lenin- grádi professzor, hanem egy félanal­fabéta kalmük... A drámát még növe­li, hogy éppen nagypéntek van... Innen már csak egy lépés, hogy A gyulai plébános rémtörténet legyen a áldozatból. Hagyjuk hát a pátoszt, a regényessé­get, mely esetleg elfedi a jó pásztor emberséges alakját. Számomra Apor Vilmosnak nem eme győri pillanata emlékezetes csupán, hanem azok a gyulai évtizedek is. Amikor — talán még káplán korában — lehúzta cipő­jét, hogy egy mezítlábas szegény em­bert megóvjon a téli fagytól. KÉT­SZER AD, AKI GYORSAN AD! A sekrestye falába süllyesztett reliefa- en — profán jelképként—egy cipő is látható. S mi még? Egy felkarolt cse­csemő, aztán pénzes zacskó, mely az alamizsnálkodásra utal. (Az apát megjegyzi, hogy Apor Vilmos legin­kább saját vagyonából juttatott a sze­gényeknek.) De rávéste a Dávid-csil- lagot is domborművére a mester, hi­szen a főpap az üldözött zsidóság érdekében is felemelte a szavát. 1918 szeptemberében lett gyulai plébános, és 1941-ben szentelték győri jiüspökké. S most idézzük Er­dész Ádám, a Békés Megyei Levéltár történésze korábbi nyilatkozatát: „Püspökként is lelkipásztor maradt... Nagy tervekkel érkezett Győrbe, az­zal a tervvel, hogy az egész püspöki javadalmat szociális és pasztorális célokra fogja fordítani... A püspöki karban egy modem szociális gondo­latot, perszonalitást hirdető, keresz­ténydemokrata irányzat legfőbb kép­viselője és a mozgalmak világi szer­vezeteinek legfőbb támogatója lett... Politikai tevékenységének egyik leg­fontosabb területe éppen a üldözöttek védelme volt.” — Egy olyan embert, olyan papot tessék elképzelni — magyarázza ne­kem a gyulai apát-plébános, akinek egész személyisége feloldódik a cse­csemőotthon, az iskoláztatás gondja­iban, meg az öregek istápolásában. Gondolom, ilyenkor egész menta­litásában egyszerű falusi pap. Mikor azonban—még 1919-ben—a román megszállók gyulai férfiakat internál­nak, akkor báró Apor Vilmosként — minden családi, rokoni összekötteté­sét felhasználva — fordul a román királynéhoz, s eredménnyel! Ez a történet máig él Gyulán — mert szájról szájra jár. Ki tudja, hány papja volt a városnak a negyvenes évek óta? Időközben generációk nőt­tek fel, de Apor plébános úrra úgy emlékeznek, mintha csak most ment volna el... Voltaképpen nem is ment el. Mert már utca is viseli a nevét? Dehogy! A relief utolsó profán jelképe — az általunk nagyon is jól ismert — dob­táras géppisztoly. A püspök három sebet kapott — a haslövése volt halá­los. Történelmietlen gondolatom tá­mad hirtelen: Serédy után — minden bizonnyal — ő lett volna a hercegprí­más, ha... A templomban most régi magyar Mária-ének zendül: „Szép Nagy­asszony sírj Te is velünk, / Könnyeid­del mentsd meg nemzetünk...” A fati­mai szobor kicsi, törékeny, légies. Nincs benne semmi nagyasszonyos... Gyarmati Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents