Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30-31 / 178. szám

1994. július 30-31., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK—TÁRSADALOM Feladat kell, megbízás Takács Győző, a Magyar Köztársasági Arany Erdemkereszt kitüntetettje hajdani fazekasmesterek de­rűs életszemlélete. — Magam is sokszor gon­dolkodtam azon, hogy valójá­ban mi a kerámia? Talán Gor- ka Géza határozta meg a legta­lálóbban. amikor azt mondta, hogy kicsit festészet meg szobrászat, kicsit grafika, és amivel több, az a kerámia. Mindez érvényes a fazekas kultúrára is. Európában sokfe­lé szerepeltem kiállításokon, dolgoztam Svájcban is, és mondhatom, a magyar ember az alkotókedvével, színes fan­táziájával mindenütt megállja a helyét. Csak hagyni kell dolgozni, és a művészeket segíteni is egy kicsit. Nem adományra van szükség, hanem megbízások­ra, feladatra. Úgy tűnik ma­napság rossz idők járnak az alkotókra mifelénk. Amikor végre sikerült találkoznunk a város illetékes vezetőivel — 17 hivatásos alkotóművész mondta el a véleményét —, bizony nem éreztük, hogy szükség van ránk. A megye- székhelyen több mint 400 ital­mérés van, de a művészeknek egy valamire való helyiségre ígéret sincs. Kellene egy galéria ahol kiállíthatnánk, megbeszél­nénk közös dolgainkat és árusít­hatnánk is a műveinket. Én mindig a kaláka híve voltam, most is fennen hirde­tem a Körösök Vidéke az Al­kotókért című egyesület és alapítvány előnyeit, de úgy tű­nik, a szavam nem hallatszik az egekbe. Pedig hivatalnokok jönnek és mennek, a hivatal is változik, de a művészet örök. És egy térség csak akkor re­ménykedhet a fellendülésben, ha megbecsüli a szellemi érté­keit. Sok társam nevében is mondhatom, hogy nagyon rosszul érzem magam Békés­csabán. — Néha persze vannak az életben felemelő pillanatok. Amikor például a köztársasági elnök legutóbb a megyeszék­helyen járt, találkozhattam ve­le. Mondtam neki, hogy van egy szép kitüntetésem, a Ma­gyar Köztársasági Arany Ér­demkereszt, amelyet az ő alá­írása minősít. Annak idején nem személyesen adta át, sze­retném, ha most tőle vehetném át ezt kitüntetést. Göncz Árpád akkor megölelt és szíves szó­val kívánt sok boldogságot. Úgy éreztem, hogy az ilyen találkozások kárpótolnak sok hiábavaló hadakozásért. Andódy Tibor étterem tulajdonosánál vendé­geskedtem, s a fejedelmi ellá­tás ellenében csupán az volt a dolgom, hogy népes családját le kellett rajzolnom. — Közben persze elvégez­tem a tanárképző főiskolát, és mint művésztanár Makón Reneszánsz ember, aki az élet szeretetét, a művészetek szol­gálatát hirdeti, mindenek fe­lett. Amihez hozzáfog — és sok mindenbe belekap! —, azt megváltoztatja, és szebb lesz körülötte a világ. Gondolatai szertelenül csaponganak, ötle­tei nyomán tűz támad, szipor- kázás. Hiába, no, hiszen meg­szokhatta, hogy a kerámiával foglalkozók kemencéjében magas hőfokon izzanak az anyagok. Nehéz elképzelni őt, hogy egyszer alacsonyabb for­dulatszámon pörgesse életét. Szeretni való művész. De va­jon megbecsüli őt, és jó érte­lemben véve „kihasználja” te­hetségét az a közösség, amely­ben szerteszórja önmagát? Ta­kács Győző, a Magyar Köztár­sasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje. — Be kell vallanom, hogy életem első „remekművét” egy szivattyűház képében al­kottam — mondja Takács Győző. — Mint fiatal techni­kus, a Bányászati Építő Válla­latnál dolgoztam, kiváló mér­nökök társaságában, akik rám­bízták egy hidroglóbusz terve­zését. Akkoriban a Képzőmű­vészeti Főiskolára készültem, és abban a szerencsében volt részem, hogy Barcsay mester irányította kezdő^ szárnypró­bálgatásaimat. O mondta, hogy nem baj, ha valakinek nincs pénze, de az már szé­gyen, ha egy képzőművésznél nincs egy darab papír és ceru­za. Milyen igaza volt! Évek múlva, amikor először Rómá­ban jártam, gyakorlati hasznát is láttam a tanácsnak: egy kis Kerámiái szinte belesimulnak a környezetbe Fotó: Lehoczky Péter „Megtermékenyítöen hatott rám a népkultúra for­mavilága, a hajdani fazekasmesterek derűs életszemlélete" kezdtem az alkotó életet. Cso­dálatos éveim voltak! Közel­ben Hódmezővásárhely, a vi­lághírű majolikagyárral. Már a kezdet kezdetén megerősödött bennem a felismerés, hogy a művészek is többet tehetnek egymásért, ha összefognak. Megalapítottam a Marosmenti Művésztelepet, amely a mai napig él, működik, és jól pél­dázza a határokon átívelő al­kotómunka erejét. Későbbi éveim során tevékeny részese voltam a mezőtúri és a békés­csabai művészek közösségé­nek formálásában, s ha csak ezekre a törekvésekre gondo­lok, máris remélhetem, hogy nem éltem hiába. —Termékeny éveim voltak a Maros partján, de amikor kétévtizeddel ezelőtt Békés­csabára hívtak, örömmel jöt­tem. Csábított az itteni nyom­dák műszaki felszereltsége, és az a sok megbízás, ami Békés­ben várt rám. A grafika mellett egyre inkább a gondolatoknak térben való megjelenítése, vagyis a kerámia foglalkozta­tott. Úgy éreztem, hogy meg­termékenyítőén hatott rám a népi kultúra formavilága, a Felhívás zenei sikerre Richard Meyrick angol zongoraművész tehetséges magyar zeneszerzőket szeretne megismerni és hangversenyein bemutatni Szerkesztőségünkbe is elküld­te levelét Richard Meyrick nemzetközi brit koncertzon­gorista, aki 1995-re magyar zongoraszóló darabokat sze­retne felvenni a műsorába. Nemcsak közismert zeneszer­zők 1990 után született alko­tásait kívánja megismertetni a nagyvilággal hangversenyein és a róluk készült rádió-, illet­ve lemezfelvételeken, de ő maga is szívesen vállalkozik rejtett tehetségek felfedezésé­re. Várja tehát a kéziratokat, s mivel koncertjein be is mutat­ná a szerzőket, szüksége lenne rövid életrajzra, a mű keletke­zésével kapcsolatos ismere­tekre, egy fekete-fehér fény­képre a zeneszerzőről, s aki­nek az alkotásairól készültek már hangfelvételek, esetleg írások is napvilágot láttak, utóbbiakkal is szeretne megis­merkedni. Aki szerencsét kíván pró­bálni, akár magyar nyelven is elküldheti jelentkezését az an­gol zongoraművészhez a kö­vetkező címre: Richard Mey­rick, 35 ST. James’s Road, Gravesend, Kent, DA 11 OHF, England. Telefonszáma: 0474 533384. Enyedi Ildikó filmje a Velencei Filmfesztiválon Enyedi Ildikó „A bűvös va­dász” című filmje képviseli hazánkat az 51. Velencei Filmfesztiválon, szeptember 1 -je és 12-e között. A fesztivál igazgatósága ál­tal a versenyprogramba meg­hívott filmet Magyarországon forgatták, főszereplői Gary Kemp és Sadie Frost. A forga­tókönyvet Enyedi Ildikó és Révész László írták, operatőre Máthé Tibor. Az alkotás Da­vid Bowie filmvállalatának bemutatásában, magyar— francia—svájci koprodukció­ban készült. Hazánkat legutóbb 1988-ban érte az a megtiszteltetés, hogy magyar filmet — Bereményi Géza „Eldorádó” — is bemutat­tak a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában. „Új Bekezdés” Fiatal írók találkozója Miskolcon Tárlat „Betűvetés I.” címmel Dinnyés József verses-zenés összeállítása, tornádó erejű Villon-est Szabados Ambrus közreműködésével. Közte kö­tetbemutatók, non stop irodal­mi est, majd megúnva, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, bekeményítés: „dárdobálás”, kritika, meder­ben tartott érzelmek, elszaba­dult indulatok. És persze do­hányfüst, sör és átkozott meleg a Művészklubban. Ez jelle­mezte a Fiatal írók III. Orszá­gos Fesztiválját, melyet az Új Bekezdés Művészeti Egyesület rendezett meg Mis­kolcon július 20—25. között. Vass Tibor, a kb. 700 tagot számláló egyesület elnöke, a fesztivál rendezője a ’90-es években induló írónemzedék­ről tartott korreferátumában kortárscsoportáját így jellemez­te: „Csőd, csőd, csőd van. Ez a nemzedék átláthatatlan.! S hogy mit üzen ezek után Vass Tibor Békés megyei alkotótár­sainak? Természetesen azt, hogy ha van valaki, aki kedvet, elhivatottságot érez arra, hogy összefogja az itt élő tizen- eset­leg huszonéves vers- és próza­írókat, művészpalántákat, az je­lentkezzen a (46) 370-733-as telefonszámon, vagy az Új Be­kezdés Művészeti Egyesület 3510. Miskolc, pf. 620-as postai címén. Talán jól jönne egy Új Bekezdi, vagy méginkább egy „új bekezdés” nálunk is, a me­gye kulturális életében. M.E. A gazdi és a hűséges társ ________________ii________|____________: -'O . ' E gy svájci megrendelés tervrajza; kerámia dombormű New York látképével Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents