Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
f&BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. július 30-31., szombat-vasárnap „Várvédők” összeesküvése? Nem, csupán hozzáértő emberek szólalnak meg... Vámciók egy témára Mit üzen a gyulai vár? Mindenekelőtt készséget követel az okos — ha úgy tetszik történelmi léptékű—kompromisszumra, s a megmaradás érdekében a személyes indítékok félretételét parancsolja. A vár jövője fontos döntési szakaszba érkezett. Egyelőre főként a dilettantizmus, a tehetetlenség, a csalóka álmodozás tombol. A kérdés szakmailag három irányból közelíthető meg. Ennek megfelelően egy-egy avatott szakember véleményére voltunk kíváncsiak. Megy itt a tökölés — Ha nincs kellő jogosítványom, legfeljebb tájképet tudok rajzolni — mondta Móga Sándor, a gyulai vár rekonstrukciójával megbízott műemléki építész. — Ha viszont rendelkeznék döntési joggal, visszabontanánk a várat, ahol kell. Nem mintha hozzá akarnám viszonyítani magamat, ám tény, hogy amikor Ybl Miklós az Operát építette, maga hozhatta meg a döntéseket. Itt viszont, a gyulai vár rekonstrukciójánál legalább hatan szólhatnak bele a dolgokba. Ez a vár „kiemelt értékű, elsőosztályú műemlék”. A feltárt leletanyag viszont az egyik helyiségben kupacba seperve áll. —Van pénz a vár felújítására? — Most éppen nincs, de ha döntés születik, meglenne a rávaló. — Mire alapozza a várudvar kialakítási tervét? — Az udvari pillérek egy középkori metszeten jól láthatók. Kerecsényi kapitány bontatta le, mivel jött a török, s nem volt elegendő építőanyaguk a vár megerősítéséhez. A törökök távozása után készült metszetről már hiányzanak a pillérek. Megépítésükkel egységes várbelső alakulna ki, s nem fából, fémből készült „protézissel” kellene pótolnunk a pilléreket. Két ajtót is nyitnánk: ezek kőkeretei adottak. A tornyon pedig nem pártázat, hanem lőréssor volt. Ennek jelzésére legalább a sarki pilléreket meg kellene építeni. E kompromisszum a látogatókat is kiszolgálná, s végre tető lenne a tornyon, nem fityula. A XV. századi térsor csak akkor állítható helyre, ha a helyiségek külső kapcsolatát is rendezzük, azaz bejárataik a loggiáról nyílnak. A parasztházak is ilyen egytrak- tusúak, s hasonlóképp működnek. Itt mindkét oldalról pótcselekvés folyik, az időre akarják bízni a megoldást. Időhúzás esetén mindig azt kell megnézni, hogy mennyi a várkapitány zsoldja... Még Göncz Árpádot is megpróbálták belerángatni, hogy lépjen fel várszínházi elképzeléseik érdekében. —Mire hivatkozva lehet húzni az időt? — Állítólag nincs átfogó programterv. Én magam csináltam vagy kettőt. A gyulai képviselőktől pár hónapja éjjel tizenegy után tíz percet kaptam arra, hogy elmondjam az érveimet. Aztán mackónadrágban megjelent a várszínház vezetője, s fél tizenkettőre el is döntötték: marad a színház, ahogy volt. Négy éve megy itt a tökölés, utoljára Hild György, az akkori tanács illetékese döntött valamiben. Az én főnökeim is kivárnak. De nem is csodálom: politikusokkal szólatnak rájuk. —Mibe kerül a rekonstrukció? Móga Sándor: ,,ltt mindkét oldalról pótcselekvés folyik" Fotó: Kovács Erzsébet — A tető harminc millióba került, ebből húszat a város és a megye adott. Belülre ötven- százmillió kellene, attól függ, milyen részletességgel állítjuk helyre. Még a Hadtörténeti Intézetben is kuncsorogtam pénz után. A vár most állami tulajdonban van, a kezelői jog a városé, de tulajdonképpen gazdátlan, legalábbis úgy működik. Két éve egyszer arra jöttem Budapestről, hogy csőtörés van. Én fedeztem fel. A látogatók egyike meg egy koponyát akart elvinni: ott találta az ásatási anyagot összedobálva. Amiatt is tiltakoznom kellett, hogy a rekonstrukció második ütemének tervtanácsi emlékeztetője nem tartalmazta ellenvéleményemet. Szerintem ugyanis nem egy újabb felmérés vinné előbbre a gyulai vár ügyét, felesleges erre hárommilliót rákölteni. Ez a vár az egri várhoz mérhető: e kettő volt akkoriban korszerű erőd, fülesbástyákkal voltak ellátva. Az egri várat viszont kevésbé jellemezte a főúri elegancia. Feld Istvánnal, a vár kutató régészével merném vállalni a helyreállítást. Dr. Havassy Péter: „Ez a bizonytalan állapot sokkal rosszabb, minta biztos rossz" Csak már lenne helyzet! — Az együttélésre szavazok — jelentette ki határozottan dr. Havassy Péter, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója. — Kompromisszumot kell találnunk, mely valamennyi „produkció” működtetését lehetővé teszi. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a Gyulai Várszínház között lényegeseen nagyobb az ellentét, mint a többi szereplő között. A színháznak meg kell maradnia a várban, a harmincegy év nem törölhető. Hosszabb távon nyilván a tószínpadra kell vinni a „pénzkereső” produkciókat. A várban viszont megszólalhatnak a szűkebb közönséghez szóló drámák. — A loggiarendszer megépítése nem lesz akadálya ennek? — A színház nézőtere nyilván beszűkül. Ha a mostani állapot maradna, akkor a múzeum elveszítené az alsó részeket az egyik oldalon, s akkor nem üzemeltethetnénk az alagsori helyiségeket, a múzeum ismét az emeletre szorulna. Évek óta megy ez a huzavona, már eddig is mindenki sokat veszített miatta. Ez a bizonytalan állapot sokkal rosszabb, mint a biztos rossz. A vár így egy évből tíz hónapra kiesik az idegenforgalomból. Muzeológiai szempontból azért is szerencsétlen ez az állapot, mert kezdenünk kellene a várbeli kiállítás szervezését. Ennek pedig alapvető feltétele, hogy megfelelő tér álljon rendelkezésünkre. Mire megoldják az építészeti feladatokat, arra rámehet egy év is. Az egész ügy nincs jó hatással a közhangulatra. — A világörökség-koncepció melyik elemre teszi a hangsúlyt? — Mindháromra, hiszen abban szerepet kell kapnia a műemléki, a múzeumi és a színházi funkciónak is. Ami a múzeumot illeti: a kiállítás uralkodó része a látvány lenne. Ez egy vidéki vár volt: egyebek között kenyeret sütöttek, ellátták a nagyúri kíséretet, kovácsok dolgoztak itt, börtönt működtettek. Ezeket valahol lenn mutathatnánk be. Fölül a város és a környéke jelenne meg, kitárulkozás lenne a Körös-vidék népe számára. A táj és az ember egyszerre jelenne meg. Érzékelhetővé válna Gyula szerepe, láttatnánk a beköltöző városiasságot, bemutatnánk az itt élő nemzetiségek, a céhek, az iskoláztatás, a közigazgatás történetét. Visszaadnánk egy kicsit a Marótiak — az „igazi bárók”, azaz az arisztokraták — XV-XVI. századi életének képét, lakhelyük, berendezései tárgyaik hangulatát. Nem kívánjuk megkerülni Gyula régészeti vonatkozásait, a város történetét sem. —Illemből, vagy mert fontosnak tartják? — Gyula fontos volt, uralkodott a tájon. Két komoly vár maradt talpon 1556 után: Szigetvár és Gyula. Itt, az Alföld egyetlen várában jelent meg az Alföld adója. A gyulai a középkor viszonylag épen megmaradt vára, mely védte az Alföldet. A törökök alatt is centrumszerepe volt: szandzsákszékhely lett. A kiállítás arra is alkalmas lehet, hogy a vár „mögöttesét” is láttassuk. Gyulát senki nem foglalta el: mindig föladták. Bemutatható a vár erőssége, a védők hősiessége, még ha Zrínyinek rossz véleménye is volt Kerecsényiről. A gyulai múzeum pozícióit kétségtelenül megerősítené, ha a vár múzeummá is válna. S ha benn van a múzeum, a rend is a falakon belülre került. Ha pedig nyitva a múzeum, nyitva van a vár is — még látogatot- tabbá válik. Amúgy is elkelne már egy várgondnok, mert jelenleg nincs gazdája a gyulai várnak. A múzeum nyilvánvalóan üzemeltetői szerepbe kerülhet. Ha pedig a színházzal együtt használjuk, már csak két embernek kellene megegyeznie a vár ügyeiben, a két intézmény igazgatójának. Minél kevesebben vitáznak felette, annál nagyobb az esély a megegyezésre. —Mindehhez képest mi most a vár? — Raktár. A loggia-vitában nem lehetek döntőbíró, hiszen nem vagyok se építész, se színházi szakember. Annyit azonban mondhatok: a múzeum alkalmazkodik a feltárt helyzethez. A legfontosabb az, hogy legyen rendben a vár, s mielőbb váljon igazi idegenforgalmi vonzerővé. Ez a város stratégiai érdeke. Csak már lenne „helyzet”... Művészi megújulás kell — A vár és a színház egymástól elválaszthatatlan fogalom — mondta Gergely László, a Békés Megyei Jókai Színház rendezője. — Más kérdés, hogy kívül vagy belül kell-e játszani, továbbá mit és hogyan kívül, illetve belül. Harminc éves léte alatt a várszínház megpróbálta kisajátítani a várat. Tény, a vár állapota sem nagyon engedett meg más működési formát. S tény az is, hogy közben megindult a műemléki rekonstrukció, melynek természetesen kihatása van a színházra is. A felújítás egyértelműen öröm. — Milyen megoldás születhet a várszínház számára? — A rekonstrukció első üteme funkcionálisan nem zavarta a várszínház működését. A gond a második ütemmel van. Gyulának ráadásul van egy jól működő múzeuma: vitathatatlan, hogy a várban kell helyet biztosítani számára. Ez már ütközési pont a várszínházzal. Pontosabban: a megközelítési útvonalak ütköznek. Az udvar Móga-terv szerinti felújítása újabb, de nem megoldhatatlan problémát vet fel. Nem zárja ki, hogy a várban a múzeum és a színház egymás mellett létezzen. A vár műemlék, színház és múzeum egyszerre. —Miként képzelhető el az együttélés? — Mindenképpen művészi megújulást igényel a várszínáz jövője. Ennek részeként eleve két hely színessé válna a színház. Bizonyos előadásokra a várban, másokra a vár melletti tavon kerülne sor. Mindkettő kuriózum. S ki kellene terjeszteni a játékokat a város egészére — ez egyben fesztiváljelleget kölcsönözne Gyulának. Azt pedig, hogy mit játszanak a várban, maga a vár határozza meg. Személyes véleményem szerint a hosszú nézőtér nem adja meg a néző számára a szükséges és lehetséges intimitást. A jelenlegi nézőtér egy részének felhasználása erős kamarajelleget biztosítana. —S mi történne a tószínpadon ? — A tószínpad mai elhelyezése tulajdonképpen nem szerencsés. Viszonylag kevés néző helyezhető el, s egy kevéske vízfelület látszik. A színpadnak intim közegben, a vár elé helyezve kellene állnia. A nagyobb — ezer, ezerkétszáz személyes — nézőteret a jelenlegihez képest kilencven fokkal elfordítva, a várfal alatt kellene felépíteni. A színpad a két sziget között kapna helyet. Nagy kiállítású, látványos, nyári produkciók kerülhetnének színre, melyek mellesleg „hoznák” a pénzt is. Ez a megoldás Gergely László: „Értelmes párbeszéd döntsön a város és kultúrája jövőjéről" Európában szinte egyedülálló lehetőség. Benn a várban pedig bármely — előadási időn kívüli — időpontban látogatható lenne a múzeum. A Móga-terv nem rossz. Gyula városának a hármas — műemléki, múzeumi és várszínházi — célt együttesen kellene képviselnie. Már csak azért is, mert a jövője a fesztivál, a fürdő, a műemléki vár és múzeuma által meghatározott idegenforgalomban keresendő. S ha így van: a várat látogathatóvá kell tenni. Vajon nem luxus-e az, ha az idegenforgalmi főszezon közepén egy hónapnyi próbával lezárjuk a várat két- három előadás kedvéért? Kialakítható a tisztes kompromisszum. A tóhoz persze korszerű hang- és fényberendezéseket, nézőteret kellene telepíteni. Ez a váron belüli színházat illetően is így van. Itt volna igazi helyük az intimitást igénylő, történelmi tárgyú magyar drámák bemutatásának — ezt a hagyományt nem szabadna feladni. Ugyanakkor színészcentrikusabbá kellene tenni az előadásokat. Gyula és a várszínház léte nem választható el egymástól. Ezért sem fogadható el az intézmények közötti harc: értelmes párbeszéd döntsön a város és kultúrája jövőjéről. A várszínház harminc éve alatt érték teremtődött, mely örökségünkké lett. Gyula attól vált híressé, hogy olyan produkciókat tudott felmutatni, melyek tartalmi jelentőségükön túl mindenhonnan idehozták a szakma „krémjét”. S ha a két említett színpad egyike sem alkalmas egy konkrét darab bemutatására, akkor a színpadok a város más pontjain is felállíthatok. A játszási helyek Gyulán szinte tetszőlegesen kibővíthetők, miként a hatvanashetvenes évek törekvései már igazolták ezt. ¥ Fogalmam sincs, miért nincs e kérdésben eleve megegyezés? Egy biztos: a felújítás üteme elmarad a pénzügyi okok miatt amúgy is szorongatott lehetségestől. Addig pedig se színház, se múzeum. S vannak, akik — nem kétségbe von vajó szándékukat—éppen e két intézmény érdekeire hivatkozva teremtettek patthelyzetet. Ördögi kör? Az ám, de csak addig, amíg az együttműködésre képeseket nem hozzuk döntési helyzetbe. A korábbi kormányt megbízatásának lejárta (is) megakadályozta, hogy döntsön — a kastély ügye mellett—a gyulai várról. Az újon a sor, mely talán lesz annyira bölcs, hogy a hozzáértők véleményére alapoz, s azoknak ad határozott cselekvési lehetőséget, akik tudnak is élni vele. Kiss A. János
