Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
1994. július 30-31., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK—TÁRSADALOM Feladat kell, megbízás Takács Győző, a Magyar Köztársasági Arany Erdemkereszt kitüntetettje hajdani fazekasmesterek derűs életszemlélete. — Magam is sokszor gondolkodtam azon, hogy valójában mi a kerámia? Talán Gor- ka Géza határozta meg a legtalálóbban. amikor azt mondta, hogy kicsit festészet meg szobrászat, kicsit grafika, és amivel több, az a kerámia. Mindez érvényes a fazekas kultúrára is. Európában sokfelé szerepeltem kiállításokon, dolgoztam Svájcban is, és mondhatom, a magyar ember az alkotókedvével, színes fantáziájával mindenütt megállja a helyét. Csak hagyni kell dolgozni, és a művészeket segíteni is egy kicsit. Nem adományra van szükség, hanem megbízásokra, feladatra. Úgy tűnik manapság rossz idők járnak az alkotókra mifelénk. Amikor végre sikerült találkoznunk a város illetékes vezetőivel — 17 hivatásos alkotóművész mondta el a véleményét —, bizony nem éreztük, hogy szükség van ránk. A megye- székhelyen több mint 400 italmérés van, de a művészeknek egy valamire való helyiségre ígéret sincs. Kellene egy galéria ahol kiállíthatnánk, megbeszélnénk közös dolgainkat és árusíthatnánk is a műveinket. Én mindig a kaláka híve voltam, most is fennen hirdetem a Körösök Vidéke az Alkotókért című egyesület és alapítvány előnyeit, de úgy tűnik, a szavam nem hallatszik az egekbe. Pedig hivatalnokok jönnek és mennek, a hivatal is változik, de a művészet örök. És egy térség csak akkor reménykedhet a fellendülésben, ha megbecsüli a szellemi értékeit. Sok társam nevében is mondhatom, hogy nagyon rosszul érzem magam Békéscsabán. — Néha persze vannak az életben felemelő pillanatok. Amikor például a köztársasági elnök legutóbb a megyeszékhelyen járt, találkozhattam vele. Mondtam neki, hogy van egy szép kitüntetésem, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, amelyet az ő aláírása minősít. Annak idején nem személyesen adta át, szeretném, ha most tőle vehetném át ezt kitüntetést. Göncz Árpád akkor megölelt és szíves szóval kívánt sok boldogságot. Úgy éreztem, hogy az ilyen találkozások kárpótolnak sok hiábavaló hadakozásért. Andódy Tibor étterem tulajdonosánál vendégeskedtem, s a fejedelmi ellátás ellenében csupán az volt a dolgom, hogy népes családját le kellett rajzolnom. — Közben persze elvégeztem a tanárképző főiskolát, és mint művésztanár Makón Reneszánsz ember, aki az élet szeretetét, a művészetek szolgálatát hirdeti, mindenek felett. Amihez hozzáfog — és sok mindenbe belekap! —, azt megváltoztatja, és szebb lesz körülötte a világ. Gondolatai szertelenül csaponganak, ötletei nyomán tűz támad, szipor- kázás. Hiába, no, hiszen megszokhatta, hogy a kerámiával foglalkozók kemencéjében magas hőfokon izzanak az anyagok. Nehéz elképzelni őt, hogy egyszer alacsonyabb fordulatszámon pörgesse életét. Szeretni való művész. De vajon megbecsüli őt, és jó értelemben véve „kihasználja” tehetségét az a közösség, amelyben szerteszórja önmagát? Takács Győző, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje. — Be kell vallanom, hogy életem első „remekművét” egy szivattyűház képében alkottam — mondja Takács Győző. — Mint fiatal technikus, a Bányászati Építő Vállalatnál dolgoztam, kiváló mérnökök társaságában, akik rámbízták egy hidroglóbusz tervezését. Akkoriban a Képzőművészeti Főiskolára készültem, és abban a szerencsében volt részem, hogy Barcsay mester irányította kezdő^ szárnypróbálgatásaimat. O mondta, hogy nem baj, ha valakinek nincs pénze, de az már szégyen, ha egy képzőművésznél nincs egy darab papír és ceruza. Milyen igaza volt! Évek múlva, amikor először Rómában jártam, gyakorlati hasznát is láttam a tanácsnak: egy kis Kerámiái szinte belesimulnak a környezetbe Fotó: Lehoczky Péter „Megtermékenyítöen hatott rám a népkultúra formavilága, a hajdani fazekasmesterek derűs életszemlélete" kezdtem az alkotó életet. Csodálatos éveim voltak! Közelben Hódmezővásárhely, a világhírű majolikagyárral. Már a kezdet kezdetén megerősödött bennem a felismerés, hogy a művészek is többet tehetnek egymásért, ha összefognak. Megalapítottam a Marosmenti Művésztelepet, amely a mai napig él, működik, és jól példázza a határokon átívelő alkotómunka erejét. Későbbi éveim során tevékeny részese voltam a mezőtúri és a békéscsabai művészek közösségének formálásában, s ha csak ezekre a törekvésekre gondolok, máris remélhetem, hogy nem éltem hiába. —Termékeny éveim voltak a Maros partján, de amikor kétévtizeddel ezelőtt Békéscsabára hívtak, örömmel jöttem. Csábított az itteni nyomdák műszaki felszereltsége, és az a sok megbízás, ami Békésben várt rám. A grafika mellett egyre inkább a gondolatoknak térben való megjelenítése, vagyis a kerámia foglalkoztatott. Úgy éreztem, hogy megtermékenyítőén hatott rám a népi kultúra formavilága, a Felhívás zenei sikerre Richard Meyrick angol zongoraművész tehetséges magyar zeneszerzőket szeretne megismerni és hangversenyein bemutatni Szerkesztőségünkbe is elküldte levelét Richard Meyrick nemzetközi brit koncertzongorista, aki 1995-re magyar zongoraszóló darabokat szeretne felvenni a műsorába. Nemcsak közismert zeneszerzők 1990 után született alkotásait kívánja megismertetni a nagyvilággal hangversenyein és a róluk készült rádió-, illetve lemezfelvételeken, de ő maga is szívesen vállalkozik rejtett tehetségek felfedezésére. Várja tehát a kéziratokat, s mivel koncertjein be is mutatná a szerzőket, szüksége lenne rövid életrajzra, a mű keletkezésével kapcsolatos ismeretekre, egy fekete-fehér fényképre a zeneszerzőről, s akinek az alkotásairól készültek már hangfelvételek, esetleg írások is napvilágot láttak, utóbbiakkal is szeretne megismerkedni. Aki szerencsét kíván próbálni, akár magyar nyelven is elküldheti jelentkezését az angol zongoraművészhez a következő címre: Richard Meyrick, 35 ST. James’s Road, Gravesend, Kent, DA 11 OHF, England. Telefonszáma: 0474 533384. Enyedi Ildikó filmje a Velencei Filmfesztiválon Enyedi Ildikó „A bűvös vadász” című filmje képviseli hazánkat az 51. Velencei Filmfesztiválon, szeptember 1 -je és 12-e között. A fesztivál igazgatósága által a versenyprogramba meghívott filmet Magyarországon forgatták, főszereplői Gary Kemp és Sadie Frost. A forgatókönyvet Enyedi Ildikó és Révész László írták, operatőre Máthé Tibor. Az alkotás David Bowie filmvállalatának bemutatásában, magyar— francia—svájci koprodukcióban készült. Hazánkat legutóbb 1988-ban érte az a megtiszteltetés, hogy magyar filmet — Bereményi Géza „Eldorádó” — is bemutattak a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában. „Új Bekezdés” Fiatal írók találkozója Miskolcon Tárlat „Betűvetés I.” címmel Dinnyés József verses-zenés összeállítása, tornádó erejű Villon-est Szabados Ambrus közreműködésével. Közte kötetbemutatók, non stop irodalmi est, majd megúnva, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, bekeményítés: „dárdobálás”, kritika, mederben tartott érzelmek, elszabadult indulatok. És persze dohányfüst, sör és átkozott meleg a Művészklubban. Ez jellemezte a Fiatal írók III. Országos Fesztiválját, melyet az Új Bekezdés Művészeti Egyesület rendezett meg Miskolcon július 20—25. között. Vass Tibor, a kb. 700 tagot számláló egyesület elnöke, a fesztivál rendezője a ’90-es években induló írónemzedékről tartott korreferátumában kortárscsoportáját így jellemezte: „Csőd, csőd, csőd van. Ez a nemzedék átláthatatlan.! S hogy mit üzen ezek után Vass Tibor Békés megyei alkotótársainak? Természetesen azt, hogy ha van valaki, aki kedvet, elhivatottságot érez arra, hogy összefogja az itt élő tizen- esetleg huszonéves vers- és prózaírókat, művészpalántákat, az jelentkezzen a (46) 370-733-as telefonszámon, vagy az Új Bekezdés Művészeti Egyesület 3510. Miskolc, pf. 620-as postai címén. Talán jól jönne egy Új Bekezdi, vagy méginkább egy „új bekezdés” nálunk is, a megye kulturális életében. M.E. A gazdi és a hűséges társ ________________ii________|____________: -'O . ' E gy svájci megrendelés tervrajza; kerámia dombormű New York látképével Fotó: Kovács Erzsébet
